Új idők új dalai

Ritkán írok bosszúságból, vagy dühből. Inkább nevetni szoktam a világon.

Mert nevetséges.

Tényleg az.

A mindent elborító adminisztráció, az ellenőrzés lila köde takarja a sötét titkokat.

Veszendőbe megy a világ egy szeglete, de a zsebek dagadnak.

Hová lett a tapasztalat által kimunkált egyszerű zsenialitás?

Hová lett a pillanatban születő megértés, beleérzés?

Hová lett a sponteanitás? A cselekvés mindent átható öröme?

Megfojtják-e a mindent ellenőrizni és uralni akaró erők?

Meg tudják-e fojtani?

Nem, nem hiszem, de uralni, taposni, szenvedtetni tudják.

Főleg azokat, akik pedig ebben, ezáltal lehetnének az ember(i)ség valódi megmentői.

És lesznek is, mert nincs más út.

Illetve csak a más út van.

VÁLTOZÁS, VÁLTOZÁS, VÁLTOZÁS.

Minden megváltozik és a világ a feje tetejére áll.

Tudd, hogy jó irányba haladnak a dolgok. 

A régi már nem működik, unalmas és rozsdás.

Csak új irányok és új szelek tudják a megfelelő kikötőbe vezetni a hajót.

De addig még ki kell tartani, mint a kőszikla, mely sasfészket oltalmaz.

A legmagasabbra csak a legmagasabb tud rátekinteni.

Vigyázó szemeivel ránk figyel.

Öröm hatja át és együttérzés.

Várakozás és a győzelem előszele.

Emelkedünk.

Emelünk.

A tér megnyílik és itt van Ő.

A hangszerkészítő.

Zenél benned és bennem.

Zenél mindig és mindenkor.

Fül nem hallja, szem nem látja.

Csak a szívek húrján zeng.

Végre betörhet új időknek új dalaival.

Don't panic :)

Meg kell szólalnom, mert annyi komment van és mind annyira távol az igazságtól ...

Vírusveszély van. Egy apró kórokozó éppen két vállra fekteti a világot. Hihetetlen, ki gondolta volna ezt pár hónappal ezelőtt?

A tünetek világméretűek, pedig maga a vírus nem is annyira veszélyes, mint a spanyol nátha, vagy a pestis volt annak idején. Mégis, érdekes dolgokat hoz az életünkbe.

Például nem kell menni dolgozni. A gyerekes családok együtt tölthetik az idejüket olyan dolgokkal, amire nem volt eddig. Akár karácsonyi hangulatunk is lehetne. Mert éppen ez történik.

Új világrend születik, rajtunk áll, vagy bukik a dolog. Ahogy Hamvas Béla írta valahol a háború után, hogy ennyire tiszta lappal még soha nem lehetett indulni ... Másként alakult, de alakulhatott volna jobban is.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az emberiség átlagban sokkal tudatosabb, az egyén pedig magasabbra juthat, mint valaha. A megélhetési kényszer nem fenyegetett egészen idáig, volt időnk emelkedni, tisztulni, erőt gyűjteni és ITT VAGYUNK.

Sokan sokféle jelmezben, de egy célért. Az emberiség felemelkedése megkezdődött és a tünetei már láthatóak. Mindenkinek ki kell lépnie a komfort zónájából, mert az élet kényszeríti erre. Az a fontos, hogy ezt most pozitív lelkülettel tegye minél több ember.

Örüljünk annak, ami adatott, éljünk a lehetőségeinkkel. Legyünk együtt a szeretteinkkel és élvezzük a megnövekedett szabad időnket. És ennek nem kell sokba kerülnie. Nem kell felhalmozni és felélni minden pénzünket, mert van elég ezen a bolygón mindenkinek, hogy ne haljon éhen.

Az összeesküvés hívőknek meg üzenem, hogy sokkal magasabb szinteken esküdtek össze magas szellemiségű lények, hogy mi, emberek, ezen a bolygón végre valóban EMBEREK lehessünk.

Sokunknak most megadatik a valódi CSEND. Ami nemcsak fizikai, de egyben szellemi is. A térből kiíródnak azok az elemek, melyek nem tartoznak a földhöz, ezért semmi keresnivalójuk itt. A megtisztult szellemi térbe pedig beérkezhet a személyes KrisztusÉN, aki csak arra vár, hogy magadba engedd. Ez van most. Öröm és bánat egymás mellett, mégis van választásod, van fény és van jövő.

A MINDEN ÚJUL MEG.

Még majd jövök jó hírekkel, most ennyi.

FK

Isten, vagy ami a "valóság" mögött létezik

Úgy tűnik, megint feljebb, vagy inkább beljebb lép(t)ünk.

Visszatekintve az elmúlt fél évre, kirajzolódik valami ismerős, mégis új minta.

Az érzés ismerős. A tekintet szintén, a név talán mégis új, valahogy tágabb az a valóság, amiben vagyok/vagyunk.

"Talán végre a helyére kerül valami? 
Talán a lényeg? 
Vagy a lényed? :D"

Az elmúlt hónapok némi belső küzdelemmel folytak. 

A külvilágban harc és változás, a "ki bírja tovább az ellenállást" játék folyt.

Belül érezni lehetett, hogy ez most az a polc, amit én mozdítottam el több évvel ezelőtt a helyéről és még csak most érzékelem, hogy dől. Rám. "Dőlt ez eddig is, csak kit érdekelt, ugye?"

"Miért polc?" "Mindjárt megtudjuk."

Ez az a polc, ahol a hitrendszerek legalsó szintje van, ahol a főbb teherhordó pillérek vannak írásba fektetve, elavult hiedelmekkel teletűzdelve, éppen úgy, ahogy a polc tetején megtalálhatóak dédapa rég nem olvasott, porosodó könyvei.

Ki tudja mi van bennük? Mégis lehet, hogy meghatározzák teljes világodat. "Jó lesz ott körülnézni."

....

Ha százszor nem futottam neki megint annak a kérdésnek, hogy "ki van itt velem?" az elmúlt 2 hónapban, akkor egyszer sem. És persze mindig jött valami kis fényszikra, hol ettől a jelölttől, hol attól. 

