1.
Félelem, ellenállás, elnyomás szüli a gondokat, a betegséget.
Itt a fizikai világban, a látszólag külső hatások, belsőként jelentkeznek.
Az áramlás megakad, s Te ott állsz, hogy nem érted.
Később elfelejted azt is, hogy miért vagy itt.
Félsz,
ezt elnyomod,
majd ellenállásként a múlt alapján cselekedsz, gondolkodol és érzel. Nem Te vagy.
Nézz bele a múltadba,
elfogadóan,
értelmet keresve,
átérezve, de nem bennragadva.
Érezni fogod, amint az elnyomott érzések fellazulva bebocsáttatást kérnek szívedbe.
Engedd be őket, majd engedd el őket.
Ne állj ellent és ne is lubickolj benne.
Csak engedd, hogy megnyilatkozzon a lényeg, az idea, ami talán torzan, de megszülte őket.
Átáramoltatva önmagadon mindazt, ami a múltban történt, kiég a fájdalom, átfényesedik.
S nem marad ott más, csak ami örök,
a SZERETET.
2.
Az élet bármi áron élni akar, akár torzszülöttként is, de élni,
mert az életben mindig benne van az ÉLET lehetősége.
Ezért az első és legfontosabb parancs életben maradni.
Minden ez után következik.
3.
Önszeretet.
Szeresd magad minden sebeddel, kígyóddal és rossz tulajdonságoddal együtt.
Amikor ez a szeretet megjelenik benned, a valódi, feltételek nélküli elfogadás önmagad iránt,
már nem vagy egyedül.
Önmagad legfontosabb része megérkezett.
Engedd, hogy ez a szeretet áthassa minden részedet.
Így lassan begyógyulnak a sebek,
a rossz tulajdonságok új fényben tündökölnek
és a kígyó felemelkedik.
4.
A lélekzet erejével gyógyítom a sorsot.
Belélegzem, aki vagy, s kilélegzem, aki vagyok.
Két áramlat egybeforrva táncol,
lentről fel és fentről le.
Végtelen ritmusban pulzálunk csillagként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése