Dalok a messzeségből

Köszönöm, hogy VAGYOK.

Köszönöm, hogy VAGY.

Köszönöm, hogy szerethetek.

Köszönöm, hogy szerethetlek.

Köszönöm, hogy számon tartasz.

Köszönöm, hogy velem vagy.

Köszönöm, hogy megmutattad a titkot.

Köszönöm, hogy láthattam a titkod.

Köszönöm a tűznek, hogy ég.

Mit is köszönhetnék még?

Köszönöm az égnek, hogy kék.

Köszönöm a LÉTEZÉS-nek, 

hogy az életembe lépett.

S köszönöm a VILÁG-nak, hogy megtart.

Köszönöm a békét, a madárfüttyöt és a hamut.

Mindent, mi innen bentről nyitotta a kaput.

A kapuban áll valaki, egy ismeretlen, 

ki sohasem volt, mégis legyőzhetetlen.

Az ÉLET maga, mely újítja önmagát,

nem ismeri a jó és rossz fogalmát.

Benne lakozik minden, ő teremti a táncot.

Addig táncol bennem, míg levedlem a láncot.

S diadalt ülünk a trónusán fenn,

ki emlékszik majd arra, milyen volt idelenn?

Sebződhet-e a lélek?

Talán nem, nem igazán.
Mert ha igen, akkor mélyről jövő erők kezdik el azonnal helyreállítani.

De mégis néha azt érzem, hogy ha a lélek nem is sebződött meg bennünk, emberekben, az egyensúly nagyon is billeg és már a legszélső határokig kileng.
Talán a földrengés is ezt mutatta.
Talán a sok-sok fiatal tehetség korai halála is ... nem tudom.

Egyet tudok, nemcsak a személyes életemben kellenek új alapok, de társadalmi szinten is, mert ha így megyünk tovább, nem sok jóval kecsegtet bennünket az ég.

És legyen bár tavasz és virágok illata száll a szélben és nagyon jól magamba tudok feledkezni és élvezni a létezést, azért talán van még itt némi dolgom ezzel, amit jó pár évvel ezelőtt leírtam.

Újra elolvastam és ma is vállalom: A női lélek sebe.

Szerinted?

A teremtés tüzében égek

A teremtés tüzében égek,

lábam alatt férgek,

fejem felett a Hold,

éjszaka volt,

mikor teremtettél.

Lelkembe lángot Te leheltél,

utamra Te küldtél,

ígértél csillagot, százat,

kaptam itt lenn szemet, szárnyat,

csak azt az egyet nem,

soha, soha,

kiért érdemes elviselnem

e csorda

csörtetését körülöttem.

Add, ó add őt nekem!

Nélküle éhezem,

a friss víz poshadt,

a hajnal hideg,

nélküle itt lennem mondd,

mi éri meg?

Csak egy bólintás,

csak egy dal, egy ének,

egy fuvallat a messzeségnek

a titok, mely szívét nyitja,

s nem űzi többé vissza,

s tőlem el.

Ó uram, énekeld el!

Létezés Gyönyöre

Az elmúlt pár napban magammal voltam. 

A csend, ami kívül-belül körülvett és elringatott, újra arról beszélt, hogy van tovább, hogy van több és hogy az ÉLET MAGA A CÉL, AZ AJÁNDÉK ÉS A FELADAT is egyben.

Nincs más dolgom, csak ÉLNI.

Átélni, érezni és érzékelni a LÉTEZÉS GYÖNYÖRÉT, ami mindannyiunkban ott rezeg, 

csak a nagy sietésben, rohanásban nem MINDIG vesszük észre.

Minden sejtünk zsibongva erről tudósít minden pillanatban.

ÉLET, VAN-E MI CSODÁLATOSABB ENNÉL?

Hanyatt fekve a füvön és csodálva az eddigi legtágabb égboltot, amit valaha láttam,

egy hang szólt hozzám:

"El tudod képzelni kedves, hogy neked, akinek odaadtam az egész világot,

kihagytam volna belőle bármit is, amire szükséged van?"

Könnyek szöktek a szemembe, s tudtam, 

akkor ott tudtam és éreztem, hogy megint itt van a kegyelem

és hogy ezért nem kell tennem semmit, csak ÉLNI.

Csak engedni, hogy ez a GYÖNYÖR, AMI AZ ÉLET,

áthassa minden részemet.

Tudni és bízni, hogy a NAP mindenkiben felkel egyszer,

ahogyan felkel minden reggel a külső világban.

