Putyin és az ő horkruxai - gondolatkísérlet 1.

Felnőtt létemre rajongója vagyok a HP sorozatnak. Sokszor meghallgattam már hangoskönyvként. És sok-sok olyan utalás találtam benne, ami jó alapul szolgál a párhuzamokhoz jelenlegi világunk – ami nem az egyetlen valóság - és a mű között. Néha eltűnődöm, hogy vajon ez volt az a szándék, amiért JKR lehozta ezt a művet? Mert lehozta, nem egyedül és nem csak emberként írta, az biztos.

Szóval Putyin, de nevezhetjük Voldemortnak is, látszólag mindent megtesz a hatalomért. Azért, hogy halhatatlan legyen, bekerülhessen a történelembe mint nagy Putyin (Nagy Vlagyimír).

Vajon ami vezeti, azt nevezhetjük hatalommániának? Vagy inkább a háború szellemének? – kötve hiszem, hogy a háború magas szintű entitás lenne ... Sokkal inkább a múlt sebei, a múlt átkaiként itt élő erőhatások azok, melyek most ezt a konfliktust táplálják energiájukkal és ráépülve segítik a pusztítást.

Nézzük kicsit távolabbról a dolgokat, lehetőség szerint „behind the short wall”, ahogy kedvenc társaim mondanák.

Mik azok a horkruxok, amik még mindig képesek a háború halott testét újra és újra élővé tenni? 

Hol és mikor és kiknek kellene, lehetne ezeket úgymond elpusztítani, de legalábbis kiengedni őket bezárt börtönükből, hogy többé ne okozhassanak bajt? 

Most és nekünk.

Sokan próbálták, próbáljuk. A végigélt tragédiák, a bőrünk alá mászó több generációs traumák azok, melyek megváltásért kiáltanak és amiknek a felszínre kerülésével bármi megtörténhet. Béke magaddal, de akár háború másokkal. Mert minden bántás, harag, gyűlölet és hisztéria innen, ebből származik. A megalázott, meggyötört, kifosztott, meggyilkolt, elhallgattatott, bántalmazott és e megaláztatásért visszavágni akaró emberből.

És itt nincs helye a személyes igazságnak. Mindegy, hogy melyik oldalon vagy. A haragod, a gyűlöleted, az ellenszenved a háború szellemét táplálja, még akkor is, ha te magad pacifista vagy.

Ha nem szereted a háborút, de szívedben kiközösítesz csoportokat és meg is tudod magyarázni, hogy miért, már táplálod a bestiát. És tök mindegy, hogy nemzeti, történelmi alapon, vallási alapon, vagy nemi identitás alapon.

Ha kiközösítesz bárkit, magadat közösíted ki. Belelépsz egy olyan energiamezőbe, ahol dualitás van, és ennek a dualitásnak a természete a hatalomra épül. Mindig van, aki jobban, többet, vagy ügyesebben csinál, birtokol, vagy vezet valamit. És ez nagyon is jól lehetne így, ha ez csak egy szimuláció lenne, ha tényleg csak azt a játékot/játszmát irányítaná a harc öröme, ami mindenki számára biztonságos. Mert a harcnak van öröme, és létjogosultsága is, ha az tiszta és nem mások elpusztításáért, hanem önmagadban önmagadért vívod. Saját kiválóságodért, saját fejlődésedért a saját belső árnyaiddal. A múltaddal, az ősök rád rakott terheivel, a tökéletlen testeddel, az elkövetett bűneiddel és az elszenvedett sérelmeiddel.

Ha ezt nem  tesszük/teszik meg elegen, hogy e belső árnyaikat felismerik, átszeretik, elfogadják és megszelidítik, akkor ezek a belső árnyak külsőkké válva kint kószálnak a nagy tudatalatti térben és alkalmas időnként összesűrösödve rákapaszkodnak arra/azokra, akik erejüket a pusztítás szolgálatába állíthatják. Azokra, akik azt választották, hogy megengedik ezen árnyak teljes uralmát nemcsak kívül, de belül is, minden részükben.

Szelidítsétek meg saját belső árnyaitokat, hogy kívül, azaz a többi ember javára csak az egyensúlyt, a harmóniát és a fényt sugározhassátok!

Namaste!

Szeretni jöttem

Szeretni jöttem, 

nem vérben ázni.

Szeretni jöttem, 

nem reklamálni.

Szeretni jöttem,

nem vitázni,

egyedül állni.

Szeretni jöttem

valakit, valahol ...

Szeretni jöttem.

Hová, mikor?

Szeretni jöttem?

Tettem-e? Adtam-e?

Szeretni jöttem.

Hozzád. Érted-e?

Szeretni jöttem,

szeretni! Értitek?

Ebben a világban

mondd ezt ki érti meg?

Érti valaki ezt a kínt, 

ezt a vágyat?

Szeretni jöttem, 

nem vágyódni,

utánad.

COVID - egy lehetséges magyarázat

Tudom, hogy mindenkinek elege van belőle, de azért mégis.

Amikor egyik kedvenc mesterem is valótlanságokat, egós butaságokat szajkóz, az már nálam is kiveri a biztosítékot.

Elmondom, hogy én hogy látom ezt az egész helyzetet.

Nincs nagy baj, csak fel van nagyítva a probléma - mondják sokan.

Ez részben igaz. Csak az idevezető út volt nagyon hosszú.

Először is, vegyük sorra az okokat, melyek ide vezettek.

Az emberek elfelejtettek egészségesen élni. Mindent kívülről, másoktól, az orvosoktól, a gyógszerektől várnak. Hol vannak a füves asszonyok, a népi gyógymódok? A természetes módszerek, a homeopátia. Mindent nevetségessé tettek. A tudomány az új vallás. 

Mindenre gyógyszer kell, ha fáj a fejed, ha fáj a derekad, ha megy a hasad, ha prosztatád van :D, vagy ha női fájdalmad ... Naponta sulykolják beléd, hogy mit vegyél a gyógyszertárban, mi bajod lehet és azt melyik gyógyszer gyógyítja.

