Gondolat vagy felismerés?

Motoszkál bennem egy gondolat. Kérdés, hogy enyém-e, vagy kaptam.
Olyan pontból látom és érzem most a világomat, hogy ez fogalmazódott meg bennem.
De egyáltalán nem biztos, hogy így van. Mégis leírom.

Azt érzékelem, hogy ez a mostani világ a férfiak világa.
A nő benne, csak mellékszereplő, díszlet és eszköz.
A fizikai világról beszélek és arról a nőről, aki elsősorban ANYA és csak másodsorban
SZERETŐ.  E két minőség egyesülésével, ALKÍMIAI MINŐSÉG.

A nagy átlagban, azaz a tömegtudatban és a tömegtudatból táplálkozó emberek fejében
ez a fajta minőség nincs jelen. Persze a férfi teremtő minőség sincs igazán, de annak annyi torz
formája van az anyagban, annyi férfias játék lett teremtve, hogy ezáltal ez az erő, ha torzan is, de jelen
van.

De a női nincs. És ahol megjelenik, máris elnyomás alá kerül.
Nézd csak meg a természetes születést körülvevő elnyomó tendenciákat.
Vagy az anyaságot választó nők helyzetét.
Vagy annak a nőnek a perspektíváit, aki nem akar karriert, csak nő akar lenni,
anya, háziasszony, feleség, kertész, gondos gazda a lelkek kertjében.
Aki ezt választja, gyakorlatilag kivonul a társadalomból, mert munkájának és életének
nincs értéke, látszólag célja sincs, hiszen nem gondolkodik vagyonban, gyarapodásban, karrierben.

A nő, mint ALKIMISTA, jelen van ugyan, de nem tud megnyilvánulni, nem tud beáramlani, mert
ahhoz kellene a másik oldal is.

Lehet, hogy nem így van, és ez az egész, csak illúzió, viszont abban megerősít ez a gondolatsor,
hogy nincs mire várni.
Nincs másik fél, aki majd segíteni fog.
Hajamnál fogva saját magamat kell kirántanom ebből a helyzetből és ennek ellenére beengedni az ALKIMISTA RÉSZEMET, nem törődve azzal, hogy hogyan fogom leföldelni.

Bátorság és erő.
Jöjjön, aminek jönnie kell, a lényeg már úgyis megérkezett.

:)

On fire ...

Mennyei prófécia - filmajánló

Egyik kedvenc könyvem filmen. Néha nem árt az ismétlés.
:)

És itt van a teljes film is: https://www.youtube.com/watch?v=okLgNpSqKi0

Jó szórakozást!

Androgünitás - amikor az árnyék is megjelenik

Nem akartam írni Conchitáról. Tényleg nem. De ma olyan szinten érzékeltem vetített képét az asztrál térben, hogy mégis muszáj. Helyre kell rakni, magamban is, mert először majdnem megijedtem. :)
Ne foglalkozzunk most azzal, hogy "ki" rakta oda, vagy milyen erők erősítették fel ilyen intenzitásúvá, a végére úgyis érteni fogod, hogy ez, jelen esetben, tök mindegy.

Kezdjük az elején.

Hosszabb idő óta megyek az ösvényen, ami sok-sok kanyarral, de mégis oda vezetett, hogy hálával és szeretettel elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok és megengedjem, hogy mindenféle sorompó, vizsga és feltétel nélkül beáramoljon ide MINDEN RÉSZEM.

A dicső és a dicstelen múlt, a fehér, az arany és a fekete-szürke árnyalatok is. Minden egyszerre, mert ez vagyok, így vagyok teljes.

Az út itt-ott leágazott, finom falatok és isteni tapasztalatok vártak rám, de mennem kellett tovább. Valahogyan a "nem beragadni", vagy inkább a "tovább, tovább" érzése az elején is itt volt, ahogy most is itt van.

Sokan járunk ezen az úton, mondhatni egyre inkább tömegesen. Ki tudatosan, ki öntudatlanul is követve a hívó szót, a vezetést, belső megérzéseit. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy egyre több írás, gondolat és vita jelenik meg az olyan nagyon vágyott "másik" felünk kereséséről. "Spiri körökben" majdhogynem első számú téma lett a "tökéletes társ, az ikerláng kapcsolat" bevonzása, megtalálása, behívása és hasonló témájú cikkek, előadások, kurzusok. Ezekben nem kevés mágia is felüti a fejét, ami szintén az alább leírtakat erősíti, de ezt most hagyjuk. (Amit én kaptam mint módszert annak idején, elolvashatod itt, ha érdekel.)

