2013. június 26., szerda

A létezés függetlensége

Mostanában nem nagyon jönnek szavak.

Átléptem egy határt. 

Mióta rájöttem, mert megmutattam magamnak, hogy nem függ semmitől az EGYSÉG ÉRZÉSE, vagy más szavakkal, a forráshoz való csatlakozás ... azóta minden sokkal könnyebb.

Az elme sem tud már bekavarni.

Ehhez kellett sok tapasztalat és élmény, hogy néha az elmében való majdnem eltévedés közben is egyszer csak ott voltam megint ... a tökéletes csend és nyugalom állapotában. A szenvedélyben. A pillanatban.

Tudom, hogy magamat edzem.

Újabb és újabb helyzetekbe viszem magam, hogy újra és újra megbizonyosodjak arról, hogy VAGYOK.
Bármi van körülöttem, bármikor, újra és egyszerűen, a gondolat sebességével máris EGYBEN VAGYOK.

Már csak egy lépés, hogy ez állandó legyen.

És ez az egy lépés arról szól, hogy elhiszem, hogy mindez lehetséges.
Lehetséges folyamatosan a FORRÁSBAN LÉTEZVE ÉLNI EBBEN A DIMENZIÓBAN.
Hogy lehetséges mindeközben használni az elmét, az egót és a testet is a legnagyobb összerendezettségben.

Először megteremteni magamban a hit által magát a lehetőséget, aztán behívni ezt a potenciált.

Majd belehelyezkedve LÉTEZNI.

Vajon képes vagyok rá? 
Egy mintát már láttam, ha neki megy, talán nekem is fog.
(Na, ugye, ehhez kell a hit, a tágabb ÉN, A FIGYELŐ EREJE és a kisén teljes odaadása.)

Érzem és tudom, mert hallom és látom is, hogy MINDIG EGYBEN VAGYUNK, csak én válok le, vagy zárom el magam ... 

ÖRÖK ÖLELÉSBEN VAGYUNK ÉN ÉS A MÁSIK FELEM, 
AKI NEM VALAKI MÁS, 
AZ A RÉSZEM, AKI NEM TESTESÜLT MEG EBBEN A VILÁGBAN, 
ÉPPEN AZÉRT, HOGY ENGEM MEGTARTSON.

Néha érzékelek formákat, akik hasonlítanak, 
de a SZERELEM e formáktól teljesen független, egyszerűen csak VAN és IGAZ.

A formákon át ragyog az ÉLET és én engedem, hogy gyönyörködtessen.

KÖSZÖNÖM E CSODÁT!

La Tres Sainte Trinosophie - képek





















2013. június 24., hétfő

Merülés az ismerős ismeretlenbe




Ihletett állapotban ... jön az írás.
Mindez csak történet, mese.
Kimerevített pillanatok a lehetetlenből.

A hihetetlennél is tovább értem ... nem aggaszt semmi.

Tudom, hogy mindig VAGYOK, senki és semmi nem választ el.

Állapotok váltakoznak.
Merülés és sodródás ... béke és nyugalom.

Utazás, párhuzamosok érintkezése, szerelem.

Ráhagyatkozás, eggyé válás a folyóval ...

Sodródás és megérkezés.
Ölelés és szeretkezés.
Keresés és találkozás.
Ismerkedés és felismerés.

Tanúkkal vagy anélkül, elmerülök, aztán úszom.

Játszótársakkal, vagy anélkül
lubickolok önmagam kiterjedt lényében.

Határaimat tapogatom, érzékelek, érzékellek.

Oda-visszahúzódás, keveredés és kiegészülés.
Pulzálás.
Teremtés.

Amit kívül kerestem, belül van, akit belül érzékelek, kívül van.

És mindeközben "Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim ..."

Szeretlek,
"szeretlek"
s nincs több szavam.

ChE


2013. június 10., hétfő

Vizek margójára ...

Jó kis időjárás. Kimos mindent.
Víz mindenütt.

Kimos engem is.

Minden elvárást és tervet azzal kapcsolatban, hogy milyennek is kéne lennem.

Hogy milyennek is gondoltam egy felemelkedett mestert?
Milyen körülményekben is kéne élnie egy megvilágosodásában megmártózott embernek?
Bármilyenben.

Bármilyen lehetsz, nincsenek szabályok.
A szabálynélküliség a szabály.
A bármi, a minden és a semmi. Egyszerre.
Csodálatos.

Összekacsintás és nevetés.

AZ ÉLET FELFOGHATATLANUL GYÖNYÖRŰ.

GYÖNYÖRKÖDÖM MAGUNKBAN.

2013. június 2., vasárnap

Szeretni mindhalálon túl ... igen.




Mindhalálon Túl...


Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Miért olyan nehéz egy földi szív



Nem hallja senki,
Nem is mondja senki,
Mielőtt leáll majd mindent megbocsát



Nem érti senki, 
Nem érzi senki,
De a mennyei Ég, nem hiába hív



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Mitől szép az, aki mindenkit szépnek lát



Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Mert erre nincsen szó, nincs szabály



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Milyen ha lélek hazatalál



Elmúlt a fájdalom
Szárnyat bont a szívemen
Miatta most elhagyom
Tovaengedem...



Meg sem érdemlem, mégis úgy néz rám
Ahogy senki más
Tövis a szívemben, sebzi a mellét
Ahogyan átölel
Ezerszer elhagyom,
De hazavisz a szárnyán egy szép napon
Neki, hogy, hogy mondom el, hogy a Mindenem...majd
Még nem tudom...



Szeretni mindhalálon túl...


Nem érti senki,
Nem érzi senki,
A vad zaj mögött a Csend szavát



Nem hallja senki,
Nem is mondja senki
A Kegyelem Otthonát





Nem érti senki, 
Nem érzi senki,
De a mennyei Ég, nem hiába hív



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Mitől szép az, aki mindenkit szépnek lát



Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Mert erre nincsen szó, nincs szabály



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Milyen ha lélek hazatalál



Elmúlt a fájdalom
Szárnyat bont a szívemen
Miatta most elhagyom
Tovaengedem...



Meg sem érdemlem, mégis úgy néz rám
Ahogy senki más
Tövis a szívemben, sebzi a mellét
Ahogyan átölel
Ezerszer elhagyom,
De hazavisz a szárnyán egy szép napon
Neki, hogy, hogy mondom el, hogy a Mindenem...majd
Még nem tudom...



Szeretni mindhalálon túl...

Magamról

Saját fotó
I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.

Translate