A "bolygó" megmentése - felébredésed által történik - Mooji

Ismerős gondolatok ... megfelelő tolmácsolásban.

Minden Veled kezdődik.

Van magyar felirat, csak egy kattintás.

Női tanító ... ?

Érdekes részlet.
Ez a kérdés engem is hosszú ideig foglalkoztatott.
A japán történet ... érdekes ... talán vannak is visszhangjai, lenyomatai bennem.

A válasz már ismerős.

MIndegyekvagyunk ... hihi

Mi része a valóságodnak, és mi nem?

A valóságról írni, nagy falat.
Megpróbálom apróbb darabokban, még emészthető részekben elmondani, ami ezzel kapcsolatban ma megjelent bennem.

Minden a valóságod része, az is, amiről nincs tudomásod.
Minden, ami valaha volt, van és lehetett volna, lesz ... és még folytathatnám, itt van benned.
Egy "csomagban" benned van teljes lényed és e LÉNY minden tapasztalata és lehetősége.

Az általad is érzékelhető tartományba akkor kerül be, amikor valamely részét e mintázatnak, vagy nevezhetjük nyugodtan fraktálnak is, elkezded kibontani.

Figyelmedet ráveted és ezáltal kiválasztod.

Hozol egy választást, nem biztos, hogy tudatosan, de meghozod.
E választás mindig az önmeghatározásod talajáról indul el.
Akinek gondolod és érzékeled maga abban a pillanatban, az a részed választ.

Mindig választasz és sok részed van, ami folyamatosan ezt teszi.
Ezáltal több dimenzióban létezel, hiszen soha nem vagy ugyanolyan.

Ezek a párhuzamos választások párhuzamos valóságokat hoznak létre, melyekre egyben rátekinteni tudatosságod növekedésével tudsz, amikor e többszörös lényednek tudatára ébredsz és képes vagy ebben a sokdimenziójú világodban tudatosan mozogni, forgolódni. Ez egy folyamat, nem lehet és nem érdemes siettetni. A figyelem megtartása segít, de tudnod kell, hogy a figyelem, bár fontos, de nem elegendő ahhoz, hogy TELJES LÉNYEDNEK TUDATÁBAN légy.

Ehhez kell még valami, ami egy másik részed tulajdonsága, a BEFOGADÁS.

Ha most erre így egyben ránézel, láthatod a mintát, ahogyan a benned élő NŐ ÉS FÉRFI összefonódik. Mindkettőjük lénye kell ahhoz, a LÉNY BENNED TELJES LEGYEN.

E két képesség, a FIGYELEM és a BEFOGADÁS ritmusosan változó és egyre táguló együttműködése az, ami elvisz önmagad TELJESSÉGÉHEZ. A közeg, amiben ilyenkor mozogsz, a SZERELEM.

Minden egyes részed része a teljességednek ezért az egyik legfontosabb kulcs az elfogadás. Amit önmagadban még nem tudsz elfogadni, kívülre helyezed és tükörként nézegeted a külvilágban.

Ahogy beemeled e kívül is megmutatkozó részeidet is a TUDATOS BEFOGADÁS/BEÉLÉS révén, részeiddé válván kioldják azokat a kötelékeket, melyekkel külső megnyilvánulásaikhoz kötötted magadat.

AHOGY TUDATOSSÁGOD NÖVEKSZIK, ÚGY VAGY TUDATÁSBAN az adott dimenzió mentén meghozott VÁLASZTÁSAID KÖVETKEZMÉNYEINEK. A törvényszerűségek kitapinthatókká válnak, és amikor ez az oda-vissza hatás már nem hoz újat, elengeded és szintet lépsz, azaz egy másik irányból, egy másik minta révén, egy újabb választás révén kezded el kibontani világodat ...

Végtelen a mintázat, végtelenek a lehetőségeid, csak rajtad múlik, hogy mit választasz.

(Ha Te az UFO-kat akarod mindenáron látni és ezzel töltöd a napjaidat, hogy mikor ki és mit írt erről, ki hol és mit látott, akkor neked ez innentől a valóságod része lesz. Ha az összeesküvés-elmélet híve vagy, azt fogod behozni a világodba, hiszen ezzel foglalkozol nap-mint-nap intenzíven. De lehet, hogy a művészeteket, a zenét és a festést választod, vagy a táncot, ezáltal az lesz a valóságod része.)