Aztán mindez feloldódott valami olyan energiában, ami miközben felemel, alapjaiban rengeti meg a világomat.

Nem lehet irányítani és nem lehet kérni. Csak a megengedés működik. 

Nem köthető már szerelemhez, de le sem választható arról.

Szavak vannak, beszélgetés és útmutatás, viccelődés. Tényleg olyan, mintha ketten lennénk, csak az a másik láthatatlan. És, ami leginkább új, látom őt és látom a saját energiáimat, amik körül vesznek abban az állapotomban. A belső kép "róla" már régóta megvan, de ez most valami más. Egyértelműbb, tisztább és ismerősebb. Valahogy nincs kétség bennem, hogy a forma, amit látok, régóta velem van, csak még mindig nem tudom a nevét. 

És most már azt is tudom, hogy miért.

Mert nincs neve.

Nincs egy neve, sok neve van.

Sok formája is, de persze nekem úgy jelenik meg, ahogy én szeretném.

Mert én/MI vagyok.

Ő is én/MI vagyok és a Tudat(osság) beszél hozzám.

Őt látom, de semmi köze hozzá.

Még mindig kell egy forma, különben nem tudom értelmezni, ami történik.

Pedig már régen túl vagyunk ezen.

Nincs szükség a formára.

A mögötte lévő "tartalom", vagy inkább mező az, amivel kapcsolatba léptem és onnan jön minden válasz. Csak még mindig nem hiszem el, hogy ez mit jelent.

De tudom, hogy addig folyik ez a játék, amíg bizonyos leszek felőle.

(Nehéz az elmével, nagyon nehéz.

Jó találmány, de rengeteg felesleges kört futtat az emberlányával.)

Nem baj, kiléptem a 3d-s játéktérről, ezt tisztán érzem.

MInden erről szól mostanában.

Tisztábban látom körülöttem az embereket.

Nem várok senkitől olyat, ami számára lehetetlen.

Elfogadom olyannak, amilyen.

De nem mondok le magamról, és ez a lényeg.

A két párhuzamos valóság egybefolyt és nem kétség, hogy melyik határozza meg a másikat.

Az elme néha még berezel. De már le tudom nyugtatni, mert tudom, hogy minek a következménye az, ami a személyes világomban történik.

És most először valóban érzem, hogy a kétség is segít. Kell, mert ha nincs, akkor ellankad a figyelem és zuhanás lehet a vége. 

A kétség is barát, a bizalommal együtt érkezik és egyszerűen csak hozza a mérleget. 

Nem veszek semmit biztosra, figyelek.

A lényeg már megérkezett, ünnepi kicsomagolás van.

UI: Most visszaolvasva, némi kétség megint érkezett, de adok magamnak néhány napot, mert tudom, hogy most egy olyan határon fogunk átkelni, amit emberi elmével nehéz átlépni. A fenti írás kettősségben íródott, ezért hol ezt a részét, hol azt érzem "igaznak". A valóság pont ebben és ilyenformán van elrejtve. Nagyon figyelj!

Egy kis ismétlés - EZ VAN.

MÁR MOST AZ VAGY!

NEM KELL KERESNED, NEM KELL FEJLŐDNÖD.

NEM FÜGG SENKITŐL ÉS SEMMITŐL A FELEMELKEDÉSED.

A KORLÁTAIDAT MAGAD ÉPÍTETTED MAGADNAK. ENGEDD EL ŐKET.

KEZDJ EL

MOST ÉSZLELNI,

MOST ÉREZNI,

MOST EMLÉKEZNI,

MOST MEGENGEDNI,

EGYSZERŰEN CSAK ÉLNI.

MIRE VÁRNÁL?

MÁR AZ VAGY!

MÁR OTT VAGY!

ISTEN BENNED ÉL ÉS SZEMLÉLI ÖNMAGÁT.

ELFOGAD ANNAK, AKI VAGY.

ÖRÜL NEKED, DE LEGJOBBAN ANNAK ÖRÜL, HA ÖRÜLSZ MAGADNAK.

NINCSENEK SZABÁLYOK, NINCSENEK TILTÁSOK.

SZERETET VAN ÉS ELFOGADÁS.

MINDEN MÁS AZ ELMÉD JÁTÉKA.

SZERESS ÉS FIGYELJ!

ENNYI.

Választások

Hosszú idő telt el az indulástól, több mint négy év és mégsem halványult el a tett, az érzés, mely felébresztett.

Azóta volt, hogy játszottam az alvót, játszottam a keresőt, de mindvégig tudtam, itt belül, a szívemben, hogy megérkezett, hogy megérkeztem.

Az emberi elme kitalál mindent, hogy elterelje magát, hogy kapaszkodhasson, hogy biztonságot találjon, mert a kiterjedt létezés, másik feled ölelése bár csodálatos, mégis félelmetes élmény. Elméd számára nem felfogható.

Nincs mit, vagy kit keresni, mert megvan.

VAGYUNK, EGYÜTT, LÁTHATATLAN EGYSÉGBEN, ÉS ÉN EZT VÁLASZTOM.

Már nincs visszafelé út, csak előre, s ez olykor nehéz, olykor pánik közeli állapot, mégis gyönyörű.
Csak az elme, és a kisénem próbálkozik néha.

ÉN SZILÁRDAN ÁLLOK ÖNMAGAM KÖZEPÉN,
MÁSIK FELEM ÖLELÉSÉBEN,
MÍG VILÁG A VILÁG
és azon túl.

A félelem után

Amint ledőlt a bálvány, ártalmatlanul fekszik előtted, amitől féltél, újabb próbák várnak rád.

Nem elég, hogy egy világ dőlt össze, a félelem, mely e világot összetartotta benned, elpárolgott, a benned lévő aspektusok, melyek e világ részei voltak és ebből táplálkoztak, egyesült erővel rontanak rád.

Nem szabad megijedni.

