2014. december 23., kedd
2014. december 19., péntek
Az erőszak vége
Vannak pillanatok, amikor nagyon mélyen belelátok az emberi szenvedésbe.
A gyökerekbe, a keletkezésébe.
Hogy honnan ered és mi váltja ki.
Az erőszak.
Az erőszak, ami tovagördül, tovalebeg és tovagyűrűzik.
Valahol megtörtént és azóta végigrezeg a világon, bevonva mindent és mindenkit.
Hol agresszor vagy, hol áldozat.
Hol eltűröd, hol alkalmazod.
Mindegy.
Benne vagy és nem tudsz kijutni, csak elviselni.
Okosok persze azt mondják, hogy mozdulj, ne engedd, miért hagyod?
Ha benne vagy, te okozod magadnak.
Ez igaz is.
Részben.
De aki nem látja, hogy ez a vírus milyen régen keletkezett és hogy abban mindenki megfertőződött, az vak.
Adhatsz tanácsokat, csak minek.
Hogy is mondta Ő: "Az vesse rá az első követ, aki még sohasem vétkezett."
Na igen.
Ez az.
Nem kívül állni, hanem tudni, hogy senki sem ártatlan és hogy neked kell azt mondanod, hogy elég.
Neked, az agresszornak. Ha megteszed, egy világ megfordulhat.
Ha tovább csinálod, fogva tart téged is.
Az erősnek kell tudni letenni a fegyvert és szelídséggel belenézni a többi agresszor szemébe:
"Nem félek, mert ÉN VAGYOK!"
EZ LESZ, EZ VAN.
ELŐBB, VAGY UTÓBB MEGTÖRTÉNIK.
MERT MÁR MEGTÖRTÉNT.
Áldott Fényünnepet!
Kövesd a NAPot,
ami úgy TŰZ, hogy nem éget,
aki úgy VILÁGít, hogy soha el nem alszik,
aki végtelen REZGÉSével élteti világodat,
aki mindig JELEN van,
akkor is,
ha éppen belepne a sötétség.
A gyökerekbe, a keletkezésébe.
Hogy honnan ered és mi váltja ki.
Az erőszak.
Az erőszak, ami tovagördül, tovalebeg és tovagyűrűzik.
Valahol megtörtént és azóta végigrezeg a világon, bevonva mindent és mindenkit.
Hol agresszor vagy, hol áldozat.
Hol eltűröd, hol alkalmazod.
Mindegy.
Benne vagy és nem tudsz kijutni, csak elviselni.
Okosok persze azt mondják, hogy mozdulj, ne engedd, miért hagyod?
Ha benne vagy, te okozod magadnak.
Ez igaz is.
Részben.
De aki nem látja, hogy ez a vírus milyen régen keletkezett és hogy abban mindenki megfertőződött, az vak.
Adhatsz tanácsokat, csak minek.
Hogy is mondta Ő: "Az vesse rá az első követ, aki még sohasem vétkezett."
Na igen.
Ez az.
Nem kívül állni, hanem tudni, hogy senki sem ártatlan és hogy neked kell azt mondanod, hogy elég.
Neked, az agresszornak. Ha megteszed, egy világ megfordulhat.
Ha tovább csinálod, fogva tart téged is.
Az erősnek kell tudni letenni a fegyvert és szelídséggel belenézni a többi agresszor szemébe:
"Nem félek, mert ÉN VAGYOK!"
EZ LESZ, EZ VAN.
ELŐBB, VAGY UTÓBB MEGTÖRTÉNIK.
MERT MÁR MEGTÖRTÉNT.
Áldott Fényünnepet!
Kövesd a NAPot,
ami úgy TŰZ, hogy nem éget,
aki úgy VILÁGít, hogy soha el nem alszik,
aki végtelen REZGÉSével élteti világodat,
aki mindig JELEN van,
akkor is,
ha éppen belepne a sötétség.
2014. december 13., szombat
Amikor a hiány énekel
Egy csodás hang, még csodásabb szemek és érzések,
melyek átcsapnak a legkeményebb szíveken is.
Az érzés, a másik, a barát iránt érzett örök és mély szeretet
és fizikai jelenlétének végtelen hiánya.
Megindító, nagyon-nagyon emberi.
Talán hosszú-hosszú évezredeken keresztül ez az egyetlen,
amit valóban megtanultunk.
Sejt szinten szeretni és érezni a fizikai hiányát annak, akivel összetartozunk.
"Hiányzol, pedig mindig velem vagy."
Köszönjük e fiatalembernek a tisztaságot és az erőt.
Éppen most ez kell a világnak.
Csak ez.
Mert ez a MINDEN egy darabja.
2014. november 28., péntek
Rendezőpályaudvar, új vágány
Már kalauzt is kaptam, egy ideje már itt volt velem, de nézzük csak, mit is írnak róla?
"Paracelsus azt tanította, hogy a betegségeknek sokféle oka van, de ezek mind visszavezethetők egy fő okra: arra, hogy az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel, hogy nem követi a Lelkét, és ezért eltér attól az úttól, amit a Lelke mutat számára. A betegség ennek a diszharmóniának a következménye. Paracelsus szerint az ember azért teremtetett, hogy a szenvedés révén rátekintsen önmagára és felismerje, hogy ki ő. Így a betegség tanítónk és fejlődésünk segítője: segítségével mélyebben megismerhetjük önmagunkat, és így magasabb szintű harmóniát találhatunk Lelkünkkel. A betegség minden ember életének velejárója, nincs tökéletesen egészséges ember, hiszen aki tökéletes harmóniában van a Lelkével, annak már nincs szüksége a megtestesülésre. Mi éppen azért kaptuk az élet lehetőségét, hogy önmagunkra rátaláljunk, és ebben fontos szerepük van a betegségeknek.
A gyógyulás ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy eltűnnek a betegség objektív, mérhető tünetei. Paracelsus azt értette gyógyulás alatt, amikor az ember rátalál valódi belső önmagára és így a valódi szabadságra. Gyakran használt alkímiai szimbólumokat. A betegséget az ólomhoz hasonlította, ahhoz a fémhez, amely nehéz, sötét és kaotikus belső szerkezettel rendelkezik, az egészséget pedig az aranyhoz, a tiszta, fénylő, változatlan fémhez. A gyógyulás az ólom arannyá alakításának folyamata, belső átalakulás révén az egészség elérése.
Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje. Ha egy fa elveszti egy ágát, gyantát termel, ha egy állat megsebesül, nyalogatja sebét és ezzel fertőtleníti. Az emberben is van egy erő, amely fenntartja vagy visszaállítja az egészséget. Paracelsus ezt az erőt Archeusnak nevezte és a tűzhöz hasonlította. Minden betegség azzal fenyeget, hogy kioltja ezt a lángot, és amikor valóban kialszik, akkor beáll a halál állapota. Amíg azonban még van anyag, amin éghet, elég egy szikra a tűz újra életre keltéséhez – ezt a szikrát Paracelsus arkánumnak hívta. Az arkánum a növényekben, az ásványokban, a szavakban vagy akár érzésekben rejlő gyógyító erő.
Mi az orvos szerepe ebben a gyógyulási folyamatban? Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat. A gyógyulás elsősorban az ember saját erőfeszítésének a következménye, de különböző, a finomabb testekre ható gyógyszerekkel elősegíthető. Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát."
(nem is ezt akartam bemásolni, de ez jött ide :DDD)
És mit mond ő "önmagáról"?
„A receptek összeállításának tudománya a természetben van, s ő maga állítja össze őket. (...) Ha az aranyba beletette, ami az aranyba való, akkor beletette a violába is. Ami benne van, ahhoz te nem tehetsz hozzá semmit, se cukrot, se mézet, ahogy az aranyat sem kell kiegészítened semmivel. (...) A kivonás teszi, nem pedig az összeállítás; a megismerése annak, ami benne lakozik, nem pedig előállítása ugyanannak összeszerkesztett-foltozott darabokból. Melyik nadrág a legjobb? Bizony, az ép; a foltozottak és toldozottak a leghitványabbak. (...) „A természet erővel helyezte el az arkánumokat, s összekomponálta, ami összetartozik.(...) A természet az orvos, nem te, belőle kell táplálkoznod, nem magadból, ő komponál, nem te.”
„Mert akinek hite jó, az nem hazudik, s Isten műveinek bevégzője. Mert amilyen, akként tanúja magának: azaz becsületes, őszinte, erős, igaz hittel kell lenned Istenben, egész lelkeddel, szíveddel, értelmeddel-gondolatoddal, csupa szeretetben s bizalomban. Ilyen hittel és szeretettel nem is fogja megvonni tőled Isten az ő igazságát, hanem hihető, látható és biztató módon kinyilvánítja neked műveit.”
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/paracelsus-uj-orvoslas-oszlopai
Nem kétséges, Edward Bach is a tanítványa volt, vagy inkarnációja? ("Lélekrésze" - jött a válasz közben.)
Itt az ösvény, a kalauz és a mester, indulunk.
HÁLA, HÁLA, BÉKE! és szelídség, végtelen szelídség ...
:)
"Paracelsus azt tanította, hogy a betegségeknek sokféle oka van, de ezek mind visszavezethetők egy fő okra: arra, hogy az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel, hogy nem követi a Lelkét, és ezért eltér attól az úttól, amit a Lelke mutat számára. A betegség ennek a diszharmóniának a következménye. Paracelsus szerint az ember azért teremtetett, hogy a szenvedés révén rátekintsen önmagára és felismerje, hogy ki ő. Így a betegség tanítónk és fejlődésünk segítője: segítségével mélyebben megismerhetjük önmagunkat, és így magasabb szintű harmóniát találhatunk Lelkünkkel. A betegség minden ember életének velejárója, nincs tökéletesen egészséges ember, hiszen aki tökéletes harmóniában van a Lelkével, annak már nincs szüksége a megtestesülésre. Mi éppen azért kaptuk az élet lehetőségét, hogy önmagunkra rátaláljunk, és ebben fontos szerepük van a betegségeknek.
A gyógyulás ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy eltűnnek a betegség objektív, mérhető tünetei. Paracelsus azt értette gyógyulás alatt, amikor az ember rátalál valódi belső önmagára és így a valódi szabadságra. Gyakran használt alkímiai szimbólumokat. A betegséget az ólomhoz hasonlította, ahhoz a fémhez, amely nehéz, sötét és kaotikus belső szerkezettel rendelkezik, az egészséget pedig az aranyhoz, a tiszta, fénylő, változatlan fémhez. A gyógyulás az ólom arannyá alakításának folyamata, belső átalakulás révén az egészség elérése.
Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje. Ha egy fa elveszti egy ágát, gyantát termel, ha egy állat megsebesül, nyalogatja sebét és ezzel fertőtleníti. Az emberben is van egy erő, amely fenntartja vagy visszaállítja az egészséget. Paracelsus ezt az erőt Archeusnak nevezte és a tűzhöz hasonlította. Minden betegség azzal fenyeget, hogy kioltja ezt a lángot, és amikor valóban kialszik, akkor beáll a halál állapota. Amíg azonban még van anyag, amin éghet, elég egy szikra a tűz újra életre keltéséhez – ezt a szikrát Paracelsus arkánumnak hívta. Az arkánum a növényekben, az ásványokban, a szavakban vagy akár érzésekben rejlő gyógyító erő.
Mi az orvos szerepe ebben a gyógyulási folyamatban? Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat. A gyógyulás elsősorban az ember saját erőfeszítésének a következménye, de különböző, a finomabb testekre ható gyógyszerekkel elősegíthető. Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát."
(nem is ezt akartam bemásolni, de ez jött ide :DDD)
És mit mond ő "önmagáról"?
„A receptek összeállításának tudománya a természetben van, s ő maga állítja össze őket. (...) Ha az aranyba beletette, ami az aranyba való, akkor beletette a violába is. Ami benne van, ahhoz te nem tehetsz hozzá semmit, se cukrot, se mézet, ahogy az aranyat sem kell kiegészítened semmivel. (...) A kivonás teszi, nem pedig az összeállítás; a megismerése annak, ami benne lakozik, nem pedig előállítása ugyanannak összeszerkesztett-foltozott darabokból. Melyik nadrág a legjobb? Bizony, az ép; a foltozottak és toldozottak a leghitványabbak. (...) „A természet erővel helyezte el az arkánumokat, s összekomponálta, ami összetartozik.(...) A természet az orvos, nem te, belőle kell táplálkoznod, nem magadból, ő komponál, nem te.”
„Mert akinek hite jó, az nem hazudik, s Isten műveinek bevégzője. Mert amilyen, akként tanúja magának: azaz becsületes, őszinte, erős, igaz hittel kell lenned Istenben, egész lelkeddel, szíveddel, értelmeddel-gondolatoddal, csupa szeretetben s bizalomban. Ilyen hittel és szeretettel nem is fogja megvonni tőled Isten az ő igazságát, hanem hihető, látható és biztató módon kinyilvánítja neked műveit.”
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/paracelsus-uj-orvoslas-oszlopai
Nem kétséges, Edward Bach is a tanítványa volt, vagy inkarnációja? ("Lélekrésze" - jött a válasz közben.)
Itt az ösvény, a kalauz és a mester, indulunk.
