Önminta

Az van, hogy nagyon makacs vagyok.
Néhány dologban pedig különösen.
Valamiért a fejembe vettem, vagy inkább beleteremtettem magamnak ide, hogy "önállóan és segítség nélkül" haladok.

"Nagy ég, micsoda badarság! Ilyen nincs! Mindig van segítség és támogatás, mindig. Akkor is, ha nem érzékeled."

Tudom. Viszont ez a gondolat segített abban, hogy leváljak a külső táplálásról, mások mintáiról, az iderakott, kész és nekem "idegen" utaktól.
Hogy ne kövessek senkit - ilyen sincs, tudom - de a "kisénemnek" kellett ez a gondolat.
Ez a minta.
Hogy leváljon, hogy ne álljon le, hogy mindig tovább és tovább haladjon.


Ez az - egyébként lehetetlen gondolat - tartott az utamon, vezetett és vezet tovább.

Ez is egy kulcs.
Felismerhető visszatekintve.
Sok ilyen van még.

Sok-sok valamikor "rossznak" tartott tulajdonságom simul bele utólag a nagy egészbe.
Beleértve a kezdeteket, a körülményeket, a szüleimet és választott "megpróbáltatásaimat".

Minden azért van itt, hogy előre haladva az időben, értelmet nyerjen.
Hogy hajtóerőként szolgáljon azáltal, hogy feszültséget, hogy hiányt generál bennem.

Hatalmas csomaggal érkeztem.
Minden eltolódás, minden egyensúlytalanság, minden érthetetlen eltérés teremtésre hív.

Itt állok a csodák kapujában ...
...

Kétségek nélkül tovább

Ha valaha voltak is kétségeim afelől, hogy vezetve vagyok, már nincsenek.

Visszafelé lapozgattam az időben és valaha volt szövegeket újraolvasva összekacsintok magammal.

Minden előre meg volt tervezve, létre lett hozva.


Érzékelem a mellettem lévő "párhuzamosakat".

Az ébredés módja mindig egyedi.
Én is egy egyedi módot választottam és ebben egy régi-új mintát rajzolok.
A legkisebb-ből indulva a végtelenbe jutottam.
Most visszahozva e végtelent felrajzolom a részleteket.
Részletezek.


Újra, vagy inkább most már jól látom, hogy Van mesterem.

Az alkímia útját választottam.
Eddig is ezen haladtunk, de csak most bomlott ki számomra annyira, hogy értem is.

Eddig ráhagyatkoztam magára a mintázatra, az érzékelést választottam, az érzékeimet.
Az emberi elmémből kilépve az érzékeim vezettek.
Tágabb köröket fedeztem fel kérdések nélkül.
A befogadás és az elengedés által.

Most elértem a pontot, ahonnan visszatekintve mosolyogva látom, ami történt és történik.
A teremtő mintát, önnönmagam mintáját az időben.
Rábízva "másokra" az ébresztésemet.

Köszönöm, hogy vagy.
Köszönöm, hogy vagytok.

VAGYUNK.

HÁLA, HÁLA ÉS BÉKE!

BOLDOG KARÁCSONYT!

BOLDOG NAPFORDULÓ ÜNNEPET!

Alkímia 2. - Feloldódás

Beleolvadni, feloldódni.

Nem kérdezni.
Engedni.

Érezni.

Töltődni.

Szétszórni és szétszóródni.

Odaadni.
Átadni.

Nem várni.
Nem köszönni.

Csak lenni.
Lenni.
.

Átengedni.

Átlényegülni.

Közeggé válni.

Érezni.

Engedni.

Átlényegülni.
Egyben lenni.

Kitágulni.
Beolvadni.
Beleolvasztani.
Kiválasztani.
Átminősíteni.
Kikristályosítani.
Belenőni.
Elengedni.

Nem köszönni.

Tudni.

Érezni.

Változni.

Nőni.
.

Alkímia 1. - A kezdőpont

Egyre többször "értem" is, ami történik ...

Először élem, aztán értem ... mókás.
Mégis így van jól.

Vezetve vagyok, de már egyre többször érzékelem a miérteket és a hogyanokat.


Feljebb léptünk, vagy inkább - új rendszerhatárok vannak ...
... köszönet mindenkinek, aki ebben részt vett.

Régi egyezség, szövetség VAN. CSALÁD.
Megtapasztalni az utat az anyagban ...
A TELJESSÉG ÚTJÁT.
Történik.

Alkímia.
VAN.

A hiány, amivel az anyagba léptem, hívta elő, hozta létre a találkozást.
A hiány, melynek teremtő ereje van.
Emlékeimet becsomagolva őriztem, míg a SZERELEM felébresztett.

A SZERELEM már ÉL.
Megélt tapasztalatként is jelen van.
Közösen hoztuk "le", hogy JELEN LEGYEN.