A kémia, a vegyipar mindent kiölt, ami természetes. Vegyél meg mindent a boltban, mert az olcsóbb. Nagyipar lett a mezőgazdaság is. Ne termelj semmit a kertben, legyen ott pázsit és dísznövény. Ami maradt, azt permetezd, azaz ÖLJ.

Gyorsan tömj magadba minél több kaját, lehetőleg minél többször. Nincs idő a főzésre, alkotásra, finomkodásra. Egyél aztán szaladj, rohanj. Nem maradhatsz le semmiről, mindent meg kell szerezz. FOGYASSZ, MERT AZ TESZ EMBERRÉ.

A gyereket add intézménybe, minél hamarabb. Amit ott mondanak, az a tuti. Ne hallgass a szívedre, a megérzéseidre, minek? Majd az okosok megmondják, hogy mit gondolj. Az okosok már nem is annyira okosok, de ez már senkit sem érdekel. Új like gyűjtő elit van felemelkedőben, kinek több like jut, ottan van a zigazság.

Vegyél minél több okoseszközt és azon keresztül keresd az igazságot. Nézz sorozatokat. Véget nem érő tartalmakra kattanj rá, légy függő. Majd szépen átmossuk az elméd, észre sem veszed.

Ne gondolkozz önállóan. Egyáltalán ne gondolkozz. Ne legyen véleményed. Majd mi megmondjuk neked, hogy hogyan élj, gondolkozz és mit akarj. 

Dolgozz, ne menj betegszabadságra. A betegség nem létezik. Csak nem vetted be a megfelelő gyógyszert. Miért nem vetted be? Tessék csak bejönni dolgozni. A gyereked sem lehet beteg, adunk neki oltást, az majd megóvja. Beteg? Gyógyszert beadtad?

Hát igen, ide jutottunk.

És most, amikor a nagy vegyész isten gyógyszeripara nem tudja a megoldást egy új betegségre, mert nem tudja, valljuk be, össze is omlott a rendszer. Ez várható volt. Ha nem most, akkor majd később.

Mert nem lehet az emberek egészségét a gyógyszeriparra alapítani. 

A saját testemért én felelek. Én kell hogy eldöntsem, hogy mivel táplálom, mit viszek be és hogyan élek.

Kiadtuk a kezünkből az irányítást és ez lett belőle.

Teljesen logikus.

Ez az egészségügyi, de inkább betegségügyi ellátás csak "békeidőben' működik valahogy.

Háború idején kiderül az igazság. Mert háború dúl. A vírus megmutatta, hogy a gyógyszeripar és az ő üdvöskéje, a lebutított orvostudomány meztelen.

Hát ez van.

És a többi már csak következmény.

Az egészségügy összedőlt és viszi magával a többi szektort. Az oltással próbálkoznak még egy darabig, de az sem lesz megoldás, mert a vírus egy viszonylag intelligens program. Nem lehet csak úgy kicselezni.

A megoldás egy teljes váltás, ami alapjaiban írja át a jövőt. 

100 év múlva történelmi időknek fogják nevezni az utódaink ezt a korszakot.

Korszakváltás van, éppen most. Ne engedd, hogy elsodorjanak az indulatok.

Ne légy függő a kényelmes 20. századtól. Egy kényelmetlenebb, de sokkal izgalmasabb 21. század jön.

:D

Vígjáték vagy végjáték

Mit is írhatnék e katyvaszban azoknak, kik még mindig a külvilágban keresnek?

Belül keress.

Önmagadban.

Ez az egész felfordulás ezt a célt szolgálja.

Otthon maradni és egyre beljebb és beljebb szállni. Önmagadba.

Mert mit is keresel kívül? Tükörképet? Mely szép? Vagy csúnya?

Még meddig takarod el önmagad elől az igazságot, hogy belül tágasabb.

Hogy minden itt van és belül van.

Minden, ami fontos, ami igaz, itt van belül, legeslegbelül benned.

És nem másban.

Senki sem fogja neked megmutatni az utat oda, ahova vágysz.

Mert nincs út. Éppen ellenkezőleg. Elterelés van.

A lényegtől való elterelés most rendkívül zajos.

Kint ólálkodnak a hamisságok és a nevetségességek.

Mi tud téged megingatni magadban, mint te magad.

Hát mi történhet veled, amit nem tudsz, hogy valamikor történni fog?

A haláltól való félelmedben eldobod magadtól a teljes életet?

Nevetséges és sírnivaló ez az egész.

Színjáték, amit annyian elhisznek.

Pedig a nagy rém mögött ott áll az Isten.

És mosolyog.

Tudja, hogy a gyermek hamarosan felnő.

Révbe ér és megtanul valóban játszani.

Önmagát, és önmagával, hogy a teremtés tovább rezegjen,

felfedezetlen térbe nyomuljon

kitalálhatatlan végtelenekbe burkolózva 

áldja a mindent

hogy létezik, hogy létezett

és beleadta magát a semmibe.

Lassulj le!

Amit igazán most lehet gyakorolni és tenni, az a leszakadás a tömegtudatról.

Lassulj le, és hozd le magad a netes drogról. Mert az.
Addiktív és káros. Mindenkinek.

Csak annyit használd, ami az élethez szükséges. Közben tudj kitekinteni, felülemelkedni belőle.

Ha otthonról dolgozol, akkor tartsd rendszeresen szünetet és csinálj valamit, ami az érzékszerveid karbantartásáról szól. Tágítsd a megismerésed határait és ne fókuszáld folyamatosan csak egy dologra.

Tanulj meg várni és elfogadni.

Kapcsolódj a naphoz. Minden nap. A legjobb az lenne, ha meg tudnád nézni a napfelkeltét.

Ha nem teheted, mert nem látszik onnan, ahol vagy, akkor nap közben adj időt magadnak, hogy kapcsolódj a napfényhez.

Egyedül. Te és a Nap. Engedd, hogy megszólítson, hogy átbizseregtesse sejtjeidet.
A legjobb tanácsadó.
Mesteri légiók állnak készen, hogy füledbe suttogják titkaikat, amik egyben a te titkaid is.

Olvass, könyvet. Végre megteheted, ez is lelassít.
A neten másképpen olvas a szem, más a pályája, inkább felizgat, mint lenyugtat.

