2015. szeptember 16., szerda

A külső küzdelem belül van - alapkérdéseink, amik nem változnak

A civilizáció, melyet a fehér ember alkotott eljutott egy olyan pontra, ahol próbára állítódik alkalmazkodóképessége, kimondott értékei és kultúrája alapján.

Bármerre nézek, kettősség van.

Szavakban keresztényi könyörületesség, felebaráti szeretet és tolerancia, a tettekben határok felállítása, elkülönítés, elhanyagolás, problémák eltussolása és elhallgatása zajlik. 

(És nemcsak a menekültek ügyében, belföldön már régóta ugyanez van, csak olvass el néhány szociológiai tanulmányt, látni fogod. A hatalom már régen nem gondolkodik a társadalom egészségében, már régen túlhaladtuk a rabszolgatartók gondolkodásmódját is, akik legalább arra ügyeltek, hogy rabszolgáik jól tápláltak és egészségesek maradjanak, hogy tovább bírják a munkát. A társadalmi mobilitás leállt, kezdetleges - minden szakrális tartalmat lenullázó - kasztrendszer van. Aki még bírja, kínlódik, aki nem, az távozik.)

Egész Európára jellemző ez a kétszínűség, sőt nemcsak Európára. A hosszú békés időszak még mindig kevés volt a tudatosság olyan szintre való emeléséhez, mely nem engedi meg, hogy milliók éhen- vagy szomjan haljanak, nők teste megcsonkíttasson, hogy gyerekek és civilek milliói haljanak meg puskaropogás, vagy rejtett aknák következtében ezen a csodálatos bolygón. 

Hol van itt a valódi tudatosság? 

Nem látom. 

Minden európai érték csak a magunk fajtára vonatkozik? Csak nekünk - "nagyon magyarok"-nak - jár, a többiek, a más hitűek, máshonnan jöttek ebből ki vannak rekesztve?

Ja, hogy ők barbárok? Ők bántanak, rombolnak, nem ugyanazt a nyelvet beszélik? Hogy másban hisznek és barbár világban felnőve barbár szokásaik vannak? 

És vajon ki tehet erről? A kisgyerek, amikor meglát egy állatot, mondjuk egy kiscicát, mitől függ majd, hogy szeretni fogja, vagy kínozni? Vajon nem a nála idősebb, okosabb, felnőttebb, vagyis tudatosabb emberektől veszi a példát, hogy hogyan kell élnie, gondolkodnia és viselkednie egy helyzetben? 

Milyen példát mutattak a jóléti államok polgárai mindezidáig. Nem mindenki, persze, vannak kivételek. De hányan csináltak ebből lelkiismereti kérdést, vagy tettek hozzá segítőleg erejükhöz mérten, hogy ne ez legyen? 

Mert mi történik? Emberek milliói az éhhalállal és jól felszerelt katonákkal néznek szembe nap mint nap, és az életükért menekülni kényszerülnek szeretett szülőföldjükről, az otthonukból, a teljes bizonytalanságba.

Vedd észre, hogy ami most zajlik, az messze túlmutat a II. világháborúnál még alkalmazott emberi elveken is. Ott nagyjából még tisztelték a civileket, nem mészároltak ok nélkül azonnal gyerekeket, nőket halomra. Ott még valamennyi értéke volt az emberi életnek - tudom az ellenpéldákat is, igen: haláltáborok, Drezda bombázása, Hirosima és Nagaszaki - de ezek ott még kivételek voltak. A most feltámadt erő ok nélkül, puszta barbárságból gyilkol és megvannak hozzá a fegyverei.

Nem politizálni akarok, még véletlenül sem. 

Erők feszülnek egymásnak és nem mindegy, hogy most erre - te is, személy szerint - milyen választ adsz.

Kicsit 22-es csapdája ez az egész. 

Mert, ha erőt alkalmazok és írmagját is elpusztítom e barbárságnak, barbárrá válok magam is.

Ha nem teszem, ha nem használok erőt és nem félemlítem meg és pusztítom el az "ellenséget", akkor kockáztatom a túlélésemet, az életben maradásomat.

Van-e megoldás? Ha Európa valóban keresztényi értékeket követ és nemcsak szavakban, akkor ezen embertömegeket be kell fogadnia és integrálnia kell valahogyan. És mielőbb meg kell tennie azokat a lépéseket, melyektől pedig ódzkodik. Hogy a helyzetet ott kezelje, ahol az kezdődött.

Ez pedig nem jó hír, nagyon nem az. De vajon kinek a felelőssége, hogy a helyzet idáig jutott?

Mindannyiunké, minden civilizált "jóléti" államban élő emberé, aki úgy gondolta egészen mostanáig, hogy neki ebből a bolygóból (még) több jár. Akik behunytuk a szemünket az igazságtalanságok előtt, akik nyugodtan dagonyáztunk egy kizsákmányolásra épülő jóléti állam meleg fürdővizében mit sem törődve azzal, hogy tőlünk több ezer kilométerre mi történik. Emberkereskedelem, gyermekprostitúció, éhezés, korai halál, csecsemőgyilkosságok, ugyan! Nem itt van, hát mi közöm hozzá!

Mostantól lesz, és ez így van jól. Van olyan, hogy a fagyi visszanyal. Ez most ilyen érzés. Testközelből látni a szenvedést egészen más. És most kiderül, vajon valóban emberek vagyunk-e még az EMBER szó valódi értelmében, vagy még mindig csak emberi testben lévő agresszív állatok.

Rajtad áll, hogy hogyan gondolkodsz mindezekről. 

Áss le mélyre és keresd meg a lelkiismeretedet, vagy a tiszta szívűségedet, mindegy, hogyan hívod.

Állj rá arra a belső mérlegre, nálad merre billen? TE, igen te, mit tartasz helyes válasznak?

Mindannyian megmérettetünk, ez alól nem lehet kibújni ...

2015. szeptember 6., vasárnap

Kitérő, avagy belső megosztottság

Nem tisztem, hogy igazat szolgáltassak, hiszen az igazság mint olyan, ebben a dimenzióban nem létezik. 

Mindenkinek igazsága vagyon, az igazság itt személyes, belső indíttatás, belső tűz. A helyesem cselekszem, a helyemen vagyok érzése.

Mégis, valami tegnap számomra megvilágosodott. 

A külvilágban "menekültáradat", szívszaggató fájdalmak és sorsok, küzdelem az életben maradásért kontra kristálypalotában ücsörgő unott politikusok, "majdénmegmondommilesz" diktátorkák éssatöbbi.


Ami odakint zajlik az a te harcod is.
Ha nem vagy fizikailag részese, akkor benned zajlik.
Vedd észre és figyelj.
Engedd meg, hogy felhozzon minden elnyomott félelemérzést ez a helyzet.


Kérdezz befelé:

Mi közöm nekem ehhez?

Hol az a rész bennem, ami a külső történéseket táplálja?

Van-e bennem szétosztottság, amit most kívülről kell látnom?

Mi az a belső, vagy külső szándék, ami miatt e "barbár" erő ostromolja nyugodt életemet?

Mit akarok menekülésemmel állandóan elkerülni vagy bebizonyítani?

Miért nem tudok szembenézni a mássággal tudatosan?

Nem helyeztem-e magam felsőbbségem tudatában biztonságos kristálypalotába?

Tudatosságom kibírja-e fizikai pusztulásom lehetőségét?

És a vagyonom, házam, kedven autóm, gyűjteményeim, könyveim, saját írásaim, tökéletesnek hitt énem pusztulását?

Van-e még valami - bármi - amihez annyira ragaszkodom - az életemen kívül - hogy nem adnám oda semmiért?

----

Senki sem mondhatja meg, hogy mit tegyél, figyelj befelé és maradj a középpontodban.
Onnan érkezik a válasz.

---

Kitérő: vedd észre, hogy a képek, amiket látsz a médiában, kiragadott pillanatok. Mindig kérdezd meg magadtól: vajon ki és milyen céllal rakta ezt elém?

És, érezz bele a képbe, könyörgöm. A képeken érző emberek vannak! Olyanok mint te, pontosan olyanok. Az a síró szem valódi. Az a fájdalomtól eltorzult arc valódi. Ne hagyd magad megvezetni és engedni, hogy bevonjanak a pro- és kontra szövegelés csapdájába. Mert ez politika, csak politika, semmi több. Érző szív és valódi figyelő tekintet sokkal többet segít ebben a helyzetben, ahogy egy falat kenyér, egy tiszta ágy, vagy egy tál meleg leves.

Vedd észre, hogy egyre inkább az emberséged az, ami próbákat kap. Mit mondasz, mit gondolsz és legfőképpen mit teszel ebben a helyzetben? Nyugodtan üldögélsz a fotelodban és nézegeted a képeket, kielégítve keselyű típusú kíváncsiságodat megmondva a tutit, vagy valóban képes vagy tudatosságodat használva cselekedni, tenned, amit kell, ami számodra helyes. 






Magamról

Saját fotó
I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.

Translate