Utóhatás

Hatalmas teher, hogy a megváltást nekünk kell befejezni.

A többiek csak a keresztet látják, a szenvedést.

Erre lettek programozva, ez lett az utóhatás.

S ez, ahogy legtöbbször, szinte mindig, téved.

Felnagyítani nem a szenvedést, hanem a menyegzőt kell.

A bort.

A közös vándorlást a tanítványokkal.

A sétákat.

A beszélgetést.

Az örömöt.

A közös meghitt együttlétet.

A békét.

x

Jöjjön, aminek jönnie kell!

Alászállás, felemelkedés, nevetés és mindennek a száműzése, ami a szenvedéshez kapcsolódik.

Legyen a kereszt új jel, új szimbólum.

Ne elválasszon, hanem összekössön.

Ne szomorúságot, hanem örömöt hozzon.

Lehessen újra ünnepelni az embert, a valódit.

Ami mindannyiunkban még szunnyad, de a kor hívó szavára lám, felébredt.

És ez így van.

Képzeld el!

Csak képzeld el.
Hogy te vagy egy bolygó, te hatod át erőiddel, lelkeddel.
Te élsz általa, te adsz lehetőséget neki a létezésre.
Rajtad, benned, általad élnek, lélegeznek, mozognak lakóid.
Sok-sok apró városod van, mind élnek, saját tudatuk van, de mégis te táplálod őket.

Istenként mit engednél meg ezen a bolygón?
Mik lennének a szabályok?
Milyen törvényszerűségek mozgatnák az élőlényeket?
Lennének-e egyáltalán saját tudattal rendelkező részeid?
Megengednéd ezt?
Mernél szabadságot adni?
Megengednéd akár a lázadást is ellened, vagy ez nem létezne a lehetőségek között?

Megengednéd, hogy pusztítsanak téged?
Hogy fájdalmat okozzanak neked?
Hogy ne vegyenek figyelembe, hogy ne is érezzenek téged?

Nehéz bolygónak lenni, mérhetetlen elfogadást igényel.
Szeretetet, szolgálatot.
Krisztusi tudatosságot.
Krisztusi erőt.
Krisztusi hitet.
Hitet az emberiségben.

Vajon ha te is Isten lennél, milyen világot teremtenél?
Mivel, kikkel népesítenéd be saját földedet?
És tudnál a lakóknak valódi szabadságot adni?
Végig tudnád nézni, ahogyan fejlődnek, s közben bántják egymást?

Mit hagynál ki ebből a világból, amit ma ismersz?
Az erőszakot? A harcot?
Vagy a félelmet?
A bánatot?

Ha szabadságot adsz, akkor nem válogathatsz abban, hogy lakóid mit élnek át, hiszen szabadok.

Hogyan védenéd meg őket saját maguktól?
Milyen védőeszközöket adnál nekik?
Talán lelkiismeretet, vallást, tudati határokat?

És amikor felnőttek, megengednéd nekik, hogy ezekről leváljanak és kilépjenek?

Meg tudnád tenni, hogy csak messziről figyeled őket, néha küldesz hozzájuk valakit, aki beszél nekik rólad és valós önmagukról, aztán csak várnál, végig szeretettel várnál, hogy végre rád ismerjenek, s benned magukra?

Ugye, hogy nem is olyan nehéz ...
Elképzelni.

Éld, most már éld azt, amit tudsz.
Tudod, hogy tudom, hogy tudod.

Boldog Új Húsvétot, vagy inkább éljenek az új krisztusok!!

Che

Légy a most!

Adott ez a vírus helyzet.

Nagy a káosz, a világ megállt.

Meg kellett állnia, nem mehet tovább, ami eddig folyt!

Elemésztjük a bolygót, tönkretesszük az élővilágot, egymást, szennyezzük nemcsak a biológiai-fizikai világot, de a szellemit is.

Mit gondoltál, meddig mehet ez még így?

És a vírus egy nagyon finom dolog egy háborúhoz, vagy atomkatasztrófához képest.

Örülj neki. Tényleg.

Ó, istenem, hát nem tudsz az eddigi életedben megszokott teljesen felesleges és káros szokásaidról lemondani? Nem tudsz elengedni, lemondani, felajánlani és változni?
Sírsz, hogy napi 24 órában a gyerekeiddel kell foglalkoznod?