Olvass Hamvas Bélát.
Ő most a mesterünk, szinte ugyanezt átélte, csak azt akkor háborúnak hívták. Sokkal durvább volt és tovább tartott.
Mindene odalett, nem volt mit ennie, mégis olyan fényesen írt, ma is fényre derít.
Kezdd el, ha nem ismered. Kezdd a Gyümölcsórával.

Olvashatsz hosszú regényeket, vagy hallgathatod hangoskönyvben is.

A mai kort megérteni és a fiatalokat megismerni fontos dolog. Kezdheted a Harry Potterrel. A két első kötetet Kern András mondja fel, zseniális.

Aztán jöhet a Hobbit és a Gyűrűk ura trilógia. Hidd el, nem fogsz unatkozni.

Persze jól megválogatott filmeket is nézhetsz, csak módjával, ne tedd magad zombivá, aki azt sem tudja mennyi az idő. Könnyen bele lehet veszni egy-egy végeláthatatlan sorozatba.

És végül, csak hardcore karaktereknek.
Tegyél le mindent, ne nézz semmit, ne olvass semmit, ne beszélj senkivel, csak legyél.
Meg lehet csinálni, pár nap elég lesz ahhoz, hogy tudd, mi a fene ez az egész a te életedben.
Hidd el, megkönnyebbülsz és a végén mosolyogni fogsz.

Minden jól van a teremtés egészében.

Hajrá!
Soha nem vagy egyedül.

FK

A végső ugrás előtt - a legutolsó félelmeim

A legutolsó félelmek.
Nagyon mélyen vannak.
Az emberi rész, az elme, mélyen szorong.
De vajon emberi tapasztalatból született-e ez a szorongás?

Egy lista következik, s ha ezt érzem, az teljesen jól van, tényleg - mondja itt valaki nekem kaján mosollyal az arcán. Csak listázzam szépen fel ... aztán engedjem el, mást nagyon úgysem tehetek.

• Félelem a semmitől. Hogy a nagy menekülés majd oda visz. A semmibe, ahol nincs tényleg semmi. Ez a világ sincs, ami már unalmas, kínos és érzéketlen is egyúttal, de a semmi még félelmetesebb.
• Megbízhatok-e abban, akiben megbízok? Nemcsak játszik velem/velünk, épp azért, mert ő már a semmiben van és ott unalmas egyedül? 
• Nem döntöttem-e rosszul és mégis inkább a normál emberi életemet kellene élnem, egyre szebben, jobban, tökéletesebben? (Na, ezt biztos nem gondolom, de azért a listán helye van.)
• Kibírja-e a testem a következő ugrást? Nem félek a haláltól, de azért a gyerekeimet még nem hagynám magukra. Vagy már magukra hagytam?
• Akarom-e látni az összes szaromat? Mert látni fogom, ez nem kétséges. Minden elrontott, béna, halogató, kicsinyes és sötét aspektusommal együtt. OMG! Kaptam már ebből ízelítőt, nem is egyszer. A sárkány, vagy "küszöb őre" nem viccel, vagy legalábbis nekünk nem vicces, amikor ő viccel.
• Megérdemlem-e én azt, hogy átjussak, hiszen "olyan kicsi vagyok, ők mennyivel nagyobbak, híresebbek, érdemesebbek ... stb" - megint jött nekem ide a "kicsi vagyok én ehhez" aspektusom, persze csak azért, hogy megint húzzam az időt, meg halogassak. 
• Mi van, ha egyedül nem tudok tovább menni, eddig mindig támaszkodtam valakire, valaki mindig vezetett. Mi lesz velem nélkülük a saját szuverenitásomban? :D Olyasmitől félek, amit elképzelni sem tudok ... de azért jó, hogy van mitől félni, nemde?
• És egy cuki régi félelem: mi van, ha ez az egész egy mézesmadzag, amire jól felragadtam és éppen egy újabb kalitkába, misszióba, kötelező körbe tartok? 

Az a megoldás egyébként, hogy már ott vagyok. Csak még nem rendeződtem át és még nem tudom elengedni teljesen az alapvetően emberi életemet. Pedig már itt az új, néha egészen jól élem is és nem hiányzik a régi. Az angyali részeimmel jól kijövök, szerelemben vagyok magammal és le.arom éppen, hogy "odakint" mi történik. Lassanként elfogadom azt is, hogy képes vagyok hatni a történésekre, egyre inkább, s ez is annyira természetes, csak úgy jön magától.

Egyszóval teremtésben vagyok és élem is, csak még nem szoktam meg, hogy ez van, hogy ÉN VAGYOK önmagam középpontja. Tapasztalom azt, amit már tudok. Az elmét pedig elengedtem, 2 hónapig teljesen, elég nehéz is volt visszahozni, hogy legalább az alapvető napi dolgokra képes legyen. 

Nem fogok unatkozni, az biztos.

Minden tökéletes és én is az vagyok. 

:)

Van-e választásod?

Megint, már megint kiborult a bili.
Nagyon.
Most már térdig állunk benne.
Eddig is, csak nem vettük észre.

Nem baj.
A nemzet írástudói és felelősei lerázták magukról a felelősséget már 56 után.
Ahogy Hamvas Béla írja.
Lehet azóta csak egyetlen egy igazi tavaszunk is?

Miből, kiből választhatsz?
És legfőképpen mit?

A hatalomért folyó harcban nincs kit választani.
Nincs kire szavazni.
Ez egy színjáték.
Ha győztes, ha vesztes.
Ha ellenzék, ha kormánypárt.
Nem érted van, érted?
A hatalomért tesz mindent.
És semmi köze a magyarsághoz. Annyi, hogy tud magyarul. Ennyi.

Stílus van és eszközök.
Hitler óta széles a paletta.
Demagógia, túlzások, álhírek és óriásplakátok.
Információözön, fészbukkomment, lájk, de főleg duma és duma.
Miről is?

Lényegtelen dolgokról.
Ki üljön a parlamentben.
Ki nyomjon igent és nemet.
Ki legyen csavar egy óriási átláthatatlan gépezetben.