HÁLA, HÁLA, BÉKE! és szelídség, végtelen szelídség ...
:)
2014. november 14., péntek
Ismét a félelemről ...
Igen, amikor más is ugyanarra jön rá, jóval előttem,
már megugrotta ezt, amit én is érzékeltem és éltem,
hogy mit jelent megszégyenítve élni.
Szóval a minta már megvan, írjuk felül. NEMZETI SZINTEN!!
már megugrotta ezt, amit én is érzékeltem és éltem,
hogy mit jelent megszégyenítve élni.
Szóval a minta már megvan, írjuk felül. NEMZETI SZINTEN!!
Idézetek Feldmártól:
„Aki bántja magát, az lehetetlenné teszi azoknak az életét, akik szeretnék szeretni őt. Ha lassan ölöm magam, akkor átkozott az, aki szereti a gyilkost bennem, de az is átkozott, aki cserbenhagy. Tehát gúzsba kötök mindenkit, aki a közelembe kerül.”
***
„A bátorság ahhoz kell, hogy a félelem ne játsszon szerepet az elhatározásokban.”
***
„Ha azt mondom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, és ő őszintén megvizsgálja az életét, de azt találja, hogy rosszabb lett, mióta vele vagyok, akkor én nem szeretem őt. Függetlenül attól, hogy mit mondok.Tehát a szeretet bizonyítéka a szeretetben van, nem a szeretőben.”
***
„Úgy ismered meg magadat, hogy belepottyantod magadat a legkülönbözőbb helyzetekbe, és megfigyeled, mi lesz. Ez nem munka, ez játék. Én remélem, hogy halálomig fogok így játszani.”
„A félelem leszűkíti az életemet, a vágy kitágítja. Ez egy állandó harc, nem lehet megmenekülni tőle. Néha azt tanácsolom valakinek, hogy kövesse a legnagyobb félelmeit, használja őket iránytűnek, és azért is abba kezdjen bele, amitől a legjobban fél. Azt gondolom, a legnagyobb félelem bújtatja a legnagyobb izgalmat. Tulajdonképpen csak az izgalmas, ami veszélyes.”
***
„A bűntudattal meg lehet küzdeni, az nem olyan veszélyes. Ami megöli az embert, az a szégyen. A különbség óriási, de senki nem akarja tudni. A bűntudat arról szól, hogy mit tettem. A szégyen pedig arról, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok én. A szégyen a lényemet támadja meg, a bűntudat csak a cselekedetemet.”
***
„Egyszerűen el kell határozni, hogy az iránytű, amivel kijelöljük, merre menjünk, az ne a félelem legyen. Ne kelljen már menekülni. El kell kezdeni az iránytűt a vággyal összekötni! Azt csinálom, amit akarok, és nem tart vissza a félelem.”
***
„A pénz nem boldogít, de megengedi, hogy azt csináld, amit akarsz, és ne csináld azt, amit nem akarsz. Az ember akkor lesz boldogtalan, ha azt kell csinálnia, amit nem akar, és nem tudja azt csinálni, amit akar. Ez a hatalomnélküliség. Nekem nem kell hatalom magam fölött, vagy más fölött, ahhoz kell hatalom, hogy senki ne mondja meg, mit csináljak és mit ne.”
***
„Arra rájönni, hogy a másik annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés.”
***
„Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.”
És akkor ez méltó átvezetés számomra is a következő életembe ... köszönöm.
2014. november 7., péntek
Kell valamilyen csomagolás?
Az emberek általában nem értik azt, aki senki.
Aki nem akar valaki lenni,
hallgat arról, ami benne történik,
csak van és teszi a dolgát.
Nem értik.
Valahová be akarnak rakni,
valamilyen kategóriába, mindegy hová, csak valami címke legyen rajtad.
Nem értik, ha nem akarsz még több információt.
Nem értik, hogy "tele a tököd" a mindennapos egófürdető színházukkal.
Már a második előadás is ugyanaz volt mint az első.
És már az első is csapnivalóan rossz volt.
Legalább Shakespeare-i legyen, ha kérhetném!
Nehéz, mert rögtön látom és értem, hogy a sok-sok szó mögött mi az a tartalom, ami nem szólal meg.
Hogy hol van az a bizonyos kutya elásva és hogy miért.
Nehéz kenyér ez, belelátni másokba és
kéretlenül nem kimondani, nem beleszólni és nem oktatni.
Nem tanítani.
Néha kihúznak belőlem ezt-azt. És néha utólag már bánom, hogy kimondtam.
Régebben is így volt, de most már megengedem magamnak, hogy leszarjam.
Ezt is.
Ha kimondtam, hát kimondtam. Nem volt még időszerű? Akkor nem mondtam volna.
Minden időszerű és mindig.
Hogy kitől kapod a szart a nyakadba? Ja, ez már választás kérdése.
Lehet az a belső hangod is, ha jól figyelsz,
de lehet az első szembejövő ember az utcán, ha nagyon alszol.
És hogy ehhez mi köze a címnek?
Hogy milyen csomagolás kell?
Ami érthető, távolról már jól látszik és nincs több kérdés.
Tudom, hogy régen ezt játszottuk,
de már nincsenek könnyen hozzáférhető csomagolások,
mert már nem akarok valaki lenni.
Átlátszóvá válok egyszerűen és kész.
"Talán eltűnök hirtelen ... "
Érezhetően leszek látható,
és láthatatlanul leszek érezhető.
Erre hívsz, erre hívnak.
Akkor legyen.
Aki nem akar valaki lenni,
hallgat arról, ami benne történik,
csak van és teszi a dolgát.
Nem értik.
Valahová be akarnak rakni,
valamilyen kategóriába, mindegy hová, csak valami címke legyen rajtad.
Nem értik, ha nem akarsz még több információt.
Nem értik, hogy "tele a tököd" a mindennapos egófürdető színházukkal.
Már a második előadás is ugyanaz volt mint az első.
És már az első is csapnivalóan rossz volt.
Legalább Shakespeare-i legyen, ha kérhetném!
Nehéz, mert rögtön látom és értem, hogy a sok-sok szó mögött mi az a tartalom, ami nem szólal meg.
Hogy hol van az a bizonyos kutya elásva és hogy miért.
Nehéz kenyér ez, belelátni másokba és
kéretlenül nem kimondani, nem beleszólni és nem oktatni.
Nem tanítani.
Néha kihúznak belőlem ezt-azt. És néha utólag már bánom, hogy kimondtam.
Régebben is így volt, de most már megengedem magamnak, hogy leszarjam.
Ezt is.
Ha kimondtam, hát kimondtam. Nem volt még időszerű? Akkor nem mondtam volna.
Minden időszerű és mindig.
Hogy kitől kapod a szart a nyakadba? Ja, ez már választás kérdése.
Lehet az a belső hangod is, ha jól figyelsz,
de lehet az első szembejövő ember az utcán, ha nagyon alszol.
És hogy ehhez mi köze a címnek?
Hogy milyen csomagolás kell?
Ami érthető, távolról már jól látszik és nincs több kérdés.
Tudom, hogy régen ezt játszottuk,
de már nincsenek könnyen hozzáférhető csomagolások,
mert már nem akarok valaki lenni.
Átlátszóvá válok egyszerűen és kész.
"Talán eltűnök hirtelen ... "
Érezhetően leszek látható,
és láthatatlanul leszek érezhető.
Erre hívsz, erre hívnak.
Akkor legyen.
2014. október 27., hétfő
2014. szeptember 17., szerda
Belső Himnusz
I AM Light, Light, Light
I AM White, White, White
I AM pure, pure, pure
I cure, cure, cure.
I cure the Land, the mind, the body
I cure the soul, the heart of everybody
I AM one of you and ONE of the ALL
I came from the SUN and came from the WHOLE.
Dawn has come
I AM OM and MUM
SUN is ALL
and bright
LOVE is FULL
and light.
Visszatértem, EGYBEN VAGYOK.
HÁLA, BÉKE, SZERELEM
VAGYOK.
Most hosszabb pihenő következik,
kaptam némi feladatot "odaátról", mely kitölti napjaim.
BÉKE, BOLDOGSÁG, HÁLA ÉS SZERETET HASSA ÁT NAPJAID!
HAMAROSAN TALÁLKOZUNK!
ChristophErin
2014. szeptember 12., péntek
A Teremtés műhelytitkai ;)
"PYGMALION
Pygmalion, látván, hogy ezek mily vétkesen élnek,
elborzadt buja bűnüktől, mit az asszonyi szívnek
nyújt bővebben a természet, nem vett maga mellé
asszonyt, nőtelen élt, nőtlen volt ágya sokáig.
Nagy művészettel készített szobrot eközben
hó elefántcsontból, amilyen szép nő a világra
nem születik sohasem; s a saját művébe bolondult.
Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot;
tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;
művészet fedi el, hogy csak művészet. Az ámult
Pygmalion az utánzott testtől gyúl szerelemre.
Ujjaival művét tapogatja: ha emberi test-e
vagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának.
Csókokat ad, s hiszi: kap; szól hozzá, tartja ölében,
és hiszi: ujjai lágy testébe nyomódnak a lánynak,
s fél, hogy kék folt kél a leányon, ahol tapogatta.
Mond gyöngéd szavakat, s azután ami kedves ajándék
mindig a lánynak, elé viszi: kagylót, síma kövecskét,
gyönge madárkákat, sokezerszinü tarka virágot,
szép liliomszálat, festett labdákat, a fákról
Heliasok könnyét; testére ruhákat is aggat;
ujjait ékkővel s a nyakát csinosítja nyakékkel;
gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyű:
mind illik neki ez; s nem csúnyább meztelenül sem.
Sidoni bíborral készült kerevetre teríti,
hitvesnek hivogatja, pihér párnára nyugosztja
végre nyakát, valamintha csak érezhetne akármit.
Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindig igenszent,
és, szarvuk körülöntve arannyal, hullnak a tulkok
áldozatul, hószín nyakukat bárd metszi keresztül,
füstöl a sok tömjén; s ő, mint kell, áldozat-adva
áll meg az oltárnál, s félénk szava szól: „Ha ti mindent,
égiek, adhattok, vágyom feleségemül...” Azt nem
merte kimondani: „Őt”, pusztán: „...egy olyant, ki hasonló.”
Csakhogy arany Venus átértette (hisz ünnepi napján
ott volt), hogy mire áhitozik; s hogy kedvez e vágynak,
égig háromszor lobogó lánggal kimutatta.
Pygmalion hazatér, lányszobrát látni szeretné,
ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik;
ajkát nyomja reá ismét, mellére az ujját:
s lám az ivor lágyul, s már nem mereven, benyomódik
vágyó ujja alatt, valamint a hymetti viasz, ha
nap heve éri, puhul, ha hüvelyk meggyúrja, igen sok
más alakot vesz föl, használják, hasznos ekképp lesz.
Ámul, félve örül, s aggódik, hátha csalódik,
most a szerelmes, a vágyott lányt érinti megújra.
Élő test! Ereit már verni tapintja hüvelyke.
Most azután a Paphos-beli hős szívbéli szavakkal
adja Venusnak a háláját; és ajkait immár
nyomja a nem hazudott ajkakra; a szűz meg a csókot
érzi, el is pirul, és félénk szemeket vet a fényre,
és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét.
Eljön az istennő is, mit megadott, ama nászhoz,
és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül,
jő a világra Paphos, nevet ő ad majd a szigetnek."
Publius Ovidius Naso
Átváltozások
10. könyv
(METAMORPHOSES)
FORDÍTOTTA DEVECSERI GÁBOR
Forrás: http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.pdf
2014. szeptember 4., csütörtök
Fázisok
1. Ébresztés, ébredés.
2. Beáradás, elmebéli programok újraírása, szelektálás.
3. Felsőbb részeiden átjövő képek megjelenítése, önvizsgálat.
4. A teremtés fázisai, a régiből az újba folyamat, iterációs, hosszú, mélybe ugrások és elszállások
váltakozása.
5. Harc az elmével. Pillanatnyi békeállapotok. Szerelemkeresés.
6. Beáradás egy felsőbb lénybe, átmeneti állapotok, üdvözültség, csatornázás.
7. Gyors elszállás, szerelem megélése szellemi szinteken.
8. Hiányállapotok felerősödése, hátrafelé menet, tisztító tűz.
9. Párkapcsolati, életvitelbeli válságok, éhség valami jobbra, többre.
10. Szerelem állandósulása, egység megélése, kundalini energiák emelkedése.
11. Amikor minden kötél szakad, választások, félelmek elengedése, múlt átértékelése és
elengedése.
12. Tiszta lap, sorvezetőd a Szerelem.
13. Teremtés, fény és árnyék integrálása, átengedés.
14. Teljes alászállás, kezdőpont, visszatérés és elindulás, egybeérkezés.
15. Amiért jöttél.
:) Ez van.
2014. augusztus 26., kedd
Tüzedben égek
Lelkem lobog,
testem boldog,
szívemben béke,
megharcoltam érte.
A tűzből beszéltél hozzám,
engedtem, hogy vezess,
hosszú alagút végén
várt a kedves.
