Szárnyas szívem az égben,
oroszlántestem a földben.
Eddig pihentem.
Mától egy testben létezem.
2.
Szememben mélység,
fölöttem kékség.
3.
Tüzem ég,
ha szíved jég,
jaj neked!
Tüzem ég,
parázslik rég,
ma érkezem.
A csaló,
ha bátor, elfut ma,
bárhol
él.
Nincs itt más,
csak
LÉL.
4.
A Napból jöttem,
a Nappal vagyok.
Két szép szemed rám mosolyog.
Él.
Ha küldesz, maradok,
ha óvnál, "nem akarok
terhedre lenni már".
"Közös szívünk a legerősebb vár."
A seb beforrt,
szél elfújta múltad mint a port,
nézz rám, élek, itt vagyok,
szívemben könnycsepp mosolyog.
Hit, erő, akarat mind kevés,
legtöbb az ölelés.
Ölellek, ringatlak,
szívemben bújtatlak
szép kedvesem.
Jer velem, életem,
nem hagylak el már
sohasem.
*****
"Belélegzem e sötét erőket,
s mivel nem bírok, átadom neked,
tudom, hogy számodra nincs akadály."
*****
- Óh, szívem királya,
sötétség hercege,
fehér paripádat nyergeled.
Jöjj, s vezess a fénybe,
hol mindkettőnk otthona vár.
- Légy erős és ne add fel, szerelmem.
Az ÉLET itt van,
csak emeld fel szép szemed,
s meglátod hajnalod csillagát.
Ki voltál, nincs többé,
s ki vagy,
mérhetetlenül ragyogó
érett és szép.
- Jöjj hát, vezess,
átadom terheim,
tudom, neked semmiség,
mi szívemet oly nagyon nyomasztja."
*****
Az Asszony néha visszanéz,
elidőz s sebeit számolgatja.
Nem sajnálja, csak pihen, pihen egy kicsit.
Nincs ami visszatartaná és nincs ami elűzné.
Erőssége sebeiben van,
melyeket a szeretet csatáiban kapott.
Soha nem számolja, mit adott,
soha nem bánja, ami volt.
Szívében égő tűzzel,
elevenen megy tovább,
akkor is, ha fáj.
Testén nyomot hagyott az út,
lelke mégis szabad.
Ha kell, együtt üvölt a farkasokkal,
vagy szelíd őzgidát simogat.
Lábnyomát benövi a fű,
illatát a szél messzire fújja.
Ősz hajában vadrózsa-szirmok.
Végre. Megérkezett.
*****
Szemébe néztem, kék volt.
Göndör szőke fürtök keretezték arcát.
"Félig ember félig isten vagyok.Titán.
A tengerből születtem.
Jó cselekedeteim avatnak Istenné.
Mondd, mit tehetek érted?"
Neve 4 betű,
otthona a kékség.
Poszeidón része ő,
nincs bennem semmi kétség.
----
RÉSZ VAGY S ÉN AZ EGÉSZ VAGYOK.
Részeim fúzióban.
Tüzem lobog, a parázson állva táncolok.
-----
A Napból jöttem,
tüzed vagyok,
tárd ki szíved,
beolvadok.
-------
Nem múlik semmi,
csak köd van,
csak ennyi.
Ne félj, ha bántlak,
ne fuss, ha várlak,
szeress, ha érzed,
csókolj, ha kéred.
Szemed kitárul,
lényed bezárul.
Bensődben hordod,
a drágát, a sorsod,
ki nem volt, most itt van,
ünnepelj vígan.
xxx
Nyomodban járok,
benned élek.
Én vagyok Ő,
s Ő vagy Te.
A kegyelem ösvényét járod,
Ez az az út visszafele.
xxx
Száműzött istenként lépdelek
kezemben méhlepény
még meleg
csecsemő sírdogál karomban
minden mi köthetett
ott hagytam
Istenek megkértek
hozzam le s szoptassam
adjak rá szép ruhát
etessem gondozzam
lelkét is óvjam én
s hazáját titokban
szőjem be mesékbe
feledni ne hagyjam
Eljön majd új idő
síron túl él e lény
fáklya a kezében
mutatja van remény
(2020.06.22.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése