Putyin és az ő horkruxai - gondolatkísérlet 1.

Felnőtt létemre rajongója vagyok a HP sorozatnak. Sokszor meghallgattam már hangoskönyvként. És sok-sok olyan utalás találtam benne, ami jó alapul szolgál a párhuzamokhoz jelenlegi világunk – ami nem az egyetlen valóság - és a mű között. Néha eltűnődöm, hogy vajon ez volt az a szándék, amiért JKR lehozta ezt a művet? Mert lehozta, nem egyedül és nem csak emberként írta, az biztos.

Szóval Putyin, de nevezhetjük Voldemortnak is, látszólag mindent megtesz a hatalomért. Azért, hogy halhatatlan legyen, bekerülhessen a történelembe mint nagy Putyin (Nagy Vlagyimír).

Vajon ami vezeti, azt nevezhetjük hatalommániának? Vagy inkább a háború szellemének? – kötve hiszem, hogy a háború magas szintű entitás lenne ... Sokkal inkább a múlt sebei, a múlt átkaiként itt élő erőhatások azok, melyek most ezt a konfliktust táplálják energiájukkal és ráépülve segítik a pusztítást.

Nézzük kicsit távolabbról a dolgokat, lehetőség szerint „behind the short wall”, ahogy kedvenc társaim mondanák.

Mik azok a horkruxok, amik még mindig képesek a háború halott testét újra és újra élővé tenni? 

Hol és mikor és kiknek kellene, lehetne ezeket úgymond elpusztítani, de legalábbis kiengedni őket bezárt börtönükből, hogy többé ne okozhassanak bajt? 

Most és nekünk.

Sokan próbálták, próbáljuk. A végigélt tragédiák, a bőrünk alá mászó több generációs traumák azok, melyek megváltásért kiáltanak és amiknek a felszínre kerülésével bármi megtörténhet. Béke magaddal, de akár háború másokkal. Mert minden bántás, harag, gyűlölet és hisztéria innen, ebből származik. A megalázott, meggyötört, kifosztott, meggyilkolt, elhallgattatott, bántalmazott és e megaláztatásért visszavágni akaró emberből.

És itt nincs helye a személyes igazságnak. Mindegy, hogy melyik oldalon vagy. A haragod, a gyűlöleted, az ellenszenved a háború szellemét táplálja, még akkor is, ha te magad pacifista vagy.

Ha nem szereted a háborút, de szívedben kiközösítesz csoportokat és meg is tudod magyarázni, hogy miért, már táplálod a bestiát. És tök mindegy, hogy nemzeti, történelmi alapon, vallási alapon, vagy nemi identitás alapon.

Ha kiközösítesz bárkit, magadat közösíted ki. Belelépsz egy olyan energiamezőbe, ahol dualitás van, és ennek a dualitásnak a természete a hatalomra épül. Mindig van, aki jobban, többet, vagy ügyesebben csinál, birtokol, vagy vezet valamit. És ez nagyon is jól lehetne így, ha ez csak egy szimuláció lenne, ha tényleg csak azt a játékot/játszmát irányítaná a harc öröme, ami mindenki számára biztonságos. Mert a harcnak van öröme, és létjogosultsága is, ha az tiszta és nem mások elpusztításáért, hanem önmagadban önmagadért vívod. Saját kiválóságodért, saját fejlődésedért a saját belső árnyaiddal. A múltaddal, az ősök rád rakott terheivel, a tökéletlen testeddel, az elkövetett bűneiddel és az elszenvedett sérelmeiddel.

Ha ezt nem  tesszük/teszik meg elegen, hogy e belső árnyaikat felismerik, átszeretik, elfogadják és megszelidítik, akkor ezek a belső árnyak külsőkké válva kint kószálnak a nagy tudatalatti térben és alkalmas időnként összesűrösödve rákapaszkodnak arra/azokra, akik erejüket a pusztítás szolgálatába állíthatják. Azokra, akik azt választották, hogy megengedik ezen árnyak teljes uralmát nemcsak kívül, de belül is, minden részükben.

Szelidítsétek meg saját belső árnyaitokat, hogy kívül, azaz a többi ember javára csak az egyensúlyt, a harmóniát és a fényt sugározhassátok!

Namaste!

COVID - egy lehetséges magyarázat

Tudom, hogy mindenkinek elege van belőle, de azért mégis.

Amikor egyik kedvenc mesterem is valótlanságokat, egós butaságokat szajkóz, az már nálam is kiveri a biztosítékot.

Elmondom, hogy én hogy látom ezt az egész helyzetet.

Nincs nagy baj, csak fel van nagyítva a probléma - mondják sokan.

Ez részben igaz. Csak az idevezető út volt nagyon hosszú.

Először is, vegyük sorra az okokat, melyek ide vezettek.

Az emberek elfelejtettek egészségesen élni. Mindent kívülről, másoktól, az orvosoktól, a gyógszerektől várnak. Hol vannak a füves asszonyok, a népi gyógymódok? A természetes módszerek, a homeopátia. Mindent nevetségessé tettek. A tudomány az új vallás. 

Mindenre gyógyszer kell, ha fáj a fejed, ha fáj a derekad, ha megy a hasad, ha prosztatád van :D, vagy ha női fájdalmad ... Naponta sulykolják beléd, hogy mit vegyél a gyógyszertárban, mi bajod lehet és azt melyik gyógyszer gyógyítja.

A kémia, a vegyipar mindent kiölt, ami természetes. Vegyél meg mindent a boltban, mert az olcsóbb. Nagyipar lett a mezőgazdaság is. Ne termelj semmit a kertben, legyen ott pázsit és dísznövény. Ami maradt, azt permetezd, azaz ÖLJ.

Gyorsan tömj magadba minél több kaját, lehetőleg minél többször. Nincs idő a főzésre, alkotásra, finomkodásra. Egyél aztán szaladj, rohanj. Nem maradhatsz le semmiről, mindent meg kell szerezz. FOGYASSZ, MERT AZ TESZ EMBERRÉ.

A gyereket add intézménybe, minél hamarabb. Amit ott mondanak, az a tuti. Ne hallgass a szívedre, a megérzéseidre, minek? Majd az okosok megmondják, hogy mit gondolj. Az okosok már nem is annyira okosok, de ez már senkit sem érdekel. Új like gyűjtő elit van felemelkedőben, kinek több like jut, ottan van a zigazság.