S hogy ez a NAP MI VAGYUNK,

SZELLEMI ÖNMAGUNKBÓL kiszakadt részeink visszatükröződése az ÉGEN.

VÉGTELENÜL BOLDOG VAGYOK

ÚJRA ÉRZEM A TÜZET,

AMIT FELSZÍTOTT AZ ÉG KEGYELMÉBŐL

A TŰZ ŐRZŐJE,

MERT NEM VAGYOK EGYEDÜL,

A LÁTHATATLANBAN VÁRNAK RÁM,

TUDNAK RÓLAM ÉS SZÁMON TARTANAK.

"Egy hajad szála sem görbülhet meg."

Szítsd a tüzet,

érezd a lángot,

járd a táncot,

kelj a madarakkal.

.

"Mikor eljövök érted

léted megérted

minden mi érhet

szívedben éget

szellemi lényed

nem köt csak réved

eltelik léted s ő

megújul, ÉRTED?"

HÁLA, BÉKE, SZERELEM, S mindezek közül legnagyobb a SZERELEM.

I fade into you

If you were the ocean and I was the sun

If the day made me heavy and gravity won

If I was the red and you were the blue

I could just fade into you 

Ha te lennél az óceán én pedig a nap

S egy nap súlyos lennék s legyőzne nehézség 

s én lennék a piros te pedig a kék

Egyszerűen csak beléd olvadnék.

If you were a window and I was the rain

I’d pour myself out and wash off your pain

I’d fall like a tear so your light could shine through

Then I’d just fade into you 

Ha te lennél az ablak s én lennék eső

Kiömölnék, hogy fájdalmad lemossam

Ügy esnék mint könnycsepp hogy fényed átjárhasson

Egyszerűen csak beléd olvadnék

In your heart, in your head

In your arms, in your bed under your skin

Til there’s no way to know where

You end and where I begin 

A szívedbe, a fejedbe

a karjaidba, az ágyadban a bőröd alá

míg csak már azt sem tudod hol

érsz véget s hol kezdődök én.

If I was a shadow and you were a street

The cobblestone midnight is where we'd first meet

Til the lights flickered out, we dance with the moon

Then I’d just fade into you

Ha én lennék az árnyék és te lennél az utca

A macskaköves éjfélben amikor először találkoznánk 

Csak táncolnánk a holddal míg a fények kialszanak

s én csak beléd olvadnék

In your heart, in your head

In your arms, in your bed under your skin

'Til there’s no way to know

Where you end and where I begin

A szívedbe, a fejedbe

a karjaidba, az ágyadban a bőröd alá

míg csak már azt sem tudod hol

érsz véget s hol kezdődök én.

I wanna melt in I wanna soak through

I only wanna move when you move

I wanna breathe out when you breathe in 

(Then I wanna fade into you)

Be akarok olvadni, át akarok szivárogni

Csak akkor akarok mozogni, amikor te

Akkor akarok kilélegezni, amikor te belélegzel

(És akkor beléd akarok olvadni.)

If I was just ashes and you were the ground

And under your willow they laid me down

There’ll be no trace that one was once two

After I fade into you

Ha csak hamu voltam s te voltál a föld

majd lefektetnek szépen fűzfád alá 

Nyoma sem marad majd, hogy egyszer kettő volt az egy

Miután beléd olvadtam.

Oooooo oooooo oooooo

Then I just fade into you

Oooooo oooooo ooooooThen I just fade into you

Then I just fade into you

Then I just fade into you

oooooooooooooooooo

Csak beléd olvadok ....

xxxxxxxxxxxxxx

Csak emlékezésképpen, érdekes kis visszatükröződése annak, ami van, volt s lesz és nyoma sem marad annak, hogy az egy - valameddig - kettő volt :)

"Tudta és érezte, hogy ez mindig is így volt és örökké így is lesz. Az idők végezetéig tudna így ölelkezni vele. Hogyan is akarhatna mást, mint ezt? Ilyenkor önmagát sem értette. Miért is menekül ez elől mindig egy idő után? Egyszerre vágyik rá, aztán menekül. Talán mert megijed - megijed attól, amit ilyenkor érez - hogy nincs idő és nincs tér, hogy nincs ő és nincs én. Hogy teljesen egymásban vannak, szinte elvesznek egymásban." (http://feherkrisztina.blogspot.hu/p/love-fictio.html  4. rész )