A mintázat adott, hogy melyik részt nagyítod fel belőle és színezed ki napjaiddal, gondolataiddal, szavaiddal és érzéseiddel, rajtad múlik.

Mi lenne, ha valami olyat választanál, ami önmagában is gyönyörködtet és már színezése közben is ÉLTET?

Amihez nem kell más, csak Te, mégis megosztható és örömet okozó másoknak is, ha veled együtt csinálják, élik?

A Szerelem, mint alkímiai művelet

Maga a szerelem, amit egész életemben kerestem, s ami hiányként jelentkezett végestelen végig az utamon, tulajdonképpen "egy emlék megélésének hiánya" volt, egy mélyen belém égett emlék megjelenése ebben a fizikai közegben.

Maga az emlék, az ISTENI SZERELEM ÁTÉLÉSE már megtörtént, már létezik, a minta része és ilyenformán mindenki számára elérhető.

Ismétlem, mindenki számára elérhető.

Mert, ami a MINTÁBAN BENNE VAN, AZ A TEREMTÉS RÉSZE ÉS ILYENFORMÁN MINDENKIBEN BENNE VAN ÉS ELŐBB-UTÓBB RÉSZÉVÉ/RÉSZESÉVÉ VÁLIK.

A Szerelmet előhívni néhány játszótársam segített, nem is akárhogyan, rendkívüli gyengédséggel és humorral, vigyázva arra is, hogy én ezt a tapasztalatot ne a velük való kapcsolatomból, hanem önmagamból vezessem le, hogy elérhessek arra a pontra is, annak a megértéséhez/megéléséhez is, hogy ez az érzés, maga a SZERELEM BENNEM VAN, és nem függ senkitől.

Ezt a pontot élem most, hosszú volt és fáradságos ide eljutni, mert megelőzte egy fájdalom, egy eltaszítás, egy leválasztás. Mert magamtól ennek meglépésére nem lettem volna képes. Az esszenciám lényege az is, hogy nem tudok senkit eltaszítani magamtól, még ha fájdalmat okoz, akkor sem. Mindent megengedő és befogadó lény vagyok, és a másik ISTENISÉGÉHEZ KAPCSOLÓDOM SAJÁT ISTENISÉGEMMEL.

Ez az igazság, amit öntudatlanul, vagy inkább megélve - ami a legtöbb, amit kaphatok és adhatok magamnak - alkalmaztam és alkalmazok a mindennapokban is, vezetett ide, ehhez az állapothoz.

Tudom, hogy szeretve vagyok és ez az állapot nem függ senkitől és semmitől.

Minden, amit teszek, látok és érzek, egy mintázat kibontása az időben, az előttem járók itt hagyott részeinek átélésével és felhasználásával. Ilyenformán én is hagyok itt részeket magamból az utánam jövőknek, mellyel szabadon és felszabadultan tehetnek, amit csak akarnak.

Maga a SZERELEM soha sem nélkülözi az eggyé-válás aktusát.

Ez már a fizikai szerelemben is benne van, de ami ALKÍMIÁVÁ emeli, az az ÉTERIBEN VALÓ EGGYÉ-VÁLÁS. Veled is meg fog történni, mert a fő MINTÁZAT tartalmazza. Ez egy fókuszpont, ahova mindenki eljut egyszer.

Amit én és még sokan mások, akik már átélték és élik, tehetünk, hogy rávilágítunk erre a pontra, megélve és benne létezve felerősítjük magát a dinamikát, a mágnesesség erősödésével nagyobb hangsúlyt adunk e pontnak az időben, vagy inkább messziről is kivehetőbbé tesszük ezt a mintát.

Dönthetsz úgy, hogy már most erre tartasz. Hogy nem akarsz másfelé kitérőket.

Nem is kell hozzá sok, csak már MOST ÉLNI A SZERELMET.

Nem várni senkire, nem akarni semmit a másiktól.

ODAFORDULVA AHHOZ, AKI MOST VAN VELED ÉS ÉLNI ÖNMAGADAT.

Amint előhívod magadból a feltételek nélkül szerető nőt/férfit, úgy jelenik meg majd világodban, először leginkább belül a VALÓDI SZERELMED, akivel találkozva már soha többé nem érzel magányt, vagy elhagyatottságot.

Azért nem írtam, hogy "soha nem leszel egyedül", mert már most sem vagy.

