A következő címkéjű bejegyzések mutatása: útmutatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: útmutatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 2., szerda

Putyin és az ő horkruxai - gondolatkísérlet 1.

Felnőtt létemre rajongója vagyok a HP sorozatnak. Sokszor meghallgattam már hangoskönyvként. És sok-sok olyan utalás találtam benne, ami jó alapul szolgál a párhuzamokhoz jelenlegi világunk – ami nem az egyetlen valóság - és a mű között. Néha eltűnődöm, hogy vajon ez volt az a szándék, amiért JKR lehozta ezt a művet? Mert lehozta, nem egyedül és nem csak emberként írta, az biztos.

Szóval Putyin, de nevezhetjük Voldemortnak is, látszólag mindent megtesz a hatalomért. Azért, hogy halhatatlan legyen, bekerülhessen a történelembe mint nagy Putyin (Nagy Vlagyimír).

Vajon ami vezeti, azt nevezhetjük hatalommániának? Vagy inkább a háború szellemének? – kötve hiszem, hogy a háború magas szintű entitás lenne ... Sokkal inkább a múlt sebei, a múlt átkaiként itt élő erőhatások azok, melyek most ezt a konfliktust táplálják energiájukkal és ráépülve segítik a pusztítást.

Nézzük kicsit távolabbról a dolgokat, lehetőség szerint „behind the short wall”, ahogy kedvenc társaim mondanák.

Mik azok a horkruxok, amik még mindig képesek a háború halott testét újra és újra élővé tenni? 

Hol és mikor és kiknek kellene, lehetne ezeket úgymond elpusztítani, de legalábbis kiengedni őket bezárt börtönükből, hogy többé ne okozhassanak bajt? 

Most és nekünk.

Sokan próbálták, próbáljuk. A végigélt tragédiák, a bőrünk alá mászó több generációs traumák azok, melyek megváltásért kiáltanak és amiknek a felszínre kerülésével bármi megtörténhet. Béke magaddal, de akár háború másokkal. Mert minden bántás, harag, gyűlölet és hisztéria innen, ebből származik. A megalázott, meggyötört, kifosztott, meggyilkolt, elhallgattatott, bántalmazott és e megaláztatásért visszavágni akaró emberből.

És itt nincs helye a személyes igazságnak. Mindegy, hogy melyik oldalon vagy. A haragod, a gyűlöleted, az ellenszenved a háború szellemét táplálja, még akkor is, ha te magad pacifista vagy.

Ha nem szereted a háborút, de szívedben kiközösítesz csoportokat és meg is tudod magyarázni, hogy miért, már táplálod a bestiát. És tök mindegy, hogy nemzeti, történelmi alapon, vallási alapon, vagy nemi identitás alapon.

Ha kiközösítesz bárkit, magadat közösíted ki. Belelépsz egy olyan energiamezőbe, ahol dualitás van, és ennek a dualitásnak a természete a hatalomra épül. Mindig van, aki jobban, többet, vagy ügyesebben csinál, birtokol, vagy vezet valamit. És ez nagyon is jól lehetne így, ha ez csak egy szimuláció lenne, ha tényleg csak azt a játékot/játszmát irányítaná a harc öröme, ami mindenki számára biztonságos. Mert a harcnak van öröme, és létjogosultsága is, ha az tiszta és nem mások elpusztításáért, hanem önmagadban önmagadért vívod. Saját kiválóságodért, saját fejlődésedért a saját belső árnyaiddal. A múltaddal, az ősök rád rakott terheivel, a tökéletlen testeddel, az elkövetett bűneiddel és az elszenvedett sérelmeiddel.

Ha ezt nem  tesszük/teszik meg elegen, hogy e belső árnyaikat felismerik, átszeretik, elfogadják és megszelidítik, akkor ezek a belső árnyak külsőkké válva kint kószálnak a nagy tudatalatti térben és alkalmas időnként összesűrösödve rákapaszkodnak arra/azokra, akik erejüket a pusztítás szolgálatába állíthatják. Azokra, akik azt választották, hogy megengedik ezen árnyak teljes uralmát nemcsak kívül, de belül is, minden részükben.

Szelidítsétek meg saját belső árnyaitokat, hogy kívül, azaz a többi ember javára csak az egyensúlyt, a harmóniát és a fényt sugározhassátok!

Namaste!

2020. november 24., kedd

A helyes hozzáállásról

Tovább fűzném előző bejegyzésemet. Mi lehet fontosabb, mint a helyes hozzállás és néhány alapelv tiszteletete és betartása.

Bár "csak" önmagam orvosa vagyok, az egyik és legfontosabba alapelv, hogy NE ÁRTS!

Mivel tudunk most leginkább ártani embertársainknak?

Tételezzük fel, hogy nem tudunk biztosat. Csak hallomásból, a nem teljes hírekből, esetleg pletykákból értesülünk, vagy a média bugyraiból a "tényekről". Nem tudjuk a tényeket, hogy pl. valóban hányan halnak meg és miben, milyen kezelést kaptak, esetleg minek a következménye a jobbulás, vagy a rosszabbodás.

Szóval, mivel teszünk jót?

Jót teszünk-e azzal, ha tagadunk olyasmit, amit sem bizonyítani, sem cáfolni igazából nem tudunk?

Mivel építjük a jót, és mivel romboljuk azt?

Biztosan nem építjük más emberek egészségét azzal, ha a pánikjukat - amit nem mi okoztunk, de semmi ráhatásunk sincs rá - kinevetjük és elbagatellizáljuk.

Biztosan nem segítünk másoknak kevésbé félni, ha nem tartunk be olyan elvárt viselkedést, amiben esetleg a másik bízik, mert nincs rálátása az egészre, vagy egyszerűen még bízik a hatóságokban.

Biztosan nem segítünk tudatosabbá válni másoknak, ha egyoldalúan szajkózunk saját dogmákat. Mint például: nincs vírus, nem kell maszk stb.stb.

Ezzel is csak a nagy szart kavarjuk fel még nagyobb szarrá.

Mert nem ez a kérdés, hogy van-e vírus és kell-e maszk.

A kérdés az, hogy mit kezdünk bármely betegséggel, ha az tömeges. (Vagy nem.) Miért várjuk az egészségügytől, az orvostól, vagy a hatóságoktól, hogy megvédjen bennünket bármilyen betegségtől, ha annak kifejlődésében mi magunk vagyunk a ludasak. Mi, a saját testünk ad neki táptalajt, miattunk van egyensúlytalanságban és betegszik meg. 

Amíg a vita nem erről folyik, hogy hogyan maradj egészséges és mi a legjobb módszer, hanem arról, hogy van-e betegség (?!), addig csak a sz.rt kavarjátok. Már bocs.

És én is átestem ezen az izén. Lett pozitív tesztem is, és tudom, hogy mikor kapott el. Pontosan emlékszem, hogy akkor, amikor erőteljes dühöt éreztem és tehetetlenséget pont egy olyan nem-döntéstől, mely a normálistől eltérő módon született meg. A hatalomtól és annak arrogáns voltától lettem kész. És igen, a HATALOM most manipulál. Egyik oldalon ijesztget, másik oldalon meg mismásol.

Ez az, ami kiborító. Hogy nincsenek egyértelmű szabályok és emiatt emberek százezrei bizonytalanságban vannak tartva és emiatt lesznek valóban betegek. És mindegy is, hogy miben.

Egy tanácsot tudok adni és ez nekem nagyon jól működött.

Figyeld a tested és használd a homeopátiát. Én is ezt tettem és nagyon jól bevált. Aki nem ismeri, annak most nem tudok ennél jobb tanácsot adni, de az is tudjon róla, hogy alternatív módszereket használva simán túl leszel rajta. 

Ha nincs más ötleted, akkor fokhagyma-méz-gyömbér kombó, az is jobb mint bármilyen gyógyszer. C-vitamin, D-vitamin, ásványi anyagok stb. 

Semmi esetre se vegyél be gyógyszert és ne csillapítsd a lázad. Úgysem megy fel 39 fok fölé. Hagyd az egészet az immunrendszeredre, feltéve, hogy jól működik. Aki krónikus betegségben szenved, annak nem tudok standard tanácsot adni, de a félelem kiiktatása itt is nagyon fontos. Akarj élni és meggyógyulni, lélek szinten is. 

Ne féljetek és ne manipuláljatok másokat! 

A manipuláció mindig visszaüt!

El kell jutnia az emberiségnek odáig, hogy felkutatja és felfedezi, hogy a kémia korát élve nincs tovább. Nincs hova fejlődni, ha mindenre mindig csak külső és nem belső erőforrásokat mozgósítunk. Mert megöljük az életet, ahelyett, hogy táplálnánk és gondoznánk.

Erről szól ez a vírushelyzet.

Az egész emberiség beteg. És messze még a teljes gyógyulás. 