Vegyél minél több okoseszközt és azon keresztül keresd az igazságot. Nézz sorozatokat. Véget nem érő tartalmakra kattanj rá, légy függő. Majd szépen átmossuk az elméd, észre sem veszed.

Ne gondolkozz önállóan. Egyáltalán ne gondolkozz. Ne legyen véleményed. Majd mi megmondjuk neked, hogy hogyan élj, gondolkozz és mit akarj. 

Dolgozz, ne menj betegszabadságra. A betegség nem létezik. Csak nem vetted be a megfelelő gyógyszert. Miért nem vetted be? Tessék csak bejönni dolgozni. A gyereked sem lehet beteg, adunk neki oltást, az majd megóvja. Beteg? Gyógyszert beadtad?

Hát igen, ide jutottunk.

És most, amikor a nagy vegyész isten gyógyszeripara nem tudja a megoldást egy új betegségre, mert nem tudja, valljuk be, össze is omlott a rendszer. Ez várható volt. Ha nem most, akkor majd később.

Mert nem lehet az emberek egészségét a gyógyszeriparra alapítani. 

A saját testemért én felelek. Én kell hogy eldöntsem, hogy mivel táplálom, mit viszek be és hogyan élek.

Kiadtuk a kezünkből az irányítást és ez lett belőle.

Teljesen logikus.

Ez az egészségügyi, de inkább betegségügyi ellátás csak "békeidőben' működik valahogy.

Háború idején kiderül az igazság. Mert háború dúl. A vírus megmutatta, hogy a gyógyszeripar és az ő üdvöskéje, a lebutított orvostudomány meztelen.

Hát ez van.

És a többi már csak következmény.

Az egészségügy összedőlt és viszi magával a többi szektort. Az oltással próbálkoznak még egy darabig, de az sem lesz megoldás, mert a vírus egy viszonylag intelligens program. Nem lehet csak úgy kicselezni.

A megoldás egy teljes váltás, ami alapjaiban írja át a jövőt. 

100 év múlva történelmi időknek fogják nevezni az utódaink ezt a korszakot.

Korszakváltás van, éppen most. Ne engedd, hogy elsodorjanak az indulatok.

Ne légy függő a kényelmes 20. századtól. Egy kényelmetlenebb, de sokkal izgalmasabb 21. század jön.

:D

Mi igen és mi nem.

Gondold végig, hogy mire mondasz igent.

Mondj igent először is önmagadra. Az életedre és arra, hogy jobb, szebb, bőségesebb életet élj, mint most.

Mondj igent a földre, a természetre és arra, hogy az emberiség megtanulja végre, hogy nem ő a főnök ezen a bolygón. Nem lehet kizsákmányolni sem a bolygót, sem a többi embert, sem az emberiséget úgy, ahogy eddig.

Mondj igent az önállóságra, az önálló gondolkodásra, és azokra a válaszokra, melyek belőled fakadnak.

Mondj igent a forrásra, a benned zubogó, egyszer érzékelhető, máskor rejtőző saját energiaforrásodra. Ezt használd és ne akard a másét. Csak a magadét, mely mindig itt volt és itt lesz. Neked. Csak neked.

Mondj igent a szeretetre, az empátiára, a megértésre. 

Mondj nemet a kizsákmányolásra, a gyűlöletre és a bántalmazásra. 

Mondj igent a művészetekre, a szépségre, a harmóniára. A táncra, a zenére, a színekre, a sokféleségre.

És mondj nemet a zsarnokságra, a kicsinyességre és a korlátok közé szorításra. Csak a saját korlátaidhoz van jogod. Másoké csak az övék. Ne akard megváltoztatni, majd leomlanak azok maguktól is.

Mondj nemet az erőlködésre, az erőltetésre. Az okoskodásra és a trollkodásra. Mondj nemet a mindenhonnan szembejövő műanyag életre. Nem kellenek a színes-szalagos műanyag mintadumák és mintaéletek.

Mondj igent a valódira. Áss, moss, sikálj, amíg eléred a valódiságodat. Enélkül semmi nincs. Legyél valódi és sz.rd le, hogy ki mit gondol erről.

Mondj igent a szerelemre. Szerelemmel szeresd önmagad, és a benned élő másikat. A másik feledet, aki alig várja, hogy végre átölelhessen. És ez teljesen független attól, hogy mennyi az IQ-d, a pénzed, vagy a szépséged. Neki te vagy a legszebb, a legkívánatosabb, a legtökéletesebb. És ez valóban így van. Érezd a valódiságát. Most.

Mit is mondhatnék még?

Az emberiség választóvonalhoz érkezett.

Az egyházak, a vallások hamarosan mennek a levesbe. 

Legyen saját vallásod, saját hited. Kimunkált meggyőződéseid, melyek tapasztalatokon nyugszanak, és akkor nem lesz baj.

Hatalmas omlás jön és követi egy új világ.

Rajtad is múlik, hogy ez a világ milyen lesz. Szeretetteli, érzékeny és valódi életre alkalmas, vagy csak egy zombi lét felfűzve a gépekre, a robotok világára.

ÉLJ, NEM TEHETSZ MÁST, ITT VAN MINDEN.

Hétköznapi küzdelmeim a múltból - belső isteni párbeszéd :D ami csak utólag mókás

Míg az isteni rész bajsza alatt mosolyogva nézi legkisebb részét, addig az ember "sárban-piszokban" vonszolja tagjait elfelejtve, hogy ki is ő, mi is ő.
(Nem engedsz közel, annyira elfoglalt vagy.)

Hát köszönöm, hogy megengedtétek ezt a poklot, direkt a mi szórakoztatásunkra, hogy annál nagyobb dicsőség legyen az ebből való kivonulás, felemelkedés, minél nagyobb a mocsok.

(Jaj már, tényleg, annyira unalmas ez a nyafogás megint. Most tényleg megint ezt akarod. Addig tömök egy pipát, amíg túl leszel ezen.)

Hát köszönöm, köszönöm drága, hogy nem hagysz el, de azért dobhatnál némi kis túlélő csomagocskát időnként, hogy tudjam, valóban nem őrültem meg és nem hallucinálok csak, amikor tudom, hogy sokkal több és nagyobb vagyok ennél. Ennél, amit most mások földi szemeikkel látnak.