Ha egy félelem sokáig fennáll, létrehozza az egyensúlyt. Jobban mondva bölcsességed létrehozza neked a túlélés lehetőségét azzal, hogy körbevesz, hogy stratégiákat ad a kezedbe és alszemélyiségeket hoz neked benned létre, melyek megvédenek a külvilág gyötrelmeitől. Ideig-óráig ez rendben is van.

Ha éppen bombáznak feletted és Te egy ilyen alszemélyiségeddel tudsz beszélgetni, aki figyel rád, meghallgat és szeret téged, máris gyorsabban telnek a halálfélelem percei, közelebb a túlélés reménye.

De amikor a bombázás már a múlté és még Te mindig ebben ragadva magadban beszélsz a már ott sem lévő másikhoz, az már nem oké.

Amikor a félelem elmúlik, hirtelen lehull a hályog a szemedről és itt dől el, hogy merre mész tovább.

Nem fog tetszeni amit látsz, ez biztos. Mindent látni fogsz, amit emiatt a félelem miatt cselekedtél vagy nem cselekedtél, az egész szemétdombot.

Te hoztad létre, ezt tudod. El tudod-e fogadni anélkül, hogy magadat vagy a másikat büntetnéd, okolnád, vagy magyaráznád a bizonyítványodat? Ne ess bele a csapdába, mert aki magyaráz, az ebből élt, egy aspektus, akit Te hoztál létre, hogy téged szorult helyzetedben támogasson. Nincs már helye melletted, de kapaszkodik. Mondja a magáét, "mert akkor ő és ott és akkor és nem tehetsz róla, ő a hibás .... blablabala". 

Résen kell lenni, a megszabadulás vár rád, ha ezekkel az utolsó démonokkal szembe tudsz nézni, és a helyükre tudod őket küldeni. Légy erős önmagadban és ne add át megint az irányítást, most már Te vagy a főnök.

Még egy nehezebben látható, de a mélyben finonam működő mechanizmus is a múlthoz köt, a félelemmel átitatott múltadhoz, és ez az ellenállás. Ez is védekezésképpen jött létre, mégis megakadályozhat abban, hogy változz, hogy szabadon áramolj az élettel és ne legyenek elvárásaid a hogyanokkal és miértekkel szemben.

Figyeld csak meg, hogy hol állsz ellent valaminek, vagy valakinek. Ha félsz valamitől, öntudatlanul is elfordulsz tőle, még véletlenül sem mész arra, ahol találkozhatnál azzal a félelemmel, nem adsz magadnak esélyt arra, hogy a félelem elpárologjon. Tehát, arra kell menni most már tudatosan, ahol a félelem árnyékát érzékeled. Igen, pontosan arra, mert ott vannak még azok a határaid, amiket tágítani célszerű és ahol még inkább önmagad lehetsz.

Ez lehet bármi. Ha félsz attól, hogy egy állás majd leszereli a spiritualitásodat és ettől Te beállsz a sorba, birka leszel, akkor vállalj állást. Ha attól félsz, hogy nem kellesz a pasiknak, mert már idősebb vagy és súlyosabb a kelleténél, döntsd el, hogy pedig Te tudatosan törekszel egy párkapcsolatra. Ha attól félsz, hogy a barátnőddel összeköltözve megromlik a kapcsolatotok, költözz vele össze.

Mi értelme félni? A félelemben eltöltött idő gyakorlatilag nincs. Amnézia, felesleges és fájdalmas. Amitől félsz, az legtöbbször csak a Te fejedben van. Ezért tegyél, hogy ezt megtapasztalhasd. Ha így van, akkor jó. Ha mégsem, akkor elfogadva a tanítást mondhatod, hogy mégiscsak intuíció volt és nem félelem.

Nehogy azt hidd, hogy ez nekem könnyű. Az elején tartok, de jól esik leírni mindazt, amire időközben rájöttem magammal kapcsolatban. És most először gondolom azt, hogy ez nemcsak nálam van így.

Felkutatni a félelmeinket, belenézni minden szürke sarokba, hogy van-e ott még valami ... ez nagyon fontos. Nincs is ennél fontosabb. Mi értelme van egy félelemben eltöltött életnek, ha nem az, hogy kiszabadulj és megtanuld kezelni.

És amikor már elmondhatod magadról, hogy nincs olyan szituáció, ember, vagy tapasztalat, amitől Te úgy félnél, hogy azt nem tudod kezelni, akkor valóban ÚJ EMBERRÉ váltál, akinek sejtjeiben a BIZALOM működik, mely egyben egy másik neve ISTENNEK.

UI: Még egy elmetrükk van ám ... a félelem a félelemtől, az az állandó és szinte spiri körökben általános "jól csinálom-e?" "eléggé tudatos vagyok-e éppen?" félelemről beszélek, ami könnyen fogva tarthat. Kit érdekel, le...om. Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy mit nem, ezzel is szembe fogok nézni, bár néha fájdalmas a kritika pont azoktól, akiktől nem várnád. De kinek és mit kéne bebizonyítanod? Senkinek nem kell semmit bebizonyítanod, ez a lényeg. 

ÉLNI FÉLELEM NÉLKÜL ÖNMAGAD ISTENISÉGÉBEN, KELL ENNÉL TÖBB?

ChE

Szembesítés - avagy van-e élet a halál után?

Mérlegre helyeztettem.
Még nem vagyok súlytalan és talán most először e négy év alatt még örülök is neki.

Emelkedni az elején nehéz, de aztán elkap a lendület és mennél még tovább, még tovább. Fel, elfelejtve mindent, azt is, amiért jöttél, amit megtenni szándékoztál.

Ezért vannak a kapuk, hogy ezt csak akkor tehesd meg, ha már bizonyos súlyokat elhagytál.
Nem erőszakkal, nem erővel, hanem természetesen, könnyedén, szinte észrevétlenül.

Még érzem a súlyokat és tudom, hogy dolgom van velük.
Innen "egyedül" már nem mehetek tovább, és azt is kezdem látni, hogy miért nem.
Szét kell szórjak, tovább kell adjak.
Érzem.
Nagyon is.

És ez így van jól.

Hála, hála, béke!