2020. április 14., kedd

Ki van itt karanténban? - kihallgatott párbeszéd

Nagyon szélesen mosolyog, szája fülig ér, amikor ránézek.
- Mi van? - kérdezem
- Hát, tulajdonképpen ezt szeretted volna, nem?
- Mit?
- Hogy ne kelljen bemenni dolgozni? Hallottam többször is sóhajok közepette.
- Nem így gondoltam.
- De bejött.
- Be, ja.
- És hogy ne kelljen a kollégáid sirámait hallgatnod megértően, vagy fapofával, ezt is mondtad. 
Bólint.
- Meg hogy unod már ezt az utazást, a forgalmat, a zajt. Az információk tombolását és azt, hogy mindig valaki félbeszakít, amikor éppen valami igazán nagy belső élményben vagy.
- Ezt csak gondoltam. Minek nézel te állandóan a fejembe?
- Pontosan ezt kérted, már bocsáss meg. Idézem: az extrovertált szófosóktól ments meg uram engem. Mondtad, vagy nem mondtad?
- Leállnál? Magamtól is rájöttem.
- Annyira édes vagy, hogy ilyen képet vágsz. Figyelj, most, ismétlem MOST van időd mindenre, amire eddig a többiektől nem volt. Vagy nem? Vagy akkor most mi is fog történni? Rájössz, hogy mégsem ők zavartak, hanem magadat zavartad állandóan? Hogy ők csak eltereltek? El tudod te magadat terelni, ha kell, egyedül is, úgy látom.
- Jóvanmáá, elég! Te is csak elterelsz.
- Mitől, a filmezéstől? Állandóan csak azt a hülye netet bámulod! Ne mondd, hogy dolgozol, látom, hogy nem. Csak úgy nézel ki a fejedből. Az tetszett, amikor kint voltunk egész nap a kertben. Az kedvemre való volt. De ez a szobafogság, mert hideg van?! Hideg?! 15 fok? Az neked mióta hideg?
- Most rossz az idő és kész. Nem szeretem, ha ennyire fúj a szél.
- Na, szegény elementárok, már velük is csak a baj van. Tudod mi kéne neked? Egy lakatlan sziget, az kellene. Ott aztán nem tudnál elbújni önmagad elől. Még a szél mögé sem. 
Szomorú arcot vág.
- De azért szeretlek és segítek. Holnap már nem lesz szél, jó?
- Jó. És fagy lesz? Kiraktam a virágaimat. 
- Nem lesz, ne aggódj, az sem lesz, vagy legalábbis nem tervezem.
- Köszike. De azért nem haragszol, ha ezt a filmet még megnézem?
- Csak ha valami vidám, vagy felkavaróan izgalmas, vagy érzéki. Sci-fit és thrillert nem engedélyezek.
- Jól van na. Vicces lesz és felkavaró. Megígérem. Hozok egy kis nasit.
- Nem, azt nem! Aztán meg szenvedünk a fogyókúrától, mert nem jön rád a nadrág. Nem.
- Jaj má! Akkor egy kis bort? Vagy kávét, vagy ... ?
- Semmit. Most semmit. Semmivel sem könnyítheted meg az érzést, hogy unatkozol. Próbálod magad szórakoztatni, de valójában unatkozol. Már nem érdekel a külső világ, mert itt az idő, hogy befelé indulj. Minél mélyebbre és minél hosszabban. Amíg ezt játszod, hogy filmezel, meg netezel, meg görgetsz és csetelsz, addig unatkozni fogsz. Mert az izgalmak egészen máshol várnak. Egészen máshol. Nem kívül, hanem belül. Ezért van itt ez a csend, amit jó lenne, ha végre észrevennél, mert ezt kérted, ezt akartad. Nem az emberi elméddel, hanem a lelkeddel. Eljött és csak arra vár, hogy magadhoz öleld. Hogy mindenkit magadhoz ölelj, a látható és a láthatatlan világot is. És ez addig fog tartani, amíg erre rájössz. Egészen addig. Utána együtt repülünk, megígérem, csak add a kezed és szoríts magadhoz. MI egyek vagyunk a teremtésben.

FK

2020. április 13., hétfő

Krisztus és a szellemvilág - Rudolf Steiner - részlet

Tudom, hogy ez most hosszú, de aki érti, annak nagyon fontos info.

1. A külső negatív erők el lettek küldve, most 2020.4.4-ben. (Értsd: Arimán és Lucifer és csatlósaik)
2. A sárkány visszatér, mert minden egyes embernek magának kell beépítenie azt a saját világába, ahogyan arra krisztusi mestereink tanítottak bennünket a szellemvilágban. A minta itt van, megvan.
3. A Krisztus magok virágba borulnak ... és virágoznak mert ővék lesz a "mennyek országa", azaz a Föld (vagy valamelyik változata a sok párhuzamos világ közül)
4. Korszakváltás van, éppen most. Az én harmonizálása egyre többünkben jelen van s ez újabb fejlődési szakaszba emeli az emberiséget.



Rudolf Steiner a Krisztus és a szellemvilág (GA148) c. művében beszél a Golgotai Misztériumhoz elvezető korábbi három Krisztus tettről:


„Tudjuk, hogy a lemuriai kor elején a lelkek a planétákra húzódtak vissza. (…) Ezek az emberek, akik fokozatosan lejöttek a planétákról, hogy itt fizikai testet öltsenek, bizonyos veszélynek lettek volna kitéve érzékszerveik fejlődésével kapcsolatban. Nem szabad úgy képzelnünk, hogy ezek az emberi lelkek a planétákon való tartózkodásuk után egyszerűen csak lejönnek a Földre, emberi testet vesznek fel, és azután megy minden rendben tovább. Minthogy a luciferi és arimáni princípium uralkodott bennük, ezért az emberi testek nem tették lehetővé, hogy a lelkek úgy fejlődjenek bennük, ahogy kellett volna, és ahogy aztán valóban fejlődtek.(…) Ezt a következőképpen szeretném megmagyarázni: Amikor a lelkek beköltöztek az emberi testekbe, a szemükre például egy szín nem csak úgy hatott volna, hogy a szem úgy érzékelje, ahogy később ezt a színt látta, hanem az egyik szín úgy hatott volna a szemre, hogy elragadtatást, heves gyönyörérzést keltett volna benne. A szem formálisan izzott volna a gyönyörűségtől az egyik szín láttán, a másik szín viszont fájdalmasan érintette volna, intenzív antipátiát keltve benne. Így hát a luciferi és Arimáni hatás következtében olyanok voltak az emberi testek érzékszervei, hogy ezek a testek nem válhattak megfelelő szállássá a planétákról lejövő lelkek számára.(…) A világ nyugodt, bölcs szemlélése lehetetlen lett volna. Változásra volt szükség azokkal a kozmikus erőkkel kapcsolatban, amelyek a kozmikus környezetből áradtak a Földre és az emberi testek érzékszerveit alakították, építették. Valaminek történnie kellet a szellemi világban, hogy ezek az erők ne úgy érjék a Földet, hogy az érzékszervek pusztán a szimpátia és antipátia szerveivé váljanak, mert Lucifer és Arimán hatására ilyenné váltak volna. Ezért a következő történt:

Az a lény, akiről azt mondtuk, hogy nem választotta a planétákról a Földre vezető utat, hanem ott maradt, tehát az ősrégi időkben a szellemi világokban élt, és aztán a nátháni Jézus-gyermekben jelent meg, elhatározta - ha szabad ezt a kifejezést használni, természetesen minden kifejezést az emberi nyelvből kell vennünk és ezek nem fejezik ki pontosan azt, amit mondani akarunk – ez a lény tehát elhatározta akkor, amikor még a magasabb hierarchiák világában élt, hogy olyan fejlődésen megy keresztül, amely képessé teszi arra, hogy a szellemi világban áthassa egy időre magát Krisztus lényével. Nem emberrel van tehát dolgunk, hanem – ha szabad így mondanom – ember feletti lénnyel, aki a szellemi világban élt, és úgyszólván meghallotta az emberi érzékek jajkiáltását, amely segítségért kiáltott fel a szellemi világba, s amit erre a segélykérő jajkiáltásra érzett, arra késztette, hogy alkalmassá tegye magát Krisztus befogadására. Így a szellemi világban azt a lényt, aki később nátháni Jézus-gyermek lett, áthatotta Krisztus szelleme, és ő megváltoztatta azokat a kozmikus erőket, amelyek az emberi érzéseket a szimpátia és antipátia szerveiből az emberiség használható érzékszerveivé váltak. Az ember képessé vált arra, hogy bölcsességgel tekintsen érzéki észleletei minden árnyalatára. 
Egész másképpen érkeztek volna az emberhez az érzékeit felépítő kozmikus erők, ha ez az esemény a távoli múltban meg nem történt volna a szellemi világokban, még a lemuriai korban. Úgy történt ez, hogy az a lény, aki aztán a nátháni Jézus gyermekként jelent meg a Földön, akkor még – ha szabad ezt a kifejezést használnom – a Napon lakott és az előbb említett jajkiáltás hatására olyasmit élt át, ami lehetővé tette, hogy maga a Napszellem hassa át. Ezáltal a Nap hatása úgy mérséklődött, hogy az emberi érzékszervek, amelyek lényegében a naphatás eredményei, nem váltak pusztán a szimpátia és antipátia szerveivé. Ezzel, kedves barátaim, valóban jelentős kozmikus titkot érintettünk, ami sok mindent megmagyaráz abból, ami később történ. Most bizonyos fokig rendezetté, harmonikussá válhatott, bölcsen alakulhatott az emberi érzékek világa és a fejlődés egy darabig tovább folyhatott. A magasabb világokból így bizonyos értelemben elhárították az emberi érzékekről Lucifer és Arimán legrosszabb hatását.

Azután ismét jött egy olyan kor – ez már Atlantiszra esik – amikor kiderült, hogy az ember testisége ismét nem lehet a megfelelő fejlődés alkalmas eszköze. Most abban jött létre rendellenesség, ami egy ideig használható módon fejlődött, az emberek belső szerveiben és az azok alapjául szolgáló erőkben, az étertestben. Mert azok a kozmikus erők, amelyek a Föld környezetéből hatnak és feladatuk, hogy az ember belső szerveinek – légzőszervek, keringési szervek, stb. – működését rendben tartsák, ezek az erők a luciferi és Arimáni hatás következtében úgy fejlődtek, hogy az emberek belső szervei használhatatlanná váltak volna, egészen különösen alakultak volna.

Azok az erők, amelyek a belső szervekről gondoskodnak, nem egyenesen a Napról indulnak ki, hanem azokról az égitestekről, amelyeket a régebbi időkben a hét planétának neveztek. A planetáris erők a kozmoszból hatottak az emberre. Most szükségessé vált, hogy ezek az emberi belső szerveket szabályozó erők is mérséklődjenek. Ha a fejlődés úgy haladt volna tovább, ahogy ezek a kozmikus erők Lucifer és Arimán hatására intézni tudták, akkor az ember belső szervei vagy a mohóság, vagy pedig az undor szerveivé váltak volna. Az ember például nem tudott volna pusztán csak enni, mert az egyik étel olyan mohó vágyat keltett volna benne, hogy kénytelen lett volna rávetni magát, a másik pedig rettenetes undorral töltötte volna el. Ezek mind olyan jelenségek, amelyek mint karmikus titkok tárulnak fel a szellemi látó előtt, ha megpróbál a világ titkaiba behatolni.

Ismét történnie kellett valaminek a szellemi világokban, hogy ez az emberekre nézve pusztító hatás ne következzék be. És íme, ugyanaz a lény, aki később a nátháni Jézus-gyermekben jelent meg, és mint mondtuk, a korábbi időkben a Napon lakott és áthatotta magát Krisztussal, a nagy Nap-szellemmel, most planétáról-planétára vándorolt, mert mélységesen átjárta az az érzés, hogy az emberiség fejlődése így nem folytatódhat. S miközben egymás után megtestesült az egyes planétákon, az itt átéltek olyan erősen hatottak rá, hogy az atlantiszi fejlődés bizonyos időpontjában ismét áthatotta őt Krisztus szelleme. Ez megteremtette a lehetőséget arra, hogy az emberi belső szervekbe beleoltódjék az önmérséklet, mint korábban az érzékszervekbe a nyugodt bölcsesség. Így lélegzéskor nem kényszerülünk már arra, hogy az egyik helyen mohón habzsoljuk a levegőt, másutt pedig visszataszító módon undort keltsen bennük, az ember mértékletes szervekkel léphet a világba. Ez a Krisztus szellemével, a nagy Napszellemmel áthatott nátháni Jézus-gyermek tette volt.

Azután egy harmadik nehézség lépett fel az emberiség fejlődésének menetében. Egy harmadik rendellenességnek kellett volna bekövetkeznie, ha a lelkeknek folyamatosan olyan testeket kellett volna elfoglalniuk, amilyenek a Földön lehetségessé váltak. Azt mondhatjuk: erre az időre az emberek testisége lényegében rendbe jött. Krisztus két szellemi világbeli tettének eredményeképpen az emberi érzékszervek úgy működtek, hogy az ember testét a Földön megfelelően tudta használni. Belső szervei is úgy működtek, hogy testiségét megfelelően használhatta. Lelki szervei azonban még nem voltak elrendezve. Ezekben rendellenességek következtek volna be, ha semmi sem történik. Ezt főleg úgy értem, hogy a gondolkodás, érzés és akarat terén léptek volna fel rendellenességek, úgy, hogy az akarat állandóan zavarta volna a gondolkodást, az érzés az akaratot, és így tovább. Az emberek arra lettek volna ítélve, hogy állandóan kaotikus körülmények uralkodjanak lelki szerveik – gondolkodásuk, érzésük, akaratuk – használata közben. Dühöngőkké váltak volna túltengő akaratuk következtében vagy visszafogott érzésük miatt eltompultak lettek volna, esetleg olyan emberekké váltak volna, akiket túlburjánzó gondolkodásuk csak illanó gondolatokra tett volna képessé. Ez volt a harmadik nagy veszély, amelynek a földi emberiség ki volt téve. Ezt a három lelki erőt – a gondolkodást, érzést és akaratot – is a kozmoszból szabályozzák, a Föld környezetéből. Maga a Föld az „én” szabályozásának a színtere. De rendezni kellett a három lelkierő: a gondolkodás, érzés és akarat együttműködését, ez azonban nem az összes planétáról, hanem csak a Napról, Holdról és a Földről történik, úgy, hogy ha hatásuk harmonikus, akkor az ember is képessé válik a gondolkodás, érzés és akarat harmonizálására.

Ezekkel az erőkkel kapcsolatban is segítséget kellett nyújtani a szellemi világból. Most a későbbi nátháni Jézus lénye olyan kozmikus lelki formát öltött, hogy nem élt sem a Földön, sem a Holdon, sem a Napon, hanem a Föld körül keringve egyszerre volt kitéve a Nap, a Hold és a Föld hatásainak. A Föld hatásai alulról érkeztek hozzá, a Nap- és Holdhatások felülről érték. A szellemi látó tudat tulajdonképpen ugyanabban a szférában látja ezt a lényt fejlődésének virágkorában - ha szabad így kifejezni –, ahol a Hold kering a Föld körül. Tehát pontosan: nem felülről kapta a Hold-hatást, hanem ugyanonnan, ahol ő maga volt. A jajkiáltás ismét felhatott hozzá amiatt, amivé az emberi lélek gondolkodásának, érzésének és akaratának válnia kellett volna, és ő mélyen átélte bensőjében az emberi fejlődés tragikumát. Ezzel ismét magához vonzotta a magas Napszellemet, aki most harmadszor is leszállt rá és áthatotta szellemével. A Földön kívül, a kozmikus magasságokban tehát harmadszor is áthatotta a nátháni Jézust a magas Napszellem, akit Krisztusnak nevezünk.

Most kissé másképpen fogom leírni a harmadik lelki áthatás eredményét – így nevezném a történteket – mint a másik kettő esetében. A szellemi illetve égi fejlődés három egymást követő fokozata az Atlantisz utáni népek különböző világnézeteiben tükröződik. Hiszen mindez tovább hatott, megmaradtak annak a hatásai, hogy egykor a régi lemuriai korban a Krisztus lény lelkileg áthatotta a későbbi nátháni Jézus-gyermeket. A hatások mintegy a Nap hatásában maradtak meg. Zarathustra beavatása éppen abban állt, hogy ezeket a Nap hatását „impregnáló” hatásokat észlelte. Így keletkezett Zarathustra tanítása, kinyilatkoztatva az ősi korok történéseit mintegy lelkének vetületében.

Az Atlantisz utáni harmadik, egyiptomi-káldeai kultúrkorszak részben úgy keletkezett, hogy a lelkek még visszatükrözték, átélték bensőleg annak hatásait, hogy a Napszellem lelkileg áthatotta a későbbi nátháni Jézus-gyermeket, míg a bolygók körül vándorolt. Így jött létre a bolygók működéséről szóló tudomány, a káld asztrológia, amiről ma igen kevés fogalmuk van az embereknek. Az Atlantisz utáni harmadik kultúrkorszakban, tehát az egyiptomi-kádeai népeknél, kialakult a külsőleg, exotérikusan ismert csillag-kultusz. Azáltal keletkezett, hogy a planetáris hatások mérséklődésének utóhatása e későbbi korba küldte a sugarait.

Még az Atlantisz utáni negyedik kultúrkorszakban is észlelték Görögországban a planétaszellemek tükröződését. Ezek úgy jöttek létre, hogy a Krisztussal áthatott lény végig vándorolt a planétákon és az egyiken ez, a másikon az lett. A Jupiteren az lett, akit a görögök később Zeusznak hívtak, a Marson, akit később Árésznek, a Merkúron, akit Hermésznek neveztek. A görög planétaistenekben az tükröződik utóbb, amit Jézus Krisztus a luciferi és arimáni princípiumtól áthatott planetáris lényekből hozott létre a földön túli világokban. Ha a görög ember felnézett isteneire, Jézus Krisztus működésének vetületeit, tükörképeit látta az egyes bolygókon és még sok mindent, amiről már beszéltem.

A harmadik dolog annak tükröződése, vetülete volt, amit a Jézus-lény a Nappal, Holddal és Földdel kapcsolatban élt át még földöntúli lény mivoltában, régebbi időkben (Atlantisz későbbi korszakában). Ha jellemezni akarjuk, azt mondhatjuk: Krisztus angyalszerű lényben „öltött lelket”. Ha azt mondjuk Krisztusról, hogy a Názáreti Jézusban öltött testet, úgy e szellemi világban lejátszódó eseményről azt mondjuk: Krisztus lelket öltött egy angyalszerű lényben és ez rendezően hatott a gondolkodásra, az érzésre és az akaratra. Ez a fontos esemény nem oly régen következett be az emberiség fejlődésében. Rendbe hozta az emberiség lelki fejlődését. A két korábbi Krisztus esemény inkább az emberiség testiségére és életére vonatkozó alkatot rendezte a Földön. Minek kellett történnie a harmadik esemény kapcsán a szellemi világokban?

E harmadik eseményt megismerjük, ha a könnyebb megközelítés kedvéért, a görög mitológiában való tükröződését keressük. Mert ahogyan Zeusz, Árész, Hermész, Vénusz-Aphrodité, Kronosz stb. a planetáris szellemek vetületei, úgy a harmadik kozmikus Krisztus-esemény is tükröződött a görögön kívül különböző más népek mitológiájában is. Ezt a tükröződést megérthetjük, ha a tükörképet összehasonlítjuk azzal, ami tükröződött, a kozmikus történés görögországi utóhatásával Mi történt fenn a kozmoszban?

Ki kellett űzni valamit az emberi lélekből, ami kaotikusan kavargott benne: ezt le kellett győzni. A Krisztussal áthatott angyalszerű lénynek azt a tettet kellett végrehajtania, hogy kitaszítsa, kiűzze az emberi lélekből azt, ami nem oda való, hogy harmónia és rend lehessen a gondolkodás, érzés és akarat között. Le kellett győznie az emberi lélekben azt, ami káoszt, rendezetlenséget keltett volna benne: ezt ki kellett taszítani. Megjelenik előttünk annak az angyalszerű lénynek a képe – állítsuk elevenen lelki szemünk elé! –, aki ekkor még a szellemi világokban van, később pedig ő lesz a Názáreti Jézus-gyermek. Lelkileg áthatja Krisztus lénye, így képes arra a különösen nagy tettre, hogy a gondolkodásból, érzésből és akaratból kiűzze a bennük dühöngő sárkányt, amely kaotizálta volna őket. Ennek emléke él az emberi kultúrában szereplő sárkányölő Szent György képekben. Sárkányölő Szent György földöntúli eseményt tükröz: Krisztus lelkileg áthatotta Jézust és képessé tette arra, hogy kiűzze a sárkányt az ember lelki természetéből.

Krisztus segítsége élt Jézusban, az akkori angyalszerű lényben, csak ez tette lehetővé ezt a nagy tettet. Mert az angyalszerű lénynek valóban össze kellett kapcsolódnia a sárkánytermészettel, mintegy sárkány alakot kellett öltenie, hogy visszatartsa a sárkányt az emberi lélektől. Hatnia kellett a sárkányban, hogy a sárkány megnemesedjék, és a káoszból bizonyos harmóniába kerüljön. A sárkány nevelése, megfékezése ennek a lények a további feladata. Így történt, hogy bár működött a sárkány, de a jellemzett lény működése áradt bele és ezáltal az egész Atlantisz utáni fejlődés földi kultúrájában megjelenő számos kinyilatkoztatásnak a sárkány lett a hordozója. Az őrjöngő vagy homályos tudatú emberekben megjelenő kaotizáló sárkány helyett az atlantiszi kor ősi bölcsessége jelent meg. Jézus Krisztus a sárkányvért használta fel arra, hogy áthassa vele az emberi vért, és így az ember az isteni bölcsesség hordozója legyen. Mindez tükröződik a görög mitológiában és exoterikusan is megjelenik a Krisztus előtti IX. századtól kezdve.

Sajátságos, hogy a görög szemléletben egy isteni alak mintegy kimagaslott a többi közül. Tudjuk, hogy a görögök különböző isteneket tiszteltek. Ezek az istenek azoknak a lényeknek vetületei, tükröződései voltak, akik a Krisztussal áthatott későbbi nátháni Jézus planetáris vándorútján jöttek létre. Így látták őket, ha feltekintettek hozzájuk a kozmikus világokba, ha a fényéterbe tekintve, igazi, szellemi belső eredetüket joggal Jupiternek tulajdonították – nem a külsőt, hanem az igazi szellemi belsőt, amikor Zeuszról beszéltek. Beszéltek így Pallasz Athénéről, Artemiszről, a különböző planetáris istenekről, akik annak vetületei voltak, amiről szóltunk. De a különböző isteni alakok szemlélete közül egy kimagaslott: Apollón alakja. Egészen sajátságos módon magaslott ki. Mit láttak a görögök Apollónban?

Megtudjuk, ha a Parnasszusra és a kasztíliai forrásra tekintünk. Ettől nyugatra földhasadék nyílt és a görögök templomot építettek fölé. Miért? A hasadékból régebben gőzök törtek fel, ezek megfelelő légáramlat esetén valóban kígyó-tekervényszerűen fonódtak a helység köré. A görögök elképzelték Apollónt, amint nyilait a sárkányra lövi, ahogy heves gőzölgésként felszáll a föld hasadékából. Szent Györgyben a sárkányra nyilazó görög Apollón földi vetületével találkozhatunk. Amikor legyőzte a sárkányt, Pythont, templomot építettek és Python helyett a gőzöket látjuk most, amelyek a Pythia lelkébe szállnak. A görögök elképzelés szerint most Apollón él e vad sárkány-gőzökben és Pythia által az orákulumok révén jósol nekik. A görögök öntudatos népe a lelki előkészülés fokain felemelkedve befogadja azt, amit Apollón a sárkánygőzöktől áthatott Pythia szájával mond nekik. A sárkányvérben tehát benne él Apollón és áthatja az embereket a kasztíliai forrásból meríthető bölcsességgel. Ez a hely a legszentebb játékok és ünnepek gyülekező helyévé vált.

Miért képes Apollón erre? Kicsoda Apollón? Csak tavasztól őszig dolgozik azon, hogy a sárkányvérből bölcsesség szálljon fel. Ősz felé ősi hazájába tér vissza, északra, a hyperboreusok országába. Távozásakor búcsú-ünnepeket ülnek. Tavasszal ismét fogadják, amikor visszatér északról. Mély bölcsesség rejlik Apollón északi útjában. A fizikai Nap délfelé halad, szellemileg mindig az ellenkezője történik. Arra utal ez, hogy Apollónnak a Naphoz van köze. Apollón az az angyalszerű lény, akiről beszéltünk. A görög lélekbe való kivetítődése, tükröződése annak a Krisztussal áthatott angyalszerű lénynek, aki a valóságban az atlantiszi kor végén működött. Apollón a Krisztussal áthatott angyal vetülete, tükröződése a görög lélekben, ő hirdet a Pythia szájával bölcsességet a görögöknek. Mi mindent merítettek a görögök az apollóni bölcsességből! Úgyszólván mindazt, ami a legfontosabb ügyeikben ilyen vagy olyan tettekre indította őket. Az élet súlyos ügyeiben, lelkileg jól előkészülve, mindig újra Apollónhoz fordultak, és jóslatot kaptak Pythia szájából: őt azok a gőzök ösztönözték, amelyekben Apollón élt. A gyógyító Aszklépiosz a görögök számára Apollón fia. Apollón a gyógyító isten – a gyógyító. A Krisztussal egykor áthatott angyal földi letompítása a gyógyító, vagy a Föld számára gyógyító, mert Apollón sohasem volt fizikailag megtestesült alak, hanem a földi elemeken keresztül hatott.

Apollón a Múzsák istene, főleg az éneké és a zenéé. Miért? Mert azzal hozza rendbe a gondolkodás, érzés és akar diszharmonikus működését, ami azt énekben, a lantpengetésben nyilatkozik meg. Csak mindig le kell szögeznünk, hogy Apollónnál ez annak a vetülete, ami Atlantisz végén történt. Ekkor valóban beleáramlott valami a szellemi magasságokból az emberi lélekbe, ennek halvány mása szólalt meg a zene művészetében, amikor a görögök Apollón védelme alatt művelték.

A görögök tudatában zeneművészetük mintegy földi visszfénye annak az ősrégi művészetnek, amellyel a Krisztussal áthatott angyallény az égi magasságokban a gondolkodást, érzést és akaratot harmonizálta. Nem így fejezték ki, csak misztériumaikban tudták, hogy miről van szó. De a görögök az apollóni misztériumokban azt mondták, hogy valaha magasztos isteni lény hatotta át az angyali hierarchia egy lényét és ő harmonizálta a gondolkodást, érzést és akaratot. Ennek visszfénye a múzsák művészete, különösen az apollóni művészet, pl. a lantpengetésben megnyilvánuló zeneművészet. A sípok vagy fúvós hangszerek megnyilatkozásait nem tekintették apollóninak. A görögök a Múzsák lelket harmonizáló hatását tulajdonították Apollón húros hangszerének, amely leginkább emberi ügyességet kíván, és kevésbé igényli az elemeket, mint a fúvós hangszerek.

...

Látjuk, hogy a görögök az Apollónnak nevezett istenben azt a lényt tisztelték, akiről most beszéltünk. Azt mondhatjuk, hogy az Apollónnak megfelelő lényben Krisztus lénye „öltött lelket” az atlantiszi kor végén. Azt kérdezzük, hogy valójában ki is Apollón? Nem az a vetület, akit a görögök tiszteltek, hanem az igazi Apollón? Földöntúli lény, aki a magasabb világokból gyógyító erőket árasztott a lélekbe, megbénítva a luciferi és Arimáni hatalmakat. Az emberi testben is összhangot teremtett az agy, a lélegzet, a tüdő meg a gégefő és szív működése között, ennek a vetülete az éneklésben jutott kifejezésre. Mert az agyvelő, lélegzés meg a beszédszervek és szív helyes összhangja a testi kifejeződése a gondolkodás, érzés és akarat megfelelő együttműködésének. Apollón a földöntúli gyógyító. Láttuk fejlődésének három fokozatát és megszületik a Földön a gyógyító, aki Apollón lényében hatott. Az emberek Jézusnak nevezik, a mi nyelvünkre fordítva „Isten által gyógyítót” jelent. Ő a nátháni Jézus-gyermek, az Isten által gyógyító, Jehosua-Jézus.

A negyedik fokon teszi magát éretté a Krisztus lény az én felvételére. Ez a Golgotai Misztérium révén történik. Mert a Golgotai Misztérium előtt született emberek nem találtak volna a továbbiakban olyan testeket a Földön, amelyben úgy inkarnálódhattak volna, hogy az Én ereje megfelelőképpen kifejezésre jusson, ha a Golgotai Misztérium nem történt volna, ha Krisztus lénye nem hatotta volna át azt a lényt, akit kozmikus korszakokon át követtünk. Az én fejlődés legmagasabb fokát Zarathustrában érte el. Ha nem történt volna meg a Golgotai Misztérium, akkor az én fejlődésig eljutott lelkek sohasem találtak volna többé a Földön valódi fejlődésre alkalmas testeket.

A harmonizálásnak négy fokozata van: az érzékelés, az éltető szervek, a gondolkodás, érzés, és akarat és végül az én harmonizálása a Golgotai Misztérium által. Így, kedves barátaim, megértik a nátháni Jézus-gyermekben megszületett lény kapcsolatát Krisztussal. Azt is, hogy ez a kapcsolat hogyan készült elő, annak segítségével, amit a valódi antropozófia ma már feltárhat, megérthetjük, hogy a Krisztus lény hogyan működik együtt és tartozik össze a nátháni Jézus emberi lényével.”

2020. március 21., szombat

Lassulj le!

Amit igazán most lehet gyakorolni és tenni, az a leszakadás a tömegtudatról.

Lassulj le, és hozd le magad a netes drogról. Mert az.
Addiktív és káros. Mindenkinek.
Csak annyit használd, ami az élethez szükséges. Közben tudj kitekinteni, felülemelkedni belőle.

Ha otthonról dolgozol, akkor tartsd rendszeresen szünetet és csinálj valamit, ami az érzékszerveid karbantartásáról szól. Tágítsd a megismerésed határait és ne fókuszáld folyamatosan csak egy dologra.

Tanulj meg várni és elfogadni.

Kapcsolódj a naphoz. Minden nap. A legjobb az lenne, ha meg tudnád nézni a napfelkeltét.
Ha nem teheted, mert nem látszik onnan, ahol vagy, akkor nap közben adj időt magadnak, hogy kapcsolódj a napfényhez.
Egyedül. Te és a Nap. Engedd, hogy megszólítson, hogy átbizseregtesse sejtjeidet.
A legjobb tanácsadó.
Mesteri légiók állnak készen, hogy füledbe suttogják titkaikat, amik egyben a te titkaid is.

Olvass, könyvet. Végre megteheted, ez is lelassít.
A neten másképpen olvas a szem, más a pályája, inkább felizgat, mint lenyugtat.

Olvass Hamvas Bélát.
Ő most a mesterünk, szinte ugyanezt átélte, csak azt akkor háborúnak hívták. Sokkal durvább volt és tovább tartott.
Mindene odalett, nem volt mit ennie, mégis olyan fényesen írt, ma is fényre derít.
Kezdd el, ha nem ismered. Kezdd a Gyümölcsórával.

Olvashatsz hosszú regényeket, vagy hallgathatod hangoskönyvben is.
A mai kort megérteni és a fiatalokat megismerni fontos dolog. Kezdheted a Harry Potterrel. A két első kötetet Kern András mondja fel, zseniális.
Aztán jöhet a Hobbit és a Gyűrűk ura trilógia. Hidd el, nem fogsz unatkozni.

Persze jól megválogatott filmeket is nézhetsz, csak módjával, ne tedd magad zombivá, aki azt sem tudja mennyi az idő. Könnyen bele lehet veszni egy-egy végeláthatatlan sorozatba.

És végül, csak hardcore karaktereknek.
Tegyél le mindent, ne nézz semmit, ne olvass semmit, ne beszélj senkivel, csak legyél.
Meg lehet csinálni, pár nap elég lesz ahhoz, hogy tudd, mi a fene ez az egész a te életedben.
Hidd el, megkönnyebbülsz és a végén mosolyogni fogsz.

Minden jól van a teremtés egészében.

Hajrá!
Soha nem vagy egyedül.

FK





2018. augusztus 19., vasárnap

Következő lecke: neti-neti


Magamat a rongáltsággal nem összetéveszteni!

Ez a felelet az előbbi beírásra.
Többszintű és többrétegű a megértés.
S többszintű a válasz is.
A továbblépés módját ebből a féloldalasságból nálam jobban megfogalmazta már valaki, akinek az írásaira mindig támaszkodhatok. Mert szinte mindig előkerül valami a kosárból, ami éppen ott és akkor nekem (az embernek), segítségemre van.

Köszönet neki és azoknak, akik ezt lehetővé tették és teszik.


"- Amikor sorsom démonai ellen küzdöttem, úgy láttam, hogy a hinduk régi technikáját igen jól alkalmazni tudom. Ez a neti-neti-módszer. Neti-neti annyit jelent, mint: nem ez, nem ez. Ha valamelyik démont sikerült nyakon csípnem, ráolvastam: te nem vagyok én. Neti-neti. Értsd meg, nem vagy én. Démon vagy. Parazita. Szemtelen, aljas és pimasz élősdi. Pusztulj. Nem akarlak látni. Nem tűrlek meg. Neti-neti.


- Amikor ezt a varázslatot megtartottam, a démon között és fiktív lényem között valami kicsiny rés keletkezett. Tény, hogy egymástól elváltunk. A démon és a senki (én) között a komplex összetévesztési viszony megszakadt. Már nem hittem gátlástalanul, hogy a démon és én azonosak vagyunk. Egy kicsit már tudtam, hogy őt én vetítem ki s ennek a kivetítésnek első oka saját rongáltságom. El kell őt viselnem, gondoltam, ezt a piszkos rovart.


- S akkor ilyen gondolatokkal foglalkoztam: nem félek - a félelem fél bennem. Vagy még helyesebben: ez a megfogalmazás, hogy én félek, igen pontatlan. A pontos megfogalmazás ez: magamat a félelemmel összetévesztem. S ez most bennem fél. És ezért én abban a hiszemben vagyok, hogy én félek. Mindez azért van, mert magamat a félelemmel összetévesztettem. Nem vagyok irigy - az irigység irigykedik bennem.


- Távolságot teremtettem a félelem, az irigység és magam (a senki) között. Neti-neti. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok beteg. Nem vagyok okos. Semmi vagyok. Senki vagyok. Ez se, az se, amaz se. Ez az "ez se - az se - amaz se", vagyis ez a senki és semmi, ez a valóság. Ami ezen kívül lenni látszik, az mind káprázat.


- Egyre semlegesebb lettem. Tulajdonságmérőm leszállt. Közeledtem a nulladik állás felé.


- S amikor a démonok lassan eltűntek, mint a kísértetek, fokozott hatalmat nyertem fölöttük. Felidézhettem őket és parancsolhattam nekik. Nem szívesen tettem. Nem vagyok gondolkozó. Nem vagyok író. Nem vagyok érzéki. Nem szeretem a bort. De felidéztem a bort szerető démont és az írót és a gondolkozót. Szolgálat után szépen visszadugtam őket a palackba és megáldottam őket. Neti-neti. Nem vagyok ő. Senki vagyok. Üres. Várok. Nem a démonokra várok, egészen másra.


- A démon csak azáltal válik bennem hatalommá, ha magamat vele összetévesztem. Ha azt mondom neki: neti-neti, az összetévesztés eloszlik és a kapcsolatot vele megszakítom. Abban a pillanatban erejét elveszti."






Hamvas Béla: Summa Philosophiae Normalis

Forrás: http://www.hamvasbela.org/2011/12/hamvas-bela-summa-philosophiae-normalis.html

2015. október 20., kedd

Csak az ego

Csak az ego tud tartósan szenvedni, csak ő.
És a szenvedés meg is keményíti.

A lélek kap ugyan sebeket és az akkor nagyon-nagyon fáj, de van is hozzá természetes öngyógyító mechanizmusa, ami meggyógyítja. A kegyelem. Az alázat. A belátás. A szeretet.

Megint ez történt, immáron sokadszor.
Hogy amikor nem is gondolnám, és éppen öntöm ki magamból a fájdalmas tartalmakat, amiket ritkán halmozok egyébként, megjelenik a megoldás olyan tisztán, hogy ott helyben, beélve magát az elvet, elszáll minden bajom és újra tudok szeretni.

Mert szeretet vagyok. Tiszta szeretet. Csak az általam etetett ego téríthet el ettől.

A probléma viszont az, hogy itt lenn szükség van az egora is. Mert nélküle életképtelen a test, s ezáltal a testben lévő lélek is, mert idő előtt meghalhat, megölik, kihasználják, tiszta érzéseit beszennyezik, kihasználják. 

Ez a nehéz, ez a kötéltánc, hogy legyen ego, ami megvéd, de az olyan legyen, ami mégis a lehető legtisztább. 

Hogy olyan érzések mentén cselekedjen, melyek a lélek tiszta érzései, melyek a szellem sugallataiból és az élet mindenek felett álló szolgálatából erednek.

Komoly lecke és nagy feladat! Kevesen tudják csak mindezt folyamatosan teljesíteni. 

Talán senki azok közül, aki testben van, hiszen a test és az ego időnként eltérít. Kicsit vagy nagyon. 

Aztán megint éberebb leszel és visszakormányzod azt a hajót, de a hullámverést nem lehet megúszni.

De, és ez ami még szintén fontos, mindent, ami az emberi utazás során történik és a szellemi szem rálát, le kell írni, fel kell tárni, mert ezáltal lesz a világ a következő generációnak kicsit jobb s ezáltal lehet meggyógyítani a lélek sebeit azoknál is, akik erre önerőből még nem képesek. 

Ezáltal lehet megóvni a következő generációt a megsebződéstől. 

Mert Új Emberré válni nem lehet. Vagy az vagy, vagy nem, de agyon is vághat a világ és agyon is vág, ha úgy adódik, ha nem vigyázol legalább te magadra.

Új Emberek születnek és születni fognak, egyre többen és sebek nélkül kell(ene) felnőniük, hogy valóban meg tudják változtatni a világot. Olyanná, ahová már érdemes lesz újra egy kicsit visszaszületni is, ha azt választom, úgy kb. 300 év múlva ...

:)


2015. október 8., csütörtök

Férfi és nő, ember és Isten ... "átérzett igazság" egy Férfi szájából

"A megpróbált kontroll, hogy a férfi a nő fölött áll, ez több más szintre kihat.
Nagyon sok szintre.
És a föld megy itt tönkre.
A férfi uralma alatt.

Itt van a változás, a megfordulás ideje.
... a férfi a beteljesedését a nőn keresztül találja meg.
És a nő a beteljesedését a férfin keresztül találja meg.
...
Mit jelent ez? A férfi kész arra, hogy nő legyen. 
Úgy érzi magát. Beleéli magát a nőbe és a nő lényébe beleéli magát, 
ami teljesen más mint az ő lénye. 
És belül olyan lesz mint egy nő, úgy érez mint egy nő, 
annyira amennyire ez sikerül neki.

És ha ő túlmutat és túlnő ezen a férfiságon, 
ezen keresztül lesz teljes. egy teljes férfi, egy teljes nő, egy teljes ember.

És ugyanez érvényes a nőkre is. 
Ők kiteljesednek egy férfin keresztül, csak és kizárólag egy férfin keresztül, 
ha olyan leszek mint egy férfi, tisztelettel. 
És normál esetben nem sikerül a nőknek.
...
Az egyik legfontosabb megfigyelésem az elmúlt időben,
ez a dupla eltolódás, kettős eltolódás törvénye. ..." 

Hogy miért nem sikerül ez általában a nőnek? A videóban egy példa formájában benne van.


Fantasztikus ez az EMBER.

Hála!

2015. október 1., csütörtök

Nem, nem tévedtem el ...



Éppen valódivá válok, ez történik.

Benned egyetlen apró titok sincs?
Vagy olyan rész, ami a felszínre törekszik és nem kap lehetőséget, mert minduntalan visszanyomod, hogy nem, ez nem én vagyok ... ?

Mindenkiben vannak ilyen részek, a tudattalanban ... vagy hívhatod másképpen is, nekem mindegy.

A kétféle életem, a "szellemi" és a hétköznapi olyan erővel igyekszik egymás felé, hogy attól féltem nemrégen még, hogy felmorzsol. Én ott maradok középen és nem marad más belőlem csak egy kis paca.

Egy apró nyom, egy láthatatlan pukkanás.

Szóval jó úton járok.
Minden, amit eddig leírtam, igaz, és vállalom.

Most értettem meg és pár napja érzem is, hogy milyen MINDENT MEGENGEDNI.
Megengedni magamat, minden részemet.
Minek harcolnék, minek titkolóznék.
Attól jobb lesz?

Ugyan már! "Inkább írok belőle színdarabot!" Más azt mondaná: "de jó, megvan a regényem összes szereplője, itt, bennem!"

Az önmagunknak be nem vallott igazság, amikor kiderül és még mindig titkoljuk, bennünket roppant össze, nem a külvilágot. Az csak a következmény.

És még valami.

Csak én tudok magamon segíteni, senki más.

Lehet fényt irányítani a körülöttem lévő színpad egyes elemeire, de hogy ezt a fényt érzékelem-e és az irányát érzem-e, ez is már érettség kérdése.

Akkor lehet nekem segíteni, ha készen állok.

Ezt is megértettem. Már nincs bennem az a típusú "figyu ezt csináld, mert ez a tuti" típusú segíteni akarás.

Érlelés van, önmagam érlelése.
Aztán az árnyékok időleges elűzése, hogy mások is érlelődhessenek a Nap fényében.
Aztán csak sütkérezés van, ahol árnyék és felhő megjelenése is csak időleges és az unalom elűzésére szolgál.

De még van dolgom! Tenni, amit megláttam, ami kivezet, és ami fontos.

Saját világomban rendezkedni.

És közben érik a gyümölcs, hogy alma, dió, vagy mandula lesz-e, teljesen mindegy.

Ő minden gyümölcsöt szeret. És ÉN is.

2015. szeptember 6., vasárnap

Kitérő, avagy belső megosztottság

Nem tisztem, hogy igazat szolgáltassak, hiszen az igazság mint olyan, ebben a dimenzióban nem létezik. 

Mindenkinek igazsága vagyon, az igazság itt személyes, belső indíttatás, belső tűz. A helyesem cselekszem, a helyemen vagyok érzése.

Mégis, valami tegnap számomra megvilágosodott. 

A külvilágban "menekültáradat", szívszaggató fájdalmak és sorsok, küzdelem az életben maradásért kontra kristálypalotában ücsörgő unott politikusok, "majdénmegmondommilesz" diktátorkák éssatöbbi.


Ami odakint zajlik az a te harcod is.
Ha nem vagy fizikailag részese, akkor benned zajlik.
Vedd észre és figyelj.
Engedd meg, hogy felhozzon minden elnyomott félelemérzést ez a helyzet.


Kérdezz befelé:

Mi közöm nekem ehhez?

Hol az a rész bennem, ami a külső történéseket táplálja?

Van-e bennem szétosztottság, amit most kívülről kell látnom?

Mi az a belső, vagy külső szándék, ami miatt e "barbár" erő ostromolja nyugodt életemet?

Mit akarok menekülésemmel állandóan elkerülni vagy bebizonyítani?

Miért nem tudok szembenézni a mássággal tudatosan?

Nem helyeztem-e magam felsőbbségem tudatában biztonságos kristálypalotába?

Tudatosságom kibírja-e fizikai pusztulásom lehetőségét?

És a vagyonom, házam, kedven autóm, gyűjteményeim, könyveim, saját írásaim, tökéletesnek hitt énem pusztulását?

Van-e még valami - bármi - amihez annyira ragaszkodom - az életemen kívül - hogy nem adnám oda semmiért?

----

Senki sem mondhatja meg, hogy mit tegyél, figyelj befelé és maradj a középpontodban.
Onnan érkezik a válasz.

---

Kitérő: vedd észre, hogy a képek, amiket látsz a médiában, kiragadott pillanatok. Mindig kérdezd meg magadtól: vajon ki és milyen céllal rakta ezt elém?

És, érezz bele a képbe, könyörgöm. A képeken érző emberek vannak! Olyanok mint te, pontosan olyanok. Az a síró szem valódi. Az a fájdalomtól eltorzult arc valódi. Ne hagyd magad megvezetni és engedni, hogy bevonjanak a pro- és kontra szövegelés csapdájába. Mert ez politika, csak politika, semmi több. Érző szív és valódi figyelő tekintet sokkal többet segít ebben a helyzetben, ahogy egy falat kenyér, egy tiszta ágy, vagy egy tál meleg leves.

Vedd észre, hogy egyre inkább az emberséged az, ami próbákat kap. Mit mondasz, mit gondolsz és legfőképpen mit teszel ebben a helyzetben? Nyugodtan üldögélsz a fotelodban és nézegeted a képeket, kielégítve keselyű típusú kíváncsiságodat megmondva a tutit, vagy valóban képes vagy tudatosságodat használva cselekedni, tenned, amit kell, ami számodra helyes. 






2015. július 12., vasárnap

A valósághatár - avagy mindig kapsz, ha kérsz :)


Hamvas Béla: Zen (részletek)




"Buddha tanítása, hogy az isteneknek, az emberi lényeknek, az állatoknak és az élő létezőnek állandósága nincs. Szellemi és asztrális és ásványi és biológiai és pszichológiai erővonalak (ösztönök, indulatok, szándékok, vágyak, kívánságok) vonzattal telítődnek (tanha, trisna – életéhség, kapzsiság, szomjúság, sóvárgás) s a vonzat következtében az erők egymással kapcsolatba tömörülnek, megalkotják azt a halmazt, amely a létező feltétele. Az erővonalak egymást áthatják. Ez az interpenetráció (egymást közösen áthatás), s ennek következtében úgy tűnik, mintha a lény magja szubsztanciális lenne. Buddha azonban azt mondja, hogy a viszonylatok kapcsolatait sikerült megbontania. Mit kell tenni? Az életéhséget meg kell szüntetni. A központi vonzatot ki kell kapcsolni. A viszonylatok meglazítását ezzel megindította, az erővonalakat legalábbis meglazította és a tömörülés helyett a szétszóródás folyamatát kezdeményezte, aminek következménye, hogy a szubjektum önmagát felszámolja. 

