A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerelem. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. augusztus 18., vasárnap

Lélekzen - Minél egyszerűbb, annál bonyolultabb

("Még 20-30 év? De mit fogunk addig csinálni?"
avagy
bakancslista az örökkévalósághoz)

együtt lélekzünk 
a levegővel

felhőket terelünk
párolgunk 
és kicsapódunk

az égre felhőszavakat írunk
felhőarcokat festünk

türkizzé válunk

beszélgetünk a fákkal
hallgatjuk a hangyák énekét

szeretünk és szeretkezünk

a szívünk ritmusára táncolunk
megfejtjük a hajnali magány titkait

sétálunk

csukott szemmel látunk
nyitott füllel érzünk

illatozunk

újra és újra elmerülünk
egymásban

benned

meghalunk
a világ számára

más szóval: élünk


2019. július 30., kedd

Elmúlt életem - big fat story - egyelőre a vicces részek nélkül :)

Hogy is volt csak. Hányszor, de hányszor végiggondoltam, de most valahogy más. Jobban rálátok arra, ami velem ebben az inkarnációban történt. Akár még vicces is lehet, mert letettem ezzel kapcsolatban a keresztet, nem hordozom tovább. 

Talán ehhez is kell ez a vallomás, hogy ez valóban teljes legyen. Az elengedés és a letétel.

Egyszerű családba születtem, szerető apához és érzelmileg súlyosan sérült - előző házasságában bántalmazást átélt - anyához. Vigyáztak rám és szerettek, ahogyan tudtak. És ezt köszönöm, hála száll feléjük tőlem minden nap. 

Az általuk hordozott keresztet átvettem, főleg anyámét, persze öntudatlanul. Másoltam az életét egészen sokáig, talán mostanáig. Mert elhittem, amit belém oltott lényével, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, hogy félelmetesek és ezért közel sem engedhetem őket igazán és mind csak "azt akarja". 

A közel engedést még egy másik esemény is blokkolta itt bennem, apám korai halála. Nagyon sokáig fájó seb volt, mert úgy éreztem, hogy azt az egyetlen embert veszítettem el, aki feltétel nélkül és tisztán tudott szeretni engem. Benne soha nem csalódtam, mindig támogatott, biztatott és velem volt, ha kellett. Büszke volt rám, IGAZ apám volt. És ezért szintén hálával tartozom. 

De ekkor, kamaszkoromban, nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy ő nincs többé, és hogy részben nekem kell helyettesítenem, mert anyám is majdnem belerokkant. Ekkor jöttem rá, persze tévesen, hogyha senkit sem engedek még egyszer ilyen közel magamhoz, akkor ekkora fájdalmat sem kell majd éreznem soha többé.

A párválasztási csatába már ilyen sérült módon kerültem, félénk és visszahúzódó voltam egészen egyetemista éveimig. Akkor kinyílt számomra a világ, de kialakítottam magamban valamiféle távolságtartást, amit nehéz volt áttörni. Muszáj volt, ezzel védekeztem. Az az élményem volt, szinte folyamatosan, hogyha valódi önmagamat adom, akkor nem tudom magamról levakarni a fiúkat, körüldongtak "mint húst a légy". Ez is nehéz időszak volt, mert állandóan válaszokat vártak tőlem, mindenki akart tőlem valamit, nekem pedig még csírájában sem volt meg az az érzés - amit azóta számtalanszor átéltem - hogy kívánok valakit, hogy jó valakivel, hogy tovább lépnék. Mert bennük tombolt a tesztoszteron, én meg még a szűzies - örökölt, részben előző inkarnációból hozott - belső életemet éltem (volna). És ez kellett, ezt direkt raktam magamnak ide, csak aztán másképpen alakultak a dolgok. Mert nem voltam kitartó és a külső programozás is eltérített. (Kell egy társ, férjez kell menni, gyerekeket szülni .... stb.)

Nemrég jött még egy felismerés, hogy a magamra szabott korlát, mely kifelé távolságtartást mutatott, pont ellenkezőleg sült el. Mert éppen azokat az érzékeny férfiakat lökte el mellőlem, akiknek volt ehhez egyáltalán antennájuk, hogy megérezzék, hogy én nem vagyok nyitott. Azokat, akiktől meg kellett volna védenem magam, éppen hogy még erősebb ostromra késztette. Így aztán sikerült egy erőszakolt kapcsolatba belefutnom, amit hosszú évek munkájával én magam szelídítettem gondolatban "természetessé" a mindennapok terhei és feladatai közben.

Innentől jön a feketeleves, de még nem rögtön az elejétől. Jó volt gyerekeket hordozni magamban, szülni is jó volt - csodálatos istenélmény - és szoptatni, gondozni, nevelni is. Én ezt a részét az életemnek köszönöm akkori páromnak, a szép részét köszönöm. És hálával tartozom a gyermekeimért is. 

Ami nem volt szép, az a hiány, egy olyan férfi hiánya, aki véd, támaszt és feltétel nélkül szeret, akkor is, ha hibázok, ha fáradt vagyok, vagy ha nincs kedvem a szexhez. Mert sok volt az erőszak, főleg a szóbeli és én ezt természetesnek vettem, bele sem gondoltam, hogy nincs talán így jól. Mert addigra magunkra maradtunk és én már nem tudtam és nem is mertem volna erről senkivel beszélni. Hiszen ki hinné el egy ilyen ideális családról, hogy valami nincsen rendben?

Belekerültünk egy olyan mintába, ami neki természetes volt, hiszen így nőtt fel, én meg elviseltem, mert nem volt többre erőm. Kiszolgáltatott és esendő voltam, csináltam a mindennapi robotot, de azért volt minek örülnöm. Itt voltak nekem a gyerekeim, a kert, a virágok, a természet. Ez tartott életben, meg az a belső  út, amin egyre tovább haladtam.