Mert csak csavarnak kellesz.
Te is barátom és teljesen mindegy, hogy kire szavaztál.
Annyiban nem mindegy, hogy megint lehet békétlenséget szítani.
Hogy a privát szféra megint sérthető, és ok van rá.

Elmentél szavazni?
Kire szavaztál?
Miért nem mondod meg?
Mi az, hogy magánügy?

Csak magánügy van.
Nincs nemzeti ügy.
Felejtsd el, ez csak a máz.
Mindkét oldalon.
Bárhány oldalon.

Csak a parlamenti szék és a vele járó kiváltságok, fizetés, tekintély és a hatalom a fontos.
Minden politikusnak.
Ez a politika.
Ilyen a természete.

Ne sírj, nyugaton is így van, csak ott kifinomultabbak az eszközök és nagyobb a büdzsé, a felhalmozott vagyon, a tartalék. 

Ott több joga van a polgárnak is, hagyják élni.

Ez az egy, amiért érdemes lenne talán.

Hogy lehessen végre élni.

A politikusok meg politizáljanak, ha azt szeretnék, mi meg élhessünk.

Kedvünkre és csendben, 

pipafüstben, 

bort iszogatva, 

jó könyvet olvasva,

távol a politikától. 

megteremtve 

végre

a megérdemelt 

idillt

...

Aktuális szösszenet

Néha feszül itt bennem az ellentmondás, ami biztosan nem az, csak más-más nézőpont egy másik szakaszáról az útnak.

Vajon melyik van előbb? Vagy később?

Vagy egyszerre van itt mindkettő, hiszen megengedtem magamnak, hogy párhuzamosan legyek többféleképpen, több néven és több időben egyszerre (akár).

Az egyik nézőpont azt mondja, hogy ne menj, ne tiltakozz, ne tégy semmit. Légy teljes, s e teljesség majd táguló körökben megnyilvánul először közel, majd távol is. Nem számít hol vagy, lehetsz a sivatagban, a barlangban, vagy a tömegben is, mindegy. Támaszkodj a belső erődre, mely felülről táplálkozik és akkor nem kell tenned semmit. Légy az ürességben, csak figyelj.

A másik hang azt mondja, cselekedj. Eleget ültél már a barlangodban, a hegy tetején és szemlélted a világot. De ez a világ nem változik, csak újabb és újabb formákat erőltet magára. A lényeget, új magokat, új potenciálokat kell szétszórnod s meghonosítanod, ha nem akarod, hogy évezred múlva is ugyanezt találd itt lenn, ha még egyáltalán látni akarod, hogy hova fejlődik e teremtésdarab a jövőben.

Nincs jövő, mondja  harmadik. Minden egyszerre van jelen, s te váltogatod, hogy mikor és hol vagy. Hogy mit gondolsz, hogy ki, melyik inkarnáció, vagy általad teremtett létmód szemlél, érez, vagy cselekszik. Minden itt van egyszerre, a kérdés, hogy melyiket éled, az embert, a kíváncsit, a mindenáron cselekvőt, vagy az EMBERT, a jelenlétben töltődőt, a végtelent a végességből szemlélőt és a pillanatban cselekvő részedet, vagy szemedet a legnagyobbra emelve nem élsz senkit, mert átadod magad a TEREMTÉSNEK, hogy az legyél, aki valójában vagy.  .... (....)

Azt hiszem, hogy le kell jönnöm a hegyről, bár nagyon ismerős és kellemes ott tartózkodni, de a valódi ÉLET nélkülözi a nélkülözést, a hiányt és a hiány bőségét is. Mindent magamba olvasztani, a bármit átengedni, az akármivel együtt lenni és mégis, ennek ellenére, vagy éppen ezért és így ÉLNI ÖNMAGAMAT.

Mindent megengedni.

EZ VAN S BENNE ÉN VAGYOK. 

A káosz okai - avagy emberek vagyunk-e már?

"Az emberi létet nem a tény határozza meg, hanem az elhatározás. 

A tény külső körülmény, mint az időjárás, a koszt, a kényelem; az elhatározás belső. 

S az emberi sors nem a külső körülményeken, hanem a belső elhatározáson áll, vagy bukik, győz, vagy visszavonul. 

Aki elhatározta, hogy Én-jét beveti, az csak nyerhet. 

Győz, még akkor is, ha elesik. 

Nem verhetik le. 

Mert visszavonulásra nem kényszeríthetik." 

Hamvas Béla, mint mindig, most is megmondja a tutit ;)
Ámen.

A bántalmazás kultúrája

Nem egyszerű, amit érzek, de próbálom szavakba önteni.

A helyzet, hogy amibe kerültem és amiben felismertem végre magam, „kultúránk” része.

Itt ma Magyarországon és Európában is „ez” teljesen rendben van. A bántalmazás, az erőszak rendben van. 

Ez jön mindenhonnan.

Részben árnyaltan és finoman, sok-sok filmből, a reklámokból, a kötelező olvasmányokból az iskolában, de a médiából és a politikusok viselkedéséből is ez érződik. Átsüt az erőszak és a kegyetlenség. Az együttérzés teljes hiánya.

Nem tudom, hogy valóban hány magyar férfinak és nőnek van valóban joga felháborodni a muszlimok kegyetlensége okán?

Remélem soknak.

Hány olyan magyar férfi/nő él ma közöttünk, aki soha, egyetlen egyszer sem gondolja nap közben, hogy ő különb valakinél, annál a „szerencsétlenebb, birka, nyámnyila” másiknál?

Hogy jobban tudja, hogy erősebb, vagy spirituálisabb?

Nincs spirituálisabb a valóságnál, az életnél.

Én csak kérdezek, most kérdezni jöttem. 

Nem kell, hogy válaszolj, át is kattinthatsz sok felemelőbb témára: angyali üzenetekre, meg „vonzzuk be, amit szeretnénk témákra”, de ha mégis, nézz mélyen magadba és legalább magadnak valld be az igazat.

Mire neveljük a gyerekeinket otthon? 
És az iskolában? 
Hány felnőtt állt eddig ki a gyermekek jogaiért? 
Hogy joguk van szeretetben, elfogadásban és feltétel nélküli támogatásban felnőni?