Van valami, amit Buddha bhútakotinak, valósághatárnak nevez. Ez a valósághatár, mondjuk, az erővonalaknak az az állapota, amikor a vonzat (életéhség) éppen megszűnik, és a létezést alkotó tényezők egymást átható tevékenysége a nulla pontot eléri. Az erők nem vonzzák egymást többé. Modern analógiával, az erőket egyfajta neutron-állapot hatja át. Egymással szemben semlegesek maradnak. Az interpenetráció leáll. Ezt a pontot hívják valósághatárnak. A modern fizikában ez az a határ, amelyen innen valami még szubsztanciális anyagnak látszik, amelyen túl pedig erővonalaknak, s a fizikai jelenségek e határ körül fluktuálnak, hol anyagi, hol energiaalakban jelentkeznek. Ha valaki ezt a pontot önmagában eléri, maga saját magán kénytelen a valóság felbonthatóságát tapasztalni, és semmi kétsége sem marad afelől, hogy amit valóságnak nevezünk, az csupán a viszonylatok szövevénye, amely mögött nincs más, mint az életéhség, s ha ezt az életéhséget legyőzöm, a szövevény felbomlik. 

Az igazság megvan. Tennivalónk, hogy alkalmazzuk. Nem könnyű. Az embert nem ereszti az a bizonyos sötétség, mert az életnek semmire sincs szüksége, csak önmaga felől való sötétségre. Az élet egyetlen feltétele. A dolgot valamiképpen úgy kell megoldani, hogy az élet ellen kellene élni. Nem önmegtagadásban. Buddha a gyönyörhajszát elvetette, de az aszkézist is elvetette. Az egyetlen út a kettő között vezet. Benne, de fölötte. Úgy, hogy az ember itt marad és távozását se nem késlelteti se nem sürgeti. Itt marad és tudja, hogy az időben itt van az időtlen. (Böhme: Zeit in Ewigkeit. Blake: eternity in an hour.) A pillanatban az örök. A földön a transzcendens. Az észben az észt meghaladó tudás. A tudás az élet minden mozzanatában, mint abszolút konkrétum van jelen, anélkül, hogy eredetét és gyökerét az észt meghaladó atmoszférájában elhagyná, s anélkül, hogy az élet adottságait megtagadná. Megkettőzött folyamatosság, egyszerre fent és lent. „Magam fölött tökéletes világosság (bodhi), alattam a lények, akiket meg kell szabadítanom (szarvaszattva).” Itt kell állnom, ahogy meg van írva, de „ha felmegyek az égbe, az egész világegyetemet magammal húzom.”
...

Lin-csi (japán nevén: Rindzai) először alkalmazta azt a felriasztást, ami később aztán a zen bázisa lett. Nem várta meg, amíg valaki a dhjánában (a meditációban) az alvajárást lassan eloszlatja, hanem beleavatkozott. Kívülről? Vagyis belülről. Más szóval úgy belülről, hogy kívülről, és úgy kívülről, hogy belülről. Buddha tanítása szerint senki se csinálhat senki helyett semmit. Végül is csak egyetlen beavatkozás lehetséges, ha valaki önmaga avatkozik bele önmagába. Az időtlenből az időbe. A túlnanból abba, ami itt van. Onnan, ahol idő és időtlen, a túlnan és az „itt van” egy. Az éber valóságból az álmos káprázatba. 

...

Az élet teljes értelmét a valósághatáron nyeri el. A valósághatár azonban nem kívül van, hanem belül, vagyis közvetlenül a középpont mellett, amely belül is van, kívül is van, és nincsen sem belül, sem kívül. Aki szatorit nem élt át, értelmetlenül tévelyeg, itt van, anélkül, hogy itt lenne. Csak ha valaki a valósághatárt egyetlenegyszer átlépte, és járt „külföldön”, élhet teljes értékű életet. Itt van, anélkül, hogy itt lenne. Benne és fölötte. Szilárdan egy helyen és megmozdíthatatlanul úgy, hogy egymást követő két pillanatban soha sincs ugyanott. A nehézség ebben az, hogy csak az érettek számára fogható fel. Kik azok az éretlenek? Buddha azt mondta: vannak kevésbé koszosak, akik, ha a tanítást nem hallanák, elvesznének. A többi egyetlen szót sem ért. Az érettség pedig azon a ponton derül ki, hogy érte nyúl, vagy sem. „Nem beszélek rá senkit, és nem beszélek le senkit, csak megmutatom, hogy mit kell tenni.”Szabhadanam dhammadanam dzsanati – a lét minden java közül a legfőbb a tanítás java."

Forrás: A láthatatlan történet, Köszönjük.

xxx

Most nem belealudni, kibírni a felbomlást, nem megijedni. 

Nem összekeverni az életéhség hiányát a halálvággyal. 
Nem gondolni magamról semmit, csak hagyni, csak lenni, csak benne lenni ebben az ürességben.

Minden a legnagyobb rendben van.
Kétszer nem léphetek ugyanabba a folyóba. 


2015. június 18., csütörtök

A női lét és a megszabadulás



"A női lét ugyanazokat az állomásokat érinti, mint az emberi lét: ismeri az ősállapotot, az elanyagiasodást, az ébredést, az ismétlést, a külső sötétséget és a megszabadulást. Az állomásoknak azonban sajátos női természetük van, amelyek a férfi állomásaival soha össze nem téveszthetők. Éppen ezért, amikor a női lény megszabadulásáról van szó, nem szabad hinni, hogy itt a cél az isteni értelembe való visszatérés. A nő nem az örök intelligenciába való visszatéréssel szabadul meg, hanem az ősi emberi női alakjába, Sophiába, az Égi Szűzbe térve. A megszabadulás jelképe: Isis, karján a kis Horussal, Magna Mater, karján a gyermekkel, aki az emberiség. A női lényben felébredt égi szeretet. Mert a szeretet az éberség legmagasabb foka." (Hamvas Béla: Scientia Sacra, 172. o.)




Miért van az, hogy pontosan tudom, hogy az utolsó állomás küszöbén térdelek, és még mindig azt hiszem, hogy a külső sötétségben nekem kell gyertyát gyújtani. 

Magam vagyok a gyertya, önmagamat kell meggyújtanom.

A sötétség azért van, hogy felismerjem önmagam fényét.

Mindenki sötétségbe születik és annyi fényt visz bele, ami önmaga.

A sötétség még soha nem tudta legyőzni a fényt. Ugyan mindig újra és újra megpróbálja, de csak a belső sötétség az, ami veszélyes, mert az nem sötétség, hanem levegőtlenség. 

Minden elem kell, hogy a gyertya, a tűz égni tudjon. De leginkább a levegő az, ami fontos. Mert hiába van ott minden, ha nincs levegő.

Innen jön a kitörés vágya, a menekülésé, ami mélyebb szinten tiszta szabadságvágy. Nem függeni sem az anyagtól, sem az étertől. Magad lenni a tűz, elégetni mindent, felszabadulni az ittlét kötelékeitől és semmit sem hagyni magadból. Tiszta füst képében továbblépni, kitágulni. 

Hogy tűzvészként, vagy egy szál gyertyaként égsz, a te dolgod. De az égés akkor is lezajlik, ez a fázis nem kihagyható. 

Ezért érzékeli a tanítvány a szűkséget. Mert szűk a hely, kevés a levegő.

Ezt a prést nem lehet megúszni. 

Az utolsó előtti pillanat a fulladozásról szól. 

xxxx

"Ma éjjel álmomban fiat szültem, de nem volt életképes, és én nem küzdöttem az életéért. Magára hagytam, majd elrejtettem. Borzasztó lelkiismeret-furdalással jártam az emberek között és aggódtam, hogy vajon tudják-e."

Ez már a prés. Innen már csak kifelé mehetek. Ha ellenállok, ha nem, nincs visszaút.

2015. május 29., péntek

"Az orvos kúrál, a természet gyógyít"

"Egy jó orvosnak, gyógyítónak üzenet - a miheztartás végett



Egy jó gyógyító, aki valóban a beteg érdekeit tartja szem előtt, nem tesz csodát, mert tudja, hogy a gyógyulásért meg kell dolgozni. Változni kell. 
Ha csodát teszel, valójában időt rabolsz, mert a betegnek a leckét egy újabb kanyaron keresztül kell elsajátítania, lehet, hogy egy újabb betegség kifejlesztésével.

Azt kúráld, aki még nem tudja önmagát meggyógyítani, egyenesbe hozni. Ennek különböző fokozatai vannak:
amikor nem éhezik még másra, csak az azonnali javulásra, és ezt csakis külső anyagi fizikai gyógyszer formájában tudja elképzelni - neki adj gyógyszert a természet patikájából,
aki nyitottabb és már el tudja képzelni, hogy az anyagon túl is van valami, neki adj az anyag és szellem határán mozgó információt, vagy tanítsd meg rá, hogyan jusson hozzá ezekhez,
aki tudja, hogy az érzelmeitől szenved, neki adj alkímiai esszenciákat és nyugtasd meg,
aki nem tudja, hogy szenved, beszélgess vele, erősítsd meg, adj vigaszt számára és indítsd el,
aki elveszettnek érzi magát, hívd elő erejét és hitét,
aki fáradt és kiégett, sugározz felé feltétel nélküli szeretetet és mutass technikákat arra, hogyan tudja magát feltölteni,
aki lusta változni, rázd fel,
aki nem tud szeretni, ébreszd fel, mielőtt sorsa ébreszt,
aki önmagát keresi, mutasd meg neki igaz arcodat,
aki a halállal játszik, tudasd vele, hogy halál nem létezik,
aki már tudja magát valamilyen módon gyógyítani, harmonizálni, tanítsd meg merítkezni.
Beszélj az utadról azoknak, akiknek van fülük hozzá. Közben

ne félj beszélni a belső hangról.
Ne félj megmutatni az erődet, ha sokan gyógyulhatnak általa.