Magamat és a gyerekeimet gyógyítottam, ahogy tudtam, homeopátia, Bach-cseppek, alkímia, ami jött. Pszichológiai könyveket olvastam, képeztem magam. Figyeltem. És beáramlottak ide a felsőbb világokból segítő erők is, akik persze nem mondhatták el nekem, hogy mi a bajom, hiszen úgysem hittem volna el. Mert ahogy a napokban kaptam erre is egy kis tanítást: az igazság első körben dühítő és pusztító, miért is kockáztatták volna a kapcsolatunkat? Így a fentről áradó energiák nagy része is ebbe a számomra pusztító kapcsolatba áramlott be, ami nem kis fejtörést okozott nekem még egy évvel ezelőtt is. De most már tudom, hogy csak cseppenként viseltem el az igazságot, s ez az adagolási mód abból a feltétel nélküli szeretetből fakadt,  ami nélkül már nem lennék itt, az biztos. De belül mindig volt egy fekete folt, amit nem értettem, nem volt rálátásom. Ástam, ástam és ástam, és akkor elértem egy határomig, ahol olyan félelmek lappangtak, amiken csak segítséggel tudtam túllépni. 

Ekkor találkoztam egy olyan segítővel, aki alapvetően változtatta meg a világomat, mert az általa átadott gyakorlat során jöttem rá, hogy úristen, én nem "a férfiaktól" félek úgy általában, hanem a férjemtől. És ez volt a fordulópont, minden kiderült és egyúttal magába roskadt. Félni attól, aki a legnagyobb támaszod kellene legyen az életedben, ez a vég. A végpont.

És innentől nézve kezdődött meg az én kiszabadulásom, ami hamarosan minden szempontból megtörténik. 

Letettem ezt az életet, mert már elmúlt. Minden terhét letettem, amit tudok. Megbocsátottam, neki biztosan, magamnak folyamatosan, hiszen jönnek fel apróságok és nagyobb dolgok is "a mit csinálhattam volna másképpen" kosárból. Figyelek és elengedek folyamatosan.

Egyedül a gyerekeimnek okozott fájdalom az, amit nehéz lesz teljesen elengedni, mert egy ilyen kapcsolatban élni nemcsak engem, de a gyerekeinket is megviseli. Sőt jobban, mint engem, mert számukra az apa- és anyamodell sérült és azt kell helyrehozni magukban. Hogy valóban szerető és odaadó társukra találhassanak. Hogy ne folytassák a kapott mintákat.

A kiszabadulásommal nekik is segítek, nem kicsit, mert egy olyan hiedelmet írok felül, amit pedig mindkét család magában hordozott eddig, hogy "mindenáron együtt maradni, akkor is, ha rossz, akkor is, ha fáj". Nem, nem szabad. 

Addig szabad együtt lenni valakivel, amíg feltétel nélkül jó, amíg mindkét felet építi a kapcsolat, s amíg egymás teremtéseit támogatni tudjuk őszintén, szeretettel.

Talán ezt kellett megtanulnom, mert nem tudtam.(?) Vagy ez kellett ahhoz, hogy átéljek valami olyat, amit csak álmomban gondoltam eddig valósnak? Vagy egyszerűen csak elvétettem az ugrást, s belesodródtam valamibe, amit nem láttam át, és belealudtam a folyamatba? Nem fontos. Már nem.

Én éppen átadom magam ennek az ÚJ ÉLETnek, ahol nincs több szenvedés.
Csak a MI van, ami hullámzó, két part között mozog és egybeárad a SZERELEMmel. Ahogy mindig is el volt tervezve.

Hála, béke, s öröm jár át, amikor arra gondolok, hogy minden jól van a teremtés egészében.


2015. február 27., péntek

A küzdelem vége


Valami elmúlt, levált rólam. Valami nehéz és sötét.

Nem tettem érte semmit, csak megtörtént.

Azóta másképpen vagyok, újra merítkezem önmagunkban, de máshogyan,
újabb részekben, vagy részekkel.

Nehéz megfogalmazni a különbséget, de most nem a "kundalini" töltődik, hanem az a "valami" körülöttem, egyre táguló körökben.

Mintha újra és teljesebben megérkeztem volna.
Olyan jóleső, ringató, fényes érzés.
Minden sejtem vibrál és szikrázik.

Annyira jó, hogy Vagyok.
Jó itt lenni, nagyon jó.

Köszönöm,
végtelen hála és köszönet.
Mindezért (is) s ami még érkezik.

Szálljon áldás mindenkire!!!

Ragyogjon a FÉNY!

Égjen a TŰZ!

Szóljon a ZENE és akkor most TÁNC!



ChE


2014. szeptember 12., péntek

A Teremtés műhelytitkai ;)

