Hatalmas teher, hogy a megváltást nekünk kell befejezni.
A SZERELEM gyermekei vagyunk, végtelen ritmusban pulzálunk csillagként.
2022. november 26., szombat
Utóhatás
2021. április 15., csütörtök
Vígjáték vagy végjáték
Mit is írhatnék e katyvaszban azoknak, kik még mindig a külvilágban keresnek?
Belül keress.
Önmagadban.
Ez az egész felfordulás ezt a célt szolgálja.
Otthon maradni és egyre beljebb és beljebb szállni. Önmagadba.
Mert mit is keresel kívül? Tükörképet? Mely szép? Vagy csúnya?
Még meddig takarod el önmagad elől az igazságot, hogy belül tágasabb.
Hogy minden itt van és belül van.
Minden, ami fontos, ami igaz, itt van belül, legeslegbelül benned.
És nem másban.
Senki sem fogja neked megmutatni az utat oda, ahova vágysz.
Mert nincs út. Éppen ellenkezőleg. Elterelés van.
A lényegtől való elterelés most rendkívül zajos.
Kint ólálkodnak a hamisságok és a nevetségességek.
Mi tud téged megingatni magadban, mint te magad.
Hát mi történhet veled, amit nem tudsz, hogy valamikor történni fog?
A haláltól való félelmedben eldobod magadtól a teljes életet?
Nevetséges és sírnivaló ez az egész.
Színjáték, amit annyian elhisznek.
Pedig a nagy rém mögött ott áll az Isten.
És mosolyog.
Tudja, hogy a gyermek hamarosan felnő.
Révbe ér és megtanul valóban játszani.
Önmagát, és önmagával, hogy a teremtés tovább rezegjen,
felfedezetlen térbe nyomuljon
kitalálhatatlan végtelenekbe burkolózva
áldja a mindent
hogy létezik, hogy létezett
és beleadta magát a semmibe.
2020. november 30., hétfő
Mi igen és mi nem.
Gondold végig, hogy mire mondasz igent.
Mondj igent először is önmagadra. Az életedre és arra, hogy jobb, szebb, bőségesebb életet élj, mint most.
Mondj igent a földre, a természetre és arra, hogy az emberiség megtanulja végre, hogy nem ő a főnök ezen a bolygón. Nem lehet kizsákmányolni sem a bolygót, sem a többi embert, sem az emberiséget úgy, ahogy eddig.
Mondj igent az önállóságra, az önálló gondolkodásra, és azokra a válaszokra, melyek belőled fakadnak.
Mondj igent a forrásra, a benned zubogó, egyszer érzékelhető, máskor rejtőző saját energiaforrásodra. Ezt használd és ne akard a másét. Csak a magadét, mely mindig itt volt és itt lesz. Neked. Csak neked.
Mondj igent a szeretetre, az empátiára, a megértésre.
Mondj nemet a kizsákmányolásra, a gyűlöletre és a bántalmazásra.
Mondj igent a művészetekre, a szépségre, a harmóniára. A táncra, a zenére, a színekre, a sokféleségre.
És mondj nemet a zsarnokságra, a kicsinyességre és a korlátok közé szorításra. Csak a saját korlátaidhoz van jogod. Másoké csak az övék. Ne akard megváltoztatni, majd leomlanak azok maguktól is.
Mondj nemet az erőlködésre, az erőltetésre. Az okoskodásra és a trollkodásra. Mondj nemet a mindenhonnan szembejövő műanyag életre. Nem kellenek a színes-szalagos műanyag mintadumák és mintaéletek.
Mondj igent a valódira. Áss, moss, sikálj, amíg eléred a valódiságodat. Enélkül semmi nincs. Legyél valódi és sz.rd le, hogy ki mit gondol erről.
Mondj igent a szerelemre. Szerelemmel szeresd önmagad, és a benned élő másikat. A másik feledet, aki alig várja, hogy végre átölelhessen. És ez teljesen független attól, hogy mennyi az IQ-d, a pénzed, vagy a szépséged. Neki te vagy a legszebb, a legkívánatosabb, a legtökéletesebb. És ez valóban így van. Érezd a valódiságát. Most.
Mit is mondhatnék még?
Az emberiség választóvonalhoz érkezett.
Az egyházak, a vallások hamarosan mennek a levesbe.
Legyen saját vallásod, saját hited. Kimunkált meggyőződéseid, melyek tapasztalatokon nyugszanak, és akkor nem lesz baj.
Hatalmas omlás jön és követi egy új világ.
Rajtad is múlik, hogy ez a világ milyen lesz. Szeretetteli, érzékeny és valódi életre alkalmas, vagy csak egy zombi lét felfűzve a gépekre, a robotok világára.
ÉLJ, NEM TEHETSZ MÁST, ITT VAN MINDEN.