(Csak kérned kell, miért nem kérsz? Tudod, hogy minden itt van. Ja, hogy arra nincs időd. Kedvesem, te vagy ott lenn, én mindent megteszek, amit lehet. Megtanítottalak, hogyan kell kérni, használd az erőidet, könyörgöm!)

Halleluja! Add, hogy ez legyen az utolsó keresztrefeszítés, és ne kövesse több!!!

(Most tényleg hagyod, hogy ez az érzés beszippantson? Kevés lesz a dohányom, már látom.)

Ja, hát tudom, hogy csak rajtam múlik.
De miért kellett nekem ilyen istenverte empatikusnak, beleérzőnek lennem?
Miért kell magamat ilyen kicsinek éreznem, amikor mások, más elmék jönnek a kéréseikkel?
Miért akarok én mindig többet és jobban teljesíteni, mint amit kellene?
Miért nem tudom leszarni, hogy másokkal mi van?
Miért van bennem bánat, ha más szenved?
Miért gondolom, hogy nekem kéne megoldanom, amit nem lehet?

Ó, miért ilyenre teremtettél istenem? 

(Nem teremtett senki, csak VAGY. Mindig is voltál és leszel. A részem vagy, csak most kicsinek érzed magad, de tudod te is, hogy ez átmeneti, elmúlik, bármikor, amikor megengeded. Bármilyen lehetsz, bármilyen.)

Miért nem lehettem mondjuk szél, vagy eső, vagy egy hatalmas fa.
Vagy egy kristály ...
Lehet, hogy az is vagyok, mindez vagyok, basszus!
(Minden te vagy.)

Ki akart itt ember lenni?
Én?
Tényleg?
Nem emlékszem.
(Pedig te választottad, nem kényszerített senki. Jó mókának tűnt. Az is lehetne.)

Csak a VÉGTELEN SZERELEMRE emlékszem, ez az egyetlen, amiért érdemes volt.
Amiért érdemes.
Csak ezért.

(Na végre, hogy eszedbe jutott. Most már jó lenne, ha elmenne az eszed is és csak éreznéd, ami van, ami mi együtt vagyunk.)

Ki van itt karanténban? - kihallgatott párbeszéd

Nagyon szélesen mosolyog, szája fülig ér, amikor ránézek.

- Mi van? - kérdezem

- Hát, tulajdonképpen ezt szeretted volna, nem?

- Mit?

- Hogy ne kelljen bemenni dolgozni? Hallottam többször is sóhajok közepette.

- Nem így gondoltam.

- De bejött.

- Be, ja.

- És hogy ne kelljen a kollégáid sirámait hallgatnod megértően, vagy fapofával, ezt is mondtad. 

Bólint.

- Meg hogy unod már ezt az utazást, a forgalmat, a zajt. Az információk tombolását és azt, hogy mindig valaki félbeszakít, amikor éppen valami igazán nagy belső élményben vagy.

- Ezt csak gondoltam. Minek nézel te állandóan a fejembe?

- Pontosan ezt kérted, már bocsáss meg. Idézem: az extrovertált szófosóktól ments meg uram engem. Mondtad, vagy nem mondtad?

- Leállnál? Magamtól is rájöttem.

- Annyira édes vagy, hogy ilyen képet vágsz. Figyelj, most, ismétlem MOST van időd mindenre, amire eddig a többiektől nem volt. Vagy nem? Vagy akkor most mi is fog történni? Rájössz, hogy mégsem ők zavartak, hanem magadat zavartad állandóan? Hogy ők csak eltereltek? El tudod te magadat terelni, ha kell, egyedül is, úgy látom.

- Jóvanmáá, elég! Te is csak elterelsz.

- Mitől, a filmezéstől? Állandóan csak azt a hülye netet bámulod! Ne mondd, hogy dolgozol, látom, hogy nem. Csak úgy nézel ki a fejedből. Az tetszett, amikor kint voltunk egész nap a kertben. Az kedvemre való volt. De ez a szobafogság, mert hideg van?! Hideg?! 15 fok? Az neked mióta hideg?

- Most rossz az idő és kész. Nem szeretem, ha ennyire fúj a szél.

- Na, szegény elementárok, már velük is csak a baj van. Tudod mi kéne neked? Egy lakatlan sziget, az kellene. Ott aztán nem tudnál elbújni önmagad elől. Még a szél mögé sem. 

Szomorú arcot vág.

- De azért szeretlek és segítek. Holnap már nem lesz szél, jó?

- Jó. És fagy lesz? Kiraktam a virágaimat. 

- Nem lesz, ne aggódj, az sem lesz, vagy legalábbis nem tervezem.

- Köszike. De azért nem haragszol, ha ezt a filmet még megnézem?

- Csak ha valami vidám, vagy felkavaróan izgalmas, vagy érzéki. Sci-fit és thrillert nem engedélyezek.

- Jól van na. Vicces lesz és felkavaró. Megígérem. Hozok egy kis nasit.

- Nem, azt nem! Aztán meg szenvedünk a fogyókúrától, mert nem jön rád a nadrág. Nem.

- Jaj má! Akkor egy kis bort? Vagy kávét, vagy ... ?

- Semmit. Most semmit. Semmivel sem könnyítheted meg az érzést, hogy unatkozol. Próbálod magad szórakoztatni, de valójában unatkozol. Már nem érdekel a külső világ, mert itt az idő, hogy befelé indulj. Minél mélyebbre és minél hosszabban. Amíg ezt játszod, hogy filmezel, meg netezel, meg görgetsz és csetelsz, addig unatkozni fogsz. Mert az izgalmak egészen máshol várnak. Egészen máshol. Nem kívül, hanem belül. Ezért van itt ez a csend, amit jó lenne, ha végre észrevennél, mert ezt kérted, ezt akartad. Nem az emberi elméddel, hanem a lelkeddel. Eljött és csak arra vár, hogy magadhoz öleld. Hogy mindenkit magadhoz ölelj, a látható és a láthatatlan világot is. És ez addig fog tartani, amíg erre rájössz. Egészen addig. Utána együtt repülünk, megígérem, csak add a kezed és szoríts magadhoz. MI egyek vagyunk a teremtésben.

FK

Az őszinteség természete

Vajon létezik-e több az őszinteségnél, amit egyik ember a másiknak adni tud?

Azt mondod, a korai őszinteség gyilkos erő.
Tévedsz.

Őszinteségen nem a másik helyzetének, küllemének, vagy jellemének megmérettetését értem.
Nem "észbéli dolgok" szavakká formált össze-vissza kenését a másikon.

Hanem a tiszta, minden zavaró gondolattól mentes valódi teret, melybe beleengeded, melyben megfürdeted a másikat.

Szeretek fürödni, talán ez az egyetlen szenvedélyem.

S ahol egy ember fürdik, fürdik a másik is.
Mert egymásban fürdeni csak együtt, egyidejűleg lehet.

Vannak természetes, soha vissza nem térő és egyedi alkalmak, amikor ez magától megtörténik.
A születés utáni arany órában.
Az örök szerelemre eszmélés első másodpercében.
A halál megnyugvással való elfogadásában.
Végtelenségedre ébredésed első másodpercében.

Tárd ki a kapukat, fürödj és fürdess.

Ez az élet apró ajándéka.
Bölcsen élj vele s általa.

A homeopátia támadásáról

Muszáj írnom, mert olyan támadás érte és éri folyamatosan az utolsó, valódi teljes emberi életet támogató gyógymód fennmaradását, ami mellett nem mehetek el szó nélkül.

Lássuk be, itt két világszemlélet ütközik. Nézzünk az érvek mögé.

"Nincs benne anyag." - értelmezés: az ember csak test, nincs benne más, amit gyógyítani kellene/lehetne, vagy ami gyógyítani tudna.

"Nem lehet súlyos betegségekre adni." - a betegség súlyossága - aminek mértékét csak az orvos tudja megítélni - megköveteli, hogy kémiai szereket vigyünk be a testbe, minél nagyobb dózisban.

"Csak placebo hatása van." - erről már régebben írtam itt, de röviden, azt hívjuk placebo hatásnak, amikor a test (vagy a lélek? a szellem? a testet összerendező intelligens öngyógyító erő?) valamely finom hatásra meggyógyítja önmagát. Mi a baj ezzel? Miért jobb az, ha kemikáliákkal szennyezzük és bemagyarázzuk a betegnek, hogy gyógyszerek nélkül életképtelen.

Két világszemlélet ütközik itt és sajnos ez már a bőrünkre megy.

A materializmus olyan mértékben eluralkodott a világon, ráadásul magát a tudomány mindenható oszlopára helyezve, hogy már alapvető értékeket és az emberi faj fennmaradását veszélyezteti. 

Mert mi is lehetne károsabb, mint a vegyipar beengedése a testünkbe már kicsi korunktól felesleges gyógyszerek (és tápszerek, feldolgozott élelmiszerek) révén. Ha a testet már az anyaméhben és onnan kikerülve azonnal vegyszerekkel bombázzuk, nagy az esélye annak, hogy az immunrendszer működése, a test egészséges fejlődése veszélybe kerül. A felnövekvő gyermek és később a felnőtt is rá lesz szorulva, hogy a test természetes funkcióit újra és újra gyógyszerekkel támogassa meg. Csak ennek van egy korlátja, a májunk.  

Embertelen időket élünk és ki vagyunk adva olyan hatalmaknak, akiknek semmi sem elég.

Egy dolgot tehetsz.
Te magad tisztán tartod a tested.

Megtanulod, amit lehet, hogy ha majd betiltják a homeopátiát, magad is elő tudd állítani és alkalmazni tudd. (Magyarországon sokáig be volt tiltva, tehát vannak olyan élő emberek, akik meg tudják neked tanítani, hogyan hozd létre magad tinktúrákat.)

Megtanítod a gyermekeidnek is.

Tudatosság.

Erő.

Középpont.

Figyelem.

Elfogadás.

Elengedés.

A materializmus mint vallás a tudománnyal karöltve ellepte a világot. 

Ezek valóban az utolsó idők.

Vagy elmossa a gátakat egy teljesen új és eget rengető tudományos bizonyíték arról, hogy az anyagon túl is van létezés, vagy ... 

A váltót most állítják, a vonat bennünk robog. 

Felszállsz?

Én már egy másik világban létezem.

Néha bekukkantok, s elmondom, mit látok.

De már nem zavar semmi.

Csak szomorú látni, hogy a hatalmas egyre hatalmasabb.

Pedig hatalom nem is létezik.

Placebo hatás - avagy fehér foltok a mindenhatónak hitt tudomány egén

Most, hogy általános támadás indult az információs terápiák ellen, talán rá kell erre is világítanunk, hogy mi ez és miért is történik.

A tudomány csapatai már hosszú ideje harcban állnak minden betolakodó, a gyógyítás terén bármilyen eredményt felmutató és nem a mai vegy- és kémiai ipart szolgáló/használó/istenítő módszerrel szemben, mert hát jövőbeli profitjukat veszélyben látják.

Érdekes módon ez suttyomban történik, a terrorista veszélyt harsogó média figyelem elterelő manővereivel egy időben, megbújva mögötte. Vajon miért?

A homeopátia és társai - mint információs terápiák - már nagyon régóta a bögyében vannak a tudósoknak álcázott gondolatdiktátorok fejében, úgy gondolták, most kell lépni.

Már jó ideje kitaláltak nekünk egy fogalmat: "placebo hatás", ami arra jó, hogy besorolhatóvá váljanak olyan jelenségek is a tudományos világképbe, amit nem értünk, pláne tudományos eszközökkel egyelőre lehetetlen a vizsgálatuk.

A "placebo hatás" azt jelenti, ha a tudósok ezt mondják valamire, akkor tulajdonképpen azt gondolják róla, hogy "a francba, ez működik, csak nem tudjuk hogyan". Mert nincsenek kémiailag mérhető hatóanyagok, nincsenek direkt, mérhető fizikai hatások az egyénre, valami más működik, de az kívül van a tudomány területén, vagy azt szeretnék, ha kívül lenne. Mostanában inkább azt gondolom, hogy nagyon is tudjuk már, hogy hogyan működik, csak ezt nem lehet elmondani, megvitatni és felhasználni, mert iparágak hosszú sora dőlne össze, válna feleslegessé.

Hogy értsd, elmondom még egyszer, ha valami placebo, az azt jelenti, hogy működik, csak nem tudjuk, hogyan. Ez a lényeg. Persze  ez is olyan, mintha azt mondanák, hogy "boszorkányság", alkímia, vagy mágia. Mert kell az elrettentés, a jó kis birkanyáj, akiket lehet terelgetni egyik "tudományosan" új felfedezéstől a másik felé. 

