A kenyőcs - részlet Hamvas Béla: Karnevál c. művéből

"Uram, van nekem egy fogalmam, én magam találtam ki, és legutóbb kifejtettem Mr. Pennek is, ő helyeselte és helybenhagyta. –

Elmondaná nekem?

Igen egyszerű, tulajdonképpen köznapi, sőt vásári fogalom. A kenőcs. –

Mit ért ön kenőcs alatt?

Valamit, amivel a dolgokat bekenik, hogy csússzanak. –

Úgy látom, modern életünk egyik középponti fogalma. –

Téved. Mindenkori emberi életünk nem egyik, hanem egyetemlegesen középponti fogalma. Egyetemlegesen, ronda szó, de így van. –

Kenyőcs -

Óriási! Kenyőcs! Így még sokkal jobb. Hálás vagyok önnek.–

Ismét ittunk.

Óriási! Kenyőcs! Ezek szerint máris érti, nem kell magyaráznom. –

Csak magyarázza meg, Mr. Van Hoop, önt élvezet hallgatni. –

Megmagyarázom. Önnek élvezet beszélni. (Steward, még egy üveg brandyt és szódát.) Tervbe vettem, hogy néhány évre visszavonulok, a Himalájába vagy Tibetbe, és magányomban teóriámról elmélkedni fogok. Én ugyanis észrevettem (igyon, Mr. Winemaster, ez a brandy egyre jobb), hogy az emberiség egész története folyamán, márpedig én az emberiség történetének beható tanulmányozásával igen hosszú időt töltöttem el, mondom, a történet folyamán tulajdonképpen az égvilágon semmi sem változott, csak a kenőcs, vagy, ahogy ön mondja, kétségkívül tökéletesebben, a kenyőcs. –

Nem született gondolkodó ön, Mr. Van Hoop? Már úgy értem, filozófus -

Már gondoltam rá. Mr. Pen azt mondja, írjak könyveket. Tudja, semmi az égvilágon nem változott, a mi emberiségünk sok-sok ezer év óta nem változott, fölkelünk, eszünk, lefekszünk, iszunk, veszekszünk, nőkkel alszunk, részegek vagyunk, beszélünk, betegek vagyunk, káromkodunk, imádkozunk, gyilkolunk, a meggyilkoltakat siratjuk, egymást sanyargatjuk, komédiázunk, hazudunk, ez már sok ezer év óta így tart, és semmit sem változik. De valami mégis változik (igyon, Mr. Winemaster, ez a brandy ragyogó), a kenyőcs változik, tudja, az, amivel az egészet üzemben tartják. Hasonlítsa csak össze az egyiptomiak kenyőcsét azzal az Isisszel és Osirisszel és a piramisokkal és a fáraókkal, hasonlítsa csak össze a héberekével, amiről Mózes könyveiben olvashat, én olvastam ezeket a könyveket, és kénytelen voltam megállapítani, ez a Mózes igen tehetséges ember volt. Vagy hasonlítsa össze a kínaiakat az ő Konfuciuszukkal és a taóval, a görögökkel, a mítoszokkal és Platónnal. Micsoda különbségek! Ugyanaz. Enni-inni, párzani, aludni, gyilkolni, a meggyilkoltakat siratni, börtön, akasztófa, szónoklat. Ugyanaz. De a kenyőcs más. Higgye el, Mr. Winemaster, a kenyőcs tökéletesen más. Mialatt az üzem állandóan ugyanaz marad, a kenyőcs folyton változik, egyre újabbat és újabbat találnak fel, igyon, Mr. Winemaster, ez a brandy pompás -

Eszméinek gazdagságával, mondom, egészen zavarba ejt. –

Ez célom is. Én önt el akarom kápráztatni. Én tehetségemet legkedvezőbb oldaláról óhajtom bemutatni –

Mr. Pennek igaza volt, ön filozófus -

Büszke is vagyok rá. Mai életünkben a kenyőcsök páratlan sokszerűségében gyönyörködhetünk. Ahány nép, ahány osztály, ahány vallás, ahány ország, ahány szekta, annyi kenyőcs -

Mr. Van Hoop, ön fel akarja találni az univerzális kenyőcsöt ­­–

Téved, Mr. Winemaster. Én többet akarok. Kenyőcsöt én tízpercenkint fel tudok találni. Ez nem vicc. Minden közepesen elmés ember képes rá. Én életünk alapvető tényeit szeretném megváltoztatni. Magát az üzemet. Én a kenyőcsöket unom és meg is vetem, én a lényegre megyek.–

És hogyan akarja életünk alapvető tényeit megváltoztatni?