"PYGMALION

Pygmalion, látván, hogy ezek mily vétkesen élnek,
elborzadt buja bűnüktől, mit az asszonyi szívnek
nyújt bővebben a természet, nem vett maga mellé
asszonyt, nőtelen élt, nőtlen volt ágya sokáig.
Nagy művészettel készített szobrot eközben
hó elefántcsontból, amilyen szép nő a világra
nem születik sohasem; s a saját művébe bolondult.
Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot;
tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;
művészet fedi el, hogy csak művészet. Az ámult
Pygmalion az utánzott testtől gyúl szerelemre.
Ujjaival művét tapogatja: ha emberi test-e
vagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának.
Csókokat ad, s hiszi: kap; szól hozzá, tartja ölében,
és hiszi: ujjai lágy testébe nyomódnak a lánynak,
s fél, hogy kék folt kél a leányon, ahol tapogatta.
Mond gyöngéd szavakat, s azután ami kedves ajándék
mindig a lánynak, elé viszi: kagylót, síma kövecskét,
gyönge madárkákat, sokezerszinü tarka virágot,
szép liliomszálat, festett labdákat, a fákról
Heliasok könnyét; testére ruhákat is aggat;
ujjait ékkővel s a nyakát csinosítja nyakékkel;
gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyű:
mind illik neki ez; s nem csúnyább meztelenül sem.
Sidoni bíborral készült kerevetre teríti,
hitvesnek hivogatja, pihér párnára nyugosztja
végre nyakát, valamintha csak érezhetne akármit.
 Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindig igenszent,
és, szarvuk körülöntve arannyal, hullnak a tulkok
áldozatul, hószín nyakukat bárd metszi keresztül,
füstöl a sok tömjén; s ő, mint kell, áldozat-adva
áll meg az oltárnál, s félénk szava szól: „Ha ti mindent,
égiek, adhattok, vágyom feleségemül...” Azt nem
merte kimondani: „Őt”, pusztán: „...egy olyant, ki hasonló.”
Csakhogy arany Venus átértette (hisz ünnepi napján
ott volt), hogy mire áhitozik; s hogy kedvez e vágynak,
égig háromszor lobogó lánggal kimutatta.
Pygmalion hazatér, lányszobrát látni szeretné,
ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik;
ajkát nyomja reá ismét, mellére az ujját:
s lám az ivor lágyul, s már nem mereven, benyomódik
vágyó ujja alatt, valamint a hymetti viasz, ha
nap heve éri, puhul, ha hüvelyk meggyúrja, igen sok
más alakot vesz föl, használják, hasznos ekképp lesz.
Ámul, félve örül, s aggódik, hátha csalódik,
most a szerelmes, a vágyott lányt érinti megújra.
Élő test! Ereit már verni tapintja hüvelyke.
Most azután a Paphos-beli hős szívbéli szavakkal
adja Venusnak a háláját; és ajkait immár
nyomja a nem hazudott ajkakra; a szűz meg a csókot
érzi, el is pirul, és félénk szemeket vet a fényre,
és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét.
Eljön az istennő is, mit megadott, ama nászhoz,
és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül,
jő a világra Paphos, nevet ő ad majd a szigetnek."

Publius Ovidius Naso
Átváltozások
10. könyv
(METAMORPHOSES)
FORDÍTOTTA DEVECSERI GÁBOR
Forrás: http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.pdf

2014. július 8., kedd

"Más hangon" "ugyanaz"

Ritkán csinálok ilyet, de most nem tudom megállni,
mert

az alábbi idézet felemel és elringat,
ISTEN SZERELMETES TENYERÉBE BURKOL ÉS OTT TART,
... mert OTT született.

Áldás érte,
remélem nem lesz baj, ha idemásolom.
Forrás: https://www.facebook.com/pages/Szeretet-Magok/169448426581450?fref=photo


A Szerelem Mindenhatósága
Az eredeti igazság és az új tanítás
(üzenetvers)

Az Ívre figyelj, Kedvesem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a létezések feletti Szerelem honnan hova vezet, s az Ív Szelleme miért és mire repít fel Téged.

Már a vacogó testnek is legforróbb mámora a Szerelem extázisa.
A földi ember által ismert és tapasztalt legmagasabb szintű és legboldogabb energia a Szerelem Energia, amely galaxis-középpontként világít.
A legmagasabb minőségű és egyedül teljes és ragyogó tudás a Szerelem Bölcsesség.
Azért lehet minden tudat, maga a Minden is tudat, mert a tudat teste, szíve és lelke egyaránt a Szerelem.
A belső út során az embert a tű szűk fokán a legmélyebb és ezért szükségképpen a legteljesebb hit, a Szerelembe vetett hit vezeti át kézen fogva.
A titokzatos létezés legnagyobb titka, hogy az Atya Szerelmetes Szívvel hordja tenyerében az embert, aki pedig Szerelmes Lélekként ül bele Isten ölébe.
A Földön már a gyakrabban megélhető Ikerláng Szerelem egyenesen az Istent is magában hordó és így elérhetővé tevő Szerelem tökéletes extázis-teljessége.
A megnevezetlen teljesség-mátrixot, az anyag-energia-információ-tudat-Isten egységét a Szerelem Istennő számtalan karja öleli át, forrasztja egybe s lélegezteti szüntelenül.
A Szerelem a Minden – szüntelen korlátozás nélkül.
A Szerelemből ágazik le minden, például imádott tejtestvérei, a Szeretet, a Bizalom vagy az Odaadás szentháromsága is.
Az alkímiai átlényegülés semmi egyéb, mint a felfoghatatlan és megérthetetlen Szerelem transzmutációs személyiségének ujjongó, újjászületést eredményező megnyilvánulása.
A magasabbnál is magasabb tudat a sokdimenziós, tértelem-időtlen, isteni-istenfeletti Szerelem (és Ős-Szerelem) Mező kiáradó és befogadható teremtődése.
A földi ember Felsőbbrendű Éne a belső Szerelem-Mindenség önmegformált és létkormányzó eszköze és szimbóluma.

Még mindig az Ívre figyelj, Szerelmem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a mindenek feletti Szerelem hova kormányoz, s az Ív Szelleme milyen csúcsokra emel fel Téged. A láthatóvá vált cél az eredeti igazság és egyben az új tanítás.