Néhányan - valószínűleg egyre többen - elértük a kritikus pontot és tömeget, ami a párkapcsolatok hatalom-függőség tengelyen elért és begyöpösödött egyensúlyát kilendítette, és már éljük - ha nem is mindig és folyamatosan, de viszonylag sűrűn merítkezve - a teljességet a másik felünkkel. És itt elsősorban nem a fizikai kapcsolódásokra gondolok, hanem arra, amikor ott belül, benned megjelenik egyszerre két erő (masculin és feminin) s a kozmikus erőkbe ágyazódva, a legerősebb nászban összefonódva táplál téged, az EMBERT.
Ez a Teljesség.

Ez a folyamat hatalmas erőket szabadít fel először az egyénben, majd körülötte a térben is. Úgy látszik, ez már olyan szintekre jutott, hogy az egyensúly érdekében a térben meg kellett jelennie az ellenerőnek, az árnyéknak is. Torz formában ugyan - és ez itt nem elítélés, vagy megkülönböztetés, csak a szellemi tartalomhoz képest egy jelző - de megjelent. Mert hát mi más lehetne egy női ruhában lévő (valamennyire) férfi szakállal, mint paródiája, árnyéka annak az androgün folyamatnak, ami a másik oldalon óriási lendülettel halad előre egyre több emberben.

És azt is látnunk kell, hogy ez Európát érinti elsősorban. A folyamat itt haladt ennyire előre, hogy a felszabadult és kioldódott energiák és azok hirtelen hiánya létrehozta ezt az újabb illúziót, vetített képet ide nekünk, ami a tömegmédia segítségével most éppen lebeg a tömegek feje felett.

Tulajdonképpen ünnepelnünk kellene, mert ez egy olyan jel, amit megértve kicsit fellélegezhetsz, hogy a változás elkezdődött és tart és óriási energiákat szabadít fel, bár még láthatalanul, de mégis előre vetítve a valamikori jövő társadalmát, ahol TELJESSÉGÜKBEN ÉLŐ FÖLDI NŐK ÉS FÉRFIAK EGYÜTT TEREMTENEK ÖRÖMBEN, SZERETETBEN ÉS EGYSÉGBEN.

(Javíthatatlan szentimentális vagyok, mondja itt valaki, de azért neki is tetszik az üzenet, átmegy ez így is, még ha van is benne némi makyo. Akkor most már jöhet a kávé nekünk .... és valaki másnak még egy szivar :)

"Vedd észre, hogy mindez csak energia, ami egy olyan fókuszpontra mutat az időben és térben, ami fontos és lényeges változások anyaméhe lesz innentől. Innen, a saját idővonaladról nézve lassú a folyamat, de távolabbról, több száz év távlatában jelentős. Ezt majd egyszer látni fogod, addig pedig ünnepelj, ünnepeld magad magadban."

Bármi megtörténhet

Bármi megtörténhet, az idő bármit idegyűrhet, amit valamikor létrehoztál, bevonzottál,
vagy csak egyszerűen, amit eddig nem akartál észrevenni.
És ez így jó.
Minden újabb kör egyben felébredés, egyben eszmélés és még el nem fogadott részeid integrálása.
A sötéteké is.

Elfogadni azokat a tetteidet, vagy viselkedési mintáidat, amik a félelemből és a gyengeségből táplálkozva helytelen irányokba vezettek. De, nincs helytelen! Ezt kell megértsd!

Nem hibáztatni senkit és semmit, főleg ne magadat.
Nincs már ereje és fontossága az önkínzásnak. Az egy másik élet volt. Ez egy ÚJ.
ÚJ ÉLET, ami a régi romjaiból és romjain épül, ehhez kell az erő, hogy észrevedd, vége a csatának.
Már csak a romok vannak itt, és hamarosan érkezik az, amit vártál.
Valami több, valami más, valami TELJES.

Minden energia - visszatérés

Minden azon múlik, hogy mennyi energiát - fényt - vagy képes megmozgatni magadban, átmozgatni magadon.

Semmi sem olyan fontos mint ez.

Sok-sok tényező lassíthatja ezt a folyamatot.

A hitrendszereid, a gondolataid, és leginkább az, hogy megengeded, hogy a külvilág gondolatai benned ide-oda áramoljanak anélkül, hogy figyelnél.

Hogy nem tudod megkülönböztetni, hogy mi érkezik belülről és mi kívülről.