Arról nekem egyelőre sejtelmem sincs. /…/

(Hamvas Béla: Karnevál. Medio Kiadó)

A lélek csodálatos változásai - tiszteletadás a Mesternek 1.

Részletek Hamvas Béla: Karnevál c. művéből, 

melyben minden válasz - még fel nem tett kérdéseidre is - benne van. 

Tisztelet a Mesternek, háromszoros tisztelet,

az Embernek, az Írónak és a Szellemnek.

"Beleegyezem, mondja. Ebbe az egészbe itt. Belegyezem. Érti? Nem kiegyezésből. Még csak nem is iróniából. Vagy kényszerből, mivel másképp úgyse lehet. És ha az ember nem megy magától, a hajánál fogva húzzák. Az egészbe itt, úgy, ahogy van, beleegyezem, még akkor is, ha kifogásom van és nem tetszik, és úgy teszek, mintha jobban tudnám csinálni.  Együtt van itt Kanavász és Herstal és Kesző Domonkos és Kankalin, mint a könyvtárban együtt van Juvenalis és Chrysostomos és Faublas és Sherlock Holmes és Mózes, és az ócskásnál együtt van a tükör és a kagyló és a zsebkés, az illatszeres üveg és az aranykehely és a bili. Nincs baj. Mindegyik máshonnan jött, és máshová tartozik, és más irányba fut, és ez a sok együvé nem tartozó sorsvonal e pillanatban úgy bonyolódik, hogy itt van, a földön futkos, vagy a polcon áll, vagy a raktárban, vagy a sírban fekszik. Nagy mű. Elismerem. Csak legyen ilyen. Látszólag széttört. Valójában elképzelhetetlenül jól van megcsinálva. Beleegyezem. Nagy mű, mondom, hiába kifogásolom, nem tudnám ilyen jól megcsinálni ... 

Márkus egy percre elhallgat.

Az öreg Mester ért hozzá. Itt a temetőben úgy látszik, mintha az egész megdermedt volna. De csak innen az életből, mondjuk hátulról nézve. Az egész megy tovább. Nagy mű. Beleegyezem, és kifogásaim nem számítanak. Magam sem veszem azokat komolyan. A dolog lényegét nem is érintik."

Karnevál, 2. kötet, 411. oldal (!)

"Kicsoda ön?

Márkus odajön, a széket elhúzza, és velem szemben leül. Én, szól, a Szentháromság elnöke vagyok -

Vár. Komolyan néz. Hirtelen bőgve hahotázik. Hallja? Most tudja -

Felugrik és harsog. Öklével a levegőbe sújt, aztán mellét veri. Ismét leül.

Tudja, becsvágy. Igen? Érti? Persze egészséges ember, csupa becsvágy, hogyne, nagyon helyes, éljen a becsvágy. Én is. Én is mindent akarok. Kellő alázattal, de az alázatot is akarom. Kevélyen, de a kevélységet is akarom, áhítattal, és az áhítatot is akarom, és az aljasságot is. Ez az én blaszfémiám. Blaszfémia nélkül nem tudunk kijönni. Már mondtam és mondani fogom, hogy én Istent akarom, a többi nem érdekel. Nekem csak ő kell. Becsvágy? Tudja, azt mondom, ha becsvágy, akkor legyen becsvágy. Szánalomra méltó idióták, mind. Ha nekem királyságot adnának, köpnék. Nem kell. Miért nem adnak mindjárt lócitromot? Világhatalom. Atlantiszi igény. Becsvágy, ha becsvágy, legyen becsvágy. A legnagyobb kell nekem, és nem hagyom magam megvesztegetni. A kis dolgoknak rettentő erejük van. Észre sem veszem, már megnősültem, és hivatalfőnök vagyok az adószámvitelben. Nem különbözik lényegesen a diktátortól. Kineveztem magam a Szentháromság elnökének. Mit szól hozzá? Ez aztán a rang. Angol király? Orosz cár? Söpredék. Az összes pápát kirúgom. Ha becsvágy, legyen becsvágy.