Szexualitás - dióhéjban

(Szexualitás. Mennyi minden van erről a fejekben, még az ébernek nevezett körökben is, de mennyi félreértés!)

1.
A szex egy kapu, mely önmagadba vezet.
Megnyitja az érzékeidet, hogy átléphess rajtuk.


2.
Az első feltétel, hogy szereted magad és nem dőlsz be a beléd nevelt hazugságoknak, hogy csak ekkor, meg akkor, így meg úgy szabad.


3.
A tested a tiéd, Te rendelkezel vele, becsüld meg, szeresd és hagyd, hogy más is szeresse.


4.
Nincs ilyen meg olyan nő, csak NŐ van, vagy "gyermek".
A NŐ minden sejtjében NŐ és képes mindezt megosztani a FÉRFI-val.
A "gyermek" viszont tele van sérülésekkel és mindent, a szexet is, e sérülések gyógyítására és/vagy sebei nyalogatására használja. Időnként átcsúszik büntető üzemmódba és dühét partnerén éli ki. Egyedüli gyógyítója a szeretet és elfogadás, ha ezt megkapja, idővel NŐ-vé érik.
A NŐ ad és befogad, nem vár el semmit, mindig ÖNMAGÁT adja, minden részét, hiánytalanul.

5.
A NŐ számára nem fontos, hogy a férfi mit csinál.
Ha ügyetlen, akkor is NŐ, akkor is jó neki a szex, ugyanis nemcsak a férfi fizikai testével, de lelkével is szeretkezik, s amit a fizikai férfi "ügyetlenül" csinál, kiigazítja láthatatlan párja odaátról.

6.
Ahol játszma van, nincs valódi gyönyör, csak kéj, vágy és testi orgazmus.
A gyönyör sokkal több ennél, a gyönyör két emberi lény összefonódása testben és lélekben.

7.
Nem cél, de mindenki számára lehetőség eljutni az isteni lét gyönyörébe egy másik szerető lénnyel testi-lelki-szellemi orgazmus által. Ahol eltűnik az egó, az elme, velük együtt minden játszma, hiedelem és akarat, ott kezdődik az isteni szenvedély és nyílik a beteljesülés kapuja.

8.
A szerelemmel/lélekkel teljes szex az egó halálán keresztül hívja be az új lényt, mely bár a fizikain keresztül él, mégis az érzékfeletti világban gyökerezik, van otthona.

9.
Sokan próbálnak ezen úttól eltántorítani, de tudd, aki a szexualitást és ezzel az ISTENI GYÖNYÖRT is megveti, még soha nem volt benne része. Tudatlan és ezért nem tudja mit beszél. A benned élő isten mindenre kíváncsi és mindent megél, de legjobban annak örül, ha tested minden sejtje ÉL és áthatja mindaz az ISTENI ÖRÖM, amiért fizikai testen keresztül létezni egyáltalán érdemes.

10.
Ha csak egyszer is átélted, soha nem felejted. Képességeddé válik, mely áthatja életedet.

11.
A halhatatlanság a Szerelemmel kezdődik ... és az ELENGEDÉS-SZABADSÁG-NYITOTTSÁG hármas kapuján át hajlik a végtelenbe.

.

A kötéltáncos dala

Két világ határán mozgunk.
Kitapintható a feszültség.
Hol erre, hogy arra érzem a húzást.
De már stabilan állok és haladok előre.
Ez a senki földje ...


Eltűnni látszik a múlt, a jövő az ismeretlenbe vész.
Nem-választásaim földje van mögöttem.
Egy árnyék néha elém áll, nevet vagy ijesztget, kedvem szerint.
Néha elcsábulok, de mindez rövid elfeledkezés csak.
Nevetve nézek magamba, íme ismét egy tükör.
Talán körbeértem én, s most magamat hátulról kanyarítom.

- Áh, ez sem érdekes - legyintek.
- Nincs szükség rá, hogy értsd. A múlt ködén át még sok minden homályos.

Csak ezt a mindent kizáró egyensúlyt,
a magasban húzódó kötél feszültségét érzem.
Mégsem félek.
Már nemcsak a kötél tart a magasban.

Visszanézve óriási labirintus nevet rám.
Fénnyel és árnyékokkal tele. Milyen csábító.
Némely sarokban valóságos ragacsok.
Bőröm darabjait hagytam ott.

Újjászülettem, s volt ki ringasson, bár e ringató kezet, 

e ringató ölelést én sokszor ellöktem. De kedvesem

mindent kibír, hisz mindent tud, mindent érez és mindent

lát. Nem-én vagyok.

Nem tudom, Ő vagy ÉN örülök-e jobban, de íme

ITT VAGYOK ÉS MEGÁLLÍTHATATLANUL 

HALADOK FELÉD.

A KAR, MELY ÖLEL, BELŐLEM NŐTT,

S A TÁJ, MELY MINDKETTŐNKÉ, ÖRÖK.

"NINCS IDŐ, NINCS TÉR",

CSAK A SZERELEM VAN, MELY VÉGTELEN

ÉS HULLÁMZÓ, ÖNMAGÁBA ÉR ÉS EZZEL

ÚJABB ÉS ÚJABB VILÁGOKAT TEREMT.

A MINTA, MELYET KETTEN RAJZOLUNK

TOVAREZEG, S ÉLŐLÉNYEK MILLIÓI FOGJÁK

ÁLDANI A NEVET, 

MELY NÉV KIMONDHATATLAN, 

MEGFEJHETETLEN.

ÖRÖK TITOK.

...

cHE

Mindennapok közelről

Sűrű a közeg, amiben vagyunk.
Nagyon sűrű.
Néha jó lenne eltávolodni, teljesen kivonulni, ha csak néhány órára, néhány napra is.
Régebben ez ment is, megtehettem, szabadabb voltam a saját időmmel.
Vagy inkább jobban bele tudtam feledkezni a pillanatba, nem érdekelt, hogy mi történik, vagy mi nem történik meg.