Jó ideje figyelem magam, elég sok mindent sikerült magamról lehántani, letisztítani. A testemmel különösen jóban vagyok. Nem okoz nehézséget egy-egy fizikai fájdalom figyelemmel való csökkentése, akár meg is szüntetése - ha nincsenek komolyabb okai. (Mondjuk, amikor belevágtam az ujjamba, csökkent a vérzés és a fájdalom, de nyilván hosszabb ideig tartott, míg meggyógyult, szóval nem gondolom magam istennek, vagy csodatévőnek, csak ember vagyok, simán ember, akinek néhány plusz érzékelési csatornája nyitva van és némileg képes saját energiáit működtetni más módokon.)

Tudom, mert tapasztalom nap-mint-nap, hogy van olyan testi-lelki-szellemi állapot, amiben merítkezve a test gyógyul, a szellem erőteljesen működik és a lélek minden fájdalma elsimul. Van ennek ősi neve, de most ezt hagyjuk, nem erről akarlak meggyőzni.

De tudom, mert kinyíltak bizonyos plusz érzékelési csatornáim, hogy pl. a homeopátia, a Bach-cseppek, vagy az akupunktúrás pontok bármilyen stimulálása energetikai szinten nagyon is működik. Mert képes vagyok érzékelni, megvan az a plusz érzékelési "felületem" amin, ha megadom magamnak az időt és a módot, konkrétan érzékelni tudom a változást a test szintjén is.

Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek és tele is a hócipőm, amikor valaki ezzel jön és ezt nyomja folyamatosan - mert jó kis kibúvó lehet az egyéni felelősség vállalása alól, na meg saját nemzetünk hibáinak takargatására - de ez most tényleg amellett szól, hogy valaki, vagy valakik nagyon nem akarják, hogy emberek hozzájussanak a valóban hasznos, nem pusztító és mellékhatásoktól mentes gyógyító módszerekhez, amíg még testük állapota azt megengedi.

Mert természetesen ez sem működik mindenkinek. Akinek életereje elfogyott, túl sok fizikai, kémiai beavatkozást élt át, immunrendszere nem működik és lelkileg már teljesen feladta, ott kevesebb az esély rá, hogy teljes gyógyulást lehessen elérni szelíd módszerekkel. De ott is mindig van remény!

(És akkor még nem is beszéltem arról az eredeti és nagyon igaz gondolatról, vagy inkább tényről, hogy a test tulajdonképpen önmagától gyógyul ... persze ezt sem tudjuk tudományosan, hogy pontosan hogyan ... de ez már nagyon messzire vezetne. Akkor vajon mi is az, hogy placebo?)

Vajon mikor ébred fel az emberiség annyira, vagy annyian, hogy felelősséget követeljen önmagáért a gyógyításban is? Mikor mondunk nemet az orvosi abúzusra, mert ami ma zajlik, az az.

Az orvosok bántalmaznak bennünket, mert mi másnak nevezhetném azt, amikor valaki akkor is késsel és durva hatású kémiai szerekkel akar beavatkozni, tudva hogy hatalmas szenvedést okoz páciensének, ha van ennél szelídebb módszer. És ami a legdurvább, hogy elvárja, hogy "betege" ne is akarja tudni, hogy vannak-e. Tisztelet a sajnos ma még kevés kivételnek, előttük megemelem a kalapomat minden dimenzióban.

Kinek az érdeke ez a sok szenvedés? És miért vagyunk nekik kiadva ilyen formában?

Ki lennénk adva egy magasabb hatalomnak?

Nem hiszem.

Lemondtunk a hatalomról, arról a hatalomról, hogy saját testünk felett mi magunk rendelkezzünk. És ők örömmel veszik saját vállukra ezt a terhet, mi meg fizetünk egészségbiztosítást, gyógyszereket, orvosokat, kemót, meg műtéteket, nem is beszélve lelki üdvünkről, mert azt majd klasszul megoldja nekünk a pap, mehetünk gyónni évente legalább kétszer, hátha bekerülünk a mennyországnak hitt "diznilendbe". Shit! 

Na, ez van. Beteg a világ, mert beteggé teszik.

De te választhatsz mást, vállalhatsz felelősséget nemcsak az életedért, de a testedért is. 

Hajrá, kezdd el már ma! 

Soha nem késő!

A káosz okai - avagy emberek vagyunk-e már?

"Az emberi létet nem a tény határozza meg, hanem az elhatározás. 

A tény külső körülmény, mint az időjárás, a koszt, a kényelem; az elhatározás belső. 

S az emberi sors nem a külső körülményeken, hanem a belső elhatározáson áll, vagy bukik, győz, vagy visszavonul. 

Aki elhatározta, hogy Én-jét beveti, az csak nyerhet. 

Győz, még akkor is, ha elesik. 

Nem verhetik le. 

Mert visszavonulásra nem kényszeríthetik." 

Hamvas Béla, mint mindig, most is megmondja a tutit ;)
Ámen.

Amikor a sötétség őrjöng

Amikor előző bejegyzésemet felraktam, ami egyébként már készült egy ideje és gondolkoztam is rajta, hogy megosszam-e ... még nem tudtam, hogy másnap mi fog történni Európában.

Nem is ez a fontos, hogy én mit, vagy hogyan tettem.

A lényeg, hogy van egy tendencia, ami elől nem tudunk elmenekülni.

Nem lehet nem benne lenni, mert ami most történik egyenes következménye annak, ami nem történt meg.

Hogy az európai ember nem vitte végbe azt, amiért kultúrája kifejlődött, amit örökségként kapott és amivel elindult annak idején.

Emberségét nem terjesztette ki, magát nem emelte fel krisztusi lényébe és nem lépte át azokat a határait, amit 2000 évvel ezelőtt ez a csodálatos lény megmutatott neki.

Még mindig az anyagiasság, az "én házam az én váram" és az erőszak bűvöletében él, azt hiszi, hogy a fizikai falak majd megóvják a barbárságtól, majd a katonai erő és a besúgó hálózat őt, mint Noé bárkáját megmenti a sötétség okozta borzalmaktól.

A sötétséget nem lehet legyőzni.

Csak távol tartani.

Azáltal, hogy meggyújtasz egy gyertyát, magadban.

Itt belül, a szívedben.