Feláll és járkál. Érti? Ha ezt a módszert nem alkalmaznám, az elérzékenyüléstől egész életemet végigbőgném, százezer éveket, a megrendüléstől, ami a teremtés, ez a szépség, ez a hatalom - 

Kicsit hallgat. Aztán: A cél nem bármit is eltiltani. Hadd jöjjön az egész. De sohasem hagyni, hogy rajtam bármi erőt vegyen. Se szerelem, se vallás, se mű, se gyönyör. Nem aszkézis. Semmit sem a tudat alá nyomni. Mindent látni. Ha a küszöb alá nyomja, azonnal erjedni kezd. .... 

Végül minden megtörténik, meg az is amitől a legjobban félünk. A világ száma betelik (vállat von). Nem mondom, szeretném átélni, páholyból végignézni, de tudom, valamiképpen részt veszek benne. Türelem. - 

Amit most elbeszélek, az a lélek csodálatos változásai. Amit senki sem ismer, csak az egészre való emlékezés mámorából. Az értelem felé meglazítva, hogy átlátszó legyen. Valóságtranszparens. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a szent könyvek. Ha a talogot ismerné, tudná. Később majd megtanulja. Ha Istent eléggé szereti. Meg fogja látni, mit jelent vele közvetlenül beszélni. ...Nem mindenkinek való. Csak a zene nyújt róla halvány képzetet, ahogy a szólamok egymást szüntelenül ellenpontozzák. A terek és az idők egysége az elmúlhatatlan pillanatban. Ez idő szerint ez a legnagyobb tudás. Nem féltem önt. Nem fogja tudni, hová kell nézni, mit kell érteni. Nem fogja tudni, hogy az egészet hátulról nézi, és előre nyitva van. Igen, de merre? Mi az, hogy előre? A negyedik-ötödik ütemben majd rájön. Nehéz? Ellenkezőleg, csak azért nehéz, mert könnyű. Mert józan. Ez az ember természetes látása, ez az átlátszó valóság. Érti? Ne gondolkozzék. Eressze el magát. Ne tegyen mást, mint amikor színházban van és néz. Látni. A dolog magától értelmeződik. Ne féljen, hogy valamit kihagy. Majd visszatér, és akkor megérti. Ne akarja azonnal az egészet és egyszerre. Ha a fonalat elveszti, gondoljon arra, hogy ez a lélek csodálatos változásai - "

Karnevál, 2. kötet, 436-438. oldal

Mindennapok közelről

Sűrű a közeg, amiben vagyunk.
Nagyon sűrű.
Néha jó lenne eltávolodni, teljesen kivonulni, ha csak néhány órára, néhány napra is.
Régebben ez ment is, megtehettem, szabadabb voltam a saját időmmel.
Vagy inkább jobban bele tudtam feledkezni a pillanatba, nem érdekelt, hogy mi történik, vagy mi nem történik meg.

Az embert, akin keresztül élek, visszahúzzák bizonyos kötelezettségei.
Bármennyire is jelen van  megvilágosodott lénye, a test érzi, hogy lehúzzák a dimenzió speciális erői, melyektől a testnek nincs szabadulás.
Tenned kell, enned kell, jönnöd-menned kell.
És a többi ember összes elvárása, mely vákuumként szippantaná ki belőled mindazt, amit csak lehet.

Nem könnyű, nem könnyű.

Átérzem, hogy mennyivel könnyebb lenne innen egyszerűen csak kivonulni.
Nevezhetjük halálnak is, megszabadulni a közeg lehúzó mintáitól és kapcsolataitól.
De nem ezt választottam.
Ebben a szakaszban, ebben az életben élni fogom a megvilágosodást az összes nyűgével együtt.