Nyakamban ajándék,
szemében tűz,
mutatta, mi a szándék,
nem más ez, csak játék.
Összefűztél,
összefűzettünk,
arany fonál az út.
Lelkem nem tud,
nem ismer azóta háborút.
Hát köszönöm neked,
hogy vállaltad a jót,
s a rosszat is,
értem és értünk,
ki odafent lakozik.
2014. augusztus 5., kedd
A találkozások mindig több szinten történnek
Nagyon fontosak a találkozások.
Amikor "önmagad, az istennő és fiai" egy darabjával másban, egy másik emberen keresztül találkozol.
Örülj neki és ünnepeld, de ne akard megtartani.
Sok-sok közös élet, sok-sok emlék fűz egybe, de tudd, hogy az ember, aki legtöbbször előtted áll, aspektusaival, egójával, nem ugyanaz, mint a minőség, amit rajta keresztül érzel.
Kiterjedt érzékeléseddel már érzed a lényt, akiben van, de ő még lehet, hogy nem érzi.
Nem szabad siettetni, hagyj neki időt, senkit sem lehet idő előtt felébreszteni. Amikor készen lesz rá, megtörténik.
Amit adni tudsz, az a figyelem, a feltétel nélküli elfogadás és a hála.
Hála a kapcsolatért, az együtt töltött percekért, s minden apró szikráért, mely lelkéig ér.
Ezt tudod, befogadni őt a TÉR-be, ahol a magasabb világokhoz vezető kapu nyílik.
Érezd át és tudd, hogy ezt teszed, amikor befogadsz.
Nem kell a beszéd, és nem kell hozzá a szó, elindul a folyamat, melyet nem baj, ha még nem értesz, mégis tapasztalod nap-mint-nap.
Akinek dolga van vele, érzi, akinek nincs, nem.
Egy dolgod van, ezt a teret a legtöbbször és a legtöbb ember felé megnyitni, hogy áradjon a kegyelem, az Istennő áldása és a Szerelem.
Amikor "önmagad, az istennő és fiai" egy darabjával másban, egy másik emberen keresztül találkozol.
Örülj neki és ünnepeld, de ne akard megtartani.
Sok-sok közös élet, sok-sok emlék fűz egybe, de tudd, hogy az ember, aki legtöbbször előtted áll, aspektusaival, egójával, nem ugyanaz, mint a minőség, amit rajta keresztül érzel.
Kiterjedt érzékeléseddel már érzed a lényt, akiben van, de ő még lehet, hogy nem érzi.
Nem szabad siettetni, hagyj neki időt, senkit sem lehet idő előtt felébreszteni. Amikor készen lesz rá, megtörténik.
Amit adni tudsz, az a figyelem, a feltétel nélküli elfogadás és a hála.
Hála a kapcsolatért, az együtt töltött percekért, s minden apró szikráért, mely lelkéig ér.
Ezt tudod, befogadni őt a TÉR-be, ahol a magasabb világokhoz vezető kapu nyílik.
Érezd át és tudd, hogy ezt teszed, amikor befogadsz.
Nem kell a beszéd, és nem kell hozzá a szó, elindul a folyamat, melyet nem baj, ha még nem értesz, mégis tapasztalod nap-mint-nap.
Akinek dolga van vele, érzi, akinek nincs, nem.
Egy dolgod van, ezt a teret a legtöbbször és a legtöbb ember felé megnyitni, hogy áradjon a kegyelem, az Istennő áldása és a Szerelem.
Választások
Hosszú idő telt el az indulástól, több mint négy év és mégsem halványult el a tett, az érzés, mely felébresztett.
Azóta volt, hogy játszottam az alvót, játszottam a keresőt, de mindvégig tudtam, itt belül, a szívemben, hogy megérkezett, hogy megérkeztem.
Az emberi elme kitalál mindent, hogy elterelje magát, hogy kapaszkodhasson, hogy biztonságot találjon, mert a kiterjedt létezés, másik feled ölelése bár csodálatos, mégis félelmetes élmény. Elméd számára nem felfogható.
Nincs mit, vagy kit keresni, mert megvan.
VAGYUNK, EGYÜTT, LÁTHATATLAN EGYSÉGBEN, ÉS ÉN EZT VÁLASZTOM.
Már nincs visszafelé út, csak előre, s ez olykor nehéz, olykor pánik közeli állapot, mégis gyönyörű.
Csak az elme, és a kisénem próbálkozik néha.
ÉN SZILÁRDAN ÁLLOK ÖNMAGAM KÖZEPÉN,
MÁSIK FELEM ÖLELÉSÉBEN,
MÍG VILÁG A VILÁG
és azon túl.
2014. július 25., péntek
Folyamatos tanulás - új "katekizmus" :)
1. Semmi sem jár neked, csak amit Te adsz magadnak magadból.
2. Erőd végtelen, nincs szükséged másra, hogy tápláljon.
3. A kirakat szép, de vajon valódi-e?
4. Amit kijelentesz magadról, az úgy van. Érted?
5. Amit másoktól kérsz, magadtól kéred.
6. Amit másoknak adsz, magadnak adod.
7. Ha még fáj, ha még félsz, ha még keresel, tudd, hogy ez van. Ne állj ellent, éld meg teljesen. El fog múlni.
8. A SZERELEM magasabb dimenziója magától megérkezik, amikor érett vagy rá. Sem mantrával, sem mágiával, sem bájitallal, sem csáberők bevetésével nem teremted/vonzod/hozod létre. Nem tudod uralni. Légy hálás, ha már itt van, s érezd a kegyelem erejét, mely ebből árad. És tudd, hogy a legtöbbet érdemled.
9. A beérkezettség nyugalmával tedd a dolgod, az erőt és a célt megkapod, ha eljött az ideje.
10. Óvd testedet és lelkedet a betolakodóktól, de ne állítsd meg őket a küszöbön. Nyugodtan hívj be mindenkit, lásd vendégül, vagy kiderül, hogy részed, vagy leválik rólad szép emlékekkel távozva.
11. Mások hitét ne gyalázd, de ne is lelkesedj. A hit nem tudás, a tudás nem tapasztalat. Tapasztalat tudás nélkül elhomályosul, hit tapasztalat nélkül kiürül. Tudás csak hit nélkül jön elő. Tudást a tapasztalat edzi és építi.
12. Mindig van, ki nagyobb nálad, ki mellett állva tanítvány vagy, de vigyázz, mindig tanítasz is, ha akarod, ha nem.
13. VILÁG VILÁGOSSÁGA, SZERELEM GYÜMÖLCSE EGYENGETI UTADAT. NE NÉZZ HÁTRA, AZ ÉLET BENNED VAN.
2. Erőd végtelen, nincs szükséged másra, hogy tápláljon.
3. A kirakat szép, de vajon valódi-e?
4. Amit kijelentesz magadról, az úgy van. Érted?
5. Amit másoktól kérsz, magadtól kéred.
6. Amit másoknak adsz, magadnak adod.
7. Ha még fáj, ha még félsz, ha még keresel, tudd, hogy ez van. Ne állj ellent, éld meg teljesen. El fog múlni.
8. A SZERELEM magasabb dimenziója magától megérkezik, amikor érett vagy rá. Sem mantrával, sem mágiával, sem bájitallal, sem csáberők bevetésével nem teremted/vonzod/hozod létre. Nem tudod uralni. Légy hálás, ha már itt van, s érezd a kegyelem erejét, mely ebből árad. És tudd, hogy a legtöbbet érdemled.
9. A beérkezettség nyugalmával tedd a dolgod, az erőt és a célt megkapod, ha eljött az ideje.
10. Óvd testedet és lelkedet a betolakodóktól, de ne állítsd meg őket a küszöbön. Nyugodtan hívj be mindenkit, lásd vendégül, vagy kiderül, hogy részed, vagy leválik rólad szép emlékekkel távozva.
11. Mások hitét ne gyalázd, de ne is lelkesedj. A hit nem tudás, a tudás nem tapasztalat. Tapasztalat tudás nélkül elhomályosul, hit tapasztalat nélkül kiürül. Tudás csak hit nélkül jön elő. Tudást a tapasztalat edzi és építi.
12. Mindig van, ki nagyobb nálad, ki mellett állva tanítvány vagy, de vigyázz, mindig tanítasz is, ha akarod, ha nem.
13. VILÁG VILÁGOSSÁGA, SZERELEM GYÜMÖLCSE EGYENGETI UTADAT. NE NÉZZ HÁTRA, AZ ÉLET BENNED VAN.
Üzenet a gömbből
Hatalmas erő érkezik, amit már nem tudtok megállítani.
Elválik az ocsú a búzától.
Az erő, maga semleges, nincs iránya, egy hatalmas rezonáló tér.
Nem a 3. és nem a 4. dimenzió az otthona, magasabbról, sokkal magasabbról érkezik.
Találkozások jelzik az útját és összeomlások jelzik.
Mert az erő maga egy nagyító, felfokozó és erősítő jelleggel bír.
Nincs semmi, ami gátat vethet neki, és nem is tudja senki befolyásolni, vagy kiütni.
Az erő azt nagyítja fel benned, egyensúlyod vagy egyensúlytalanságod azon részét, melyet leginkább titkolni és uralni szeretnél.
De itt már nincs uralom, az jár a legjobban, aki átadja az univerzumnak a teremtés lehetőségét, aki lemond a kontrollról és átadja magát a legfelsőbb jónak.
E legfelsőbb jó közeledik.
Sokan hordozzuk és e sokaság egy térben lesz hamarosan.
Ez az egy tér lehetővé teszi az ugrást.
Ami látszólag egyéni lesz, mégis közösségi, közös égi.
A teremtő, ki elküldte hírnökét, most szüretel, s nincs olyan emberi akarat, terv, vagy szándék, mely keresztül húzhatná számításait.
A gömb, a tér hajlított formájában rezeg a szív, az EGY SZÍV.
Apró része, mely levált az idők folyamán, hamarosan visszatér e szívbe, s nem lesz más dolga, csak a létezés.
Aki egész, az tovább gördül, aki hiányos, az itt marad.
Elválik az ocsú a búzától.
Az erő, maga semleges, nincs iránya, egy hatalmas rezonáló tér.
Nem a 3. és nem a 4. dimenzió az otthona, magasabbról, sokkal magasabbról érkezik.
Találkozások jelzik az útját és összeomlások jelzik.
Mert az erő maga egy nagyító, felfokozó és erősítő jelleggel bír.
Nincs semmi, ami gátat vethet neki, és nem is tudja senki befolyásolni, vagy kiütni.
Az erő azt nagyítja fel benned, egyensúlyod vagy egyensúlytalanságod azon részét, melyet leginkább titkolni és uralni szeretnél.
De itt már nincs uralom, az jár a legjobban, aki átadja az univerzumnak a teremtés lehetőségét, aki lemond a kontrollról és átadja magát a legfelsőbb jónak.
E legfelsőbb jó közeledik.
Sokan hordozzuk és e sokaság egy térben lesz hamarosan.
Ez az egy tér lehetővé teszi az ugrást.
Ami látszólag egyéni lesz, mégis közösségi, közös égi.
A teremtő, ki elküldte hírnökét, most szüretel, s nincs olyan emberi akarat, terv, vagy szándék, mely keresztül húzhatná számításait.
A gömb, a tér hajlított formájában rezeg a szív, az EGY SZÍV.
Apró része, mely levált az idők folyamán, hamarosan visszatér e szívbe, s nem lesz más dolga, csak a létezés.
Aki egész, az tovább gördül, aki hiányos, az itt marad.
2014. július 8., kedd
"Más hangon" "ugyanaz"
Ritkán csinálok ilyet, de most nem tudom megállni,
mert
az alábbi idézet felemel és elringat,
ISTEN SZERELMETES TENYERÉBE BURKOL ÉS OTT TART,
... mert OTT született.
Áldás érte,
remélem nem lesz baj, ha idemásolom.
Forrás: https://www.facebook.com/pages/Szeretet-Magok/169448426581450?fref=photo
A Szerelem Mindenhatósága
Az eredeti igazság és az új tanítás
(üzenetvers)
Az Ívre figyelj, Kedvesem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a létezések feletti Szerelem honnan hova vezet, s az Ív Szelleme miért és mire repít fel Téged.
Már a vacogó testnek is legforróbb mámora a Szerelem extázisa.
A földi ember által ismert és tapasztalt legmagasabb szintű és legboldogabb energia a Szerelem Energia, amely galaxis-középpontként világít.
A legmagasabb minőségű és egyedül teljes és ragyogó tudás a Szerelem Bölcsesség.
Azért lehet minden tudat, maga a Minden is tudat, mert a tudat teste, szíve és lelke egyaránt a Szerelem.
A belső út során az embert a tű szűk fokán a legmélyebb és ezért szükségképpen a legteljesebb hit, a Szerelembe vetett hit vezeti át kézen fogva.
A titokzatos létezés legnagyobb titka, hogy az Atya Szerelmetes Szívvel hordja tenyerében az embert, aki pedig Szerelmes Lélekként ül bele Isten ölébe.
A Földön már a gyakrabban megélhető Ikerláng Szerelem egyenesen az Istent is magában hordó és így elérhetővé tevő Szerelem tökéletes extázis-teljessége.