Ha ez bekövetkezett volna még időben és nemcsak egy-egy megvilágosodott, megtért ember szívében, hanem tömegesen, melynek következtében csak olyan vezetőink lennének, akiknek szívében is ott ég a láng, az emberség krisztusi lángja, akkor már nem lennének háborúk, nem lenne éhezés, erőszak, kizsákmányolás és mai értelemben vett politika.

Akkor az életet szolgáló, igazságosan felépülő, testvériségen alapuló társadalomban élnénk, és nem lenne szükség sem erőszakra, sem terrorra, sem forradalomra.

Tudom, utópista vagyok. 

De nem adom fel. 

Kell legyen egy ilyen bolygó valahol, vagy lesz még idő, amikor a Föld bolygót is idáig juttatja valamely faj, ebbe a régióba és akkor valóban jó lesz itt élni.

Most nem tudom, hogy mi fog történni, de azt kívánom, hogy az a láng, mely elűzi a sötétséget és a félelmet, minél több emberi szívben gyúljon fel és égjen örökké, mutatva, hogy vannak itt olyan igazak, akikért még érdemes megtartani a békét.

A bántalmazás kultúrája

Nem egyszerű, amit érzek, de próbálom szavakba önteni.

A helyzet, hogy amibe kerültem és amiben felismertem végre magam, „kultúránk” része.

Itt ma Magyarországon és Európában is „ez” teljesen rendben van. A bántalmazás, az erőszak rendben van. 

Ez jön mindenhonnan.

Részben árnyaltan és finoman, sok-sok filmből, a reklámokból, a kötelező olvasmányokból az iskolában, de a médiából és a politikusok viselkedéséből is ez érződik. Átsüt az erőszak és a kegyetlenség. Az együttérzés teljes hiánya.

Nem tudom, hogy valóban hány magyar férfinak és nőnek van valóban joga felháborodni a muszlimok kegyetlensége okán?

Remélem soknak.

Hány olyan magyar férfi/nő él ma közöttünk, aki soha, egyetlen egyszer sem gondolja nap közben, hogy ő különb valakinél, annál a „szerencsétlenebb, birka, nyámnyila” másiknál?

Hogy jobban tudja, hogy erősebb, vagy spirituálisabb?

Nincs spirituálisabb a valóságnál, az életnél.

Én csak kérdezek, most kérdezni jöttem. 

Nem kell, hogy válaszolj, át is kattinthatsz sok felemelőbb témára: angyali üzenetekre, meg „vonzzuk be, amit szeretnénk témákra”, de ha mégis, nézz mélyen magadba és legalább magadnak valld be az igazat.

Mire neveljük a gyerekeinket otthon? 
És az iskolában? 
Hány felnőtt állt eddig ki a gyermekek jogaiért? 
Hogy joguk van szeretetben, elfogadásban és feltétel nélküli támogatásban felnőni?

Megmutatjuk-e nekik felnőttként, hogy mindenki egyenlő tiszteletet érdemel?

Ezt szavakban talán elmondjuk, de eszerint cselekszünk? 
Vagy vannak kifogásaink mindig, vagy sokszor, esetleg csak néha?

Megengedjük-e már kis korban a fiúknak, hogy bántsák a lányokat, a gyengébbeket, a másságuk miatt megbélyegzetteket?

Hány apuka szájából hangzik el következetesen, hogy tiszteld a nőt, a lányokat/a gyengébbeket nem bántjuk? 
És ha elhangzik, ez a minta otthon is?

Hányszor köszönöd meg a társadnak, hogy van?

Hogy családodért fáradozik és elejti a modern vadat, pénzt hoz haza és megvéd a nélkülözéstől?

És Te? 
Hogy van ennivaló a hűtőben, hogy van tiszta ruha a szekrényedben? 
Hogy átölel, vigasztal, elringat, feltölt és gyógyít téged, ha kell?

etc. ….

Ha te valamiben jobb vagy, egészségesebb vagy, gyorsabb a felfogásod, vagy szebben csinálsz valamit, az ugyan előny, de felelősség is. 
Nincs jogod a gyengébb orra alá dörgölni.

Neked azért van több, mert a másiknak kevesebb jutott.

Igen, ez itt a fix összegű játékok dimenziója.

Ha neked több van bármiből, az azt jelenti, hogy valahol valakinek kevesebb.

Az összes javakból osztozunk, nem egyformán.

Miért jutna több egy európainak bármiből, mint egy etiópnak, egy szírnek, vagy egy kínainak?

A hatalom többet ad neked, és te elfogadod.

Úgy teszel, mintha nem tudnád, pedig haszonélvezője vagy annak, amiről nem is tudsz.

Mert becsukod a szemed.

Egyszerűbb nem látni az éhező kisgyermeket, az agyonvert asszonyokat, a fejbe lőtt férfiakat, a megkínzott állatokat.

Sokkal egyszerűbb az amnézia.

És ez akkor is így van, ha te közben nagyon spirituálisan élsz és létezel, és talán nem is eszel húst, meg minden gondolatod a világ megmentéséről szól.

Ez kevés.

Nem elég.

Magaddal kezdd.

Én is ott kezdtem és félek is, néha.

Hogy a tömeg újra magával ragad, és újra belesüppedek a jó kis kényelmes mocsárba, amit úgy hívnak: „én már annyira spirituális vagyok, hogy nekem már nem kell a szenvedéssel sem foglalkoznom”.

Tarts önvizsgálatot most.

"Vajon soha, naponta egyszer sem gondolom, hogy felsőbbrendű vagyok másoknál?"

"Van-e olyan gondolatom, hogy már mindent tudok?"

"Gondolom-e, hogy az egyedül helyes módszer az én kezemben van, csak a többiek még mindig nem vették észre?"

"Meg tudnám menteni a világot, ha hagynák?"

Ugye, hogy ugye?

Alázat, alázat és alázat.

Enélkül nem jutunk tovább.

Az első valódi lépés az alázat után következik.

Kérdezz és lépj és tudni fogod.

Addig nincs tovább miről beszélnünk.

Csak úgy zümmögök ...

"Mindenkinek megvan a maga méhese." 

Hamvas Béla

igen

és

"Mindenkinek megvan a maga méhe." 

Lilith, 

Sophia,

 Métisz, 

...

csak vicceleeeek .... :)

A külső küzdelem belül van - alapkérdéseink, amik nem változnak

A civilizáció, melyet a fehér ember alkotott eljutott egy olyan pontra, ahol próbára állítódik alkalmazkodóképessége, kimondott értékei és kultúrája alapján.