A Tejút galaxis, a kicsiny Naprendszer és a parányi földgolyó ismétlődő, megváltó aranykorai azonosak a Szerelem földi és földöntúli isteni minőségeivel.
A névként sem ismert Istenvégtelenforrás Szerelembe esve, s a Szerelmet vállalva teremtette a számtalan világegyetemet, s egyik kedves ükunokáját, a Föld nevű bolygómását.
Csak a Szerelem van igazán, mert az Isten nem csak szeretésre, hanem a Szerelmetes Szeretésre képes, ahogy az ember is csak akkor jut el Jézushoz is, ha nemcsak őszintén szereti, hanem Szerelemmel szereti és így simul hozzá.
A megvilágosodás a Szerelem boldogító látása és boldog szolgálata. A Megvilágosodott a Szerelem tenyere – Téged simogat.
A belső és külső dimenziók valójában egymásra hangolt Szerelem Szintek, ahogy a különböző lépcsőfokon lüktető Szerelem-Terek is, amint az Idő is csak akkor képzelhető el, ha a Szerelem folyamatos lélegzése hallhatóvá válik.
Az égi lélek „csupán” azért születik a Szerelem-Anyagba, mert szeretné létmámorként önmaga és a mindenség számára megmutatni a felülmúlhatatlan Szerelem Lényét.
Minden égi-földi család és szeretet-közösség a Szerelemben Egyesültség végtelen számú, megtestesült változat-madarai, s azok mosolygó énekei.
A misztifikált egység ezért semmi más, mint az, amikor a Szerelem Teljesség-Páka természetes módon összeforrasztja az elsodort, elkülönült és ezért jajgató elemeket-egységeket.
A zokogó fájdalom is a Szerelem látszólagos kétségbeejtő elvesztésének sírásba fojtott és sírással megédesített érzete.
A legegyszerűbb érzékelések, érzések, érzetek minden esetben a Szerelem legkézzelfoghatóbb és már így is egyre magasabb rezgésű örömének hullámtapasztalatai.
A fény feletti Fény a Szerelem kiáradás és Szerelem áramlás szemmel nem látható csillogása.
Végül a mitikus Szó a virágot teremtő Szerelem Mag, ahogy a világegyetemeket is körbejáró mondat az illatos Szerelem Virágcsokor.

Örökre az Ívre figyelj, Ikerlángom, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, ahogy a mindenek feletti Szerelem ölelve hív az istenné válásra, s az Ív Szelleme smaragddal kirakott égi magasságokra repít fel minket. Szerelmesen és Szerelmet tanítva.
Varga Csaba

2014. június 26., csütörtök

Ösvény a végtelenbe

A NŐ maga a feltétel nélküli befogadás, elfogadás, szeretet.
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.

Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.

A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.

Egy út van ebből, felfelé.

Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.

Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.

Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.

S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.

EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.

S mindez ajándék, csak az tud lenni.

Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.

Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.

A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.

Élj, s ott lesz minden.

((: Na, kész vagyok :))

2014. május 2., péntek

Májusi ölelés


Amikor a bennem élő férfi énekel a benned élő nőnek ... :)


:)


A karjaimban tartom magunkat,
a dualitás csak látszat,
illúzió, eszköz.

Néha fáj, de néha jó is,
színpad és játék,
közös sors.

Angyalok vagyunk
egy széthasított világban.

2013. december 13., péntek

Kezdődjék hát a nász ... tánc




"Cause all of me
Loves all of you

Love your curves and all your edges
All your perfect imperfections

Give your all to me
I'll give my all to you

You're my end and my beginning
Even when I lose I'm winning

'Cause I give you all, all of me
And you give me all, all of you ..."

2013. december 6., péntek

A barátságról ...



Talán megértem már a barátságra.
A barátságban benne van a Szerelem is, de mégis több annál, kiterjedtebb és igazabb. 

„A szerelemben kettőből egy lesz, a barátságban egyből kettő.” 
Ezt is csak most értettem meg, hogy ez mit jelent, egészen idáig folyton vitatkoztam ezzel a mondattal. 

Pedig így van, a barátság az, amikor két egylényegű ember egyszerre mozdul, egyszerre érez és cselekszik. A barátság az egylényegűség kifejeződése emberi testben. Nem annyira intim mint a szerelem, de sokkal nagyobb távlatokat nyit. Nem függ már a szerelemtől, vagy annak hiányától, nem akar a másikból, vagy a másikkal táplálkozni, együtt él, együtt lélegzik, támogat.
Önmaga örömét megosztva egy irányba, kéz a kézben haladva teszi a közös dolgot. 

Ez a barátság, még ha szerelemmel kezdődik is, 
tovább tart, 
talán örökké, 
és mélyebb nyomokat hagy az időben. 

Két EGY-gyé vált emberi lény közös sétája az időben.

ChE

2013. szeptember 12., csütörtök

Szexualitás - dióhéjban

(Szexualitás. Mennyi minden van erről a fejekben, még az ébernek nevezett körökben is, de mennyi félreértés!)


1.
A szex egy kapu, mely önmagadba vezet.
Megnyitja az érzékeidet, hogy átléphess rajtuk.


2.
Az első feltétel, hogy szereted magad és nem dőlsz be a beléd nevelt hazugságoknak, hogy csak ekkor, meg akkor, így meg úgy szabad.


3.
A tested a tiéd, Te rendelkezel vele, becsüld meg, szeresd és hagyd, hogy más is szeresse.


4.
Nincs ilyen meg olyan nő, csak NŐ van, vagy "gyermek".
A NŐ minden sejtjében NŐ és képes mindezt megosztani a FÉRFI-val.
A "gyermek" viszont tele van sérülésekkel és mindent, a szexet is, e sérülések gyógyítására és/vagy sebei nyalogatására használja. Időnként átcsúszik büntető üzemmódba és dühét partnerén éli ki. Egyedüli gyógyítója a szeretet és elfogadás, ha ezt megkapja, idővel NŐ-vé érik.
A NŐ ad és befogad, nem vár el semmit, mindig ÖNMAGÁT adja, minden részét, hiánytalanul.