2020. június 1., hétfő
Honnan tudod, hogy megvilágosodtál?
- Nem félsz a haláltól. Egyáltalán. Sőt, néha már várod, mert itt maradni nehezebbnek találod. Nincsenek öngyilkossági gondolataid, ezzel ne keverjük össze. Nem félsz, mert tudod, hogy nincs halál. A halál egy dimenzióváltás, egy tranzit. Kilépés a már használhatatlan testből, de te attól még vagy, leszel, örökké.
- Mások haláláról is tudsz másképpen gondolkodni. Kimondani nem mindig lehet, de azért mások haláláról is azt gondolod, mint a magadéról. Tranzit odaátra. Szomorúságot természetesen érezhetsz, ha egy élet hamarabb ér véget, minthogy kimaxolta volna a lehetőségeit. De ez nem rajtad, vagy azon az emberen múlik. A halált odaátról, magasabb szintről rendezik, jobb elfogadni, ha jön és nem a test lélek nélküli meghosszabbítására gyúrni. Mert most ez van, hosszú élet gyógyszereken, testi kalitkában.
- Nem érdekel, hogy ki mit mond, vagy hogy mit vár el a társadalom. Mindent magadon áteresztve gondolsz újra a belső igazságpontodból. Átérzed, hogy ez sokkoló másoknak, ezért csak annyit osztasz meg ebből, amit éppen ott és akkor helyesnek, igaznak érzel. Nem többet.
- Nem térítesz. Semennyire. Magadat adod és tudod, hogy ez elég. Nem az elme fog megvilágosodni és nem is az ember. Az ember inkább csak útban van. Amit tehetsz, hogy jelen vagy és ez a jelenlét kiterjedve ad a másik embernek egy esélyt, hogy saját részeit érzékelje, azokkal találkozzon.
- Feltételek nélkül szereted magad. Minden részedet. Minden részedet engeded létezni és együtt tudsz lenni vele, akkor is ha hülyeségeket gondol, vagy beszél. Nem te vagy.
- Nem dolgozol magadon. Nem oldasz és nem tisztítasz. Csak hagyod, hogy történjen, mert ez magától megy. A tisztaság és a tudatosság a természetes állapotod, a többi csak maszat, csak elmebéli trükk. Másokat sem tisztogatsz, tiszteletben tartod a terüket, hiszen az az övék és a saját választásaikat tükrözi. Ha segítséget kérnek, adhatsz, de csak a jelenlétben, azon keresztül, különben ego és elmetrükk lesz belőle. Persze ehhez lehet színházat rendezni, hiszen az emberi elme ezt várja, kiszolgálhatod, ha neked is kényelmes.
- Nincs véleményed. Általában üres vagy, nem tudsz valami mellett és ellen érvelni, kivéve, ha az a belső igazságodból fakad és fontosnak, relevánsnak érzed. Így nagyon könnyen kívül találod magad az emberi kapcsolatokon, hiszen nem lehet téged bevonni drámákba, konfliktusokba, perpatvarba. Naívnak tűnsz, pedig csak nem érdekel többé.
- Semmit sem keresel. Semmit. Sem szerelmet, sem társat, sem gazdagságot, sem nyugalmat. Tudod, hogy mindig minden rendelkezésedre áll, csak engedned kell. Ebben is átengeded az irányítást kiterjedtebb részeidnek és ez végtelen nyugalommal tölt el.
- Tudod, hogy a végtelen szeretet/szerelem tengerén úszol és hogy ezt bárhol és bármikor érzékelni tudod, ha befelé és kifelé egyaránt nézel, akkor is. Soha sem vagy egyedül, soha többé nem vagy "csak "ember, hanem felébredett lény vagy emberi testben, s ehhez tartod magad. Megadod magadnak a méltóságot és tiszteletet.
- Tudod, hogy tökéletes vagy, de nem hibátlan. Hibáidon nevetsz, akár már akkor, de később mindenképpen.
- Nem követsz senkit, magadat követed. Szuverén vagy és másoktól is ezt várod.
- Tökéles külsővel rendelkeznek, nagyon vozóak, szépek. - Ha valaki már úgy születik újjá és megtartja képességeit, ez igaz lehet rá. De aki ebben az életében, ebben a sűrűségben realizálta magát, az lehet egy beteg, megsérült, roncsolt testben is. Nem fontos. A test újjápítése nem mindig lehetséges és emellett időigényes folyamat.
- Mindig mindent látnak és tudnak. - Hát nem, nem mindenki szerzi meg egyből az összes klasszikus képességet. A különböző érzékszervek idővel kinyílnak, de ez nem fontos. A tisztán érző képesség és az igazságpontban való tartózkodás mindenkinél másképpen alakul.
