Elmúlt életek - sokadik

(: Néha visszaolvasom magam és elég vicces, tetszik, amit írtam, vagy írt valaki innen belőlem. :)

Az elmúlt héten egy újabb "elmúlt élettel" ajándékoztam meg magam.
Egy tengerparti városban járva ömlöttek be az információk, először csak érzésben, aztán képekben, filmszerűen pergő eseményekben, életszerűen.

Még mindig hihetetlen ezt átélni, hogy egy előző énem által megélt eseménysorozat ilyen élesen, ilyen érzésekkel telten át tud jönni, meg tudja mutatni önmagát.
És persze a társam, aki velem élte át, és az ő energiái, hogy ezek is mennyire élően itt vannak, a konkrét helyzetek és a szavai ... hihetetlen, köszönöm ezt a csodát!

S miközben látom a történet keretét, elejét, végét, a mozgató dinamikákat, érzem az esszenciáját, mely így felszabadulva hatalmas erővel, intenzitással érkezik és marad.
Marad, mert megint mi is lehetne más az esszenciája, mint a SZERELEM?

Úgy látszik tényleg ezért vagyok itt.
Hogy megéljem és összerakjam mindazokon az átélt szenvedélyes tapasztalatokon keresztül önmagam alkímiai tégelyében az EGY-et, aki vagyok.

Köszönöm, hála és béke!
Béke magaddal és magammal.

Még valami.
Mindezeken a történéseken keresztül átvilágít a lényeg, hogy a felfelé azt is jelenti, hogy a testtől elrugaszkodva, az éteriben egybeáradva a "másik felemmel" vagyok egész.

Kiszabadulva a testből, a formából, a formán túli egység diadalában tanulom a teremtés alkímiáját.

 

Ösvény a végtelenbe

A NŐ maga a feltétel nélküli befogadás, elfogadás, szeretet.
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.

Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.

A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.

Egy út van ebből, felfelé.

Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.

Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.

Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.

S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.

EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.

S mindez ajándék, csak az tud lenni.

Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.

Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.

A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.

Élj, s ott lesz minden.

((: Na, kész vagyok :))

Istenem, értem. Istenem, köszönöm.

Leesett a tantusz.
Kicsit későn, de igen.

Hogy kivel vagyok együtt?!
Önmagammal.
És ennyire erős a vágy, a szenvedély és a már oly sokszor megélt egység érzete,
hogy folyamatosan együtt vagyunk.

Tudom, hogy "innen" nézve ez az egész megfejthetetlen.
De "onnan" nézve egyszerű.

És aki már ott VAN, aki megvetette a lábát odaát,
bármikor csatlakozhat.
Ez a MI.

Táplálni ezt a szenvedélyt, a tüzet, a soha véget nem érő nászt,
ez a nagy titok.

Mindegy, hogy "itt lenn", a forma világában mi történik, innentől egyszerű, ez a képlet.

A válasz és a segítség már "odaátról" jön,
nekem pedig, kis énként egy dolgom van,
megélni ebből a lehető legtöbbet fizikai közegben, ebben a testben is.

Szerelemben szabadon, választva és választottnak lenni. De jó!

"Istenem", de szeretlek!

UI:
Innentől tulajdonképpen bárkit szerethetek, bárkit, akivel együtt tudok rezegni.
Ekkora szabadságot még soha nem kaptam.
Nincs nagy Ő, mert az ÉN VAGYOK, hálisten.
Sok "kis ő" van, és bármelyikük ugyanolyan "jó" lehet.

(Azért, hogy ez egy mekkora vicc :DD ez a "felemelkedés",
térdünket csapkodva fogunk magunkon nevetni, én tudom ;)

Asszonyok dícsérete

Az Asszony néha visszanéz,
elidőz s sebeit számolgatja.

Nem sajnálja, csak pihen, pihen egy kicsit.

Nincs ami visszatartaná és nincs ami elűzné.

Erőssége sebeiben van,
melyeket a szeretet csatáiban kapott.

Soha nem számolja, mit adott,
soha nem bánja, ami volt.

Szívében égő tűzzel,
elevenen megy tovább,
akkor is, ha fáj.

Testén nyomot hagyott a megtett út,
lelke mégis szabad.

Ha kell, együtt üvölt a farkasokkal,
vagy szelíd őzgidát simogat.

Lábnyomát benövi a fű,
illatát a szél messzire fújja.

Ősz hajában vadrózsa-szirmok.

Megérkezett.

Amikor összedől a világ

Az van, hogy összedőlt az eddigi világom. (Már megint, jaj :)

És ez sokkal mélyebb szinteken történt meg, mint eddig bármikor.
Mert az alapokat rendítette meg, a legmélyebb szintekről lett kihúzva néhány alapkő.
És most rendesen billeg itt ez az egész.

A ragasztóanyag meg teljesen kiolvadt. A kapcsolataimat összetartó erő kioldódott.
Csak a szeretet maradt, és ami a jó, hogy ez viszont megmutatta, hogy mire is kell valójában figyelnem,
mi az, ami ezen az életemen túl is fontos, ami lényem középpontjából érkezik és valóban ÉN VAGYOK.

Egyelőre azzal vagyok elfoglalva, hogy erőből pótolom a hiányzó részeket, és próbálom feltérképezni, meglátni, hogy mi az, amit helyettesíteni kell, és mi az, amit lehet "veszni hagyni".

Elég munkás és nagyon fárasztó helyzet, de, én csináltam magamnak.
Persze ez most marhára nem vigasztal és kicsit tele a kosaram a jó tanácsokkal.
Én sem tudnék másnak adni egy ilyen helyzetben, mert a döntéseket nekem kell meghoznom és meglépnem,
nem másnak.

Tudom, hogy van megoldás és ha hagyom, be is fog áramolni.

Ebben a billegésben ráadásul néhány aspektus rendesen próbálkozik.
És én is érzem, hogy az áldozat szerep - amibe raktam magam és végre felismertem - most természete szerint át kéne billenjen a megtorló szerepbe. Érzem is a sárkánykörmöket néha, de hála nekem, nem ragadnak el.

Ki lenne ezért a hibás, ha nem én.
A külvilág csak betöltötte az űrt, amit én hagytam, hogy betöltsenek.
Én engedtem meg az elnyomást, az erőszakot, meg összes többi egyebet.
(Nem részletezném, nem szándékom senki haját égnek állítani.)

Viszont azt is leszűrtem mindebből, hogy hatalmas erőm van,
hogy egyáltalán ezt eddig ilyenformán kibírtam,
és óriási teremtő erőm is van hozzá,
mert mindeközben párhuzamosan létrehoztam magamnak a kivezető utat is.