Megmutatjuk-e nekik felnőttként, hogy mindenki egyenlő tiszteletet érdemel?

Ezt szavakban talán elmondjuk, de eszerint cselekszünk? 
Vagy vannak kifogásaink mindig, vagy sokszor, esetleg csak néha?

Megengedjük-e már kis korban a fiúknak, hogy bántsák a lányokat, a gyengébbeket, a másságuk miatt megbélyegzetteket?

Hány apuka szájából hangzik el következetesen, hogy tiszteld a nőt, a lányokat/a gyengébbeket nem bántjuk? 
És ha elhangzik, ez a minta otthon is?

Hányszor köszönöd meg a társadnak, hogy van?

Hogy családodért fáradozik és elejti a modern vadat, pénzt hoz haza és megvéd a nélkülözéstől?

És Te? 
Hogy van ennivaló a hűtőben, hogy van tiszta ruha a szekrényedben? 
Hogy átölel, vigasztal, elringat, feltölt és gyógyít téged, ha kell?

etc. ….

Ha te valamiben jobb vagy, egészségesebb vagy, gyorsabb a felfogásod, vagy szebben csinálsz valamit, az ugyan előny, de felelősség is. 
Nincs jogod a gyengébb orra alá dörgölni.

Neked azért van több, mert a másiknak kevesebb jutott.

Igen, ez itt a fix összegű játékok dimenziója.

Ha neked több van bármiből, az azt jelenti, hogy valahol valakinek kevesebb.

Az összes javakból osztozunk, nem egyformán.

Miért jutna több egy európainak bármiből, mint egy etiópnak, egy szírnek, vagy egy kínainak?

A hatalom többet ad neked, és te elfogadod.

Úgy teszel, mintha nem tudnád, pedig haszonélvezője vagy annak, amiről nem is tudsz.

Mert becsukod a szemed.

Egyszerűbb nem látni az éhező kisgyermeket, az agyonvert asszonyokat, a fejbe lőtt férfiakat, a megkínzott állatokat.

Sokkal egyszerűbb az amnézia.

És ez akkor is így van, ha te közben nagyon spirituálisan élsz és létezel, és talán nem is eszel húst, meg minden gondolatod a világ megmentéséről szól.

Ez kevés.

Nem elég.

Magaddal kezdd.

Én is ott kezdtem és félek is, néha.

Hogy a tömeg újra magával ragad, és újra belesüppedek a jó kis kényelmes mocsárba, amit úgy hívnak: „én már annyira spirituális vagyok, hogy nekem már nem kell a szenvedéssel sem foglalkoznom”.

Tarts önvizsgálatot most.

"Vajon soha, naponta egyszer sem gondolom, hogy felsőbbrendű vagyok másoknál?"

"Van-e olyan gondolatom, hogy már mindent tudok?"

"Gondolom-e, hogy az egyedül helyes módszer az én kezemben van, csak a többiek még mindig nem vették észre?"

"Meg tudnám menteni a világot, ha hagynák?"

Ugye, hogy ugye?

Alázat, alázat és alázat.

Enélkül nem jutunk tovább.

Az első valódi lépés az alázat után következik.

Kérdezz és lépj és tudni fogod.

Addig nincs tovább miről beszélnünk.

Kezdőpontban

Van az úgy, hogy mindent újra kell kezdeni.


"Minden csókot újra elcsókolni és minden ölelést újra megengedni."


És ami újnak tűnik, "csak" egy aprócska rés a hálón. Az vagyok, abban vagyok.


Onnan mozgatom magam körül a világot. Miközben azt álmodom, hogy benne vagyok ...


Mint a kaleidoszkópon, úgy mozog, rendeződik, szinesedik és formálódik minden újjá és újra.

Időnként feltűnnek régi-új szereplők, megerősítve, hogy valami fontos történik.

Új színekkel, más fényekkel és őrült látószögben látom a világot.


Kalandra fel, én élvezem!

A női lét és a megszabadulás

"A női lét ugyanazokat az állomásokat érinti, mint az emberi lét: ismeri az ősállapotot, az elanyagiasodást, az ébredést, az ismétlést, a külső sötétséget és a megszabadulást. Az állomásoknak azonban sajátos női természetük van, amelyek a férfi állomásaival soha össze nem téveszthetők. Éppen ezért, amikor a női lény megszabadulásáról van szó, nem szabad hinni, hogy itt a cél az isteni értelembe való visszatérés. A nő nem az örök intelligenciába való visszatéréssel szabadul meg, hanem az ősi emberi női alakjába, Sophiába, az Égi Szűzbe térve. A megszabadulás jelképe: Isis, karján a kis Horussal, Magna Mater, karján a gyermekkel, aki az emberiség. A női lényben felébredt égi szeretet. Mert a szeretet az éberség legmagasabb foka." (Hamvas Béla: Scientia Sacra, 172. o.)

Miért van az, hogy pontosan tudom, hogy az utolsó állomás küszöbén térdelek, és még mindig azt hiszem, hogy a külső sötétségben nekem kell gyertyát gyújtani. 

Magam vagyok a gyertya, önmagamat kell meggyújtanom.

A sötétség azért van, hogy felismerjem önmagam fényét.

Mindenki sötétségbe születik és annyi fényt visz bele, ami önmaga.

A sötétség még soha nem tudta legyőzni a fényt. Ugyan mindig újra és újra megpróbálja, de csak a belső sötétség az, ami veszélyes, mert az nem sötétség, hanem levegőtlenség. 

Minden elem kell, hogy a gyertya, a tűz égni tudjon. De leginkább a levegő az, ami fontos. Mert hiába van ott minden, ha nincs levegő.

Innen jön a kitörés vágya, a menekülésé, ami mélyebb szinten tiszta szabadságvágy. Nem függeni sem az anyagtól, sem az étertől. Magad lenni a tűz, elégetni mindent, felszabadulni az ittlét kötelékeitől és semmit sem hagyni magadból. Tiszta füst képében továbblépni, kitágulni. 

Hogy tűzvészként, vagy egy szál gyertyaként égsz, a te dolgod. De az égés akkor is lezajlik, ez a fázis nem kihagyható. 