5.
A NŐ számára nem fontos, hogy a férfi mit csinál.
Ha ügyetlen, akkor is NŐ, akkor is jó neki a szex, ugyanis nemcsak a férfi fizikai testével, de lelkével is szeretkezik, s amit a fizikai férfi "ügyetlenül" csinál, kiigazítja láthatatlan párja odaátról.

6.
Ahol játszma van, nincs valódi gyönyör, csak kéj, vágy és testi orgazmus.
A gyönyör sokkal több ennél, a gyönyör két emberi lény összefonódása testben és lélekben.

7.
Nem cél, de mindenki számára lehetőség eljutni az isteni lét gyönyörébe egy másik szerető lénnyel testi-lelki-szellemi orgazmus által. Ahol eltűnik az egó, az elme, velük együtt minden játszma, hiedelem és akarat, ott kezdődik az isteni szenvedély és nyílik a beteljesülés kapuja.

8.
A szerelemmel/lélekkel teljes szex az egó halálán keresztül hívja be az új lényt, mely bár a fizikain keresztül él, mégis az érzékfeletti világban gyökerezik, van otthona.

9.
Sokan próbálnak ezen úttól eltántorítani, de tudd, aki a szexualitást és ezzel az ISTENI GYÖNYÖRT is megveti, még soha nem volt benne része. Tudatlan és ezért nem tudja mit beszél. A benned élő isten mindenre kíváncsi és mindent megél, de legjobban annak örül, ha tested minden sejtje ÉL és áthatja mindaz az ISTENI ÖRÖM, amiért fizikai testen keresztül létezni egyáltalán érdemes.

10.
Ha csak egyszer is átélted, soha nem felejted. Képességeddé válik, mely áthatja életedet.

11.
A halhatatlanság a Szerelemmel kezdődik ... és az ELENGEDÉS-SZABADSÁG-NYITOTTSÁG hármas kapuján át hajlik a végtelenbe.

.

2013. augusztus 13., kedd

Csak magamnak ;) ... AZ ÚT ÉN VAGYOK


Csodás az út, amin keresztülmentem, amin végig bújócskáztam magammal.
És mennyi mester hányféle módon csalogatott tovább és tovább.
Istenem, mókás!
Köszönöm!

És most, hogy beismerődött, visszaverődött, beigazolódott és visszatükröződött az, ami történt/történik, új irányba fordulunk ismét, egy negyed fordulat balra ... lassan körbeérünk.


A Szerelem Szentélye, mely "épül" kicsit már a múlt, vagy inkább a FOLYAMATOS JELEN.
Mert bennem van és nem választható le rólam.
Ideig-óráig talán, de végleg, soha többé!

EGYBEN VAGYUNK, MEGÉRKEZETT AZ, AKIRE VÁRTAM ...
ÉN VAGYOK.

Eddig is itt volt, itt volt!!!
Istenem, mennyire mókás, mókás!
Na ez az a hahota, amit eddig nem értettem!

ChE



2013. június 26., szerda

A létezés függetlensége

Mostanában nem nagyon jönnek szavak.

Átléptem egy határt. 

Mióta rájöttem, mert megmutattam magamnak, hogy nem függ semmitől az EGYSÉG ÉRZÉSE, vagy más szavakkal, a forráshoz való csatlakozás ... azóta minden sokkal könnyebb.

Az elme sem tud már bekavarni.

Ehhez kellett sok tapasztalat és élmény, hogy néha az elmében való majdnem eltévedés közben is egyszer csak ott voltam megint ... a tökéletes csend és nyugalom állapotában. A szenvedélyben. A pillanatban.

Tudom, hogy magamat edzem.

Újabb és újabb helyzetekbe viszem magam, hogy újra és újra megbizonyosodjak arról, hogy VAGYOK.
Bármi van körülöttem, bármikor, újra és egyszerűen, a gondolat sebességével máris EGYBEN VAGYOK.

Már csak egy lépés, hogy ez állandó legyen.

És ez az egy lépés arról szól, hogy elhiszem, hogy mindez lehetséges.
Lehetséges folyamatosan a FORRÁSBAN LÉTEZVE ÉLNI EBBEN A DIMENZIÓBAN.
Hogy lehetséges mindeközben használni az elmét, az egót és a testet is a legnagyobb összerendezettségben.

Először megteremteni magamban a hit által magát a lehetőséget, aztán behívni ezt a potenciált.

Majd belehelyezkedve LÉTEZNI.

Vajon képes vagyok rá? 
Egy mintát már láttam, ha neki megy, talán nekem is fog.
(Na, ugye, ehhez kell a hit, a tágabb ÉN, A FIGYELŐ EREJE és a kisén teljes odaadása.)

Érzem és tudom, mert hallom és látom is, hogy MINDIG EGYBEN VAGYUNK, csak én válok le, vagy zárom el magam ... 

ÖRÖK ÖLELÉSBEN VAGYUNK ÉN ÉS A MÁSIK FELEM, 
AKI NEM VALAKI MÁS, 
AZ A RÉSZEM, AKI NEM TESTESÜLT MEG EBBEN A VILÁGBAN, 
ÉPPEN AZÉRT, HOGY ENGEM MEGTARTSON.

Néha érzékelek formákat, akik hasonlítanak, 
de a SZERELEM e formáktól teljesen független, egyszerűen csak VAN és IGAZ.

A formákon át ragyog az ÉLET és én engedem, hogy gyönyörködtessen.