Most is ölelésben vagy, ahogy én is abban voltam, csak rajtam múlt, hogy ezt mikor és hogyan engedem meg magamnak, hogyan bontom le magamról az akadályokat és gátakat, melyek ennek érzékelését meggátolták.

Az előző honlapom erről szólt, erről a lebontásról és az azt megelőző beáramlásról, mely beáramlás a tudatban akkor általam érzékelt formákon keresztül csatornázott üzenetek formájában érkezett.

Mégis azt kell mondjam, hogy maga a csatornázás és a beáramló információk akkor tudtak részemmé válni, amint a közvetlen környezetemben - egy hirtelen megvilágosodás révén elengedtem minden elvárásomat a "rám bízott" másikkal kapcsolatban -  elkezdtem ÉLNI A SZERELMET, melyre e tudatrészek tanítottak.

Ez innentől már ALKÍMIA.

Beáramlott világomba MINDEN.

A FOLYAMATBAN ÉLEK ÉS SZERETEK.

Ez a lényeg, szeress bárkit TELJESEN, akit csak tudsz, annak tudásával és érzésével hogy egy istent/istennőt szeretsz.

Mert ez így van.

Most ennyi.

Kikapcs.

Az anyagról

Fordulópont lenne?
Megértés.

Az anyag, amiből annyira kikívánkoztam, most újra értelmet nyert.
Kezdettől fogva erre vezettek, vezettettem.

Nincs hova menni, ami VAN, AZ A LEGTÖKÉLETESEBB.

Hogyan is mondta Hamvas Béla?  "... a tejóceán köpülése".

Kivel?
MINDEGY. :)

Hogyan?
Nem fontos.
A Pillanat Műve lesz.

Miért?
Mert ezért jöttünk és ezért maradunk.
Egymás szemébe nézve "haladva a téridőben" kibontani a szellemet a formából a formában.

Annyira vicces, hogy ez is itt volt eddig is, meg minden más is itt van,
csak észre kell venni.

:))))

Élek és élvezem!

"MINDEN JÓL VAN A TEREMTÉS EGÉSZÉBEN"

És azzal sincs semmi baj, ha önmagamat ismétlem,
hiszen MINTA VAGYOK,
rész-minta,
minta-rész ... és ez így jó .... Hipp-hipp-hurráááá!!!

Mi várható a megvilágosodás után?

Van azért, ami/aki most is segít ...

Dienes István előadása.

Tapasztalatok ... hogyan történik mindez ... ?

...

A HANG HIÁNYA - Teremtés 3.

Minden, ami eddig a formán túli világból megjelent bennem .... először kitartóan óriási hiányként mutatta meg magát.

Hosszú idő volt, mire kibontakozott, de mindenben, minden eseményben, vágyban, szenvedélyben, szenvedésben, minden földi mintában benne volt ... a hiány.

Úgy hoztam létre ezt az életemet, hogy ez a hiány vezessen, hogy még véletlenül se tudjak másfelé nézni, még véletlenül se tudjak elmerülni valamiben, ami nem ez, amiben ez nincsen benne.

Félelmetes (de nem ez a jó szó, csak nehéz kifejezni másképpen, inkább érzés, amikor érzed valaminek a megkérdőjelezhetetlen és mindent elsöprő erejét, ami lenni akar) ezt visszafelé áttekintve látni, hogy ott voltak és vannak a lábnyomok, a láthatatlan lenyomatok, melyek ide, ebbe a pontba és azon túl vezetnek ...

Talán most már mondhatom, hogy "saját" nyomok, mert a MI nyomai ezek.

Nem vagyok egyedül és már gyerekként sem voltam ... csak akkor az, amit érzékeltem, félelemmel töltött el ... ebben a környezet nem segített, mert nem is állt mellém, de nem is hagyott magamra ... s ezáltal duplán ezt a félelmet erősítette, a félelmet az ismeretlentől, a formákon túli világtól.

Már kamaszként két életem volt. Hogy túléljek, hogy életben maradjak, írtam magamnak fejben egy "könyvet", egy másik életről, amiben én feltételek nélkül szeretve vagyok és bár nem vagyok tökéletes, de mindig számíthatok azokra, akik szeretetükkel körülvesznek. Így töltöttem be akkor a hiányt. A tudat vezetett erre már akkor is, hiszen nem mondtam el soha senkinek, nem írtam le és semmilyen módon nem rögzítettem, mindez csak fejben, de napról napra íródott. Ez volt az első segítség önmagamnak a formán túli világoktól. Betöltöttem a hiányt úgy, ahogy tudtam, akkori önmagam erejéből. Megszültem magamból a nőt, és ez a születés nem nagyon kapott segítséget kívülről, viszont annál többet e belső fantáziavilágból.