- Mindig tanítanak is. - Csak ha ezt vállalta, vagy ha ez a természetes létmódja. Vannak rejtőzködő mesterek, akiknek nem dolga a tanítás, mert akadályozza őket az ismertség. Ezért nem ezt az utat választják, de attól még nagyon fontos a jelenlétük.
- A közelükben gyógyulnak az emberek. - Idővel ez lehetséges, de lehet, hogy először sokkal rosszabbul lesznek, mert felhozzák a mélyből eltemetett hazugságaikat. Mindenki csak saját magát tudja gyógyítani azáltal, hogy kapcsolódik a jelenléthez és ezáltal önmaga kiterjedtebb részeihez. A harmónia gyógyít, nem a mester.
- Nincsenek káros szenvedélyeik, egész nap csak az elvárt klisének megfelelően mantráznak, énekelnek. - Hát ja. Ez sem igaz, annyiféle mesteri lét lehet, ahány ember. Nincsenek klisék. Vannak minták, Jeshua, Buddha, Mani, de itt az idő ezekből kilépni, mert már unalmasak. :D
- Nincsenek szélsőséges érzelmeik. - Vannak szélsőségek érzelmeik, csak azt nem úgy élik meg, mint előtte. Energiának érzékelik és akként kezelik.
- Szűzies életet élnek. - Hát, nem. Van aki, biztosan. De elsősorban nagyon élvezetes, érzéki életet élnek, és nem elsősorban a szexualitásban. Mindenben. Az emberi érzékszerveken túl érzékelnek és ez sok esetben ellentmond a szűziességnek. :D
Itt abbahagyom, pedig lehetne még folytatni, ennyi egyelőre elég lesz. Remélem emészthető lesz így és sokan magatokra ismertek.
Nagyon nagy szükség van realizált/megvilágosodott mesterekre.
Kívánom, hogy egyre többen legyünk.
:)
FK
2020. május 31., vasárnap
A kenyérsütés alkímiája és a megengedés
2020. április 12., vasárnap
Képzeld el!
Hogy te vagy egy bolygó, te hatod át erőiddel, lelkeddel.
Te élsz általa, te adsz lehetőséget neki a létezésre.
Rajtad, benned, általad élnek, lélegeznek, mozognak lakóid.
Sok-sok apró városod van, mind élnek, saját tudatuk van, de mégis te táplálod őket.
Istenként mit engednél meg ezen a bolygón?
Mik lennének a szabályok?
Milyen törvényszerűségek mozgatnák az élőlényeket?
Lennének-e egyáltalán saját tudattal rendelkező részeid?
Megengednéd ezt?
Mernél szabadságot adni?
Megengednéd akár a lázadást is ellened, vagy ez nem létezne a lehetőségek között?
Megengednéd, hogy pusztítsanak téged?
Hogy fájdalmat okozzanak neked?
Hogy ne vegyenek figyelembe, hogy ne is érezzenek téged?
Nehéz bolygónak lenni, mérhetetlen elfogadást igényel.
Szeretetet, szolgálatot.
Krisztusi tudatosságot.
Krisztusi erőt.
Krisztusi hitet.
Hitet az emberiségben.
Vajon ha te is Isten lennél, milyen világot teremtenél?
Mivel, kikkel népesítenéd be saját földedet?
És tudnál a lakóknak valódi szabadságot adni?
Végig tudnád nézni, ahogyan fejlődnek, s közben bántják egymást?
Mit hagynál ki ebből a világból, amit ma ismersz?
Az erőszakot? A harcot?
Vagy a félelmet?
A bánatot?
Ha szabadságot adsz, akkor nem válogathatsz abban, hogy lakóid mit élnek át, hiszen szabadok.
Hogyan védenéd meg őket saját maguktól?
Milyen védőeszközöket adnál nekik?
Talán lelkiismeretet, vallást, tudati határokat?
És amikor felnőttek, megengednéd nekik, hogy ezekről leváljanak és kilépjenek?
Meg tudnád tenni, hogy csak messziről figyeled őket, néha küldesz hozzájuk valakit, aki beszél nekik rólad és valós önmagukról, aztán csak várnál, végig szeretettel várnál, hogy végre rád ismerjenek, s benned magukra?
Ugye, hogy nem is olyan nehéz ...
Elképzelni.
Éld, most már éld azt, amit tudsz.
Tudod, hogy tudom, hogy tudod.
Boldog Új Húsvétot, vagy inkább éljenek az új krisztusok!!
Che
2018. augusztus 19., vasárnap
Tudok-e fa lenni?
Árnyékban is képesek megtalálni azt a kis rést, ahol beömlik a fény.
Ahol tér van, ahol élet.
S amikor az árnyékot adó kipusztul, rögtön benövik a helyét, kiteljesednek, belenyújtózva a fénybe, növekszenek, terebélyesednek, változnak.