A megnevezetlen teljesség-mátrixot, az anyag-energia-információ-tudat-Isten egységét a Szerelem Istennő számtalan karja öleli át, forrasztja egybe s lélegezteti szüntelenül.
A Szerelem a Minden – szüntelen korlátozás nélkül.
A Szerelemből ágazik le minden, például imádott tejtestvérei, a Szeretet, a Bizalom vagy az Odaadás szentháromsága is.
Az alkímiai átlényegülés semmi egyéb, mint a felfoghatatlan és megérthetetlen Szerelem transzmutációs személyiségének ujjongó, újjászületést eredményező megnyilvánulása.
A magasabbnál is magasabb tudat a sokdimenziós, tértelem-időtlen, isteni-istenfeletti Szerelem (és Ős-Szerelem) Mező kiáradó és befogadható teremtődése.
A földi ember Felsőbbrendű Éne a belső Szerelem-Mindenség önmegformált és létkormányzó eszköze és szimbóluma.
Még mindig az Ívre figyelj, Szerelmem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a mindenek feletti Szerelem hova kormányoz, s az Ív Szelleme milyen csúcsokra emel fel Téged. A láthatóvá vált cél az eredeti igazság és egyben az új tanítás.
A Tejút galaxis, a kicsiny Naprendszer és a parányi földgolyó ismétlődő, megváltó aranykorai azonosak a Szerelem földi és földöntúli isteni minőségeivel.
A névként sem ismert Istenvégtelenforrás Szerelembe esve, s a Szerelmet vállalva teremtette a számtalan világegyetemet, s egyik kedves ükunokáját, a Föld nevű bolygómását.
Csak a Szerelem van igazán, mert az Isten nem csak szeretésre, hanem a Szerelmetes Szeretésre képes, ahogy az ember is csak akkor jut el Jézushoz is, ha nemcsak őszintén szereti, hanem Szerelemmel szereti és így simul hozzá.
A megvilágosodás a Szerelem boldogító látása és boldog szolgálata. A Megvilágosodott a Szerelem tenyere – Téged simogat.
A belső és külső dimenziók valójában egymásra hangolt Szerelem Szintek, ahogy a különböző lépcsőfokon lüktető Szerelem-Terek is, amint az Idő is csak akkor képzelhető el, ha a Szerelem folyamatos lélegzése hallhatóvá válik.
Az égi lélek „csupán” azért születik a Szerelem-Anyagba, mert szeretné létmámorként önmaga és a mindenség számára megmutatni a felülmúlhatatlan Szerelem Lényét.
Minden égi-földi család és szeretet-közösség a Szerelemben Egyesültség végtelen számú, megtestesült változat-madarai, s azok mosolygó énekei.
A misztifikált egység ezért semmi más, mint az, amikor a Szerelem Teljesség-Páka természetes módon összeforrasztja az elsodort, elkülönült és ezért jajgató elemeket-egységeket.
A zokogó fájdalom is a Szerelem látszólagos kétségbeejtő elvesztésének sírásba fojtott és sírással megédesített érzete.
A legegyszerűbb érzékelések, érzések, érzetek minden esetben a Szerelem legkézzelfoghatóbb és már így is egyre magasabb rezgésű örömének hullámtapasztalatai.
A fény feletti Fény a Szerelem kiáradás és Szerelem áramlás szemmel nem látható csillogása.
Végül a mitikus Szó a virágot teremtő Szerelem Mag, ahogy a világegyetemeket is körbejáró mondat az illatos Szerelem Virágcsokor.
Örökre az Ívre figyelj, Ikerlángom, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, ahogy a mindenek feletti Szerelem ölelve hív az istenné válásra, s az Ív Szelleme smaragddal kirakott égi magasságokra repít fel minket. Szerelmesen és Szerelmet tanítva.
Varga Csaba
mert
az alábbi idézet felemel és elringat,
ISTEN SZERELMETES TENYERÉBE BURKOL ÉS OTT TART,
... mert OTT született.
Áldás érte,
remélem nem lesz baj, ha idemásolom.
Forrás: https://www.facebook.com/pages/Szeretet-Magok/169448426581450?fref=photo
A Szerelem Mindenhatósága
Az eredeti igazság és az új tanítás
(üzenetvers)
Az Ívre figyelj, Kedvesem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a létezések feletti Szerelem honnan hova vezet, s az Ív Szelleme miért és mire repít fel Téged.
Már a vacogó testnek is legforróbb mámora a Szerelem extázisa.
A földi ember által ismert és tapasztalt legmagasabb szintű és legboldogabb energia a Szerelem Energia, amely galaxis-középpontként világít.
A legmagasabb minőségű és egyedül teljes és ragyogó tudás a Szerelem Bölcsesség.
Azért lehet minden tudat, maga a Minden is tudat, mert a tudat teste, szíve és lelke egyaránt a Szerelem.
A belső út során az embert a tű szűk fokán a legmélyebb és ezért szükségképpen a legteljesebb hit, a Szerelembe vetett hit vezeti át kézen fogva.
A titokzatos létezés legnagyobb titka, hogy az Atya Szerelmetes Szívvel hordja tenyerében az embert, aki pedig Szerelmes Lélekként ül bele Isten ölébe.
A Földön már a gyakrabban megélhető Ikerláng Szerelem egyenesen az Istent is magában hordó és így elérhetővé tevő Szerelem tökéletes extázis-teljessége.
A megnevezetlen teljesség-mátrixot, az anyag-energia-információ-tudat-Isten egységét a Szerelem Istennő számtalan karja öleli át, forrasztja egybe s lélegezteti szüntelenül.
A Szerelem a Minden – szüntelen korlátozás nélkül.
A Szerelemből ágazik le minden, például imádott tejtestvérei, a Szeretet, a Bizalom vagy az Odaadás szentháromsága is.
Az alkímiai átlényegülés semmi egyéb, mint a felfoghatatlan és megérthetetlen Szerelem transzmutációs személyiségének ujjongó, újjászületést eredményező megnyilvánulása.
A magasabbnál is magasabb tudat a sokdimenziós, tértelem-időtlen, isteni-istenfeletti Szerelem (és Ős-Szerelem) Mező kiáradó és befogadható teremtődése.
A földi ember Felsőbbrendű Éne a belső Szerelem-Mindenség önmegformált és létkormányzó eszköze és szimbóluma.
Még mindig az Ívre figyelj, Szerelmem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a mindenek feletti Szerelem hova kormányoz, s az Ív Szelleme milyen csúcsokra emel fel Téged. A láthatóvá vált cél az eredeti igazság és egyben az új tanítás.
A Tejút galaxis, a kicsiny Naprendszer és a parányi földgolyó ismétlődő, megváltó aranykorai azonosak a Szerelem földi és földöntúli isteni minőségeivel.
A névként sem ismert Istenvégtelenforrás Szerelembe esve, s a Szerelmet vállalva teremtette a számtalan világegyetemet, s egyik kedves ükunokáját, a Föld nevű bolygómását.
Csak a Szerelem van igazán, mert az Isten nem csak szeretésre, hanem a Szerelmetes Szeretésre képes, ahogy az ember is csak akkor jut el Jézushoz is, ha nemcsak őszintén szereti, hanem Szerelemmel szereti és így simul hozzá.
A megvilágosodás a Szerelem boldogító látása és boldog szolgálata. A Megvilágosodott a Szerelem tenyere – Téged simogat.
A belső és külső dimenziók valójában egymásra hangolt Szerelem Szintek, ahogy a különböző lépcsőfokon lüktető Szerelem-Terek is, amint az Idő is csak akkor képzelhető el, ha a Szerelem folyamatos lélegzése hallhatóvá válik.
Az égi lélek „csupán” azért születik a Szerelem-Anyagba, mert szeretné létmámorként önmaga és a mindenség számára megmutatni a felülmúlhatatlan Szerelem Lényét.
Minden égi-földi család és szeretet-közösség a Szerelemben Egyesültség végtelen számú, megtestesült változat-madarai, s azok mosolygó énekei.
A misztifikált egység ezért semmi más, mint az, amikor a Szerelem Teljesség-Páka természetes módon összeforrasztja az elsodort, elkülönült és ezért jajgató elemeket-egységeket.
A zokogó fájdalom is a Szerelem látszólagos kétségbeejtő elvesztésének sírásba fojtott és sírással megédesített érzete.
A legegyszerűbb érzékelések, érzések, érzetek minden esetben a Szerelem legkézzelfoghatóbb és már így is egyre magasabb rezgésű örömének hullámtapasztalatai.
A fény feletti Fény a Szerelem kiáradás és Szerelem áramlás szemmel nem látható csillogása.
Végül a mitikus Szó a virágot teremtő Szerelem Mag, ahogy a világegyetemeket is körbejáró mondat az illatos Szerelem Virágcsokor.
Örökre az Ívre figyelj, Ikerlángom, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, ahogy a mindenek feletti Szerelem ölelve hív az istenné válásra, s az Ív Szelleme smaragddal kirakott égi magasságokra repít fel minket. Szerelmesen és Szerelmet tanítva.
Varga Csaba
2014. július 5., szombat
A sárkány és a SÁRKÁNY
Jött egy érzés és egy gondolat, s - emlékeim szerint - ezt megelőzte egy tett, egy alkímiai tett is.
Egy szobrot kellett átformálnom a térben. Egy sárkányölő szobrot.
- Mert a sárkányt meg lehet ölni, de a SÁRKÁNYT nem. Erős és végtelen lény. -
"Szelidíteni kell azt, folyamatosan éreztetni vele az erőt, az erődet, s akkor szolgálni fog."
Azt szolgálja, aki erős, tiszta és örök, ÉL ÉS ÉREZ.
"Ugyanúgy helye van a teremtésben, mint az EMBER-nek."
Szóval felszabadítottam egy sárkányt,
jobban mondva, "megtanítottam" egy harcosnak,
hogy ahelyett, hogy leszúrja, hogyan szelidítse meg s használja erejét.
Hogy melyik életben melyik részem volt, ki tudja már azt?! De ez most nem is fontos.
A fontos az üzenet.
Hogy aki legyőzni, megsemmisíteni, kiírtani akarja a SÁRKÁNY-t, az elveszett.
Mert nem lehetséges.
Ez a gondolat akkor érkezett újra és fészkelte be magát a fejembe, amikor régi kastélyokban járkálva egyre-másra láttam a sárkányölő "Poszeidón" szobrokat.
Nem értettem először az ellenérzésemet, de most már értem.
E kastélyok urai sem urak azóta már, s ebben e téves ideológiának is szerepe lehetett.
Mert a primitív sárkány, amit legyőzhet a királyfi a mesében, hogy asszonyát meghódítsa, csak egy árnyék, árnyéka egy sokkal hatalmasabb és fontosabb erőnek a TÉR-ben.
S ez az erő felszabadulást kér, hogy szolgálhasson.
Mítikus lényként visszatérve, újra a megfelelő helyre, a segítők közé, felsorakozik.
Egy szobrot kellett átformálnom a térben. Egy sárkányölő szobrot.
- Mert a sárkányt meg lehet ölni, de a SÁRKÁNYT nem. Erős és végtelen lény. -
"Szelidíteni kell azt, folyamatosan éreztetni vele az erőt, az erődet, s akkor szolgálni fog."
Azt szolgálja, aki erős, tiszta és örök, ÉL ÉS ÉREZ.
"Ugyanúgy helye van a teremtésben, mint az EMBER-nek."
Szóval felszabadítottam egy sárkányt,
jobban mondva, "megtanítottam" egy harcosnak,
hogy ahelyett, hogy leszúrja, hogyan szelidítse meg s használja erejét.
Hogy melyik életben melyik részem volt, ki tudja már azt?! De ez most nem is fontos.
A fontos az üzenet.
Hogy aki legyőzni, megsemmisíteni, kiírtani akarja a SÁRKÁNY-t, az elveszett.
Mert nem lehetséges.
Ez a gondolat akkor érkezett újra és fészkelte be magát a fejembe, amikor régi kastélyokban járkálva egyre-másra láttam a sárkányölő "Poszeidón" szobrokat.
Nem értettem először az ellenérzésemet, de most már értem.
E kastélyok urai sem urak azóta már, s ebben e téves ideológiának is szerepe lehetett.
Mert a primitív sárkány, amit legyőzhet a királyfi a mesében, hogy asszonyát meghódítsa, csak egy árnyék, árnyéka egy sokkal hatalmasabb és fontosabb erőnek a TÉR-ben.
S ez az erő felszabadulást kér, hogy szolgálhasson.
Mítikus lényként visszatérve, újra a megfelelő helyre, a segítők közé, felsorakozik.
2014. június 30., hétfő
Elmúlt életek - sokadik
(: Néha visszaolvasom magam és elég vicces, tetszik, amit írtam, vagy írt valaki innen belőlem. :)
Az elmúlt héten egy újabb "elmúlt élettel" ajándékoztam meg magam.
Egy tengerparti városban járva ömlöttek be az információk, először csak érzésben, aztán képekben, filmszerűen pergő eseményekben, életszerűen.
