Legendák és mítoszok

Az alábbi szövegeket Rudolf Steiner: A templomlegenda és az aranylegenda c. könyvéből vettem.

(fontosnak tartom, mert sok-sok szállal kötődik a jelenhez és erőteljes energiákat szabadít fel és áramoltat ... persze csak ha megengeded magadnak. 
- Tudod ... LÉTEZEM. -
Ezeknek is a helyére kell kerülnie, hiszen együtt jártuk e misztérium iskolákba
itt kaptuk az első beavatásainkat és innen jön nagyon sok olyan érzés, bonyodalom és megoldandó belső konfliktus, mely meghatározza - időnként megakadályozza - teremtéseinket.
Felszabadító olvasást kívánok! 
;)

Olvasás közben csak hagyd, hogy hasson rád a történet.
Bármi jön, engedd meg.
Utána, mint egy jó színházi rendező, próbáld fel az összes szerepet. Mindet, egytől-egyig.
Éld át és érezz bele, mit tettél, és hogyan tetted. 

Shakespeare legyen veled utadon, jó mulatást!


1. A templom legenda

"A XV. század kezdetén megjelent Európában egy személyiség, aki keleten bizonyos titkokba beavatást kapott. Ez volt Christian Rosenkreutz. Mielőtt akkori inkarnációja bejeződött volna, egy bizonyos számú személyt - számuk alig haladta meg a tizet - beavatott abba a tárgykörbe, amelyben ő is beavatott volt, amennyire ez európai embernél akkoriban lehetséges volt. Ez a kis testvéri közösség, amelyet Rózsakeresztesek Testvériségének neveztek - Fraternitas rosae crucis - egy nagy, inkább külsődleges testvériség útján létrehozott a világ számára egy bizonyos mítoszt.

...

A mítosz tartalma nagyjából a következő:

Volt egy idő, amikor az egyik Eloha megteremtette az embert, akit Évának hívtak. Az Eloha kapcsolatba került Évával, és Éva megszülte Káint. Ekkor Jahve vagy Jehova Eloha megteremtette Ádámot. Ádám is kapcsolatba került Évával, és ebből a kapcsolatból született Ábel.

vagyis két isteni természetű lény (LÉTEZŐ) jött a földre, hogy teremtést hozzon létre, 
az egyik nőt teremtett, a másik férfit, 
aki nőt teremtett,  megtermékenyítette e nőt, aki megszülte Káint
az "egyik isten" által teremtett férfi és a "másik isten" által teremtett nő nászából született Ábel
akit Káin, az istenfi megölt, 
innen kiírta magát isteni lényéből, de a művészeteket és az isteni tudományokat megtarthatta

hol van ez a két LÉTEZŐ vajon? és mikor jönnek vissza, vagy visszajönnek-e egyáltalán?
talán az ő lélekszikráik vannak most is jelen a földön, hogy e kezdeti konfliktust elsimítsák, megoldják ...
talán kellett a kezdethez a konfliktus és talán kellett, hogy két LÉTEZŐ legyen, hogy izgalmasabb legyen a játék

most nevetve nézik, hogy vajon kinek az ivadékai érnek vissza előbb teremtőjükhöz és hogyan

vagy inkább azt várják, hogy mikor jön létre saját erejéből egy olyan emberi LÉTEZŐ, aki mindkettőjük erényeit hordozza magán, 
akire immáron rábízható a Föld bolygó, hogy frissítő áramlatot csempésszen az itteni teremtésbe

Káin esetében tehát közvetlenül istenfiúval van dolgunk, Ábel esetében pedig egy olyan ivadékról, akit két ember, Ádám és Éva hozott létre. A mítosz a következőképpen folytatódik.

Az áldozati adományt, amelyet Ábel Jahve istennek hozott, az isten elfogadta. Káin adományát azonban nem, mert Káin nem közvetlenül Jahve parancsára jött létre. Ennek az lett a következménye, hogy Káin testvérgyilkosságba esett, agyonütötte Ábelt. Ezért a Jahvéval való közösségből kizárták. Káin egy távoli területre ment, és ott ősapja lett egy külön nemzetségnek. 