Már ki vagyok vágva a síkból, "már felálltam", mégis az a hely, ahonnan kivágtam magam, ezer szállal próbál visszatartani.
Tudom, hogy a legegyszerűbb a távolságtartás lenne.
Az, ahogyan sokan tanácsolták és meg is tették saját életükben.
Elvágni a közvetlen szálakat és új életet kezdeni egyedül.

De ez nem megoldás.
Nincs új élet ezen a síkon ugyanebben a testben.
A belső énnek van új élete, vagy inkább új teste, azáltal, hogy magadra ébredtél.
De új élet ugyanabban a testben ugyanazon a síkon csak a régi folytatása tudna lenni. Semmi más.

Amikor kivágod magad, mert van honnan kivágnod, hiányt hozol létre.
És ez húz vissza. Te hozod létre azzal, hogy kivágod magad. És ez iszonyú erőteljes tud lenni.
Érzed, és nem érted. Először nem.
Én megértettem.

Türelmesnek kell lenned, mert a valódi felállás majd a rajzlapon az lesz, amikor már nem húz vissza semmi, mert magától lefejtődik, legurul rólad.
Mert már megfoghatatlan, érezhetetlen, egy SENKI lettél a környezeted számára.
Az akarás, vagy annak szinonímája, az ellenállás, a nyomás-húzás csak még jobban benne tart, még tovább növeli a hiányt.

A könnyedség, az együtt áramlás, a megosztás, önmagad kitágítása és a körülötted lévők feltételek nélküli befogadása viszont téged táplál, nemcsak fizikai, de szellemi lényedet is.

Vicc, hogy ezt már tudom, csináltam/csinálom is.
Mégis néha vannak belső korlátok, belső lehúzó erők. Újabb aspektusok, egók, félelmek, melyeket a külvilág táplál, amikor nem figyelek, amikor elfáradok.

Mindig itt vagyok magamnak, de ebben a sűrű közegben néha megadom magam egy-egy régi aspektus eltűnőben lévő szellemtestének.

Ez is a folyamat része, nem kell tőle megijedni.
Már nem akarsz, már nem vágyódsz, csak lenni.

Kiürült valami és még nincs itt az új, ami betölthetné, ez van.
Új szakasz van, magad ura vagy, saját erődből, saját bölcsességedből táplálkozol.
Vajon tudod-e használni azt, amit már sejtszinten is tudsz?

Nem vetítek már ki képeket, vágyakat a jövőbe, tudom, hogy felesleges.
Egyetlen dolog van, ami fontos, az összes többi teljesen mindegy.

Mindennap ünnepelni azt, hogy VAGYOK, a TELJESSÉGET,
AMI KÖRÜLVESZ és LÉTEZNI A VÉGTELENBEN HÁLÁVAL.

És amikor már minden mozdulatomban, gondolatomban, érzésemben
csak EZ VAN BENNE, na, akkor jön a teljes és végleges megszabadulás.

Addig még utazunk egy kicsit ... de ÉN MÁR ITT VAGYOK és "soha, de soha nem hagylak el".

Dienes István előadása .... szenzációs!!

http://www.vntv.hu/2013/01/mi-varhato-felebredes-vagy-megvilagosodas-utan/

Csak magamnak ;) ... AZ ÚT ÉN VAGYOK

Csodás az út, amin keresztülmentem, amin végig bújócskáztam magammal.
És mennyi mester hányféle módon csalogatott tovább és tovább.
Istenem, mókás!
Köszönöm!

És most, hogy beismerődött, visszaverődött, beigazolódott és visszatükröződött az, ami történt/történik, új irányba fordulunk ismét, egy negyed fordulat balra ... lassan körbeérünk.


A Szerelem Szentélye, mely "épül" kicsit már a múlt, vagy inkább a FOLYAMATOS JELEN.
Mert bennem van és nem választható le rólam.
Ideig-óráig talán, de végleg, soha többé!

EGYBEN VAGYUNK, MEGÉRKEZETT AZ, AKIRE VÁRTAM ...
ÉN VAGYOK.