Még mindig hihetetlen ezt átélni, hogy egy előző énem által megélt eseménysorozat ilyen élesen, ilyen érzésekkel telten át tud jönni, meg tudja mutatni önmagát.
És persze a társam, aki velem élte át, és az ő energiái, hogy ezek is mennyire élően itt vannak, a konkrét helyzetek és a szavai ... hihetetlen, köszönöm ezt a csodát!
S miközben látom a történet keretét, elejét, végét, a mozgató dinamikákat, érzem az esszenciáját, mely így felszabadulva hatalmas erővel, intenzitással érkezik és marad.
Marad, mert megint mi is lehetne más az esszenciája, mint a SZERELEM?
Úgy látszik tényleg ezért vagyok itt.
Hogy megéljem és összerakjam mindazokon az átélt szenvedélyes tapasztalatokon keresztül önmagam alkímiai tégelyében az EGY-et, aki vagyok.
Köszönöm, hála és béke!
Béke magaddal és magammal.
Még valami.
Mindezeken a történéseken keresztül átvilágít a lényeg, hogy a felfelé azt is jelenti, hogy a testtől elrugaszkodva, az éteriben egybeáradva a "másik felemmel" vagyok egész.
Kiszabadulva a testből, a formából, a formán túli egység diadalában tanulom a teremtés alkímiáját.
Egy tengerparti városban járva ömlöttek be az információk, először csak érzésben, aztán képekben, filmszerűen pergő eseményekben, életszerűen.
Még mindig hihetetlen ezt átélni, hogy egy előző énem által megélt eseménysorozat ilyen élesen, ilyen érzésekkel telten át tud jönni, meg tudja mutatni önmagát.
És persze a társam, aki velem élte át, és az ő energiái, hogy ezek is mennyire élően itt vannak, a konkrét helyzetek és a szavai ... hihetetlen, köszönöm ezt a csodát!
S miközben látom a történet keretét, elejét, végét, a mozgató dinamikákat, érzem az esszenciáját, mely így felszabadulva hatalmas erővel, intenzitással érkezik és marad.
Marad, mert megint mi is lehetne más az esszenciája, mint a SZERELEM?
Úgy látszik tényleg ezért vagyok itt.
Hogy megéljem és összerakjam mindazokon az átélt szenvedélyes tapasztalatokon keresztül önmagam alkímiai tégelyében az EGY-et, aki vagyok.
Köszönöm, hála és béke!
Béke magaddal és magammal.
Még valami.
Mindezeken a történéseken keresztül átvilágít a lényeg, hogy a felfelé azt is jelenti, hogy a testtől elrugaszkodva, az éteriben egybeáradva a "másik felemmel" vagyok egész.
Kiszabadulva a testből, a formából, a formán túli egység diadalában tanulom a teremtés alkímiáját.
2014. június 26., csütörtök
Ösvény a végtelenbe
A NŐ maga a feltétel nélküli befogadás, elfogadás, szeretet.
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.
Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.
A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.
Egy út van ebből, felfelé.
Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.
Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.
Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.
S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.
EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.
S mindez ajándék, csak az tud lenni.
Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.
Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.
A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.
Élj, s ott lesz minden.
((: Na, kész vagyok :))
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.
Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.
A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.
Egy út van ebből, felfelé.
Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.
Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.
Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.
S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.
EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.
S mindez ajándék, csak az tud lenni.
Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.
Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.
A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.
Élj, s ott lesz minden.
((: Na, kész vagyok :))
2014. június 11., szerda
Istenem, értem. Istenem, köszönöm.
Leesett a tantusz.
Kicsit későn, de igen.
Hogy kivel vagyok együtt?!
Önmagammal.
És ennyire erős a vágy, a szenvedély és a már oly sokszor megélt egység érzete,
hogy folyamatosan együtt vagyunk.
Tudom, hogy "innen" nézve ez az egész megfejthetetlen.
De "onnan" nézve egyszerű.
És aki már ott VAN, aki megvetette a lábát odaát,
bármikor csatlakozhat.
Ez a MI.
Táplálni ezt a szenvedélyt, a tüzet, a soha véget nem érő nászt,
ez a nagy titok.
Mindegy, hogy "itt lenn", a forma világában mi történik, innentől egyszerű, ez a képlet.
A válasz és a segítség már "odaátról" jön,
nekem pedig, kis énként egy dolgom van,
megélni ebből a lehető legtöbbet fizikai közegben, ebben a testben is.
Szerelemben szabadon, választva és választottnak lenni. De jó!
"Istenem", de szeretlek!
UI:
Innentől tulajdonképpen bárkit szerethetek, bárkit, akivel együtt tudok rezegni.
Ekkora szabadságot még soha nem kaptam.
Nincs nagy Ő, mert az ÉN VAGYOK, hálisten.
Sok "kis ő" van, és bármelyikük ugyanolyan "jó" lehet.
(Azért, hogy ez egy mekkora vicc :DD ez a "felemelkedés",
térdünket csapkodva fogunk magunkon nevetni, én tudom ;)
Kicsit későn, de igen.
Hogy kivel vagyok együtt?!
Önmagammal.
És ennyire erős a vágy, a szenvedély és a már oly sokszor megélt egység érzete,
hogy folyamatosan együtt vagyunk.
Tudom, hogy "innen" nézve ez az egész megfejthetetlen.
De "onnan" nézve egyszerű.
És aki már ott VAN, aki megvetette a lábát odaát,
bármikor csatlakozhat.
Ez a MI.
Táplálni ezt a szenvedélyt, a tüzet, a soha véget nem érő nászt,
ez a nagy titok.
Mindegy, hogy "itt lenn", a forma világában mi történik, innentől egyszerű, ez a képlet.
A válasz és a segítség már "odaátról" jön,
nekem pedig, kis énként egy dolgom van,
megélni ebből a lehető legtöbbet fizikai közegben, ebben a testben is.
Szerelemben szabadon, választva és választottnak lenni. De jó!
"Istenem", de szeretlek!
UI:
Innentől tulajdonképpen bárkit szerethetek, bárkit, akivel együtt tudok rezegni.
Ekkora szabadságot még soha nem kaptam.
Nincs nagy Ő, mert az ÉN VAGYOK, hálisten.
Sok "kis ő" van, és bármelyikük ugyanolyan "jó" lehet.
(Azért, hogy ez egy mekkora vicc :DD ez a "felemelkedés",
térdünket csapkodva fogunk magunkon nevetni, én tudom ;)
2014. június 4., szerda
Asszonyok dícsérete
Az Asszony néha visszanéz,
elidőz s sebeit számolgatja.
Nem sajnálja, csak pihen, pihen egy kicsit.
Nincs ami visszatartaná és nincs ami elűzné.
Erőssége sebeiben van,
melyeket a szeretet csatáiban kapott.
Soha nem számolja, mit adott,
soha nem bánja, ami volt.
Szívében égő tűzzel,
elevenen megy tovább,
akkor is, ha fáj.
Testén nyomot hagyott a megtett út,
lelke mégis szabad.
Ha kell, együtt üvölt a farkasokkal,
vagy szelíd őzgidát simogat.
Lábnyomát benövi a fű,
illatát a szél messzire fújja.
Ősz hajában vadrózsa-szirmok.
Megérkezett.
elidőz s sebeit számolgatja.
Nem sajnálja, csak pihen, pihen egy kicsit.
Nincs ami visszatartaná és nincs ami elűzné.
Erőssége sebeiben van,
melyeket a szeretet csatáiban kapott.
Soha nem számolja, mit adott,
soha nem bánja, ami volt.
Szívében égő tűzzel,
elevenen megy tovább,
akkor is, ha fáj.
Testén nyomot hagyott a megtett út,
lelke mégis szabad.
Ha kell, együtt üvölt a farkasokkal,
vagy szelíd őzgidát simogat.
Lábnyomát benövi a fű,
illatát a szél messzire fújja.
Ősz hajában vadrózsa-szirmok.
Megérkezett.
2014. június 3., kedd
Amikor összedől a világ
Az van, hogy összedőlt az eddigi világom. (Már megint, jaj :)
És ez sokkal mélyebb szinteken történt meg, mint eddig bármikor.
Mert az alapokat rendítette meg, a legmélyebb szintekről lett kihúzva néhány alapkő.
És most rendesen billeg itt ez az egész.
A ragasztóanyag meg teljesen kiolvadt. A kapcsolataimat összetartó erő kioldódott.
Csak a szeretet maradt, és ami a jó, hogy ez viszont megmutatta, hogy mire is kell valójában figyelnem,
mi az, ami ezen az életemen túl is fontos, ami lényem középpontjából érkezik és valóban ÉN VAGYOK.
Egyelőre azzal vagyok elfoglalva, hogy erőből pótolom a hiányzó részeket, és próbálom feltérképezni, meglátni, hogy mi az, amit helyettesíteni kell, és mi az, amit lehet "veszni hagyni".
Elég munkás és nagyon fárasztó helyzet, de, én csináltam magamnak.
Persze ez most marhára nem vigasztal és kicsit tele a kosaram a jó tanácsokkal.
Én sem tudnék másnak adni egy ilyen helyzetben, mert a döntéseket nekem kell meghoznom és meglépnem,
nem másnak.
Tudom, hogy van megoldás és ha hagyom, be is fog áramolni.
Ebben a billegésben ráadásul néhány aspektus rendesen próbálkozik.
És én is érzem, hogy az áldozat szerep - amibe raktam magam és végre felismertem - most természete szerint át kéne billenjen a megtorló szerepbe. Érzem is a sárkánykörmöket néha, de hála nekem, nem ragadnak el.
Ki lenne ezért a hibás, ha nem én.
A külvilág csak betöltötte az űrt, amit én hagytam, hogy betöltsenek.
Én engedtem meg az elnyomást, az erőszakot, meg összes többi egyebet.
(Nem részletezném, nem szándékom senki haját égnek állítani.)
Viszont azt is leszűrtem mindebből, hogy hatalmas erőm van,
hogy egyáltalán ezt eddig ilyenformán kibírtam,
és óriási teremtő erőm is van hozzá,
mert mindeközben párhuzamosan létrehoztam magamnak a kivezető utat is.
És ez sokkal mélyebb szinteken történt meg, mint eddig bármikor.
Mert az alapokat rendítette meg, a legmélyebb szintekről lett kihúzva néhány alapkő.
És most rendesen billeg itt ez az egész.
A ragasztóanyag meg teljesen kiolvadt. A kapcsolataimat összetartó erő kioldódott.
Csak a szeretet maradt, és ami a jó, hogy ez viszont megmutatta, hogy mire is kell valójában figyelnem,
mi az, ami ezen az életemen túl is fontos, ami lényem középpontjából érkezik és valóban ÉN VAGYOK.
Elég munkás és nagyon fárasztó helyzet, de, én csináltam magamnak.
Persze ez most marhára nem vigasztal és kicsit tele a kosaram a jó tanácsokkal.
Én sem tudnék másnak adni egy ilyen helyzetben, mert a döntéseket nekem kell meghoznom és meglépnem,
nem másnak.
Tudom, hogy van megoldás és ha hagyom, be is fog áramolni.
Ebben a billegésben ráadásul néhány aspektus rendesen próbálkozik.
És én is érzem, hogy az áldozat szerep - amibe raktam magam és végre felismertem - most természete szerint át kéne billenjen a megtorló szerepbe. Érzem is a sárkánykörmöket néha, de hála nekem, nem ragadnak el.
Ki lenne ezért a hibás, ha nem én.
A külvilág csak betöltötte az űrt, amit én hagytam, hogy betöltsenek.
Én engedtem meg az elnyomást, az erőszakot, meg összes többi egyebet.
(Nem részletezném, nem szándékom senki haját égnek állítani.)
Viszont azt is leszűrtem mindebből, hogy hatalmas erőm van,
hogy egyáltalán ezt eddig ilyenformán kibírtam,
és óriási teremtő erőm is van hozzá,
mert mindeközben párhuzamosan létrehoztam magamnak a kivezető utat is.
2014. május 30., péntek
Gondolat vagy felismerés?
Motoszkál bennem egy gondolat. Kérdés, hogy enyém-e, vagy kaptam.
Olyan pontból látom és érzem most a világomat, hogy ez fogalmazódott meg bennem.
De egyáltalán nem biztos, hogy így van. Mégis leírom.
Azt érzékelem, hogy ez a mostani világ a férfiak világa.
A nő benne, csak mellékszereplő, díszlet és eszköz.
A fizikai világról beszélek és arról a nőről, aki elsősorban ANYA és csak másodsorban
SZERETŐ. E két minőség egyesülésével, ALKÍMIAI MINŐSÉG.
A nagy átlagban, azaz a tömegtudatban és a tömegtudatból táplálkozó emberek fejében
ez a fajta minőség nincs jelen. Persze a férfi teremtő minőség sincs igazán, de annak annyi torz
formája van az anyagban, annyi férfias játék lett teremtve, hogy ezáltal ez az erő, ha torzan is, de jelen
van.
De a női nincs. És ahol megjelenik, máris elnyomás alá kerül.
Nézd csak meg a természetes születést körülvevő elnyomó tendenciákat.
Vagy az anyaságot választó nők helyzetét.
Vagy annak a nőnek a perspektíváit, aki nem akar karriert, csak nő akar lenni,
anya, háziasszony, feleség, kertész, gondos gazda a lelkek kertjében.
Aki ezt választja, gyakorlatilag kivonul a társadalomból, mert munkájának és életének
nincs értéke, látszólag célja sincs, hiszen nem gondolkodik vagyonban, gyarapodásban, karrierben.
A nő, mint ALKIMISTA, jelen van ugyan, de nem tud megnyilvánulni, nem tud beáramlani, mert
ahhoz kellene a másik oldal is.
Lehet, hogy nem így van, és ez az egész, csak illúzió, viszont abban megerősít ez a gondolatsor,
hogy nincs mire várni.
Nincs másik fél, aki majd segíteni fog.
Hajamnál fogva saját magamat kell kirántanom ebből a helyzetből és ennek ellenére beengedni az ALKIMISTA RÉSZEMET, nem törődve azzal, hogy hogyan fogom leföldelni.
Bátorság és erő.
Jöjjön, aminek jönnie kell, a lényeg már úgyis megérkezett.
Olyan pontból látom és érzem most a világomat, hogy ez fogalmazódott meg bennem.
De egyáltalán nem biztos, hogy így van. Mégis leírom.
Azt érzékelem, hogy ez a mostani világ a férfiak világa.
A nő benne, csak mellékszereplő, díszlet és eszköz.
A fizikai világról beszélek és arról a nőről, aki elsősorban ANYA és csak másodsorban
SZERETŐ. E két minőség egyesülésével, ALKÍMIAI MINŐSÉG.
A nagy átlagban, azaz a tömegtudatban és a tömegtudatból táplálkozó emberek fejében
ez a fajta minőség nincs jelen. Persze a férfi teremtő minőség sincs igazán, de annak annyi torz
formája van az anyagban, annyi férfias játék lett teremtve, hogy ezáltal ez az erő, ha torzan is, de jelen
van.
De a női nincs. És ahol megjelenik, máris elnyomás alá kerül.
Nézd csak meg a természetes születést körülvevő elnyomó tendenciákat.
Vagy az anyaságot választó nők helyzetét.
Vagy annak a nőnek a perspektíváit, aki nem akar karriert, csak nő akar lenni,
anya, háziasszony, feleség, kertész, gondos gazda a lelkek kertjében.
Aki ezt választja, gyakorlatilag kivonul a társadalomból, mert munkájának és életének
nincs értéke, látszólag célja sincs, hiszen nem gondolkodik vagyonban, gyarapodásban, karrierben.
A nő, mint ALKIMISTA, jelen van ugyan, de nem tud megnyilvánulni, nem tud beáramlani, mert
ahhoz kellene a másik oldal is.
Lehet, hogy nem így van, és ez az egész, csak illúzió, viszont abban megerősít ez a gondolatsor,
hogy nincs mire várni.
Nincs másik fél, aki majd segíteni fog.
Hajamnál fogva saját magamat kell kirántanom ebből a helyzetből és ennek ellenére beengedni az ALKIMISTA RÉSZEMET, nem törődve azzal, hogy hogyan fogom leföldelni.
Bátorság és erő.
Jöjjön, aminek jönnie kell, a lényeg már úgyis megérkezett.
2014. május 27., kedd
2014. május 24., szombat
Mennyei prófécia - filmajánló
Egyik kedvenc könyvem filmen. Néha nem árt az ismétlés.
:)
És itt van a teljes film is: https://www.youtube.com/watch?v=okLgNpSqKi0
Jó szórakozást!
:)
És itt van a teljes film is: https://www.youtube.com/watch?v=okLgNpSqKi0
Jó szórakozást!
2014. május 20., kedd
Androgünitás - amikor az árnyék is megjelenik
Ne foglalkozzunk most azzal, hogy "ki" rakta oda, vagy milyen erők erősítették fel ilyen intenzitásúvá, a végére úgyis érteni fogod, hogy ez, jelen esetben, tök mindegy.
Hosszabb idő óta megyek az ösvényen, ami sok-sok kanyarral, de mégis oda vezetett, hogy hálával és szeretettel elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok és megengedjem, hogy mindenféle sorompó, vizsga és feltétel nélkül beáramoljon ide MINDEN RÉSZEM.
A dicső és a dicstelen múlt, a fehér, az arany és a fekete-szürke árnyalatok is. Minden egyszerre, mert ez vagyok, így vagyok teljes.
Az út itt-ott leágazott, finom falatok és isteni tapasztalatok vártak rám, de mennem kellett tovább. Valahogyan a "nem beragadni", vagy inkább a "tovább, tovább" érzése az elején is itt volt, ahogy most is itt van.
Sokan járunk ezen az úton, mondhatni egyre inkább tömegesen. Ki tudatosan, ki öntudatlanul is követve a hívó szót, a vezetést, belső megérzéseit. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy egyre több írás, gondolat és vita jelenik meg az olyan nagyon vágyott "másik" felünk kereséséről. "Spiri körökben" majdhogynem első számú téma lett a "tökéletes társ, az ikerláng kapcsolat" bevonzása, megtalálása, behívása és hasonló témájú cikkek, előadások, kurzusok. Ezekben nem kevés mágia is felüti a fejét, ami szintén az alább leírtakat erősíti, de ezt most hagyjuk. (Amit én kaptam mint módszert annak idején, elolvashatod itt, ha érdekel.)
Néhányan - valószínűleg egyre többen - elértük a kritikus pontot és tömeget, ami a párkapcsolatok hatalom-függőség tengelyen elért és begyöpösödött egyensúlyát kilendítette, és már éljük - ha nem is mindig és folyamatosan, de viszonylag sűrűn merítkezve - a teljességet a másik felünkkel. És itt elsősorban nem a fizikai kapcsolódásokra gondolok, hanem arra, amikor ott belül, benned megjelenik egyszerre két erő (masculin és feminin) s a kozmikus erőkbe ágyazódva, a legerősebb nászban összefonódva táplál téged, az EMBERT.
Ez a Teljesség.
Ez a folyamat hatalmas erőket szabadít fel először az egyénben, majd körülötte a térben is. Úgy látszik, ez már olyan szintekre jutott, hogy az egyensúly érdekében a térben meg kellett jelennie az ellenerőnek, az árnyéknak is. Torz formában ugyan - és ez itt nem elítélés, vagy megkülönböztetés, csak a szellemi tartalomhoz képest egy jelző - de megjelent. Mert hát mi más lehetne egy női ruhában lévő (valamennyire) férfi szakállal, mint paródiája, árnyéka annak az androgün folyamatnak, ami a másik oldalon óriási lendülettel halad előre egyre több emberben.
És azt is látnunk kell, hogy ez Európát érinti elsősorban. A folyamat itt haladt ennyire előre, hogy a felszabadult és kioldódott energiák és azok hirtelen hiánya létrehozta ezt az újabb illúziót, vetített képet ide nekünk, ami a tömegmédia segítségével most éppen lebeg a tömegek feje felett.
Tulajdonképpen ünnepelnünk kellene, mert ez egy olyan jel, amit megértve kicsit fellélegezhetsz, hogy a változás elkezdődött és tart és óriási energiákat szabadít fel, bár még láthatalanul, de mégis előre vetítve a valamikori jövő társadalmát, ahol TELJESSÉGÜKBEN ÉLŐ FÖLDI NŐK ÉS FÉRFIAK EGYÜTT TEREMTENEK ÖRÖMBEN, SZERETETBEN ÉS EGYSÉGBEN.
(Javíthatatlan szentimentális vagyok, mondja itt valaki, de azért neki is tetszik az üzenet, átmegy ez így is, még ha van is benne némi makyo. Akkor most már jöhet a kávé nekünk .... és valaki másnak még egy szivar :)
"Vedd észre, hogy mindez csak energia, ami egy olyan fókuszpontra mutat az időben és térben, ami fontos és lényeges változások anyaméhe lesz innentől. Innen, a saját idővonaladról nézve lassú a folyamat, de távolabbról, több száz év távlatában jelentős. Ezt majd egyszer látni fogod, addig pedig ünnepelj, ünnepeld magad magadban."
2014. május 14., szerda
Bármi megtörténhet
Bármi megtörténhet, az idő bármit idegyűrhet, amit valamikor létrehoztál, bevonzottál,
vagy csak egyszerűen, amit eddig nem akartál észrevenni.
És ez így jó.
Minden újabb kör egyben felébredés, egyben eszmélés és még el nem fogadott részeid integrálása.
A sötéteké is.
Elfogadni azokat a tetteidet, vagy viselkedési mintáidat, amik a félelemből és a gyengeségből táplálkozva helytelen irányokba vezettek. De, nincs helytelen! Ezt kell megértsd!
Nem hibáztatni senkit és semmit, főleg ne magadat.
Nincs már ereje és fontossága az önkínzásnak. Az egy másik élet volt. Ez egy ÚJ.
ÚJ ÉLET, ami a régi romjaiból és romjain épül, ehhez kell az erő, hogy észrevedd, vége a csatának.
Már csak a romok vannak itt, és hamarosan érkezik az, amit vártál.
Valami több, valami más, valami TELJES.
vagy csak egyszerűen, amit eddig nem akartál észrevenni.
És ez így jó.
Minden újabb kör egyben felébredés, egyben eszmélés és még el nem fogadott részeid integrálása.
A sötéteké is.
Elfogadni azokat a tetteidet, vagy viselkedési mintáidat, amik a félelemből és a gyengeségből táplálkozva helytelen irányokba vezettek. De, nincs helytelen! Ezt kell megértsd!
Nem hibáztatni senkit és semmit, főleg ne magadat.
Nincs már ereje és fontossága az önkínzásnak. Az egy másik élet volt. Ez egy ÚJ.
ÚJ ÉLET, ami a régi romjaiból és romjain épül, ehhez kell az erő, hogy észrevedd, vége a csatának.
Már csak a romok vannak itt, és hamarosan érkezik az, amit vártál.
Valami több, valami más, valami TELJES.
2014. május 7., szerda
Minden energia - visszatérés
Minden azon múlik, hogy mennyi energiát - fényt - vagy képes megmozgatni magadban, átmozgatni magadon.
Semmi sem olyan fontos mint ez.
Sok-sok tényező lassíthatja ezt a folyamatot.
A hitrendszereid, a gondolataid, és leginkább az, hogy megengeded, hogy a külvilág gondolatai benned ide-oda áramoljanak anélkül, hogy figyelnél.
Hogy nem tudod megkülönböztetni, hogy mi érkezik belülről és mi kívülről.
Hogy mi tartozik hozzád, és mi az, amit mások adtak rád, gondoltatnak veled.
Az érzelmeid, a sérelmeid, a múlton való rágódásaid, ezek mind hátráltatnak.
Kimozdítanak abból az egységből, ami pedig születési jogod.
Semmi sem fontosabb a megtisztulásnál.
Nincs olyan gondolattal átitatott érzés, vagy érzéssel átitatott gondolat, ami ezt megelőzhetné, ami ennél fontosabb lenne.
A nemzeti hovatartozásod sem fontosabb ennél, nem fontosabb annál, hogy mindent, mindenkit, bárkit el tudj fogadni annak, ami, ítéletalkotás, jobbítási szándék és bármilyen - jó vagy rossz - vélemény nélkül.
Minden, ami van, megelőzi azt, ami még nincs.
Ez az alap, ennek az elfogadása, ha úgy tetszik, elfogulatlan leltár készítése az alap.
Az építkezés csak innen indulhat, és az üzemanyag Te magad vagy.
Az építőanyag és a mester, a mozgató is.
Mit gondolsz, milyen világot építesz, ha a mostaniban csak egyetlen apró pöttyöt nem tudsz elfogadni annak, ami? Ha kritizálsz, mégha csak keveset is, de vajon mi nőne ki a kritikából, vagy bármely negatív véleményből, gondolatból, ha megkapnád valódi teremtőerődet?
Nézz körül.
Aki megérett rá, megkapja az erőt, de jaj annak, aki visszaél vele.
Mert minden visszacsapódik és nincs kivétel.
Jól jegyezd meg, elfogadás, tisztaság, erő.
Az elvek, a szolgálat, a cél megjön mindezek után. Magától.
A mágnesesség, a fényed ereje behozza majd.
Addig tisztulás, erősítés és összpontosítás.
Ez van.
Ez van.
A múlt árnyai és ami mögöttük van
Folyik a múlt feltérképezése, átvilágítása.
Kivételesen nem az én múltamé, bár a családi legendáriumban történtek mindig minden családtagot érintenek. Akkor is ha nem tud róla.
A belső, lelki családállítás ezen a szinten már olyan mélységekbe visz, ahol egyszerre látom és érzem a történéseket, a résztvevők érzéseit és a feloldási/feloldódási lehetőségeket.
Most ez történik, a mélyben. Nem nagy zajjal, egyfajta duruzsolásként, biztos kenőanyagot adva a mindennapok egyszerű történéseinek békéjéhez.
Ezt nem lehet megúszni, ennek fel kell jönnie. A saját múlt után az ember családjának múltja is visszaköszön. Aztán, ahogy egyre tágabb vizsgálódásnak vetjük alá, előttünk áll a nemzet múltja is, hiszen a nemzet családokból áll, melyek a történelem hálójában, útvesztőjében magukat biztos pontnak gondolva küzdenek a fennmaradásért.