Bármerre nézek, kettősség van.

Szavakban keresztényi könyörületesség, felebaráti szeretet és tolerancia, a tettekben határok felállítása, elkülönítés, elhanyagolás, problémák eltussolása és elhallgatása zajlik. 

(És nemcsak a menekültek ügyében, belföldön már régóta ugyanez van, csak olvass el néhány szociológiai tanulmányt, látni fogod. A hatalom már régen nem gondolkodik a társadalom egészségében, már régen túlhaladtuk a rabszolgatartók gondolkodásmódját is, akik legalább arra ügyeltek, hogy rabszolgáik jól tápláltak és egészségesek maradjanak, hogy tovább bírják a munkát. A társadalmi mobilitás leállt, kezdetleges - minden szakrális tartalmat lenullázó - kasztrendszer van. Aki még bírja, kínlódik, aki nem, az távozik.)

Egész Európára jellemző ez a kétszínűség, sőt nemcsak Európára. A hosszú békés időszak még mindig kevés volt a tudatosság olyan szintre való emeléséhez, mely nem engedi meg, hogy milliók éhen- vagy szomjan haljanak, nők teste megcsonkíttasson, hogy gyerekek és civilek milliói haljanak meg puskaropogás, vagy rejtett aknák következtében ezen a csodálatos bolygón. 

Hol van itt a valódi tudatosság? 

Nem látom. 

Minden európai érték csak a magunk fajtára vonatkozik? Csak nekünk - "nagyon magyarok"-nak - jár, a többiek, a más hitűek, máshonnan jöttek ebből ki vannak rekesztve?

Ja, hogy ők barbárok? Ők bántanak, rombolnak, nem ugyanazt a nyelvet beszélik? Hogy másban hisznek és barbár világban felnőve barbár szokásaik vannak? 

És vajon ki tehet erről? A kisgyerek, amikor meglát egy állatot, mondjuk egy kiscicát, mitől függ majd, hogy szeretni fogja, vagy kínozni? Vajon nem a nála idősebb, okosabb, felnőttebb, vagyis tudatosabb emberektől veszi a példát, hogy hogyan kell élnie, gondolkodnia és viselkednie egy helyzetben? 

Milyen példát mutattak a jóléti államok polgárai mindezidáig. Nem mindenki, persze, vannak kivételek. De hányan csináltak ebből lelkiismereti kérdést, vagy tettek hozzá segítőleg erejükhöz mérten, hogy ne ez legyen? 

Mert mi történik? Emberek milliói az éhhalállal és jól felszerelt katonákkal néznek szembe nap mint nap, és az életükért menekülni kényszerülnek szeretett szülőföldjükről, az otthonukból, a teljes bizonytalanságba.

Vedd észre, hogy ami most zajlik, az messze túlmutat a II. világháborúnál még alkalmazott emberi elveken is. Ott nagyjából még tisztelték a civileket, nem mészároltak ok nélkül azonnal gyerekeket, nőket halomra. Ott még valamennyi értéke volt az emberi életnek - tudom az ellenpéldákat is, igen: haláltáborok, Drezda bombázása, Hirosima és Nagaszaki - de ezek ott még kivételek voltak. A most feltámadt erő ok nélkül, puszta barbárságból gyilkol és megvannak hozzá a fegyverei.

Nem politizálni akarok, még véletlenül sem. 

Erők feszülnek egymásnak és nem mindegy, hogy most erre - te is, személy szerint - milyen választ adsz.

Kicsit 22-es csapdája ez az egész. 

Mert, ha erőt alkalmazok és írmagját is elpusztítom e barbárságnak, barbárrá válok magam is.

Ha nem teszem, ha nem használok erőt és nem félemlítem meg és pusztítom el az "ellenséget", akkor kockáztatom a túlélésemet, az életben maradásomat.

Van-e megoldás? Ha Európa valóban keresztényi értékeket követ és nemcsak szavakban, akkor ezen embertömegeket be kell fogadnia és integrálnia kell valahogyan. És mielőbb meg kell tennie azokat a lépéseket, melyektől pedig ódzkodik. Hogy a helyzetet ott kezelje, ahol az kezdődött.

Ez pedig nem jó hír, nagyon nem az. De vajon kinek a felelőssége, hogy a helyzet idáig jutott?

Mindannyiunké, minden civilizált "jóléti" államban élő emberé, aki úgy gondolta egészen mostanáig, hogy neki ebből a bolygóból (még) több jár. Akik behunytuk a szemünket az igazságtalanságok előtt, akik nyugodtan dagonyáztunk egy kizsákmányolásra épülő jóléti állam meleg fürdővizében mit sem törődve azzal, hogy tőlünk több ezer kilométerre mi történik. Emberkereskedelem, gyermekprostitúció, éhezés, korai halál, csecsemőgyilkosságok, ugyan! Nem itt van, hát mi közöm hozzá!

Mostantól lesz, és ez így van jól. Van olyan, hogy a fagyi visszanyal. Ez most ilyen érzés. Testközelből látni a szenvedést egészen más. És most kiderül, vajon valóban emberek vagyunk-e még az EMBER szó valódi értelmében, vagy még mindig csak emberi testben lévő agresszív állatok.

Rajtad áll, hogy hogyan gondolkodsz mindezekről. 

Áss le mélyre és keresd meg a lelkiismeretedet, vagy a tiszta szívűségedet, mindegy, hogyan hívod.

Állj rá arra a belső mérlegre, nálad merre billen? TE, igen te, mit tartasz helyes válasznak?

Mindannyian megmérettetünk, ez alól nem lehet kibújni ...

"Az orvos kúrál, a természet gyógyít"

"Egy jó orvosnak, gyógyítónak üzenet - a miheztartás végett

Egy jó gyógyító, aki valóban a beteg érdekeit tartja szem előtt, nem tesz csodát, mert tudja, hogy a gyógyulásért meg kell dolgozni. Változni kell. 

Ha csodát teszel, valójában időt rabolsz, mert a betegnek a leckét egy újabb kanyaron keresztül kell elsajátítania, lehet, hogy egy újabb betegség kifejlesztésével.