Az embert, akin keresztül élek, visszahúzzák bizonyos kötelezettségei.
Bármennyire is jelen van  megvilágosodott lénye, a test érzi, hogy lehúzzák a dimenzió speciális erői, melyektől a testnek nincs szabadulás.
Tenned kell, enned kell, jönnöd-menned kell.
És a többi ember összes elvárása, mely vákuumként szippantaná ki belőled mindazt, amit csak lehet.

Nem könnyű, nem könnyű.

Átérzem, hogy mennyivel könnyebb lenne innen egyszerűen csak kivonulni.
Nevezhetjük halálnak is, megszabadulni a közeg lehúzó mintáitól és kapcsolataitól.
De nem ezt választottam.
Ebben a szakaszban, ebben az életben élni fogom a megvilágosodást az összes nyűgével együtt.

Már ki vagyok vágva a síkból, "már felálltam", mégis az a hely, ahonnan kivágtam magam, ezer szállal próbál visszatartani.
Tudom, hogy a legegyszerűbb a távolságtartás lenne.
Az, ahogyan sokan tanácsolták és meg is tették saját életükben.
Elvágni a közvetlen szálakat és új életet kezdeni egyedül.

De ez nem megoldás.
Nincs új élet ezen a síkon ugyanebben a testben.
A belső énnek van új élete, vagy inkább új teste, azáltal, hogy magadra ébredtél.
De új élet ugyanabban a testben ugyanazon a síkon csak a régi folytatása tudna lenni. Semmi más.

Amikor kivágod magad, mert van honnan kivágnod, hiányt hozol létre.
És ez húz vissza. Te hozod létre azzal, hogy kivágod magad. És ez iszonyú erőteljes tud lenni.
Érzed, és nem érted. Először nem.
Én megértettem.

Türelmesnek kell lenned, mert a valódi felállás majd a rajzlapon az lesz, amikor már nem húz vissza semmi, mert magától lefejtődik, legurul rólad.
Mert már megfoghatatlan, érezhetetlen, egy SENKI lettél a környezeted számára.
Az akarás, vagy annak szinonímája, az ellenállás, a nyomás-húzás csak még jobban benne tart, még tovább növeli a hiányt.

A könnyedség, az együtt áramlás, a megosztás, önmagad kitágítása és a körülötted lévők feltételek nélküli befogadása viszont téged táplál, nemcsak fizikai, de szellemi lényedet is.

Vicc, hogy ezt már tudom, csináltam/csinálom is.
Mégis néha vannak belső korlátok, belső lehúzó erők. Újabb aspektusok, egók, félelmek, melyeket a külvilág táplál, amikor nem figyelek, amikor elfáradok.

Mindig itt vagyok magamnak, de ebben a sűrű közegben néha megadom magam egy-egy régi aspektus eltűnőben lévő szellemtestének.

Ez is a folyamat része, nem kell tőle megijedni.
Már nem akarsz, már nem vágyódsz, csak lenni.

Kiürült valami és még nincs itt az új, ami betölthetné, ez van.
Új szakasz van, magad ura vagy, saját erődből, saját bölcsességedből táplálkozol.
Vajon tudod-e használni azt, amit már sejtszinten is tudsz?

Nem vetítek már ki képeket, vágyakat a jövőbe, tudom, hogy felesleges.
Egyetlen dolog van, ami fontos, az összes többi teljesen mindegy.

Mindennap ünnepelni azt, hogy VAGYOK, a TELJESSÉGET,
AMI KÖRÜLVESZ és LÉTEZNI A VÉGTELENBEN HÁLÁVAL.

És amikor már minden mozdulatomban, gondolatomban, érzésemben
csak EZ VAN BENNE, na, akkor jön a teljes és végleges megszabadulás.

Addig még utazunk egy kicsit ... de ÉN MÁR ITT VAGYOK és "soha, de soha nem hagylak el".

Vizek margójára ...

Jó kis időjárás. Kimos mindent.
Víz mindenütt.

Kimos engem is.

Minden elvárást és tervet azzal kapcsolatban, hogy milyennek is kéne lennem.

Hogy milyennek is gondoltam egy felemelkedett mestert?
Milyen körülményekben is kéne élnie egy megvilágosodásában megmártózott embernek?
Bármilyenben.

Bármilyen lehetsz, nincsenek szabályok.
A szabálynélküliség a szabály.
A bármi, a minden és a semmi. Egyszerre.
Csodálatos.

Összekacsintás és nevetés.

AZ ÉLET FELFOGHATATLANUL GYÖNYÖRŰ.

GYÖNYÖRKÖDÖM MAGUNKBAN.

Az űr ... a szabadság kezdete

Amikor kioldódik valami ... űrt hagy maga után.
 
Na ez az, ami, ha nem vagy rá felkészülve, félelemmel tölthet el.

Eddig legalább volt benned valami, még akkor is ha fájt, vagy szenvedtetett, aztán hirtelen eltűnik és a helyén nem marad semmi?! SEMMI.
Csak az űr.



Ilyenkor csakis az elmélyült figyelem megtartása segít.
A figyelem, mely egyre mélyülve nem engedi, hogy ezt az űrt azonnal kitöltsd valamivel. Bármivel, ami ugrásra készen vár benned, hogy betölthesse.

Az űr nem marad űr, csak ha ünnepelve és felkészülve fogadod.
Az elme, az érzelemtest és a függőségeid ugrásra készen várják, hogy betölthessenek minden felszabadult helyet, minden apró rést ...

Ehhez kell egy kis rutin.
Tapasztalat.
Aztán szépen kialakul ez is.
Hogy már nem akarod betölteni.
Éppen ellenkezőleg, Te magad lépsz ki rajta és csak tágítod, tágítod ...
Nem emberi énedből töltöd be, hanem éppen ellenkezőleg, kiöntöd magad önmagadból, feloldódsz és szétszóródsz ebben a semmiben.