Egy régi minta válik most le rólunk. A család intézménye vagy megújul, vagy örökre elvész.
A házasság intézménye már romokban hever.
A férfi-nő kapcsolatokat új alapokra lesz muszáj helyezni.
Nem kívül, először belül.
Ha létrejön belül az új egyensúly, ami nem látszat és illúzió csak, hanem két teljes lény valódi és szent szövetsége, akkor ezen az új egyensúlyon egyensúlyozva kell újra visszatekintenünk a múltba.
Mert a jelenlegi egyensúlytalanság onnan érkezik a már megtörténtek eredőjeként.
Generációkra visszavezethetően elveszett a két nem bizalma egymásban, a család és a házasság nem két egyenrangú lélek, hanem a hatalom és a rabszolgaság színterévé, a túlélés eszközeként az élet valódi értékeinek torz tükrévé változott.
Vagy újrafogalmazzuk férfi és nő egyenrangú, mégis más-más szerepét a világban és az élet fenntartásában, vagy mehetünk még egy kört illúzióink fogságában.
Kivételesen nem az én múltamé, bár a családi legendáriumban történtek mindig minden családtagot érintenek. Akkor is ha nem tud róla.
A belső, lelki családállítás ezen a szinten már olyan mélységekbe visz, ahol egyszerre látom és érzem a történéseket, a résztvevők érzéseit és a feloldási/feloldódási lehetőségeket.
Most ez történik, a mélyben. Nem nagy zajjal, egyfajta duruzsolásként, biztos kenőanyagot adva a mindennapok egyszerű történéseinek békéjéhez.
Ezt nem lehet megúszni, ennek fel kell jönnie. A saját múlt után az ember családjának múltja is visszaköszön. Aztán, ahogy egyre tágabb vizsgálódásnak vetjük alá, előttünk áll a nemzet múltja is, hiszen a nemzet családokból áll, melyek a történelem hálójában, útvesztőjében magukat biztos pontnak gondolva küzdenek a fennmaradásért.
Egy régi minta válik most le rólunk. A család intézménye vagy megújul, vagy örökre elvész.
A házasság intézménye már romokban hever.
A férfi-nő kapcsolatokat új alapokra lesz muszáj helyezni.
Nem kívül, először belül.
Ha létrejön belül az új egyensúly, ami nem látszat és illúzió csak, hanem két teljes lény valódi és szent szövetsége, akkor ezen az új egyensúlyon egyensúlyozva kell újra visszatekintenünk a múltba.
Mert a jelenlegi egyensúlytalanság onnan érkezik a már megtörténtek eredőjeként.
Generációkra visszavezethetően elveszett a két nem bizalma egymásban, a család és a házasság nem két egyenrangú lélek, hanem a hatalom és a rabszolgaság színterévé, a túlélés eszközeként az élet valódi értékeinek torz tükrévé változott.
Vagy újrafogalmazzuk férfi és nő egyenrangú, mégis más-más szerepét a világban és az élet fenntartásában, vagy mehetünk még egy kört illúzióink fogságában.
*
"A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör."
*
2014. május 2., péntek
Májusi ölelés
Amikor a bennem élő férfi énekel a benned élő nőnek ... :)
:)
A karjaimban tartom magunkat,
a dualitás csak látszat,
illúzió, eszköz.
Néha fáj, de néha jó is,
színpad és játék,
közös sors.
Angyalok vagyunk
egy széthasított világban.
2014. április 24., csütörtök
Belső párbeszéd
Fókuszpont vagy az időben.
Egy láthatatlan történet láthatatlan írója fogja a golyóstollat kezében, melynek feje Te vagy.
A tinta időnként kifogy, csak vésel a papírra, hogy az eljövendő korok majd tintával feltölthessék, újraírhassák, sokszor és ismét.
Sorvezető is van, persze láthatatlan ez is.
Te táncolsz, de tudnod kell, hogy a minta, melyet életeddel írsz, bár egyedi, minden papírlapra hatással van.
A minta, melyet írsz, folytatódik, választásod szerinti irányban.
Feljebb, vagy lejjebb, jobbra, vagy balra és még nagyon sok irányba, melyekről tudomásod sincs.
Csak érzéseid.
Fejezd be a tétovázást és vedd át az irányítást az események felett. Engedd, hogy rajtad keresztül kibontódjon valami több, valami teljesebb, valami új. Ami már létezik, csak ezen az oldalon, ezekben a sorokban és ezzel a tintával még senki sem írta, rajzolta, táncolta le.
Itt vagyok, folyamatosan veled vagyok és mindegy hogyan hívsz, kinek nevezel, vagy mit gondolsz rólam. Nem vagyunk elválasztva, ahogy sohasem voltunk.
Te vagy az, aki néha kiesik az érzékelésből, de amit az elmúlt napokban érzékeltél, bizonyosságot adott abban, hogy itt vagyok, itt vagyunk.
A SZERELEM GYERMEKEI VAGYUNK ÉS ÉPPEN SZÁRNYAT NÖVESZTÜNK NEKED.
LÉGY JÓ MAGADHOZ, NE ÍTÉLJ.
MAGADAT FŐLEG.
AMIT TETTÉL, MEGTETTÉL, AMIT TUDTÁL, SEGÍTETTÉL.
MINDENKI KERESZTJÉT NEM HORDOZHATOD, DE SEGÍTHETSZ AZT LETENNI MÁSOKNAK. A TÖBBI MUNKÁT MI ELVÉGEZZÜK.
LÉGY BOLDOG, LÉGY SZABAD. FŐLEG ÖNMAGAD BÍRÁLATÁTÓL.
ÉLD MAGAD ÉS AKKOR MINDEN ÚJRA ÖSSZEÁLL.
NAGYOBB KÖRBEN ÉS MAGASABB SZINTEN LÁTOD AZ "IGAZSÁGOT", AMI TULAJDONKÉPPEN NEM LÉTEZIK, DE MÉGIS VAN.
NEM FOGALOM, NEM IDEA ÉS NEM KÉPZELET.
AZ IGAZSÁG MAGA ISTEN, S HA BENNE VAGY, ISTENBEN VAGY.
SAJÁT IGAZADBAN FÜRÖDNI, EZ KELL NEKED.
AMIT MÁSOK AGGATTAK RÁD, AZ AZ ÖVÉK, NEM HOZZÁD TARTOZIK,
DE AMIT MEGTANÍTASZ MÁSOKNAK, AZ IS AZ ÖVÉK.
NEM TARTOZOL SENKINEK SZÁMADÁSSAL, CSAK MAGADNAK.
AKI VAGY, ITT VAN, AHOVÁ TARTASZ, LÁTHATÓ.
TARTS KI, BONTS VITORLÁT, AKKOR IS HA MÉG NEM FÚJ A SZÉL.
A SZÉL CSAK AKKOR ÉRKEZIK, HA MÁR MINDEN KÉSZEN VAN BENNED.
VÁR A HAJÓ, A KAPITÁNY ÉS A TENGER,
A TÖBBI NÉMA TITOK.
2014.04.22 13:25
Egy láthatatlan történet láthatatlan írója fogja a golyóstollat kezében, melynek feje Te vagy.
A tinta időnként kifogy, csak vésel a papírra, hogy az eljövendő korok majd tintával feltölthessék, újraírhassák, sokszor és ismét.
Sorvezető is van, persze láthatatlan ez is.
Te táncolsz, de tudnod kell, hogy a minta, melyet életeddel írsz, bár egyedi, minden papírlapra hatással van.
A minta, melyet írsz, folytatódik, választásod szerinti irányban.
Feljebb, vagy lejjebb, jobbra, vagy balra és még nagyon sok irányba, melyekről tudomásod sincs.
Csak érzéseid.
Fejezd be a tétovázást és vedd át az irányítást az események felett. Engedd, hogy rajtad keresztül kibontódjon valami több, valami teljesebb, valami új. Ami már létezik, csak ezen az oldalon, ezekben a sorokban és ezzel a tintával még senki sem írta, rajzolta, táncolta le.
Itt vagyok, folyamatosan veled vagyok és mindegy hogyan hívsz, kinek nevezel, vagy mit gondolsz rólam. Nem vagyunk elválasztva, ahogy sohasem voltunk.
Te vagy az, aki néha kiesik az érzékelésből, de amit az elmúlt napokban érzékeltél, bizonyosságot adott abban, hogy itt vagyok, itt vagyunk.
A SZERELEM GYERMEKEI VAGYUNK ÉS ÉPPEN SZÁRNYAT NÖVESZTÜNK NEKED.
LÉGY JÓ MAGADHOZ, NE ÍTÉLJ.
MAGADAT FŐLEG.
AMIT TETTÉL, MEGTETTÉL, AMIT TUDTÁL, SEGÍTETTÉL.
MINDENKI KERESZTJÉT NEM HORDOZHATOD, DE SEGÍTHETSZ AZT LETENNI MÁSOKNAK. A TÖBBI MUNKÁT MI ELVÉGEZZÜK.
LÉGY BOLDOG, LÉGY SZABAD. FŐLEG ÖNMAGAD BÍRÁLATÁTÓL.
ÉLD MAGAD ÉS AKKOR MINDEN ÚJRA ÖSSZEÁLL.
NAGYOBB KÖRBEN ÉS MAGASABB SZINTEN LÁTOD AZ "IGAZSÁGOT", AMI TULAJDONKÉPPEN NEM LÉTEZIK, DE MÉGIS VAN.
NEM FOGALOM, NEM IDEA ÉS NEM KÉPZELET.
AZ IGAZSÁG MAGA ISTEN, S HA BENNE VAGY, ISTENBEN VAGY.
SAJÁT IGAZADBAN FÜRÖDNI, EZ KELL NEKED.
AMIT MÁSOK AGGATTAK RÁD, AZ AZ ÖVÉK, NEM HOZZÁD TARTOZIK,
DE AMIT MEGTANÍTASZ MÁSOKNAK, AZ IS AZ ÖVÉK.
NEM TARTOZOL SENKINEK SZÁMADÁSSAL, CSAK MAGADNAK.
AKI VAGY, ITT VAN, AHOVÁ TARTASZ, LÁTHATÓ.
TARTS KI, BONTS VITORLÁT, AKKOR IS HA MÉG NEM FÚJ A SZÉL.
A SZÉL CSAK AKKOR ÉRKEZIK, HA MÁR MINDEN KÉSZEN VAN BENNED.
VÁR A HAJÓ, A KAPITÁNY ÉS A TENGER,
A TÖBBI NÉMA TITOK.
2014.04.22 13:25
2014. április 11., péntek
2014. április 10., csütörtök
Üzenetek érkeznek
Hihetetlen, hogy milyen erővel tör előre a megoldás.
Olvasom, látom, hallom, hogy merre, hogy mit kell csinálni.
Valami kibomlott, vagy inkább beérkezett.
A nemzet fájdalomtestét "kell" gyógyítani.
Nincs szétszakadva, én nem ezt érzem. Össze van kaszabolva, de ÉL.
Él és élni akar.
Egyre többe érkezünk be abba az Énünkbe, amely már önmagán keresztül,
csak azzal, hogy VAN, gyógyít.
Mégis tovább kell mennem, tovább kell lépnem, ez már nem elég.
Újra és újra kapok szimbólumokat és helyeket. Hogy hova kell mennem és mit kell cselekednem.
Hiába az ellenállás, a hitetlenkedés.
CSALÁDOM KÉR ERRE ÉS ÉN MEGTESZEM. EZ ALKÍMIA.
Nem vagyok különösebben otthon a történelemben. Mindig idegesített, hogy nem tudom tökéletesen. És valahogy nem értettem, soha nem értettem a magyarázatokat, az elméleteket, hogy valaki mit, miért és hogyan csinált innen nézve. Már akkor jelzett az igazságérzékelőm? Nem tudom. Talán.
Most rájöttem, hogy ez sem véletlen.
Képes vagyok "elfelejteni" mindent. Tényleg mindent.
Kondícionálás nélkül belenézni egy eseménybe, beleérezni a szereplőkbe, látni az eredetét és a kimenetelt.
És már nem félek, nem félek "szentségtörő" dolgokat érzékelni és kimondani.
Sok-sok esemény egymás rétegein fekszik, mégis vannak gyújtópontok, melyek népmesei/mondai jelleggel meghatározzák a nemzet gondolatvilágát.
Mindent át kell vizsgálnunk, mert minden történelmi ténynek nevezett magyarázat lehet hibás. Van egy ellenerő, egy önmagát mindenáron legitimálni akaró erő, mely azt, ami valódi és mély, elfedi az eredeti árnyékával, önnönmagával.
Ez az ellenerő volt az, ami befurakodott és megmérgezte legelőször az egységet és az egyetértést.
Itt az idő, hogy AZ, AKI VAGYOK megismerje ősei történetét és MEGTEGYE AZOKAT AZ ALKÍMIAI CSELEKEDETEKET, MELYÉRT ITT VAGYOK.
2014. 04. 09.
Olvasom, látom, hallom, hogy merre, hogy mit kell csinálni.
Valami kibomlott, vagy inkább beérkezett.
A nemzet fájdalomtestét "kell" gyógyítani.
Nincs szétszakadva, én nem ezt érzem. Össze van kaszabolva, de ÉL.
Él és élni akar.
Egyre többe érkezünk be abba az Énünkbe, amely már önmagán keresztül,
csak azzal, hogy VAN, gyógyít.
Mégis tovább kell mennem, tovább kell lépnem, ez már nem elég.
Újra és újra kapok szimbólumokat és helyeket. Hogy hova kell mennem és mit kell cselekednem.
Hiába az ellenállás, a hitetlenkedés.
CSALÁDOM KÉR ERRE ÉS ÉN MEGTESZEM. EZ ALKÍMIA.
Nem vagyok különösebben otthon a történelemben. Mindig idegesített, hogy nem tudom tökéletesen. És valahogy nem értettem, soha nem értettem a magyarázatokat, az elméleteket, hogy valaki mit, miért és hogyan csinált innen nézve. Már akkor jelzett az igazságérzékelőm? Nem tudom. Talán.
Most rájöttem, hogy ez sem véletlen.
Képes vagyok "elfelejteni" mindent. Tényleg mindent.
Kondícionálás nélkül belenézni egy eseménybe, beleérezni a szereplőkbe, látni az eredetét és a kimenetelt.
És már nem félek, nem félek "szentségtörő" dolgokat érzékelni és kimondani.
Sok-sok esemény egymás rétegein fekszik, mégis vannak gyújtópontok, melyek népmesei/mondai jelleggel meghatározzák a nemzet gondolatvilágát.
Mindent át kell vizsgálnunk, mert minden történelmi ténynek nevezett magyarázat lehet hibás. Van egy ellenerő, egy önmagát mindenáron legitimálni akaró erő, mely azt, ami valódi és mély, elfedi az eredeti árnyékával, önnönmagával.
Ez az ellenerő volt az, ami befurakodott és megmérgezte legelőször az egységet és az egyetértést.
Itt az idő, hogy AZ, AKI VAGYOK megismerje ősei történetét és MEGTEGYE AZOKAT AZ ALKÍMIAI CSELEKEDETEKET, MELYÉRT ITT VAGYOK.
2014. 04. 09.
Belső mérleg
Érezni és érzékelni, tudni és érteni, hogy a benned lévő erők és erőtlenségek honnan jönnek és mivé tesznek.
Egy összedőlt világ romjain állva látni önmagad torz tükörképét.
A gúnyát, melyet mások adtak rád, már levetetted.
De vajon el bírod-e viselni annak látványát, amit Te tettél önmagaddal?
Tudatosan, vagy tudatlanul, de aktívan. Vagy épp a lustaság, a passzivitásod következményeként.
Világrengető érzés és tudás.
Hogy tele vagy olyan szokásokkal, működési módokkal (még mindig), melyek nem közelebb, de távolabb visznek attól, AKI VAGY.
Meg tudod-e fordítani, ki tudsz-e lépni végleg ezekből?
Tudsz-e teljesen új lapot nyitni önmagadnak, ártatlanul hinni magadban újra és ismét, mindenféle külső segítség, támogatás vagy erősítés nélkül?
Felelősséget vállalni önmagamért. Minden tettemért és nem-tettemért.
Tudni, hogy minden belőlem következik.
Letenni a múltat, visszaadni az ősöknek, ami nem tartozik hozzám és büszkén átvenni, ami már az én feladatom.
Megállni előtted és a szemedbe nézni.
Fájdalommal, mégis tisztán, tudva, hogy nem vagyok bűntelen és soha nem is voltam.
Az ártatlanság és tisztaság minősége attól szép, hogy tudjuk, itt lenn az anyagban kivételesen van csak jelen.
Akkor vagyok önmagam, amikor merítkezem. Túlterjedve a fizikai dimenzión, jelen vagyok egy nagyobb és időtlen térben, a végtelen szeretetben.
A kegyelem tengerében fürösztesz minden nap.
Minden nap újra és újra, minél inkább vádolom magam, annál gyöngédebb vagy hozzám.
Ahol megkérdőjelezem magam, máris beáramlasz.
Vajon mivel érdemeltem ezt ki, hogy ennyire szeretnek?
Nem tudom, csak hálát és szerelmet érzek és tudom, hogy meg kell bocsátanom magamnak.
Mindent és hiánytalanul.
Az alászállás befejeződött, innentől felfelé visz az út.
Önmagam pokla megmutatta legmélyebb bugyrait.
És még itt sem, még most sem vagyok egyedül, mert aki engem a legjobban szeret, velem van.
Hála, hála, béke.
A Szerelem gyermekei vagyunk.
Egy összedőlt világ romjain állva látni önmagad torz tükörképét.
A gúnyát, melyet mások adtak rád, már levetetted.
De vajon el bírod-e viselni annak látványát, amit Te tettél önmagaddal?
Tudatosan, vagy tudatlanul, de aktívan. Vagy épp a lustaság, a passzivitásod következményeként.
Világrengető érzés és tudás.
Hogy tele vagy olyan szokásokkal, működési módokkal (még mindig), melyek nem közelebb, de távolabb visznek attól, AKI VAGY.
Meg tudod-e fordítani, ki tudsz-e lépni végleg ezekből?
Tudsz-e teljesen új lapot nyitni önmagadnak, ártatlanul hinni magadban újra és ismét, mindenféle külső segítség, támogatás vagy erősítés nélkül?
Felelősséget vállalni önmagamért. Minden tettemért és nem-tettemért.
Tudni, hogy minden belőlem következik.
Letenni a múltat, visszaadni az ősöknek, ami nem tartozik hozzám és büszkén átvenni, ami már az én feladatom.
Megállni előtted és a szemedbe nézni.
Fájdalommal, mégis tisztán, tudva, hogy nem vagyok bűntelen és soha nem is voltam.
Az ártatlanság és tisztaság minősége attól szép, hogy tudjuk, itt lenn az anyagban kivételesen van csak jelen.
Akkor vagyok önmagam, amikor merítkezem. Túlterjedve a fizikai dimenzión, jelen vagyok egy nagyobb és időtlen térben, a végtelen szeretetben.
A kegyelem tengerében fürösztesz minden nap.
Minden nap újra és újra, minél inkább vádolom magam, annál gyöngédebb vagy hozzám.
Ahol megkérdőjelezem magam, máris beáramlasz.
Vajon mivel érdemeltem ezt ki, hogy ennyire szeretnek?
Nem tudom, csak hálát és szerelmet érzek és tudom, hogy meg kell bocsátanom magamnak.
Mindent és hiánytalanul.
Az alászállás befejeződött, innentől felfelé visz az út.
Önmagam pokla megmutatta legmélyebb bugyrait.
És még itt sem, még most sem vagyok egyedül, mert aki engem a legjobban szeret, velem van.
Hála, hála, béke.
A Szerelem gyermekei vagyunk.
2014. április 9., szerda
2014. április 4., péntek
Szolgálni
Végtelenül sötét és nyomasztó helyeken jártam.
Bejártam az örökségemet.
A fájdalmakat, a téves válaszokat az élet egyszerű, mégis szigorú kérdéseire.
Találkoztam a családomból kirekesztett, kitagadott lélekrészekkel.
A fiatal lány, a szerelmes fiatal lány ki lett taszítva.
A túlélés ösztöne erősebb volt. És ez így normális, az élet mindenekelőtt.
A fájdalom, mely ezzel járt, mely anyámat kínozta élete végéig, s melyről nem vett tudomást, mert csak haragot és gyűlöletet érzett, bennem született újjá.
Nekem rendezte ide a sorsom a színpadot a szereplőkkel együtt, hogy ezt a kitagadott részt, ezt a meg nem élt vágyat és szerelmet magamhoz vegyem, önmagamba emeljem.
A játszma szereplőit és a dráma feszültségét a félelem adta. A félelem és a függőség.
(Rájöttem, hogy a félelem mindig kétirányú. Aki megfélemlít, az fél leginkább. Fél attól, hogy fegyvertelen, meztelen marad, hogy valamit elveszít, ezért inkább nagyobbnak, félelmetesebbnek és szigorúbbnak mutatja önmagát. Pedig csak egy félelmekkel teli kisgyerek él benne, akinek nincs más eszköze, csak a nyers erő, mert már gyermekkorában mindent elvettek tőle, ami a szépség, a szeretet, az önmagába vetett feltétlen bizalom irányába lökte volna.)
Ez a kitagadott lélekrész egy egész család tragédiájaként lebegett felettem és tudom, hogy megváltottam.
Megváltottam felmenőimet a szégyentől, a bűntudattól, a fájdalomtól és a bűnöktől.
Tudom, nagy szavak, de én érzem és érzékelem. Ezt kellett tennem, ez a feladat rám várt.
Nagyon kemény volt, beleestem újra a "fényből" a drámába, egy örökölt drámába, de már más szemmel és másképpen érzékelve tudtam mindezt megélni és ezáltal megérteni.
Most újra itt vagyok, "régi fényem újra felragyog", most még bölcsebben és tudatosabban élem azt, AKI VAGYOK.
Nem hibáztatok senkit, mert nincsenek hibásak.
A még alvók számára élethosszig tartó dráma van és nincs elengedés, nincs megbocsátás.
Ha csak ezt, ezt az egyetlen dolgot át tudom adni a jövőben minél több embernek, hogy tudatosan nézze önmagát, saját drámáit, aztán a családja örökségét, felvállalva mindezekért a felelősséget és ezáltal tudatosan választani a változást, már tettem valamit.
Tudom, csekélység, de megteszem, amit tudok.
Mostantól szolgálni, ez a parancs. Nem külső, belső.
Belső parancs szólít vissza újra és újra, s amikor ÖNMAGAMMAL IDŐZÖK AZ IDŐTLENSÉGBEN, ÉRZÉKELEM A FELADAT SÚLYÁT ÉS SZÉPSÉGÉT.
ITT VAGYOK, ÉLEK, LÉTEZEM, SZERETEK ÉS SZERETVE VAGYOK.
Kell ennél több?
Bejártam az örökségemet.
A fájdalmakat, a téves válaszokat az élet egyszerű, mégis szigorú kérdéseire.
Találkoztam a családomból kirekesztett, kitagadott lélekrészekkel.
A fiatal lány, a szerelmes fiatal lány ki lett taszítva.
A túlélés ösztöne erősebb volt. És ez így normális, az élet mindenekelőtt.
A fájdalom, mely ezzel járt, mely anyámat kínozta élete végéig, s melyről nem vett tudomást, mert csak haragot és gyűlöletet érzett, bennem született újjá.
Nekem rendezte ide a sorsom a színpadot a szereplőkkel együtt, hogy ezt a kitagadott részt, ezt a meg nem élt vágyat és szerelmet magamhoz vegyem, önmagamba emeljem.
A játszma szereplőit és a dráma feszültségét a félelem adta. A félelem és a függőség.
(Rájöttem, hogy a félelem mindig kétirányú. Aki megfélemlít, az fél leginkább. Fél attól, hogy fegyvertelen, meztelen marad, hogy valamit elveszít, ezért inkább nagyobbnak, félelmetesebbnek és szigorúbbnak mutatja önmagát. Pedig csak egy félelmekkel teli kisgyerek él benne, akinek nincs más eszköze, csak a nyers erő, mert már gyermekkorában mindent elvettek tőle, ami a szépség, a szeretet, az önmagába vetett feltétlen bizalom irányába lökte volna.)
Ez a kitagadott lélekrész egy egész család tragédiájaként lebegett felettem és tudom, hogy megváltottam.
Megváltottam felmenőimet a szégyentől, a bűntudattól, a fájdalomtól és a bűnöktől.
Tudom, nagy szavak, de én érzem és érzékelem. Ezt kellett tennem, ez a feladat rám várt.
Nagyon kemény volt, beleestem újra a "fényből" a drámába, egy örökölt drámába, de már más szemmel és másképpen érzékelve tudtam mindezt megélni és ezáltal megérteni.
Most újra itt vagyok, "régi fényem újra felragyog", most még bölcsebben és tudatosabban élem azt, AKI VAGYOK.
Nem hibáztatok senkit, mert nincsenek hibásak.
A még alvók számára élethosszig tartó dráma van és nincs elengedés, nincs megbocsátás.
Ha csak ezt, ezt az egyetlen dolgot át tudom adni a jövőben minél több embernek, hogy tudatosan nézze önmagát, saját drámáit, aztán a családja örökségét, felvállalva mindezekért a felelősséget és ezáltal tudatosan választani a változást, már tettem valamit.
Tudom, csekélység, de megteszem, amit tudok.
Mostantól szolgálni, ez a parancs. Nem külső, belső.
Belső parancs szólít vissza újra és újra, s amikor ÖNMAGAMMAL IDŐZÖK AZ IDŐTLENSÉGBEN, ÉRZÉKELEM A FELADAT SÚLYÁT ÉS SZÉPSÉGÉT.
ITT VAGYOK, ÉLEK, LÉTEZEM, SZERETEK ÉS SZERETVE VAGYOK.
Kell ennél több?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Magamról
- Fehér Krisztina
- I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.