Ádám ismét kapcsolatot létesített Évával, és Ábel pótlására megszületett Szet, akit a Biblia is megemlít. Így két emberi nemzetség jött létre: az első Éva és az Eloha leszármazottjának, Káinnak a nemzetsége, a másik  pusztán az emberektől származott, akik Jahve parancsára keltek egybe. 

Káin nemzetségéből származtak mindazok, akik a Földön a művészeteket és a tudományokat hívták életre ... Káinnak ebből a nemzetségéből származott Hirám. Ő volt mindannak az örököse, ami Káin fiainak különböző generációin keresztül a tudományokban, művészetekben és a technikában felhalmozódott. Hirám volt a legjelentősebb építőmester, akit csak el lehet képzleni. 

A másik vonalon, Szet nemzetségéből származott Salamon, aki kitűnt mindabban, ami Jahvétől, illetve Jehovától eredt. A világ bölcsességét birtokolta, mindazt a nyugodt, tiszta, leszűrődött bölcsességet, ami a Jehova-fiak útján került a világba. Ez olyan bölcsesség volt, amit az ember szavakban ki tudott fejezni, ami a szív mélyére hatolt, fel tudta emelni az embert, de nem olyan volt, amely közvetlenül a tárgyra irányult, és valamilyen technikai, művészeti vagy tudományos dolgot hívott életre. Olyan bölcsesség volt, amelyet közvetlenül isten adománya inspirált, nem egy alulról kimunkált, az emberi szenvedély és az emberi akarat útján létrejövő bölcsesség. Ez a Káin-fiaknál volt megtalálható, azoknál, akik közvetlenül a másik Elohától származtak. Kemény munkások voltak, akik mindent saját maguk akartak kidolgozni. 

Nos, Salamon elhatározta, hogy épít egy templomot. Ehhez felfogadta építőmesternek a Káin-fiak ivadékát, Hirámot. Ez volt az az idő, amikor Sába királynője, Balkis, Jeruzsálembe jött, mert hallott Salamon bölcsességéről. És amikor megérkezett, ténylegesen el volt ragadtatva Salamon szépségétől és világos bölcsességétől. Az megkérte a kezét, és ő beleegyezését adta. Sába királynője hallott a templom építéséről is, és Hirám építőmesterrel is meg akart ismerkedni, Amikor meglátta, mély benyomást tett rá, és teljesen rabul ejtette.

Nos, Hirám és bölcs Salamon között egyfajta féltékenység alakult ki. Ennek az lett a következménye, hogy Salamon szívesen tett volna valamit Hirám ellen, de meg kellett, hogy tartsa őt, hogy a templom építését be lehessen fejezni.

A következő történt. 

A templom egy bizonyos szintig elkészült. Egy dolog hiányzott még, aminek Hirám mesterművének kellett volna lennie: az érctenger. Hirámnak ez a mesterműve az óceánt volt hivatva ábrázolni, ércből kiöntve, hogy a templomot díszítse. Hirám csodálatos módon mindenféle ércet összevegyített, és minden elő volt készítve az öntéshez. Három mesterlegény dolgozott a műnél, akiket Hirám tehetségtelennek tartott ahhoz, hogy mesterek legyenek. Ezért bosszút esküdtek ellene, és meg akarták akadályozni az érctenger megvalósítását. Hirám egyik barátja, aki ezt megtudta, elmondta Salamonnak a mesterlegények tervét, hogy ezáltal azt meghiúsítsa. Salamon azonban szabad folyást engedett Hirám elleni féltékenységének, mert Hirámot tönkre akarta tenni. Ennek az lett a következménye, hogy Hirámnak végig kellett néznie, ahogy az egész öntés kudarcba fullad, mert a három mesterlegény a masszába egy nem megfelelő anyagot kevert bele. Megkísérelte ugyan, hogy a felgerjedt tüzet vízzel lehűtse, de a helyzet csak rosszabb lett. Amikor már közel volt ahhoz, hogy a munka menete miatt kétségbeessen, megjelent neki Tubal-Káin, őseinek egyike. Azt mondta neki, hogy nyugodtan vesse bele magát a tűzbe, az nem fog ártani neki. Hirám megtette ezt, és eljutott a Föld középpontjáig. Tubal-Káin elvezette Káin-hoz, aki eredeti isteni állapotában tartózkodott ott. Hirám beavatást nyert a tűzzel való teremtés titkaiba, az ércöntés titkába. Kapott Tubal-Káintól egy kalapácsot és egy arany háromszöget, amit a nyakában hordott. Aztán visszatért, és képes volt az öntést rendbe hozni, és az érctengert valóban megvalósítani.