Ezért érzékeli a tanítvány a szűkséget. Mert szűk a hely, kevés a levegő.

Ezt a prést nem lehet megúszni. 

Az utolsó előtti pillanat a fulladozásról szól. 

xxxx

"Ma éjjel álmomban fiat szültem, de nem volt életképes, és én nem küzdöttem az életéért. Magára hagytam, majd elrejtettem. Borzasztó lelkiismeret-furdalással jártam az emberek között és aggódtam, hogy vajon tudják-e."

Ez már a prés. Innen már csak kifelé mehetek. Ha ellenállok, ha nem, nincs visszaút.

"Az orvos kúrál, a természet gyógyít"

"Egy jó orvosnak, gyógyítónak üzenet - a miheztartás végett

Egy jó gyógyító, aki valóban a beteg érdekeit tartja szem előtt, nem tesz csodát, mert tudja, hogy a gyógyulásért meg kell dolgozni. Változni kell. 

Ha csodát teszel, valójában időt rabolsz, mert a betegnek a leckét egy újabb kanyaron keresztül kell elsajátítania, lehet, hogy egy újabb betegség kifejlesztésével.

Azt kúráld, aki még nem tudja önmagát meggyógyítani, egyenesbe hozni. Ennek különböző fokozatai vannak:

amikor nem éhezik még másra, csak az azonnali javulásra, és ezt csakis külső anyagi fizikai gyógyszer formájában tudja elképzelni - neki adj gyógyszert a természet patikájából,

aki nyitottabb és már el tudja képzelni, hogy az anyagon túl is van valami, neki adj az anyag és szellem határán mozgó információt, vagy tanítsd meg rá, hogyan jusson hozzá ezekhez,

aki tudja, hogy az érzelmeitől szenved, neki adj alkímiai esszenciákat és nyugtasd meg,

aki nem tudja, hogy szenved, beszélgess vele, erősítsd meg, adj vigaszt számára és indítsd el,

aki elveszettnek érzi magát, hívd elő erejét és hitét,

aki fáradt és kiégett, sugározz felé feltétel nélküli szeretetet és mutass technikákat arra, hogyan tudja magát feltölteni,

aki lusta változni, rázd fel,

aki nem tud szeretni, ébreszd fel, mielőtt sorsa ébreszt,

aki önmagát keresi, mutasd meg neki igaz arcodat,

aki a halállal játszik, tudasd vele, hogy halál nem létezik,

aki már tudja magát valamilyen módon gyógyítani, harmonizálni, tanítsd meg merítkezni.

Beszélj az utadról azoknak, akiknek van fülük hozzá. Közben

ne félj beszélni a belső hangról.

Ne félj megmutatni az erődet, ha sokan gyógyulhatnak általa.

Ne félj kimutatni a HARAGODAT, HA VALAMI HELYTELENT LÁTSZ.

Ne félj semmitől, hiszen tudod, hogy minden illúzió, a betegség is.

Amit adsz, szeretettel add és fogadd el, amit kapsz érte.

Merj kérni, és elfogadni. A jó orvos tudja, hogy semmi sincs ingyen, de néha gyógyíthat ingyen is, ha úgy látja jónak.

Aki valóban gyógyít, lehet hogy visszautasításba, vagy neheztelésbe ütközik, mert a legtöbb beteg szeret beteg lenni, vagy a betegségével érzi magát teljesnek ... nekik csak időt tudsz adni, de az is nagyon sok.

Enyhítsd a kínokat, először a lelkit, utána a testit. A fájdalom néha helyénvaló, de ne tartson túl sokáig.

Mindig legyen benned hit, hogy van jobb és több, mint amit egy beteg éppen megél.

Mindig lehet segíteni, jó szóval, mosollyal, gyógyszerrel, de leginkább a jelenlét erejével.

Valódi jelenlétben mindenki gyógyul, mégpedig úgy, hogy saját lelke gyógyítja önnönmagát.

A valódi gyógyulás mindig találkozás a belső bölcsességgel, vagy gyógyítóval - a lélek erejével.

A lélek egyszerre több testet hat át. Ha egy ezekből gyógyul, sőt, ha egy teljessé válik, már maga gyógyítja a többit.

A gyógyulás többdimenziós, előre és hátra is hat az időben.

A betegség átmeneti állapot, bármikor újra egészség váltja fel, ha a lélek beáramlik."

Zene, zene és ZENE! Hallgasd, érezd, lásd, tapintsd ... merítkezz, tisztulj!

ez pedig varázslat, 

zene a legnagyobb titkokról

...

hmmm

de szép

Alázat

Alázat nélkül semmi sincs.

Nem elvenni, hanem hozzátenni.
Szememet a távolabbi célon tartva apró lépéseket tenni.
Az akadályokat átlépve haladni.
Elfogadni, megköszönni és hálásnak lenni a támogatásért.
Lehajtott fejjel fogadni az áldást, a feladatot.

A feladat áldás, ezt tart itt, ez tart meg.

Van is feladat, meg nincs is.
Egyszerre igaz mindkét állítás.

Az a feladat, ami a szívem közepéből érkezik.
Ezért nem feladat, de más szó egyelőre nem alkalmas leírására.

Talán az, hogy részed vagyok, s e rés(z)en keresztül átengedni az egészet.
Úgy lenni rés(z), hogy tudom, hogy az vagyok.
Tudva, hogy apró vagyok, mégis a minden árad belőlem.
A mindent hagyni áradni rajtam keresztül.
Melynek célja van, s fénytermészete.

Apró foszforeszkáló csillagnak lenni a végtelen űrben, tudva, hogy a másik oldalon csak fény van, semmi más.

A test: "holografikusan rétegekbe rendeződő energia mintázat"

Öröm látni, öröm olvasni, hogy végre megjelentek magyarföldén is a másképpen gondolkodó,

sőt, 

tapasztalataikat megfogalmazni képes és hajlandó új, teljesebb szemlélettel bíró orvosok, kutatók.

Halleluja!

Rendezőpályaudvar, új vágány

Már kalauzt is kaptam, egy ideje már itt volt velem, de nézzük csak, mit is írnak róla?

"Paracelsus azt tanította, hogy a betegségeknek sokféle oka van, de ezek mind visszavezethetők egy fő okra: arra, hogy az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel, hogy nem követi a Lelkét, és ezért eltér attól az úttól, amit a Lelke mutat számára. A betegség ennek a diszharmóniának a következménye. Paracelsus szerint az ember azért teremtetett, hogy a szenvedés révén rátekintsen önmagára és felismerje, hogy ki ő. Így a betegség tanítónk és fejlődésünk segítője: segítségével mélyebben megismerhetjük önmagunkat, és így magasabb szintű harmóniát találhatunk Lelkünkkel. A betegség minden ember életének velejárója, nincs tökéletesen egészséges ember, hiszen aki tökéletes harmóniában van a Lelkével, annak már nincs szüksége a megtestesülésre. Mi éppen azért kaptuk az élet lehetőségét, hogy önmagunkra rátaláljunk, és ebben fontos szerepük van a betegségeknek.
A gyógyulás ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy eltűnnek a betegség objektív, mérhető tünetei. Paracelsus azt értette gyógyulás alatt, amikor az ember rátalál valódi belső önmagára és így a valódi szabadságra. Gyakran használt alkímiai szimbólumokat. A betegséget az ólomhoz hasonlította, ahhoz a fémhez, amely nehéz, sötét és kaotikus belső szerkezettel rendelkezik, az egészséget pedig az aranyhoz, a tiszta, fénylő, változatlan fémhez. A gyógyulás az ólom arannyá alakításának folyamata, belső átalakulás révén az egészség elérése.
Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje. Ha egy fa elveszti egy ágát, gyantát termel, ha egy állat megsebesül, nyalogatja sebét és ezzel fertőtleníti. Az emberben is van egy erő, amely fenntartja vagy visszaállítja az egészséget. Paracelsus ezt az erőt Archeusnak nevezte és a tűzhöz hasonlította. Minden betegség azzal fenyeget, hogy kioltja ezt a lángot, és amikor valóban kialszik, akkor beáll a halál állapota. Amíg azonban még van anyag, amin éghet, elég egy szikra a tűz újra életre keltéséhez – ezt a szikrát Paracelsus arkánumnak hívta. Az arkánum a növényekben, az ásványokban, a szavakban vagy akár érzésekben rejlő gyógyító erő.
Mi az orvos szerepe ebben a gyógyulási folyamatban? Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat. A gyógyulás elsősorban az ember saját erőfeszítésének a következménye, de különböző, a finomabb testekre ható gyógyszerekkel elősegíthető. Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát."

(nem is ezt akartam bemásolni, de ez jött ide :DDD)

És mit mond  ő "önmagáról"?

„A receptek összeállításának tudománya a természetben van, s ő maga állítja össze őket. (...) Ha az aranyba beletette, ami az aranyba való, akkor beletette a violába is. Ami benne van, ahhoz te nem tehetsz hozzá semmit, se cukrot, se mézet, ahogy az aranyat sem kell kiegészítened semmivel. (...) A kivonás teszi, nem pedig az összeállítás; a megismerése annak, ami benne lakozik, nem pedig előállítása ugyanannak összeszerkesztett-foltozott darabokból. Melyik nadrág a legjobb? Bizony, az ép; a foltozottak és toldozottak a leghitványabbak. (...) „A természet erővel helyezte el az arkánumokat, s összekomponálta, ami összetartozik.(...) A természet az orvos, nem te, belőle kell táplálkoznod, nem magadból, ő komponál, nem te.” 

 „Mert akinek hite jó, az nem hazudik, s Isten műveinek bevégzője. Mert amilyen, akként tanúja magának: azaz becsületes, őszinte, erős, igaz hittel kell lenned Istenben, egész lelkeddel, szíveddel, értelmeddel-gondolatoddal, csupa szeretetben s bizalomban. Ilyen hittel és szeretettel nem is fogja megvonni tőled Isten az ő igazságát, hanem hihető, látható  és biztató módon kinyilvánítja neked műveit.”

http://www.ujakropolisz.hu/cikk/paracelsus-uj-orvoslas-oszlopai

Nem kétséges, Edward Bach is a tanítványa volt, vagy inkarnációja? ("Lélekrésze" - jött a válasz közben.)

Itt az ösvény, a kalauz és a mester, indulunk.

HÁLA, HÁLA, BÉKE! és szelídség, végtelen szelídség ...

:)

A múlt árnyai és ami mögöttük van

Folyik a múlt feltérképezése, átvilágítása.
Kivételesen nem az én múltamé, bár a családi legendáriumban történtek mindig minden családtagot érintenek. Akkor is ha nem tud róla.

A belső, lelki családállítás ezen a szinten már olyan mélységekbe visz, ahol egyszerre látom és érzem a történéseket, a résztvevők érzéseit és a feloldási/feloldódási lehetőségeket.

Most ez történik, a mélyben. Nem nagy zajjal, egyfajta duruzsolásként, biztos kenőanyagot adva a mindennapok egyszerű történéseinek békéjéhez.

Ezt nem lehet megúszni, ennek fel kell jönnie. A saját múlt után az ember családjának múltja is visszaköszön. Aztán, ahogy egyre tágabb vizsgálódásnak vetjük alá, előttünk áll a nemzet múltja is, hiszen a nemzet családokból áll, melyek a történelem hálójában, útvesztőjében magukat biztos pontnak gondolva küzdenek a fennmaradásért.

Egy régi minta válik most le rólunk. A család intézménye vagy megújul, vagy örökre elvész.

A házasság intézménye már romokban hever.
A férfi-nő kapcsolatokat új alapokra lesz muszáj helyezni.
Nem kívül, először belül.
Ha létrejön belül az új egyensúly, ami nem látszat és illúzió csak, hanem két teljes lény valódi és szent szövetsége, akkor ezen az új egyensúlyon egyensúlyozva kell újra visszatekintenünk a múltba.
Mert a jelenlegi egyensúlytalanság onnan érkezik a már megtörténtek eredőjeként.

Generációkra visszavezethetően elveszett a két nem bizalma egymásban, a család és a házasság nem két egyenrangú lélek, hanem a hatalom és a rabszolgaság színterévé, a túlélés eszközeként az élet valódi értékeinek torz tükrévé változott.