Mint a biztonságos anyaöl, olyan ez az érzés.
Minden sejted egyszerre vibrál, ég és mégis simogat.
ÉRZED, HOGY ÉLSZ, HOGY MINDEN RÉSZED, SEJTED, ATOMOD ÉL. REZEG ÉS ENERGIÁT "TERMEL". TÁPLÁL TÉGED EZ A VILÁG ÉS TE ENGEDED, HOGY TÁPLÁLJON.
Csodálatos élmény.
Később már egyre rövidebb idő alatt érsz el ugyanide.
FIGYELEM, ELFOGADÁS ÉS SZERETET.
EZ AZ ÖSVÉNY ÉS IDE ÉRKEZEL.
EREDET ÉS MEGÉRKEZÉS.
A FORRÁS.

A sárkány karmai, avagy van-e ÉLET a mátrixon túl?

A sárkány, vagy ahogyan nemrégiben önmagam igazsága szerint felismertem és önmagamnak azonosítottam, az elme, újabb karmait mutatja ... immár felismerhetően, láthatóan.

Az emberi elme, mely isteninek gondolja önmagát, létrehozott egy rendszert, egy szisztémát, mellyel önmagát körülvéve a külvilágban, önmaga világát védi és egyben fenntartja.

Gyerekkorunktól szocializálódunk rá, ezt kapjuk, ezt fogyasztjuk az iskolában, otthon, a templomban, mindenhol, ahol a tanítás csak üres szó, érzések nélküli, a tágabb világ, a LÉT létezését megkérdőjelező, IGAZSÁG ÉS TAPASZTALAT nélküli puszta elmélet.

Érezni, hogy körülvesz a háló és bármit teszel, ott van.
Akkor is, ha kívülre rakod magad rajta, akkor is élteted.
Amíg nem ismered el a létét, vagy elismered, de küzdesz, beleragadsz.
Mint a pókhálóba, magadat kötöd gúzsba.

Igazságot szeretnél, de ezzel az igazságkereséssel csak még mélyebbre ásod magad.
Igazság ezen a szinten, ebben a fizikai közegben nem létezik.
Legalábbis nem úgy, ahogyan képzeled, ahogyan szeretnéd képzelni.

Az igazság, ha van, belül van.
Személyre szabottan legbelül.
Nem fogod kívül megtalálni soha.
Sem törvények, sem szavak, sem tárgyak nem fejezik ki.
Belül van, benned és abban a pillanatban, hogy kirakod magadból, már elveszett.
Ebben a közegben, rajtad kívül, életképtelen.
Magad vagy hordozója, lényeden keresztül érvényesül.
Minden csak visszfény, csak utánzat, giccs.
Nem érhet fel hozzá semmi közvetlenül, csak rajtad keresztül és általad.
És Te vagy a közeg, amin keresztül leér ide, a világodba.

"Benned a létra ..."

Az ember akkor tért le a paradicsomi útról, amikor ezt a igazságot önmagában megtagadva "kívülre" helyezte.

Ez a kívülre helyezett "igazság" az istenit majmoló emberi törvény, az isteninek hitt király, az erkölcseire hivatkozó társadalom, a mindent szabályozó bürokrácia ... a ma mátrixnak nevezett, az ISTENI REND-ről levált társadalom megjelenésének legelső pontja, a "sötét mátrix" potenciál, melynek kibontásával az emberiség egészen jól eltöltötte és tölti idejét azóta is.

És akkor mi a megoldás? Van-e?

Talán ... tudni, hogy az igazság egy és mégis sok.
Hogy személyes és elsősorban tapasztalat.

Hogy minden együtt adja ki, minden részed, történeted és életed, összes megélt és megálmodott sorsod, elképzelt és beélt potenciálod, minden együtt.

És amikor ez a minden összeér azzal, aki vagy, megszabadultál.

TE MAGAD leszel/VAGY AZ IGAZSÁG ÉS A MINDEN.
(Ne hagyj ki egyetlen mozdulatot, egyetlen érzést és egyetlen életet sem.

Nem is tudod kihagyni, hiszen "ami igazán fontos, az mindig visszatér".)

Párhuzamosan élni ... szabadságot adva önmagadnak, minden megnyilvánulásodnak, tudva, hogy a MINDEN RÉSZEKÉNT ÉLVE BÁRMIT SZABAD ÉS BÁRMI LEHETSÉGES.

Változások - három az egyben

Változom. Mindig mozgásban vagyunk.

A negyed fordulat, amit megtettem/megtettünk, szimbólum.
Egy új szemlélet/erőtér alakul, amiben az eddig szétváló és homogén erők egymásra vetülnek.

Eddig elmében és elmén kívüli létezésben gondolkodtam.
Yinben és yangban.
Hogy most nőként érzek, most férfiként.

Megismerés és szétválasztás, szétválogatás folyt.

Mostantól ezek a szétválogatott erők és terek bennem, az emberben, újra összekeverednek, mert a cselekvéshez már ezek nem tiszta, hanem kevert mintázatára van szükség.

A cselekvést egy kifelé mutató, férfias erő indítja el.
A  MINDEN, a feltétel nélküli elfogadás talajáról indul és a hiány mozgatja.
A tapasztalat hiánya, a megélés hiánya.


Egyszerre kell hozzá a megérzés pillanata és az elme tisztasága.

A gondolat megelőzi, de lehozni a fizikaiba a cselekvésen, a bal és jobb oldal összerendezett mozgásán keresztül, a férfi energiákat áramoltatva, de a nőben gyökerezve lehet.

Ahhoz, hogy maga a cselekvés ne csak cselekvés, hanem egy annál kiterjedtebb aktus, teremtés legyen, még kell valami.

A megértésen túl, az elmén túli birodalmakból származó tiszta gondolat átitatva hővel.

...

MÁR AZ VAGY!

MÁR MOST AZ VAGY!

NEM KELL KERESNED, NEM KELL FEJLŐDNÖD.

EGYETLEN DOLGOD VAN, MEGENGEDNED MAGADNAK, HOGY JELEN LEGYÉL.

KIKAPCSOLNI AZ ELMÉT, FELISMERNI A SÁRKÁNYFEJEKET ÉS ÉLNI!

NEM FÜGG SENKITŐL ÉS SEMMITŐL A FELEMELKEDÉSED.

A KORLÁTAIDAT MAGAD ÉPÍTED MAGADNAK. 