Vajon én, tudok-e ilyen fa lenni?
Mert eddig én is árnyékban növekedtem.
Megtaláltam a kis rést, ahol besütött a nap.
Jó tulajdonságaimmal kapaszkodtam eddig felfelé.
Most ellépek az árnyékból, s tapasztalom, hogy féloldalas vagyok.
Ferdén nőttem, hiszen csak az érzékelhető, látható fény felé növekedtem.
Lehetett volna ez egy tökéletes szimbiózis is.
És én azt szerettem volna.
Kiegészíteni, egységet alkotni, együtt növekedni, belső kápolnát, szent teret létrehozni .... egy másikkal.
Akit mellém tett a sors.
Ő nem így érezte. Ő nem így látta.
Amit érzékelt, az az övé. Nem több, de nem is kevesebb.
A kápolna is csak féloldalasra sikerült, bár én nem így érzékeltem, sokáig nem.
Most itt állok ezzel a torzóval, s igyekszem gyorsan befoltozni a lyukakat.
Vajon be kell-e foltozni?
Mert amit gyorsan felhúzok, csak fal lehet.
S akkor oda a nyitottság, a rugalmasság, a kapcsolódási képesség.
Tudom, hogy ezt mindeddig kiegészítették nekem odaátról. Ezért nem láttam.
Mert nem engedtem meg magamnak, hogy lássam.
Nem tudtam volna ez így előbb elviselni.
Mert magamra vettem volna a terhét.
Hogy csak magamat hibáztattam volna mindezért.
Ráadásul rosszul, mártírkodva. Nem látva a lényeget, s javítgatva a megjavíthatatlant.
Igyekszem nyitva maradni, s türelmesen kivárni, míg a torzó kiteljesedik.
Bízom és rábízom magam a számomra még láthatatlan, de mégis érezhető társaimra.
(Ha ezt egy pszichiáter is olvassa, máris írja a gyógyszeremet :D)
Tudom, hogy ez is meg fog oldódni.
Csak türelem, az emberi énem lázad, de a Mester már tudja, hogy jól van ez így.
Mert ez az űr, Hozzá tér.
Mert ez az a rés a tér-idő hálón, ahol újra és megint beömölhet a SZERELEM.
Minden jól van a teremtés egészében.
:)
2017. augusztus 21., hétfő
Guruból lesz-e szalonna?
Tényleg.
Ha elég bátor, valódi létezővé válhat.
Persze gurukra szükség van, ahogy többen jelezték nekem. Nem mondtam, hogy nem. Ha nem lenne rájuk szükség, nem is lennének. De nem mindegy, hogy hogyan és mennyi ideig és mit tanítva teszik a szükségest.
De ez már egy másik történet ... Megyek szalonnát sütni. :D
2017. augusztus 10., csütörtök
Minden guru szélhámos
Mert nem lehet senkin segíteni.
Ami nincs benned, azt nem lehet beléd rakni. Ami benned van, az úgyis előjön.
Az időfaktor, mondanád. Igen, fontos lehet, de én azt mondom, hogy az sem.
A guru, jelenlegi formájában, csak nyájat gyűjtő kis egyház. Így működik.
Függőséget hoz létre, szolgáltatásáért pénzt kér, holott ... neki van rád szüksége, ő tanul általad.
Ilyen értelemben ő is "csak" egy ember.
Nem több, mint a kőműves, a pénztáros a boltban, vagy az utcaseprő.
Sőt, ha nem vigyáz, óriási terheket vesz magára, anélkül, hogy tudná.
Mert felvállalja, hogy megvált téged, segít neked megvilágosodni.
Pedig nem tud.
Ami nincs benned, azt nem lehet beléd rakni. Ami benned van, az úgyis előjön.
Sőt, veszélyes is. Mert tanítványaiból követőt nevel, akik fennen hirdetik az "igazat", kérés nélkül adják a tanácsokat és másolják szeretett főnöküket.
Még kevésbé lesznek tudatosak, mint előtte.
Mert elvakítja őket egy másik ember aurája, a nagyság és a "nagy ő" sikere.
Csak a nyájon belül érzik jól magukat, mely nyáj előbb, vagy utóbb szétszéled.
Mert az élet természete ilyen. Születés, elmúlás, halál.
És akkor még inkább el lesznek veszve, sokkal jobban mint annak előtte.
Mert a gyász, amit egy ilyen guru okozhat neked, óriási.
Nehéz túl lenni rajta. De nem lehetetlen.
A guru csak te lehetsz.
Saját magadnak.
Állj önmagad közepébe s tudd, hogy nincs senki, aki többé, jobbá, vagy fényesebbé tehetne téged.
Csak önmagad mestere lehetsz, de már az is vagy.
Kell ennél több?
Namasté!
Címkék
Magamról
- Fehér Krisztina
- I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.