Vagy újrafogalmazzuk férfi és nő egyenrangú, mégis más-más szerepét a világban és az élet fenntartásában, vagy mehetünk még egy kört illúzióink fogságában.

*

"A világ vagyok - minden, ami volt, van:

a sok nemzedék, mely egymásra tör.

A honfoglalók győznek velem holtan

s a meghódoltak kínja meggyötör."

*

Szexualitás - dióhéjban

(Szexualitás. Mennyi minden van erről a fejekben, még az ébernek nevezett körökben is, de mennyi félreértés!)

1.
A szex egy kapu, mely önmagadba vezet.
Megnyitja az érzékeidet, hogy átléphess rajtuk.


2.
Az első feltétel, hogy szereted magad és nem dőlsz be a beléd nevelt hazugságoknak, hogy csak ekkor, meg akkor, így meg úgy szabad.


3.
A tested a tiéd, Te rendelkezel vele, becsüld meg, szeresd és hagyd, hogy más is szeresse.


4.
Nincs ilyen meg olyan nő, csak NŐ van, vagy "gyermek".
A NŐ minden sejtjében NŐ és képes mindezt megosztani a FÉRFI-val.
A "gyermek" viszont tele van sérülésekkel és mindent, a szexet is, e sérülések gyógyítására és/vagy sebei nyalogatására használja. Időnként átcsúszik büntető üzemmódba és dühét partnerén éli ki. Egyedüli gyógyítója a szeretet és elfogadás, ha ezt megkapja, idővel NŐ-vé érik.
A NŐ ad és befogad, nem vár el semmit, mindig ÖNMAGÁT adja, minden részét, hiánytalanul.

5.
A NŐ számára nem fontos, hogy a férfi mit csinál.
Ha ügyetlen, akkor is NŐ, akkor is jó neki a szex, ugyanis nemcsak a férfi fizikai testével, de lelkével is szeretkezik, s amit a fizikai férfi "ügyetlenül" csinál, kiigazítja láthatatlan párja odaátról.

6.
Ahol játszma van, nincs valódi gyönyör, csak kéj, vágy és testi orgazmus.
A gyönyör sokkal több ennél, a gyönyör két emberi lény összefonódása testben és lélekben.

7.
Nem cél, de mindenki számára lehetőség eljutni az isteni lét gyönyörébe egy másik szerető lénnyel testi-lelki-szellemi orgazmus által. Ahol eltűnik az egó, az elme, velük együtt minden játszma, hiedelem és akarat, ott kezdődik az isteni szenvedély és nyílik a beteljesülés kapuja.

8.
A szerelemmel/lélekkel teljes szex az egó halálán keresztül hívja be az új lényt, mely bár a fizikain keresztül él, mégis az érzékfeletti világban gyökerezik, van otthona.

9.
Sokan próbálnak ezen úttól eltántorítani, de tudd, aki a szexualitást és ezzel az ISTENI GYÖNYÖRT is megveti, még soha nem volt benne része. Tudatlan és ezért nem tudja mit beszél. A benned élő isten mindenre kíváncsi és mindent megél, de legjobban annak örül, ha tested minden sejtje ÉL és áthatja mindaz az ISTENI ÖRÖM, amiért fizikai testen keresztül létezni egyáltalán érdemes.

10.
Ha csak egyszer is átélted, soha nem felejted. Képességeddé válik, mely áthatja életedet.

11.
A halhatatlanság a Szerelemmel kezdődik ... és az ELENGEDÉS-SZABADSÁG-NYITOTTSÁG hármas kapuján át hajlik a végtelenbe.

.

A létezés függetlensége

Mostanában nem nagyon jönnek szavak.

Átléptem egy határt. 

Mióta rájöttem, mert megmutattam magamnak, hogy nem függ semmitől az EGYSÉG ÉRZÉSE, vagy más szavakkal, a forráshoz való csatlakozás ... azóta minden sokkal könnyebb.

Az elme sem tud már bekavarni.

Ehhez kellett sok tapasztalat és élmény, hogy néha az elmében való majdnem eltévedés közben is egyszer csak ott voltam megint ... a tökéletes csend és nyugalom állapotában. A szenvedélyben. A pillanatban.

Tudom, hogy magamat edzem.

Újabb és újabb helyzetekbe viszem magam, hogy újra és újra megbizonyosodjak arról, hogy VAGYOK.

Bármi van körülöttem, bármikor, újra és egyszerűen, a gondolat sebességével máris EGYBEN VAGYOK.

Már csak egy lépés, hogy ez állandó legyen.

És ez az egy lépés arról szól, hogy elhiszem, hogy mindez lehetséges.

Lehetséges folyamatosan a FORRÁSBAN LÉTEZVE ÉLNI EBBEN A DIMENZIÓBAN.

Hogy lehetséges mindeközben használni az elmét, az egót és a testet is a legnagyobb összerendezettségben.

Először megteremteni magamban a hit által magát a lehetőséget, aztán behívni ezt a potenciált.

Majd belehelyezkedve LÉTEZNI.

Vajon képes vagyok rá? 

Egy mintát már láttam, ha neki megy, talán nekem is fog.

(Na, ugye, ehhez kell a hit, a tágabb ÉN, A FIGYELŐ EREJE és a kisén teljes odaadása.)

Érzem és tudom, mert hallom és látom is, hogy MINDIG EGYBEN VAGYUNK, csak én válok le, vagy zárom el magam ... 

ÖRÖK ÖLELÉSBEN VAGYUNK ÉN ÉS A MÁSIK FELEM, 

AKI NEM VALAKI MÁS, 

AZ A RÉSZEM, AKI NEM TESTESÜLT MEG EBBEN A VILÁGBAN, 

ÉPPEN AZÉRT, HOGY ENGEM MEGTARTSON.

Néha érzékelek formákat, akik hasonlítanak, 

de a SZERELEM e formáktól teljesen független, egyszerűen csak VAN és IGAZ.

A formákon át ragyog az ÉLET és én engedem, hogy gyönyörködtessen.

KÖSZÖNÖM E CSODÁT!