A hiány, ami mindig is itt volt, talán itt kezdődött tudatosodni bennem ...

És most kibontakozni látok egy ezzel együtt futó mintázatot, egy másik hiány mintázatát, amit sokan sokszor a szememre vetettek, mert ők másképpen látnak kívülről engem, mint én magamat belülről ... Ők a formát látják, én érzem azt AKI VAGYOK.

Egészen idáig küzdöttem ezzel is, de most elengedem.

Mert látom, tudatosodott bennem, hogy ez is egy hiány.

Az életemen végigvonuló, nagyon is TUDATOS VÁLASZTÁS EREDMÉNYE.

Átszövi a lényemet, mert tudatosan választottam és öntudatlanul vezetve vagyok ezáltal is.

Ez a HANG hiánya. A Megnyilvánulás hiánya. A szereplés és szerepelni vágyás hiánya.

Mind egy tőről fakadnak és egyáltalán nem véletlenül teremtettem magamnak ide őket.

Kellettek és kellenek, részeim ezek is és egyszer majd átadják helyüket valami másnak, amikor már betölthetővé, elég tisztává válik ez az ŰR is.

Az is lehet, hogy egyszerűen csak emlékezni fogok "azokra az időkre", amikor már betöltődött.

Most tulajdonképpen megnyugodtam.

Mert eddig is tudtam, hogy ez van, de most már értem is.

Hogy ez a hiány mikor húzza be a formán túli világból azt a mintázatot, amihez én vagyok a fókusz, nem tudom.

De mostantól, az eddigiek fényében, teljesen rábízom magam újra és ismét és mindig arra a vezetésre, ami eddig "elhozott" és soha, de soha nem hagyott cserben.

Mert ÉN VAGYOK, TE VAGY és MI VAGYUNK.

UI: Közben egy másik nézőpontból nézve nemrégiben elhatároztam, hogy zongorázni és németül tanulok, hogy ne unatkozzak annyira .... vicces. Rajzoljuk a mintát rendesen.

Örök Iránytű

Ahogy 

a-z idők kezdetén 

"meg lett mondva":

"... a sok-sok kis egyesülésből jön létre 

egy még magasabb szintű egység, 

ami a MI-ben 

és a még nagyobb MI-hez csatlakozva 

utazik szépen felfelé a dimenziókon, 

egyre nagyobb tereket befogadva magába 

és megélve és átlényegítve az esszenciával, 

aki Ő, 

aki mindannyiunkat létrehozott önmagából, 

és szabadon elengedett, 

hogy tapasztaljunk, 

majd örömmel újraintegrálva magába mindazt, 

amit Ő, mint Tudat 

rajtunk keresztül 

bennünk és általunk 

megtapasztalhat. 

És Ő örül, 

minden egyes tudati önfelismerésnek örül, 

és ott van és ünnepel saját magában, 

amikor felismeri önmagát magában. 

És akkor van az, hogy úgy érzed, 

hogy a szeretet óceánján úszol és 

minden ott van és 

nincs idő, nincs tér, 

csak Ő van, 

csak a Mindenség, 

amint átölel és szeret, 

végtelenül szeret, 

szereti önmagát és benne téged. 

Ez az ahova tartunk, 

kincsem, 

ez az úszás az óceán, 

a végtelen szeretet óceánján egységben Vele és Benne, 

és mi benne és ő mibennünk …. 

Igen, ez az, amit a szellemmel való összeolvadásnak is hívhatunk,

és amihez fogható nincs több, 

mert 

ez 

a 

MINDEN. ...'

... ez az, ahova tartunk.

.

Forrás: www.kapcsolat-felvetel.lapunk.hu

She let go ...