Látom magam, a mintázatot ...
és érzem a nagyobb egészet, melynek része vagyok.
Rész az egészben, rész a részben.

VÉGTELEN HÁLA ÉS SZERELEM.

12 ... 13

Teremtő kérdések

 



 Még 20-30 év ... ?!


És akkor megint jön a kérdés.
Na de mit fogok annyi ideig egyáltalán csinálni?


Már nem akarok elmenekülni, nem várok megmentőt.
Elengedtem a spiri egót, a megmentés és küldetés-tudatot ... a színes-szalagos maszlagokat.
Leváltam a külső táplálásról.
Nem érdekel, amit eddig célnak tartottam. Szinte maguktól tűnnek el az életemből a makyok, a felesleges körök és tevékenységek.
Már nem várom a herceget fehér lovon és nem ábrándozok randikról a fizikaiságban.
Az elmúlt életek felfedezésének izgalma is alábbhagyott, már "csak" figyelek, ha valamit megmutatnak/megmutatok magamnak.
 

Igen, itt vagyok/vagyunk, DE MIT FOGUNK CSINÁLNI!?

Persze, tudom, életben maradni, de valamit ennél bővebben? HM?

Igen, tudom, hogy teremtek.
Érzékelem, ha esetleg öntudatlanul tenném.
Utólag is már észreveszem és tudok nevetni rajta.
Tiszta szívből, elengedéssel.


De, mit fogok csinálni még "10 és utána még 20 évig"?
Jaj!

Már a kérdésfeltevéssel is teremtek?
Tudom.
De már nem ostorozom magam emiatt.
Hogy "türelmetlen, kishitű és alázat nélküli lennék"?
A szart! (Bocs.)

Tulajdonképpen ez a kérdés egyenes következménye annak, hogy kiürült belőlem, amit eddigi életemben magamba raktam. A kívülről kapott sok-sok színes-szalagos elképzelés arról, hogy milyen is lehet, amikor valaki tudatos és felemelkedett. Milyen is lehet a mesterlét.
Maszlag.

Mások követése?
Ugyan már!

Nincs minek és kinek megfelelni.
Szabadság van!

A kérdés már jóval régebben elhangzott itt belül, talán már többször le is írtam, de mostanra értem el azt az állapotot, hogy válasz is érkezett.

És most annyi minden betöltődött ide, hogy húú!
Csak kapkodom a fejem, győzzek benne rendet rakni.

Néhány szó és sok-sok érzés, előző életbeli felvillanások, felismerések, kivel is vagyok én együtt ... stb.stb.
Alkímia, szerelem, utazás, nyelvek, képességek előhívása, érzékelés minden szinten.

Ami "már itt van és még kibontásra vár".


A kérdés tulajdonképpen egy hatalmas potenciálbehívó "teremtésnek" bizonyult.
Így utólag.
Pont mint a szerelem esetében.

Ha hiány van és az tiszta ... nem fertőzi az ego "úgyisjobbantudommikellneked" akarata, feltöltődik potenciálokkal.

Ami kiürült, most újra megtelik lehetőségekkel.

És hogy mit is fogok csinálni?

Hát, unatkozni nem fogok, az biztos ...

Nem számít meddig tart ...

Whenever I say your name, whenever I call to mind your face
Whatever bread's in my mouth, whatever the sweetest wine that I taste
Whenever your memory feeds my soul, whatever got broken becomes whole
Whenever I'm filled with doubts that we will be together

Wherever I lay me down, wherever I put my head to sleep
Whenever I hurt and cry, whenever I got to lie awake and weep
Whenever I kneel to pray, whenever I need to find a way
I'm calling out your name

Whenever those dark clouds hide the moon
Whenever this world has gotten so strange
I know that something's gonna change
Something's gonna change

Whenever I say your name, Whenever I say your name, I'm already praying, I'm already praying
I'm already filled with a joy that I can't explain
Wherever I lay me down, wherever I rest my weary head to sleep
Whenever I hurt and cry, whenever I got to lie awake and weep
Whenever I'm on the floor
Whatever it was that I believed before
Whenever I say your name, whenever I say it loud, I'm already praying

Whenever this world has got me down, whenever I shed a tear
Whenever the TV makes me mad, whenever I'm paralyzed with fear
Whenever those dark clouds fill the sky, whenever I lose the reason why
Whenever I'm filled with doubts that we will be together

Whenever the sun refuse to shine, whenever the skies are pouring rain
Whatever I lost I thought was mine whenever I close my eyes in pain
Whenever I kneel to pray, whenever I need to find a way
I'm calling out your name

Whenever this dark begins to fall
Whenever I'm vulnerable and small
Whenever I feel like I could die
Whenever I'm holding back the tears that I cry

Whenever I say your name, whenever I call to mind your face
I'm already praying
Whatever bread's in my mouth, whatever the sweetest wine that I taste
Wherever I lay me down, wherever I rest my weary head to sleep
Whenever I hurt and cry, whenever I'm forced to lie awake and have to weep
Whenever I'm on the floor
Whatever it was that I believed before
Whenever I say your name, whenever I say it loud, I'm already praying

Whenever I say your name,
No matter how long it takes,
One day we'll be together

Whenever I say your name,
let there be no mistake
that day will last forever

Lyrics: www. sting.com

Bíztató idézetek a szerelemről

"Mámoranatómiám főtétele: minden mámor gyökere a szerelem. A bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény. Ha még hozzáteszem a virágot és a muzsikát, akkor tudom, hogy ez a szerelem színekben ragyog és énekel és illatozik és él és megehetem és megihatom.

Az alkimisták azt mondják, hogy a drágakő nem egyéb, mint az eredeti teremtésben élt tiszta szellemlény, vagyis angyal, de amikor az ember bűnbe esett, az anyagba magával rántotta. Kővé változott. Ragyogó tisztaságát azonban, mint kő is megtartotta. ... a borokban és szőlőkben tulajdonképpen szellemi olajok laknak s ezek géniuszok."

forrás: http://hamvasbela.org/szavak/bor.html

Elmúlt életek - 1.

Vajon hány életet kell még meglátnom?
És miért is tiltakozom ellene?

Talán, mert fájdalmat okozott.
A régmúlt fájdalmát hozta elő.

Eltoltam magamtól, átadtam NEKED.

Most újra itt van.

Már nem fáj.
Talán tényleg meggyógyult? Meggyógyítottad?

"Ezért vált le, de nem tud nélküled létezni, fogadd vissza."

Engedem, ami történik.
A szívemben vagy, a szívemben vagytok.

A SZÍV mindig bölcs(ebb).
És a test emlékezik.

Sejtjeimben létezel, együtt táncolunk.

"Megadom magam, neki megadom magam ..."

Olyan erővel érkezik mindig ...
Mert ugye, "ami fontos, az úgyis mindig visszatér".

Tudom.
Igen.

 ....
 Megadom magam.
....
Vezess kedves, vezess!

A szőttes szálai - 12.03.

 
"Ez a három év jelképezi azokat az évezredeket, amikor nem lehettünk együtt. De most már vége. Vége. Érted?"

"Amikor először éreztem az energiáidat, egy nagyon mély transzban voltam. Utaztam és a képek egy kristályhoz vezettek. Ez a kristály általam addig soha nem látott színekben pompázott. Hatalmas volt és nagyon vonzó. Ellenállhatatlan vágyat ébresztett bennem, hogy a közelében legyek. Hirtelen benne találtam magam. Soha nem éreztem addig hasonlót. Azt éreztem, hogy lebegek, és hogy olyan szeretet vesz körül, amire nincs is szó. Ott és akkor jelentél meg először nekem. Odajöttél hozzám és átöleltél. Pont úgy, mint most. Nem láttam a fizikai alakodat, csak éreztelek, de ez az érzés annyira belém ivódott, hogy tudtam, soha többé nem felejtem el. Tudtam és éreztem, hogy ez a SZERELEM. Semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Akkor egy kulcsot adtál a kezembe, én pedig egy gyűrűt húztam az ujjadra. És bizony, ez a gyűrű most is rajtad van. Mert ez egy éteri gyűrű, kedves. Amikor fizikailag először láttalak és megéreztem valamit abból, ami ott történt velünk, a gyűrű biztos látványa vezetett tovább, maga volt az élő bizonyosság. És tudom, hogy mindennek így kellett lennie, hogy kellett még egy kis idő külön-külön, hogy tisztábban lássuk saját világunkat és benne önmagunkat. De most már senki és semmi nem állíthat meg bennünket. Mi összetartozunk és feladatunk van. Azt a feladatot kaptuk, hogy legyökereztessük a VALÓDI SZERELEM MINTÁZATÁT a fizikai világban, hogy az élet ezen a bolygón még csodálatosabb lehessen. Nagyon szeretlek és örülök, hogy végül Te is ezt választottad."

 

Forrás: Love Fiction

2012. 12. 03. Kereszt-letétel

Eloldódtam.
Egy újabb szálat sikerült felgombolyítani és elengedni.

Most már ez is a helyén van ... hála ... hála!

A CSALÁD EGYÜTT VAN.

A mai fizikai túra régi energiákat hívott elő és szabadított fel.
Átengedtem magamon a fájdalmat, ami kikívánkozott a térből, a földből, a kereszteződött idővonalakból.
Már nem fáj, ha csinálom, átmegy rajtam és béke van.

Tudom, hogy kereszteket oldottam.
A sajátomat, mely össze van, volt fűzve ezzel a hellyel.

A mai nap a trianoni oldás folyománya volt, és most már nemcsak Rákóczi és Mátyás, most már Attila is JELEN VAN.

Béke és szeretet.

ÁRADUNK.