Hogy mi tartozik hozzád, és mi az, amit mások adtak rád, gondoltatnak veled.

Az érzelmeid, a sérelmeid, a múlton való rágódásaid, ezek mind hátráltatnak.

Kimozdítanak abból az egységből, ami pedig születési jogod.

Semmi sem fontosabb a megtisztulásnál.

Nincs olyan gondolattal átitatott érzés, vagy érzéssel átitatott gondolat, ami ezt megelőzhetné, ami ennél fontosabb lenne.

A nemzeti hovatartozásod sem fontosabb ennél, nem fontosabb annál, hogy mindent, mindenkit, bárkit el tudj fogadni annak, ami, ítéletalkotás, jobbítási szándék és bármilyen - jó vagy rossz - vélemény nélkül.

Minden, ami van, megelőzi azt, ami még nincs.

Ez az alap, ennek az elfogadása, ha úgy tetszik, elfogulatlan leltár készítése az alap.

Az építkezés csak innen indulhat, és az üzemanyag Te magad vagy. 

Az építőanyag és a mester, a mozgató is. 

Mit gondolsz, milyen világot építesz, ha a mostaniban csak egyetlen apró pöttyöt nem tudsz elfogadni annak, ami? Ha kritizálsz, mégha csak keveset is, de vajon mi nőne ki a kritikából, vagy bármely negatív véleményből, gondolatból, ha megkapnád valódi teremtőerődet?

Nézz körül. 

Aki megérett rá, megkapja az erőt, de jaj annak, aki visszaél vele.

Mert minden visszacsapódik és nincs kivétel.

Jól jegyezd meg, elfogadás, tisztaság, erő.

Az elvek, a szolgálat, a cél megjön mindezek után. Magától.

A mágnesesség, a fényed ereje behozza majd.

Addig tisztulás, erősítés és összpontosítás.

Ez van.

A múlt árnyai és ami mögöttük van

Folyik a múlt feltérképezése, átvilágítása.
Kivételesen nem az én múltamé, bár a családi legendáriumban történtek mindig minden családtagot érintenek. Akkor is ha nem tud róla.

A belső, lelki családállítás ezen a szinten már olyan mélységekbe visz, ahol egyszerre látom és érzem a történéseket, a résztvevők érzéseit és a feloldási/feloldódási lehetőségeket.

Most ez történik, a mélyben. Nem nagy zajjal, egyfajta duruzsolásként, biztos kenőanyagot adva a mindennapok egyszerű történéseinek békéjéhez.

Ezt nem lehet megúszni, ennek fel kell jönnie. A saját múlt után az ember családjának múltja is visszaköszön. Aztán, ahogy egyre tágabb vizsgálódásnak vetjük alá, előttünk áll a nemzet múltja is, hiszen a nemzet családokból áll, melyek a történelem hálójában, útvesztőjében magukat biztos pontnak gondolva küzdenek a fennmaradásért.

Egy régi minta válik most le rólunk. A család intézménye vagy megújul, vagy örökre elvész.

A házasság intézménye már romokban hever.
A férfi-nő kapcsolatokat új alapokra lesz muszáj helyezni.
Nem kívül, először belül.
Ha létrejön belül az új egyensúly, ami nem látszat és illúzió csak, hanem két teljes lény valódi és szent szövetsége, akkor ezen az új egyensúlyon egyensúlyozva kell újra visszatekintenünk a múltba.
Mert a jelenlegi egyensúlytalanság onnan érkezik a már megtörténtek eredőjeként.

Generációkra visszavezethetően elveszett a két nem bizalma egymásban, a család és a házasság nem két egyenrangú lélek, hanem a hatalom és a rabszolgaság színterévé, a túlélés eszközeként az élet valódi értékeinek torz tükrévé változott.

Vagy újrafogalmazzuk férfi és nő egyenrangú, mégis más-más szerepét a világban és az élet fenntartásában, vagy mehetünk még egy kört illúzióink fogságában.

*

"A világ vagyok - minden, ami volt, van:

a sok nemzedék, mely egymásra tör.

A honfoglalók győznek velem holtan

s a meghódoltak kínja meggyötör."

*

Májusi ölelés

Amikor a bennem élő férfi énekel a benned élő nőnek ... :)

:)

A karjaimban tartom magunkat,

a dualitás csak látszat,

illúzió, eszköz.

Néha fáj, de néha jó is,

színpad és játék,

közös sors.

Angyalok vagyunk

egy széthasított világban.