By Ernest Holmes (American writer, 1887 – 1960)

She let go.
She let go.
Without a thought or a word, she let go.
She let go of the fear.
She let go of the judgments.
She let go of the confluence of opinions swarming around her head.
She let go of the committee of indecision within her.
She let go of all the ‘right’ reasons.
Wholly and completely, without hesitation or worry, she just let go.
She didn’t ask anyone for advice.
She didn’t read a book on how to let go.
She didn’t search the scriptures.
She just let go.
She let go of all of the memories that held her back.
She let go of all of the anxiety that kept her from moving forward.
She let go of the planning and all of the calculations about how to do it just right.
She didn’t promise to let go.She didn’t journal about it.
She didn’t write the projected date in her Day-Timer.
She made no public announcement and put no ad in the paper.
She didn’t check the weather report or read her daily horoscope.
She just let go.
She didn’t analyze whether she should let go.
She didn’t call her friends to discuss the matter.
She didn’t do a five-step Spiritual Mind Treatment.
She didn’t call the prayer line.
She didn’t utter one word.
She just let go.
No one was around when it happened.
There was no applause or congratulations.
No one thanked her or praised her.
No one noticed a thing.
Like a leaf falling from a tree, she just let go.
There was no effort.
There was no struggle.
It wasn’t good and it wasn’t bad.
It was what it was, and it is just that.
In the space of letting go, she let it all be.
A small smile came over her face.
A light breeze blew through her.
And the sun and the moon shone forevermore . . .

IN: SHAUMBRA MONTHLY
http://www.scribd.com/doc/117417093/Shaumbra-Monthly-January-2013

Amikor eljön a Csend Ideje ...

Vannak tiszta pillanatok, amikor a csend beszél.
Zenél neked.
Csak neked.

Szimfóniaként látod a múltat és tudod, hogy nem tudsz már többet hozzáadni.
Hogy már csak variálod, már csak a dallam akkordjait játszod felváltva.

Ismételsz, szélesíted a folyamot, a folyamatot, de már nem adsz hozzá semmi újat.

Eljött a csend, a szünet, a lélegzetvétel ideje.

Először kifújod jó mélyen a levegőt.

Majd jön egy kis szünet.
Levegő nélkül vagy.
Éppen a kellemetlenségig, nem tovább.

Aztán becsukod a szemed és nagy levegőt veszel.
Mélyen, élvezettel.
Kitárod magad az újnak.
Megengedve, hogy betöltse a vákuumot.

Itt vagy.
Élsz.

Kell ennél több?

Leckék az életről ... és a halálról

Teremtés 2.

Elengedni majd érezni a hiányt.
Az űrt.

Erővel, erőszakkal is elszakadni.
Hagyni magam eltaszítani.

Mint a ringlispílen, amikor meglöktek gyerekként.
Szabadon szállni és bízni benne, hogy azért még itt maradok.

Ott rögtön tudtam, hogy a gravitáció visszahúz.
Nem féltem.
Láttam/tudtam/TUDATÁBAN voltam
a visszahúzó erőt megtestesítő láncoknak.

Most is ez van.
Elrúghatjuk magunkat egymástól,
de a "gravitáció" visszahoz.

Sőt!
Ebből tudom, hogy valódi az, ami történik.
Hogy visszatér.

Akármennyire úgy tűnik, hogy vége van.
Vagy hogy ellöktem magamtól.
Vagy "ő" lökött el.
Nem igaz.

Hányszor játszottam/játszottuk ezt el?

Ez a lebontás szent rítusa,
a tisztulásé
amivel mindent lebontunk,
ami ebben az illúzióvilágban még elválaszthat.

A múlt hiteit, az elmúlt életekből ránk rakódott port és piszkot.
Mások nem választott lenyomatait bennünk.
A vágyakat, melyek elérhetetlenek és idejét múltak.
A jövőbe vetett bizalmat.
MINDENT, AMI NEM A JELEN.
AMI NEM VALÓDI.
Ami elfed és tompít.
Ami kiszív és elfáraszt.

Mindent, ami csak önáltatás.
Ami csak az elme, az ego játéka.


Maga a folyamat már teremtés.

Lépések sorozata, melyet az egy törvénye mozgat.

KÖSZÖNÖM, HOGY RÉSZE LEHETEK!

Kérdések ...

Vagyok-e Hang? Vagy inkább Tánc vagyok?

Vagyok-e fül, vagy inkább csend vagyok?

Vagyok-e alkonyat, vagy inkább kikelet vagyok?

Vagyok-e tér, vagy inkább az idő vagyok?

Vagyok-e benned, vagy magam-magvában vagyok?

Vagyok-e érted, vagy csak magam-ért vagyok?

Vagyok-e követőd, vagy szeret-ő-d vagyok?

Vagyok-e utad, vagy kísér-ő-d vagyok?

Vagyok-e szerelem?

Szerelemben vagyok.