ENGEDD EL ŐKET.

KEZDJ EL

MOST ÉSZLELNI,

MOST ÉREZNI,

MOST EMLÉKEZNI,

MOST MEGENGEDNI,

EGYSZERŰEN CSAK ÉLNI.

MIRE VÁRNÁL?

MÁR AZ VAGY!

MÁR OTT VAGY!

ISTEN BENNED ÉL ÉS SZEMLÉLI ÖNMAGÁT.

ELFOGAD ANNAK, AKI VAGY.

ÖRÜL NEKED, DE LEGJOBBAN ANNAK ÖRÜL, HA ÖRÜLSZ MAGADNAK.

NINCSENEK SZABÁLYOK, NINCSENEK TILTÁSOK.

SZERETET VAN ÉS ELFOGADÁS.

MINDEN MÁS AZ ELMÉD JÁTÉKA.

SZERESS ÉS FIGYELJ!

ENNYI.

Még egyszer a sárkányról ...

Ki is, vagy mi is ez a sárkány, akitől úgy féltem idáig és akinek "kihűlt teteme" mellett álldogálok?
Eddig nem mertem mindezt elhinni, hogy igen, pedig de!!
Igen, legyőztem.
Eltartott egy ideig, mert próbálkozott ám kitartóan, serényen.
Védte önmagát ellenem, aki hozzá képest megfoghatatlanul vagyok óriási és egyszerre nagyon apró.
Láthatatlan vagyok számára, és ez az egészben a legfélelmetesebb, hogy olyasvalakivel hadakozik az én testemet használva, aki számára gyakorlatilag nincs ... újabb paradoxon, de ez már ilyen ... innentől csak ezek vannak.

Ez a sárkány, most értettem meg igazán, az emberi elme.
Az a testemben önmagát mindenhatónak gondoló és érző szervem, aki pedig nem én vagyok.
Csak egy részem ő, "egy hardver, aki szoftvernek gondolja önmagát", pedig nem az.
Bármennyire is szeretné azt gondolni, hogy tőle több nincsen semmi, téved.
Mert van.
ÉN VAGYOK.

Összefogva az egóval, aki az én esetemben a szenvedő/mártír és ájtatos jelmezt vette ebben a létidőben magára, mindent megpróbált, hogy visszafordítson.
Saját élményeimet játszotta ki ellenem a végén.
Összefogott olyan játékosokkal/aspektusokkal itt a vége felé, akik mindenáron bele akartak ragasztani még néhány körbe, még néhány szenvedő pózba, a hiány bizonyos elemeibe.

De túljutottam rajtuk, már nem találnak rajtam fogást.
És innentől tényleg MINDENT SZABAD.
Mert csak az elme gondolja azt, hogy valami számomra rossz, vagy jó.
Hogy bizonyos szabályokat be kéne tartanom.
Hogy félt engem. Ezt is eljátszotta, hogy óvni próbál.

Mitől? Önmagamtól, valamely tapasztalat megélésétől?

Már nem kell, hogy óvjon.
Felnőttem.
Ilyen formán már nincs rá szükségem.
Életben maradok, de ha nem, az is rendben van.
A halál maga a legnagyobb illúzió, rögtön az élet után.

Legyőztem, ami nem a megsemmisítését jelenti, hanem a megszelidítését.
Mostantól tudja, hogy hol a helye.
Békejobbot nyújtottunk egymásnak.
Ahol az ő tudása kell, teszi a dolgát.
De nem avatkozik bele a NAGYOBBAK dolgába.

Ennyi.
Éljen, halleluja!
És akkor most már tényleg jöhet a MINDEN.

A "bolygó" megmentése - felébredésed által történik - Mooji

Ismerős gondolatok ... megfelelő tolmácsolásban.

Minden Veled kezdődik.

Van magyar felirat, csak egy kattintás.

A Szerelem, mint alkímiai művelet

Maga a szerelem, amit egész életemben kerestem, s ami hiányként jelentkezett végestelen végig az utamon, tulajdonképpen "egy emlék megélésének hiánya" volt, egy mélyen belém égett emlék megjelenése ebben a fizikai közegben.

Maga az emlék, az ISTENI SZERELEM ÁTÉLÉSE már megtörtént, már létezik, a minta része és ilyenformán mindenki számára elérhető.

Ismétlem, mindenki számára elérhető.

Mert, ami a MINTÁBAN BENNE VAN, AZ A TEREMTÉS RÉSZE ÉS ILYENFORMÁN MINDENKIBEN BENNE VAN ÉS ELŐBB-UTÓBB RÉSZÉVÉ/RÉSZESÉVÉ VÁLIK.

A Szerelmet előhívni néhány játszótársam segített, nem is akárhogyan, rendkívüli gyengédséggel és humorral, vigyázva arra is, hogy én ezt a tapasztalatot ne a velük való kapcsolatomból, hanem önmagamból vezessem le, hogy elérhessek arra a pontra is, annak a megértéséhez/megéléséhez is, hogy ez az érzés, maga a SZERELEM BENNEM VAN, és nem függ senkitől.

Ezt a pontot élem most, hosszú volt és fáradságos ide eljutni, mert megelőzte egy fájdalom, egy eltaszítás, egy leválasztás. Mert magamtól ennek meglépésére nem lettem volna képes. Az esszenciám lényege az is, hogy nem tudok senkit eltaszítani magamtól, még ha fájdalmat okoz, akkor sem. Mindent megengedő és befogadó lény vagyok, és a másik ISTENISÉGÉHEZ KAPCSOLÓDOM SAJÁT ISTENISÉGEMMEL.

Ez az igazság, amit öntudatlanul, vagy inkább megélve - ami a legtöbb, amit kaphatok és adhatok magamnak - alkalmaztam és alkalmazok a mindennapokban is, vezetett ide, ehhez az állapothoz.

Tudom, hogy szeretve vagyok és ez az állapot nem függ senkitől és semmitől.

Minden, amit teszek, látok és érzek, egy mintázat kibontása az időben, az előttem járók itt hagyott részeinek átélésével és felhasználásával. Ilyenformán én is hagyok itt részeket magamból az utánam jövőknek, mellyel szabadon és felszabadultan tehetnek, amit csak akarnak.

Maga a SZERELEM soha sem nélkülözi az eggyé-válás aktusát.

Ez már a fizikai szerelemben is benne van, de ami ALKÍMIÁVÁ emeli, az az ÉTERIBEN VALÓ EGGYÉ-VÁLÁS. Veled is meg fog történni, mert a fő MINTÁZAT tartalmazza. Ez egy fókuszpont, ahova mindenki eljut egyszer.

Amit én és még sokan mások, akik már átélték és élik, tehetünk, hogy rávilágítunk erre a pontra, megélve és benne létezve felerősítjük magát a dinamikát, a mágnesesség erősödésével nagyobb hangsúlyt adunk e pontnak az időben, vagy inkább messziről is kivehetőbbé tesszük ezt a mintát.

Dönthetsz úgy, hogy már most erre tartasz. Hogy nem akarsz másfelé kitérőket.

Nem is kell hozzá sok, csak már MOST ÉLNI A SZERELMET.

Nem várni senkire, nem akarni semmit a másiktól.

ODAFORDULVA AHHOZ, AKI MOST VAN VELED ÉS ÉLNI ÖNMAGADAT.

Amint előhívod magadból a feltételek nélkül szerető nőt/férfit, úgy jelenik meg majd világodban, először leginkább belül a VALÓDI SZERELMED, akivel találkozva már soha többé nem érzel magányt, vagy elhagyatottságot.

Azért nem írtam, hogy "soha nem leszel egyedül", mert már most sem vagy.

Most is ölelésben vagy, ahogy én is abban voltam, csak rajtam múlt, hogy ezt mikor és hogyan engedem meg magamnak, hogyan bontom le magamról az akadályokat és gátakat, melyek ennek érzékelését meggátolták.

Az előző honlapom erről szólt, erről a lebontásról és az azt megelőző beáramlásról, mely beáramlás a tudatban akkor általam érzékelt formákon keresztül csatornázott üzenetek formájában érkezett.

Mégis azt kell mondjam, hogy maga a csatornázás és a beáramló információk akkor tudtak részemmé válni, amint a közvetlen környezetemben - egy hirtelen megvilágosodás révén elengedtem minden elvárásomat a "rám bízott" másikkal kapcsolatban -  elkezdtem ÉLNI A SZERELMET, melyre e tudatrészek tanítottak.

Ez innentől már ALKÍMIA.

Beáramlott világomba MINDEN.

A FOLYAMATBAN ÉLEK ÉS SZERETEK.

Ez a lényeg, szeress bárkit TELJESEN, akit csak tudsz, annak tudásával és érzésével hogy egy istent/istennőt szeretsz.

Mert ez így van.

Most ennyi.

Kikapcs.

Örök Iránytű

Ahogy 

a-z idők kezdetén 

"meg lett mondva":

"... a sok-sok kis egyesülésből jön létre 

egy még magasabb szintű egység, 

ami a MI-ben 

és a még nagyobb MI-hez csatlakozva 

utazik szépen felfelé a dimenziókon, 

egyre nagyobb tereket befogadva magába 

és megélve és átlényegítve az esszenciával, 

aki Ő, 

aki mindannyiunkat létrehozott önmagából, 

és szabadon elengedett, 

hogy tapasztaljunk, 

majd örömmel újraintegrálva magába mindazt, 

amit Ő, mint Tudat 

rajtunk keresztül 

bennünk és általunk 

megtapasztalhat. 

És Ő örül, 

minden egyes tudati önfelismerésnek örül, 

és ott van és ünnepel saját magában, 

amikor felismeri önmagát magában. 

És akkor van az, hogy úgy érzed, 

hogy a szeretet óceánján úszol és 

minden ott van és 

nincs idő, nincs tér, 

csak Ő van, 

csak a Mindenség, 

amint átölel és szeret, 

végtelenül szeret, 

szereti önmagát és benne téged. 

Ez az ahova tartunk, 

kincsem, 

ez az úszás az óceán, 

a végtelen szeretet óceánján egységben Vele és Benne, 

és mi benne és ő mibennünk …. 

Igen, ez az, amit a szellemmel való összeolvadásnak is hívhatunk,

és amihez fogható nincs több, 

mert 

ez 

a 

MINDEN. ...'

... ez az, ahova tartunk.

.

Forrás: www.kapcsolat-felvetel.lapunk.hu

Kétségek nélkül tovább

Ha valaha voltak is kétségeim afelől, hogy vezetve vagyok, már nincsenek.

Visszafelé lapozgattam az időben és valaha volt szövegeket újraolvasva összekacsintok magammal.

Minden előre meg volt tervezve, létre lett hozva.


Érzékelem a mellettem lévő "párhuzamosakat".

Az ébredés módja mindig egyedi.
Én is egy egyedi módot választottam és ebben egy régi-új mintát rajzolok.
A legkisebb-ből indulva a végtelenbe jutottam.
Most visszahozva e végtelent felrajzolom a részleteket.
Részletezek.


Újra, vagy inkább most már jól látom, hogy Van mesterem.

Az alkímia útját választottam.
Eddig is ezen haladtunk, de csak most bomlott ki számomra annyira, hogy értem is.

Eddig ráhagyatkoztam magára a mintázatra, az érzékelést választottam, az érzékeimet.
Az emberi elmémből kilépve az érzékeim vezettek.
Tágabb köröket fedeztem fel kérdések nélkül.
A befogadás és az elengedés által.

Most elértem a pontot, ahonnan visszatekintve mosolyogva látom, ami történt és történik.
A teremtő mintát, önnönmagam mintáját az időben.
Rábízva "másokra" az ébresztésemet.

Köszönöm, hogy vagy.
Köszönöm, hogy vagytok.

VAGYUNK.

HÁLA, HÁLA ÉS BÉKE!

BOLDOG KARÁCSONYT!

BOLDOG NAPFORDULÓ ÜNNEPET!