Eddig is itt volt, itt volt!!!
Istenem, mennyire mókás, mókás!
Na ez az a hahota, amit eddig nem értettem!

ChE

Találkozás .... minden kerek

"Mindenféle gondolat kergetőzik itt bennem és körülöttem, talán jó lenne rendet vágni közöttük, de mégis inkább azt választom, hogy leírom őket.
Valamiért ez most fontosnak tűnik, talán valamit majd megmagyaráz, megértet velem.

Tegnap délután éppen sziesztáztam kellemesen és könnyedén, amikor szokásos ön-merítkezésemhez csatlakozott egy ismerős, de nálam érezhetően nagyobb létező energiája.

Félhomály volt, így nagyon intenzíven és egyértelműen látható volt számomra az arany és lila keveredése, amint felettem megjelenve áramlott belém és körülöttem.
Már nem lepődtem meg, csak élveztem ezt a jelenlétet, a csodás energiákat és a mindenemet elárasztó bizsergést.

És "megértettem", abban a pillanatban értettem meg, hogy ez már tényleg így marad.
Hogy amit leírtam oly sokszor, szinte mantrázva és talán külső szemlélőnek/olvasónak már idegesítően unalmasan, az valódi és igaz.

Hogy "Soha, de soha többé nem hagyjuk el egymást, mert összetartozunk."
És ez így van.

Augusztus 4."

Szabad gondolatok az "éterből" ...

Az a helyzet "drágáim", hogy a felébredés elnevezésű élményről, vagy inkább eseményről nagyon sokaknak feleslegesen sok és egymásnak ellentmondó információ van a fejében.

Pedig maga az esemény, vagy inkább maga az élmény és annak felismerése éppen azért marad el sokaknál, mert túl sok mindent vártak, vagy gondoltak köré mind körülményekben, mind hatásban.

Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba.

A felébredés egyszeri eseményhez köthető, de maga egy folyamat.
Nem lehet és nincs értelme részekre bontani, bár annak, aki már eléggé előre jutott a folyamatban,
ha kedve van hozzá és ideje engedi, hozhat létre segítségül mintázatokat az utána jövőknek,
persze, ha más úri huncutságok nem foglalják el vagy le jobban ....

Minden valódi mester tudja, hogy felesleges szószaporítás csak a tanítás.

A szavak csak arra kellenek, hogy az egódat és elmédet lefoglalják, hogy megengedd, hogy a mesteren keresztül átjövő energiák megérinthessenek. Hogy félrelépjen az a fene nagy identitásod és végre a lelked kicsit előtérbe kerüljön, mert ő aztán igazán tudja, hogy mire van szükséged, ellentétben az elméddel, a barátaiddal és a tanítóiddal.

A Minden önmaga mestere és tanítója. Vele vagy egységben.

Bármilyen állapotban lehetsz felébredésed után is.
A legmélyebb depressziótól a legmagasabb orgazmusig, minden lehetséges.

Hiszen fejreállt a világ!
Éppen összeomlik mindaz, amit magadról gondoltál, amit önmagadból kreáltál.
Tehát légy türelmes magadhoz és ne akarj valamilyen lenni.
Engedd meg magadnak, hogy legyél, bármilyen!!! Hidd el, nem fontos.
Talán megsértesz embereket ...  na és?, majd megenyhülnek, vagy nem.

A dominóeffektust úgy sem lehet megállítani.

Egy dolog fontos, hogy önmagad legyél, ne fojts el semmit,
hagyd, hogy a mélyből felbukkanjanak még a démonaid is ... mert az elme úgyis elő fogja őket venni, hogy bevesse ellened.
Te csak figyelj és ne azonosulj velük.
Lélegezz és élvezd lényed sokszínűségét, a bármit, ami lehetsz, ha úgy döntesz.
De, soha ne add fel!

Aki egyszer megmerítkezett önmaga igaz valójában, mindig visszavágyik
és ahányszor ez megismétlődik, annyiszor könnyebb a visszaút,
míg végül örökre megtér önmagába,
lénye közepében,
Isten tenyerén.

(A kép forrása: http://www.caesarom.com/?modul=galeria&a=38631&p=1)