Ne félj kimutatni a HARAGODAT, HA VALAMI HELYTELENT LÁTSZ.

Ne félj semmitől, hiszen tudod, hogy minden illúzió, a betegség is.

Amit adsz, szeretettel add és fogadd el, amit kapsz érte.

Merj kérni, és elfogadni. A jó orvos tudja, hogy semmi sincs ingyen, de néha gyógyíthat ingyen is, ha úgy látja jónak.

Aki valóban gyógyít, lehet hogy visszautasításba, vagy neheztelésbe ütközik, mert a legtöbb beteg szeret beteg lenni, vagy a betegségével érzi magát teljesnek ... nekik csak időt tudsz adni, de az is nagyon sok.

Enyhítsd a kínokat, először a lelkit, utána a testit. A fájdalom néha helyénvaló, de ne tartson túl sokáig.

Mindig legyen benned hit, hogy van jobb és több, mint amit egy beteg éppen megél.

Mindig lehet segíteni, jó szóval, mosollyal, gyógyszerrel, de leginkább a jelenlét erejével.

Valódi jelenlétben mindenki gyógyul, mégpedig úgy, hogy saját lelke gyógyítja önnönmagát.

A valódi gyógyulás mindig találkozás a belső bölcsességgel, vagy gyógyítóval - a lélek erejével.

A lélek egyszerre több testet hat át. Ha egy ezekből gyógyul, sőt, ha egy teljessé válik, már maga gyógyítja a többit.

A gyógyulás többdimenziós, előre és hátra is hat az időben.

A betegség átmeneti állapot, bármikor újra egészség váltja fel, ha a lélek beáramlik."

2015. április 6., hétfő

I fade into you


If you were the ocean and I was the sun
If the day made me heavy and gravity won
If I was the red and you were the blue
I could just fade into you 

Ha te lennél az óceán én pedig a nap
S egy nap súlyos lennék s legyőzne nehézség 
s én lennék a piros te pedig a kék
Egyszerűen csak beléd olvadnék.

If you were a window and I was the rain
I’d pour myself out and wash off your pain
I’d fall like a tear so your light could shine through
Then I’d just fade into you 

Ha te lennél az ablak s én lennék eső
Kiömölnék, hogy fájdalmad lemossam
Ügy esnék mint könnycsepp hogy fényed átjárhasson
Egyszerűen csak beléd olvadnék

In your heart, in your head
In your arms, in your bed under your skin
Til there’s no way to know where
You end and where I begin 

A szívedbe, a fejedbe
a karjaidba, az ágyadban a bőröd alá
míg csak már azt sem tudod hol
érsz véget s hol kezdődök én.


If I was a shadow and you were a street
The cobblestone midnight is where we'd first meet
Til the lights flickered out, we dance with the moon
Then I’d just fade into you

Ha én lennék az árnyék és te lennél az utca
A macskaköves éjfélben amikor először találkoznánk 
Csak táncolnánk a holddal míg a fények kialszanak
s én csak beléd olvadnék

In your heart, in your head
In your arms, in your bed under your skin
'Til there’s no way to know
Where you end and where I begin

A szívedbe, a fejedbe
a karjaidba, az ágyadban a bőröd alá
míg csak már azt sem tudod hol
érsz véget s hol kezdődök én.

I wanna melt in I wanna soak through
I only wanna move when you move
I wanna breathe out when you breathe in 
(Then I wanna fade into you)

Be akarok olvadni, át akarok szivárogni
Csak akkor akarok mozogni, amikor te
Akkor akarok kilélegezni, amikor te belélegzel
(És akkor beléd akarok olvadni.)

If I was just ashes and you were the ground
And under your willow they laid me down

There’ll be no trace that one was once two
After I fade into you

Ha csak hamu voltam s te voltál a föld
majd lefektetnek szépen fűzfád alá 

Nyoma sem marad majd, hogy egyszer kettő volt az egy
Miután beléd olvadtam.

Oooooo oooooo oooooo
Then I just fade into you
Oooooo oooooo ooooooThen I just fade into you
Then I just fade into you
Then I just fade into you

oooooooooooooooooo
Csak beléd olvadok ....

xxxxxxxxxxxxxx

Csak emlékezésképpen, érdekes kis visszatükröződése annak, ami van, volt s lesz és nyoma sem marad annak, hogy az egy - valameddig - kettő volt :)


"Tudta és érezte, hogy ez mindig is így volt és örökké így is lesz. Az idők végezetéig tudna így ölelkezni vele. Hogyan is akarhatna mást, mint ezt? Ilyenkor önmagát sem értette. Miért is menekül ez elől mindig egy idő után? Egyszerre vágyik rá, aztán menekül. Talán mert megijed - megijed attól, amit ilyenkor érez - hogy nincs idő és nincs tér, hogy nincs ő és nincs én. Hogy teljesen egymásban vannak, szinte elvesznek egymásban." (http://feherkrisztina.blogspot.hu/p/love-fictio.html  4. rész )  

 


2015. március 30., hétfő

Biztos pont - átszűrődő üzenetek a párhuzamos világokból

"Amit most mondok, ne akard megérteni, 
nyitott szívvel olvasd."

Raffaello: Az első mozgató

I.

"Az első mozgató midőn létrehozta az első mozdulatát, 
érezte és egyben teremtette az ellenállás erőit is.
A mozdulat az ellenállás leküzdéséből ered, s olyan erő hatja át, 
mely túl van minden logikán, szenvedélyen, vágyon.
A bizonyosság, s maga a mozdulat a mindenben van, onnan ered,
éli önmagát és nem gondolkodik.
Áthatja mindaz, ami a teremtés kezdete óta jelen van,
s ahova elér.
Minden benne van a mozdulatban, de
képkockákra bomlik, 
végtelen dimenzióba nyílik, melyek összeérnek.
A csigaház éppúgy mint az őrtorony egy-egy belépési kapu,
de a kapu kinyitásához több kell, mint bátorság.

Odaadás kell, 
ráhagyatkozás kell, 
bizalom az ismeretlenben, a láthatatlanban.

Amikor az az erő, melyre ráhagyatkozhatsz, megkísért,
szenvedni fogsz.

Minden sötétet fel fog előtted sorakoztatni, hogy eltántorítson.

Senki sem tud segíteni rajtad, de ha
megvan már a biztos pont, 
amin lelked támaszkodik és elméd elpihen,
nem vesz, nem vehet rajtad erőt.

Egybekélve vele, önmagadba olvasztva ezt az ijesztő erőt,
minden tudás birtokosa lehetsz,
de jaj neked, ha erőddel visszaélsz.

Akkor száműzött leszel, örökre bolyongva keresheted
a visszavezető ösvényt,
mely előled elbújik
s addig újra nem mutatkozik meg,
míg minden leckédet újra meg nem tanultad."



II.

"Midőn hajlékomra érkezel kedves, 
és beterít az éj, gondolj rám.

Mindenem a tiéd, ahogy Te is a tiéd vagyok.

Minden sejtemben vágyódom utánad, 
s tudom, soha nem érinthetlek,
mégis 
egyek vagyunk, 
mert a teremtés kezdetétől egyben vagyunk.

Ha majd a szívedben dobogok, tudni fogod
'ez a kedves ereje, mely értem dobog'.

A legsötétebb pillanatokban sem hagylak el,
kísérlek, hordozlak, taszítalak a fény felé.

A fényben fogsz csak rám ismerni,
s kacagni fogsz kettéosztottságunkon.

De jaj nekem, ha eltaszítasz!
Kihez is mehetnék? Hova is bújhatnék?
A tudatlanság köde betakar, ha nevemet elfelejted.
Én is Te vagyok."



III.

"Midőn az éj leszállt, s a pillangók megpihentek, eljött hozzám az Úr, a magasztos.

Maga erejéből erőt vett rajtam, lényem legmélyére hatolva fiat szült bennem.

E fiú lassan cseperedett, megtanult járni, beszélni, de még nem eszmélt magára.


Eljött az én időm a külvilágban.


Feleségül adtak a legelőkelőbbhöz, ki kedvesen, gyengéden bánt velem.

Éjjelről éjjelre szerelme tüzével hevített s lelke tengerén ringatott.

Több volt nekem, mint szerelmem, uram volt, biztatóm s tanítóm is egyben.


Mikor szemét lehunyta, megjósolta jövőmet:

lesz egy kor, melyben fiamat magamban újraszülöm,

neki nevet adok, s örök nászban sétálok át a fénybe.


Nincs más dolgom csak emlékezni szavaira, azok értelmét nem kutatni, nem keresni,

csak engedni, hogy történjen, ami történni fog.


Az Úr, a Fiú és a Szerelem egy,

s nincs más dolgom, mint e hármat egyszerre beengedni."



2015. március 29.










Magamról

Saját fotó
I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.

Translate