KÖSZÖNÖM E CSODÁT!

2013. június 24., hétfő

Merülés az ismerős ismeretlenbe




Ihletett állapotban ... jön az írás.
Mindez csak történet, mese.
Kimerevített pillanatok a lehetetlenből.

A hihetetlennél is tovább értem ... nem aggaszt semmi.

Tudom, hogy mindig VAGYOK, senki és semmi nem választ el.

Állapotok váltakoznak.
Merülés és sodródás ... béke és nyugalom.

Utazás, párhuzamosok érintkezése, szerelem.

Ráhagyatkozás, eggyé válás a folyóval ...

Sodródás és megérkezés.
Ölelés és szeretkezés.
Keresés és találkozás.
Ismerkedés és felismerés.

Tanúkkal vagy anélkül, elmerülök, aztán úszom.

Játszótársakkal, vagy anélkül
lubickolok önmagam kiterjedt lényében.

Határaimat tapogatom, érzékelek, érzékellek.

Oda-visszahúzódás, keveredés és kiegészülés.
Pulzálás.
Teremtés.

Amit kívül kerestem, belül van, akit belül érzékelek, kívül van.

És mindeközben "Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim ..."

Szeretlek,
"szeretlek"
s nincs több szavam.

ChE


2013. június 2., vasárnap

Szeretni mindhalálon túl ... igen.




Mindhalálon Túl...


Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Miért olyan nehéz egy földi szív



Nem hallja senki,
Nem is mondja senki,
Mielőtt leáll majd mindent megbocsát



Nem érti senki, 
Nem érzi senki,
De a mennyei Ég, nem hiába hív



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Mitől szép az, aki mindenkit szépnek lát



Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Mert erre nincsen szó, nincs szabály



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Milyen ha lélek hazatalál



Elmúlt a fájdalom
Szárnyat bont a szívemen
Miatta most elhagyom
Tovaengedem...



Meg sem érdemlem, mégis úgy néz rám
Ahogy senki más
Tövis a szívemben, sebzi a mellét
Ahogyan átölel
Ezerszer elhagyom,
De hazavisz a szárnyán egy szép napon
Neki, hogy, hogy mondom el, hogy a Mindenem...majd
Még nem tudom...



Szeretni mindhalálon túl...


Nem érti senki,
Nem érzi senki,
A vad zaj mögött a Csend szavát



Nem hallja senki,
Nem is mondja senki
A Kegyelem Otthonát





Nem érti senki, 
Nem érzi senki,
De a mennyei Ég, nem hiába hív



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Mitől szép az, aki mindenkit szépnek lát



Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Mert erre nincsen szó, nincs szabály



Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Milyen ha lélek hazatalál



Elmúlt a fájdalom
Szárnyat bont a szívemen
Miatta most elhagyom
Tovaengedem...



Meg sem érdemlem, mégis úgy néz rám
Ahogy senki más
Tövis a szívemben, sebzi a mellét
Ahogyan átölel
Ezerszer elhagyom,
De hazavisz a szárnyán egy szép napon
Neki, hogy, hogy mondom el, hogy a Mindenem...majd
Még nem tudom...



Szeretni mindhalálon túl...

2013. május 30., csütörtök

A szerelem generációja ... mi vagyunk ... just feel the love generation ... yeah



"From Jamaica to the world,
this is just love,
this is just love,
Yeah!" 
Why must our children play in the streets,
broken hearts and faded dreams,
listen up to everyone that you meet,
don't you worry, it could be so sweet,
Just look to the rainbow, you will see
sun will shine till eternity, 
I've done for much love in my heart,
No-one can tear it apart,
Yeah,
Feel the love generation,
Yeah, yeah, yeah, yeah,
Feel the love generation,
C'mon c'mon c'mon c'mon yeah,
Feel the love generation,
Yeah, yeah, yeah, yeah
Feel the love generation,
Ooohhh yeah-yeah,
Don't worry about a thing,

it's gonna be alright,
Don't worry about a thing,

it's gonna be alright,
Don't worry about a thing,
it's gonna be alright,
Gonna be, gonna, gonna, gonna be alright,

2013. május 6., hétfő

Egyiptomi történet - Párhuzamos valóságok - másik felületről kitiltva ... pornográfia miatt :)

Egyiptomi történet 

 A fáraó visszavonul, térjetek nyugovóra!
A tömeg elindul kifelé, lassan és zajongva elhagyja a termet, csak egy lány, egy fiatal nő áll még mindig a sarokban. Az őr odamegy hozzá és rákiált:
- Talán süket vagy? Mára vége, az uralkodó nyugodni tér!
- Nem megyek - feleli nyugodt hangon a lány.
- Micsoda! Megőrültél? Na, kifelé, amíg szépen mondom.
- Nem megyek, és ne merészelj velem így beszélni, nem látod, hogy Ízisz papnője vagyok?
- Felőlem maga az Istennő is lehetsz, akkor is ki kell tessékeljetek - mondja most már egy kicsit halkabban a katona.
- Mi ez a zaj, mi lesz már, mikor lesz végre nyugalom? - kiált fel a fáraó. - Ma még sok dolgom van!
- Ez a papnő nem akarja elhagyni a csarnokot uram. Azt mondja, hogy ő marad még.
- Na persze … Menj Te is haza, mára elég volt.
- Nem uram, nem mehetek, az Istennő üzenetét hozom neked és veled kell maradjak ma éjjel.
A fáraó most közelebb jön, már mozgása is sejteti, hogy meglehetősen haragos.
- Mit beszélsz? Holnap ráér, ma már nem hallgatok meg senkit.
- Nem megyek uram, beszélnem kell veled. Megölethetsz, akkor is maradok. Ízisz parancsolta ezt nekem és én megígértem neki, hogy ma éjjel nem hagylak magadra.
A fáraó fáradtan vonja fel szigorú és dús szemöldökét:
- Felőlem. De akkor állj be az egyik sarokba, hogy ne is lássalak, mintha itt sem lennél! Ti pedig kívülről zárjátok be az ajtókat, és ott őrködjetek! Elegem volt mára az emberi lényekből.