Hát mégis mire számítottál?

Hogy majd életed végéig csak a netet bámulod és nem lesz semmi dolgod, amihez fel kell nőnöd?

Hát tévedtél.

De figyelj nagyon, mert muszáj.
Rajtad múlik a jövő.

Hogy mit választasz és mit kérsz.
Rajtad, egyedül rajtad, ember!

A kényelmet választod és a "semmit se kelljen csinálnom, oldják meg mások"-at választod? 

A nyafogást, a véget nem érő csetelést és a virtuális handabandázást választod?

Vagy végre felállsz, megrázod a fejed és megteszed, amit már régen meg kellett volna tenned: felelősséget vállalsz a tetteidért, a szavaidért, a teremtéseidért és a környezetedért.

És nem, nem kell félned, hogy jön az antikrisztus.
Nem.
Pont ellenkezőleg.

Krisztus magok csíráznak, növekednek és virágoznak.

Mindenkiben. Csak engedd meg s érezni fogod.

Ehhez kell a csend és a béke.
Kívül már megkaptad.
Engedd, hogy belül is meglegyen.

S akkor ...
Csodák történnek, ahogy mindig is el volt tervezve.

Légy a most.
A mindörökké már megvan.

ChE

Amikor a sötétség őrjöng

Amikor előző bejegyzésemet felraktam, ami egyébként már készült egy ideje és gondolkoztam is rajta, hogy megosszam-e ... még nem tudtam, hogy másnap mi fog történni Európában.

Nem is ez a fontos, hogy én mit, vagy hogyan tettem.

A lényeg, hogy van egy tendencia, ami elől nem tudunk elmenekülni.

Nem lehet nem benne lenni, mert ami most történik egyenes következménye annak, ami nem történt meg.

Hogy az európai ember nem vitte végbe azt, amiért kultúrája kifejlődött, amit örökségként kapott és amivel elindult annak idején.

Emberségét nem terjesztette ki, magát nem emelte fel krisztusi lényébe és nem lépte át azokat a határait, amit 2000 évvel ezelőtt ez a csodálatos lény megmutatott neki.

Még mindig az anyagiasság, az "én házam az én váram" és az erőszak bűvöletében él, azt hiszi, hogy a fizikai falak majd megóvják a barbárságtól, majd a katonai erő és a besúgó hálózat őt, mint Noé bárkáját megmenti a sötétség okozta borzalmaktól.

A sötétséget nem lehet legyőzni.

Csak távol tartani.

Azáltal, hogy meggyújtasz egy gyertyát, magadban.

Itt belül, a szívedben.

Ha ez bekövetkezett volna még időben és nemcsak egy-egy megvilágosodott, megtért ember szívében, hanem tömegesen, melynek következtében csak olyan vezetőink lennének, akiknek szívében is ott ég a láng, az emberség krisztusi lángja, akkor már nem lennének háborúk, nem lenne éhezés, erőszak, kizsákmányolás és mai értelemben vett politika.

Akkor az életet szolgáló, igazságosan felépülő, testvériségen alapuló társadalomban élnénk, és nem lenne szükség sem erőszakra, sem terrorra, sem forradalomra.

Tudom, utópista vagyok. 

De nem adom fel. 

Kell legyen egy ilyen bolygó valahol, vagy lesz még idő, amikor a Föld bolygót is idáig juttatja valamely faj, ebbe a régióba és akkor valóban jó lesz itt élni.

Most nem tudom, hogy mi fog történni, de azt kívánom, hogy az a láng, mely elűzi a sötétséget és a félelmet, minél több emberi szívben gyúljon fel és égjen örökké, mutatva, hogy vannak itt olyan igazak, akikért még érdemes megtartani a békét.

Belső középpont

lüktet

vibrál

beszél

mesél

.

szenvedély?

értelem?

kérdés?

mese?

vajon jól látlak-e?

.

szólj!

szólok

kérdezz!

felelek

.

kötődés

engedés

segítés

taszítás

.

tenném

nem lehet

tudom

értelek

belső pont

kijárat

világod

kifárad

.

vándor

vándorol

megpihen

szónokol

érzi már

nem nagy ár

bennem űr

hozzá tér

.