Hirám ezután elnyerte Sába királynőjének a kezét. A három mesterlegény azonban rátámadt és megölte. Mielőtt meghalt, sikerült neki az arany háromszöget egy kútba dobnia. Minthogy nem tudták Hirámról, hogy hol van, elkezdték keresni. Salamon maga is megijedt, és ki akarta vizsgálni az ügyet. Attól tartottak, hogy a három mesterlegény elárulja a régi mesterszót, ezért új jeligét beszéltek meg. Ha Hirámot megtalálják, az első kiejtett szó kell, hogy a mesterek új jeligéje legyen. Amikor Hirámot megtalálták, néhány szót még tudott mondani. Azt mondta: Tubal-Káin megígérte nekem, hogy lesz egy fiam, akinek sok fia lesz, benépesítik a Földet és művemet - a templom megépítését - befejezik. Aztán megjelölte még a helyet, ahol az arany háromszöget meg lehet találni. Azt az érctengerhez vitték, és a templom egy bizonyos helyén, a legszentebb helyen őrizték. Csak azok találhatják meg, akikben megvan a megértés aziránt, hogy mit jelent a Salamon templomáról és annak építőmesteréről, Hirámról szóló templom-legenda."


2. A Fény és a sötétség legendája (MANI)

" ... egyszer a sötétség szellemei meg akarták támadni a fény birodalmát. 

Eljutottak a fény birodalmának határáig, és azt meg akarták hódítani.

De semmit sem tudtak tenni a fény birodalma ellen. 
... 
a fény birodalma meg kellett, hogy büntesse őket. 

A fény birodalmában azonban nem volt semmiféle rossz, hanem csak jó. 
A sötétség démonait csak valami jóval lehetett volna megbüntetni. 

Mi történt tehát? ...

A fény birodalmának szellemei saját birodalmuk egy részét belevegyítették a sötétség materiális birodalmába. 

Azáltal, hogy a fény birodalmának egy része elvegyült a sötétség birodalmával, ebben valami olyasmi jött létre, mint egy megkelt tészta, egy megerjedt anyag, ami a sötétség birodalmát egyfajta örvénylő táncra késztette, és ennek következtében egy új elem keletkezett, nevezetesen a halál.

Így ez folyton felemésztette magát, minthogy magában hordozta saját megsemmisítésének a csíráját. 

... azáltal hogy ez történt, létrejött az emberi faj. 

Az ős ember éppen az, amit a fény birodalma küldött, hogy keveredjen a sötétség birodalmával, és aminek a sötétség birodalmában nem kellet jelen lennie, a halál útján győzze le, önmagában küzdje le."

"... a fény birodalmának nem büntetéssel kell legyőznie a sötétség birodalmát, hanem szelídséggel, nem a gonosszal szembeni ellenszegüléssel, hanem a vele való keveredéssel, hogy azt megváltsa. Azáltal, hogy a fény egy része behatol a gonoszba, azt sikerül legyőzni."

"Mi a gonosz? Nem más, mint a nem időszerű jó. ... a rossz nem más, mint a nem megfelelő helyen alkalmazott jó."

"Ha az, ami valamelyik korban rendkívül jó, továbbra is meg akarna maradni, korlátozná azt, ami a maga útján előrehalad, és így kétségkívül rosszá válna, mert ellenszegülne a jónak. ... A rossz tehát nem más, mint egy isteni erő, mert ami a nem megfelelő időben rossz, az egy más korban az isteni tökéletesség kifejeződése."





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése


Magamról

Saját fotó
I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.

Translate