A fáraó fáradtan roskad vissza székére és az előtte lévő papirusz-tekercsekre mered. Ma döntenie kellene, hogy hova és melyik terv alapján építi a templomot, ki és hogyan szedi be az adókat, hiszen üres a kincstár. És a rabszolgákkal is mennyi baja van. Mindent neki kellene tudnia és eldöntenie? És a hadsereg! Jól gatyába kéne már ráznia ezeket a naplopókat!

A lány közelebb jön, majd megáll a fáraó előtt.
- Mit merészelsz? Nem megmondtam, hogy állj a sarokba és egy szót sem!
- Nagy hatalmú fáraó, beszélnem kell veled – hajol meg a lány. - Ízisz küldött hozzád, hogy veled legyek, hogy megtanítsalak a férfi és női energiák egyesítésének művészetére, mellyel olyan tudás birtokába jutsz, ami megadja neked a kulcsot ahhoz, hogy kiszabadulj börtönödből.
- Micsoda? Mit beszélsz? Milyen börtönből? A leghatalmasabb uralkodók egyike vagyok! Föld és ég nekem hódol, amerre itt szem ellát! Na, menj távolabb és örülj neki, ha ma éjjel nem a börtönben végzed!

Amint visszamerül gondolataiba, máris egymást kergetik fejében a lehetőségek, szinte látja döntései következményeit, éppen valamelyik kérdés megoldása körvonalazódik, amikor hirtelen egy hang szólal meg a fejében:
- Hogyan beszélsz te az én legkedvesebb szolgámmal? Elküldtem hozzád, mert gondom van rád, és mert segíteni szeretnék neked és te meg sem hallgatod? Ejnye, azonnal kérj tőle bocsánatot és hallgasd meg még egyszer, különben igazán megharagszom.
- Micsoda? Talán elaludtam közben – gondolja a fáraó, de ahogy feltekint, meglátja a lány szemeit, amint mélyen és fürkészően egyenesen a szemébe néznek.
- Te belelátsz a gondolataimba!
- Bocsáss meg uram, nem volt szándékos, de olyan gondterhelt vagy.
- Na, gyere, mondd el még egyszer azt az üzenetet, ma már úgysem jutok előrébb.

- Uram, hatalmas fáraó, Ízisz egyszerű szolgálója vagyok. Ő küldött hozzád, hogy megtanítsalak mindarra, amire egy papnő megtaníthat egy férfit. Arra kért, hogy nevében és helyette tanítsalak meg a legszentebb egyesülésre, mely tudással valóban ég és föld ura lehetsz, túljutva jelenlegi börtönödön.
- Tudod Te mit beszélsz? Tudod ki vagyok én?
- Uram, én Ízisz nevében beszélek és ő bizonnyal tudja, hogy ki vagy Te. De Te vajon tudod-e? Tudod-e ki vagy és ki lehetnél, mert az üzenet második része a következő: „Tanítsd meg neki e szent egyesülést, hogy ennek energiáiban felismerje végre azt, aki ő.”
- Jól van, akkor gyere! Kíváncsi vagyok, mi újat tudsz nekem nyújtani. Tudod Te hány ágyasom van? Minden ujjamra tíz is jut, ha akarom. Mi a neved?
- Nincs nevem uram, a legtöbb, amit el tudok magamról mondani, hogy Ízisz legkedvesebb tanítványa vagyok.

Minden látszólag szokványosan indult, mégis a fáraó valami olyasmit érzett, amit eddig soha, a lány olyan erőt és tisztaságot sugárzott, hogy szinte félt hozzáérni.
Már az előjáték sem volt szokványos, a lány apró kis szoknyát kerített valahonnan és lágy dallamra táncba fogott, de olyan volt ez a tánc és dal együtt, hogy a férfit teljesen elvarázsolta, egyfajta transzba esett, már azt sem tudta, hogy ébren van-e vagy álmodik. És az ezt követő érintések finomsága és ritmusa már önmagában olyan magasságokba vitte, hogy ha az egész csak álom lett volna, és itt felébred, már akkor sem adta volna ezt az élményt semmiért. És ahogy gyorsult az ütem, úgy gyorsultak a mozdulatok, úgy tört elő a szenvedély mindkettőjükből. A teljes összekapcsolódástól kezdve a lány kedvesen, mégis határozottan súgta egyre-másra a fülébe azokat a műveleteket és titkokat, mellyel ez az egyszerű szeretkezésnek indult művelet valami olyan egybeolvadássá növekedett, mely túl van téren és időn, túl az emberi érzékelés határain.

Reggel a fáraó ugyan kipihenten és frissen ébredt, mégis minden mozdulata fájt, mintha minden izma egyszerre akarta volna emlékeztetni az éjjel történt csodára. Kereste a lányt, aki már a sarokban állt és nem mozdult. Csak a tekintetük találkozott és a fáraó nem tudta eldönteni hirtelen, hogy ugyanez-e az a nő, akivel tegnap szeretkezett, vagy valaki más. Már indult volna, hogy szót váltson vele, amikor beözönlött az udvar és kérdések zúdultak rá. Késő, gondolta, ma már csak este tudunk beszélni.

Az este minden majdnem ugyanúgy történt. A férfiban hamarabb felébredt a szenvedély, mint előtte nap és a tegnapi lecke, az energiák mozgatása is már egészen jól ment, szinte magától. Egy olyan mély egymásra hangoltság alakult ki közöttük, mely olyan soha nem tapasztalt magasságokba vitte el őket, melyet emberi lény nagyon ritkán, vagy talán eddig a percig soha nem is érzékelt. A csoda végeztével a lány most mellette maradt, összeölelkezve várták a hajnalt, mely gyönyörű fényekkel világította be a hálótermet. A gyönyör szintje, melyet átéltek, mindkettőjük számára hihetetlen volt.

Ahogy kelt a Nap és egyre feljebb húzódott a horizonton, a lány lassan kibontakozott az ölelésből és öltözködni kezdett. Majd megszólalt:
- Uram, ez volt az utolsó éjszakánk együtt. Már mindent tudsz, mestere vagy az energiák egyesítésének, megtanultad, amiért jöttem. Ma visszamegyek oda, ahonnan jöttem és soha többé nem találkozunk.
- Ne szólíts uramnak, kérlek. És ne menj el, maradj velem. Majd bújtatlak, valamit kitalálok, szeretlek, megérintetted a szívemet. Te nem érzel hasonlót?
- De igen, éppen ezért kell elmennem, mert ez nem volt benne a feladatban.
- Maradj kérlek, nem tudom elképzelni az életemet nélküled, a gyönyör nélkül, amit adsz és amit én adok neked.
- Nem tehetem. Ez Ízisz akarata, mennem kell, és soha többé nem látjuk egymást. De adok neked egy gyűrűt. Minden hajnalban, ha ezt a gyűrűt az ujjadra húzod, ott leszek veled, és újra átéljük ezt a csodát. Tudom, hogy ezt most nem hiszed el, de holnap hajnalban tudni fogod, hogy miről beszélek. Most megyek, isten veled drága, Ízisz vigyázza utadat és legyen a felkelő Nap a vezetőd.

Majd lassan, de határozottan elindult és kiment az ajtón. A fáraó még sokáig követte szemével az ablakból és ő sem hitte el, de szigorú szemeiből hulltak a könnyek. Hogy ő, birodalmak ura egy nő, egy ismeretlen után, kinek még a nevét sem tudja, ilyen szerelemmel vágyakozzon … Ismeretlen volt számára ez az érzés. A gyűrűt betette amulettjei közé a nyakába és csodálkozva tekintett érkező szolgáira.

Aznap nehezen ment a munka, alig bírt odafigyelni tanácsadóira. Szinte már várta az estét, hogy egyedül legyen végre, hogy ne kelljen beszélnie senkihez, hogy nyugvópontra jussanak benne az átélt élmények és hogy döntésre jusson. De mit is dönthetne? Rabolja el a lányt, bújtassa, kockáztatva ezzel életét? Érezte, hogy ezt nem teheti meg, még ő sem, a leghatalmasabb uralkodók egyike. És ez fájt, szinte a húsába markolt a fájdalom és a vágy, mely tegnap oly magasra röpítette, most a legmélyebb szakadékba taszította.

Így tépelődött és szenvedett magában, mígnem előhúzta a gyűrűt és megnézte. Két összefonódott kígyó alkotta a gyűrűt, egy kék és egy zöld szemű kígyó. Istenem, micsoda jelkép, éppen így fonódtak össze ők is a szerelem tüzében. A gyűrűt az ujjára húzta, majd nehezen, de nagyon mélyen elaludt.

Álmában messzi tájakon járt, mindig őt keresve, őt kutatva szemeivel a messzi sivatagban és azon is túl. Majd egy oázisba jutott, ahol végre szólt hozzá a kedves, a fülébe súgott valamit, amitől fel is ébredt, mégsem tudta eldönteni, hogy ébren van-e vagy álmodik. Mert ahogyan a kelő Nap a szemébe sütött, látott valamit, egy árnyat, egy fényt, aminek illata volt, a lányéhoz hasonló illata, és amitől felébredtek érzékei és újra beindult az a csodálatos energiatánc, amit már kétszer is megtapasztalt. Először nem hitte el, de ez az erő ellenállhatatlan volt, szinte az ágyhoz szögezte, mozdulni sem tudott és közben érezte, hogy egész teste vibrál és remeg és hogy a legjobb egyszerűen csak engedni, csak hagyni, csak elmerülni ebben az érzésben. És újra átélte azt, amit együtt. Megtapasztalta a lebegést ott fenn, a testén túl, átélte a gyönyört teste minden sejtjében és érezte, hogy újra egyesülnek, de már egy másik síkon, túl téren és időn.

Minden megváltozott, többé már nem érdekelte a birodalom, mázsás súlyokkal nehezedett rá az uralkodás kényszere. Átélte, amiről eddig fogalma sem volt, hogy valóban börtönben van, egy olyan börtönben, melyből kiszabadulni csak hajnalonta tudott, valódi szerelme éteri karjaiban. Még mindig hihetetlen volt számára, ami történt, megszokni és hozzászokni könnyű volt, de megérteni és megmagyarázni nem tudta. Mégis minden nap újat hozott, minden nap újabb felismeréseket tett és teljesen más szemmel, az Ő szemével is nézett a világra. …

© SZS




Magamról

Saját fotó
I AM Light, Light, Light. I AM White, White, White. I AM pure, pure, pure. I cure, cure, cure. I cure the Land, the mind, the body. I cure the soul, the heart of everybody. I AM one of you and ONE of the ALL. I came from the SUN and came from the WHOLE. Dawn has come, I AM OM and MUM, SUN is ALL and bright, LOVE is FULL and light.

Translate