Azt kúráld, aki még nem tudja önmagát meggyógyítani, egyenesbe hozni. Ennek különböző fokozatai vannak:

amikor nem éhezik még másra, csak az azonnali javulásra, és ezt csakis külső anyagi fizikai gyógyszer formájában tudja elképzelni - neki adj gyógyszert a természet patikájából,

aki nyitottabb és már el tudja képzelni, hogy az anyagon túl is van valami, neki adj az anyag és szellem határán mozgó információt, vagy tanítsd meg rá, hogyan jusson hozzá ezekhez,

aki tudja, hogy az érzelmeitől szenved, neki adj alkímiai esszenciákat és nyugtasd meg,

aki nem tudja, hogy szenved, beszélgess vele, erősítsd meg, adj vigaszt számára és indítsd el,

aki elveszettnek érzi magát, hívd elő erejét és hitét,

aki fáradt és kiégett, sugározz felé feltétel nélküli szeretetet és mutass technikákat arra, hogyan tudja magát feltölteni,

aki lusta változni, rázd fel,

aki nem tud szeretni, ébreszd fel, mielőtt sorsa ébreszt,

aki önmagát keresi, mutasd meg neki igaz arcodat,

aki a halállal játszik, tudasd vele, hogy halál nem létezik,

aki már tudja magát valamilyen módon gyógyítani, harmonizálni, tanítsd meg merítkezni.

Beszélj az utadról azoknak, akiknek van fülük hozzá. Közben

ne félj beszélni a belső hangról.

Ne félj megmutatni az erődet, ha sokan gyógyulhatnak általa.

Ne félj kimutatni a HARAGODAT, HA VALAMI HELYTELENT LÁTSZ.

Ne félj semmitől, hiszen tudod, hogy minden illúzió, a betegség is.

Amit adsz, szeretettel add és fogadd el, amit kapsz érte.

Merj kérni, és elfogadni. A jó orvos tudja, hogy semmi sincs ingyen, de néha gyógyíthat ingyen is, ha úgy látja jónak.

Aki valóban gyógyít, lehet hogy visszautasításba, vagy neheztelésbe ütközik, mert a legtöbb beteg szeret beteg lenni, vagy a betegségével érzi magát teljesnek ... nekik csak időt tudsz adni, de az is nagyon sok.

Enyhítsd a kínokat, először a lelkit, utána a testit. A fájdalom néha helyénvaló, de ne tartson túl sokáig.

Mindig legyen benned hit, hogy van jobb és több, mint amit egy beteg éppen megél.

Mindig lehet segíteni, jó szóval, mosollyal, gyógyszerrel, de leginkább a jelenlét erejével.

Valódi jelenlétben mindenki gyógyul, mégpedig úgy, hogy saját lelke gyógyítja önnönmagát.

A valódi gyógyulás mindig találkozás a belső bölcsességgel, vagy gyógyítóval - a lélek erejével.

A lélek egyszerre több testet hat át. Ha egy ezekből gyógyul, sőt, ha egy teljessé válik, már maga gyógyítja a többit.

A gyógyulás többdimenziós, előre és hátra is hat az időben.

A betegség átmeneti állapot, bármikor újra egészség váltja fel, ha a lélek beáramlik."

Mihez ragaszkodom még (mindig)?

Itt van előttem az életem, a jelenlegi.
Főleg szemétdomb, elég nagy rakás.
Persze vannak csodás találmányaim, kincsek, amikhez kellett ez a szemétdomb, valljuk be.
Enélkül nem ment volna.
A szemétdomb is maga egy csodás teremtés, ha elég távolról nézem.
Jó messzire kell hozzá menni, de azért csodás mintázatok vannak ebben is.

Mennyire tartom még mindig az enyémnek mindezt, ami volt, ami voltam?
Mennyire hagyom, hogy hozzám ragadjon?
Mert távozóban van ez a világ, érzem, de még egy-két ponton erősen ragad.
Persze a ragasztó szép nevekre hallgat, úgy mint "másokért való felelősség", meg "szeretet",
meg "kötelesség" stb. de valójában egy anyaga van és ez a félelem.

Hogy mi lesz velem enélkül a világ nélkül?
A jól ismert és biztonságos szemétdombom nélkül?
Mi lesz, ha valóban elengedem?
Ha eltűnik és vele az a részem is, akit magaménak tartok még mindig?

És még valami.

Nem elég csak úgy fejben elengedni ezt az egészet, mert a valódi elengedés azt jelenti, hogy készen állsz a halálra.
Hogy elértél arra a pontra, hogy most akkor elengeded ezt a formát is.
Nem ragaszkodsz hozzá, akár ki is mész belőle, mert már mindegy.
Nem kötődsz már ehhez sem.
Mert tudod, hogy nem lényeges.
Nemcsak tudod, de érzed is.
Hogy érzed, mert tapasztaltad, hogy sokkal több vagy a testednél, hogy test nélkül is egészen jól el tudnál már boldogulni.

Itt még nem tartok.
Sőt, néhány erőszakosabb kísérletet már át is éltem ezzel kapcsolatban.
Hogy a test lehull, elájulna, ha engedném én meg nézek ki már nem a fejemből, de nézek körbe és
vagyok, de a test éppen irányíthatatlan. És akkora erőm van olyankor, hogy hihetetlen számomra is.
A ragaszkodás ereje, a fókusz valamiért nagyon erős.

És nem rohanok orvoshoz, hogy szereljen meg.
Mert titkon tudom, hogy ez valami más, tüneteket sorolhatnék, de tudom, hogy a TUDAT kísérletezik ilyenkor.
Hogy megpróbál kiszedni a testemből, de valamiért még mindig nem engedem.
Pedig ilyenkor akkora energia érkezik, egyszer-egyszer sikerült már együtt rezegnem vele, akkor a testem is irányíthatóan egyben maradt, de ez elég ritka. Ahhoz tökéletes egyensúlyi állapot kell és hogy benne legyek a pillanatban.

Talán ezt kell követni, ezt az energiát és nem félni.
Elengedni a testet is, aztán majd lesz valami. Követni a tudatot, mert mutatni akar valamit, csak talán még nem vagyok rá megérve, vagy attól félek, hogy vissza sem jönnék.

Nem félek.

VÉGTELENÜL SZERETŐ TUDAT TENYERÉN LÉTEZVE ÉLEK.

Közben a kisénem meg a hétköznapi életem rendkívül kemény, éppen szenvedő fázis van, amit a szemétdomb végeláthatlan tisztogatása és szemlélése ural.
Tudom, hogy feljebb kell emelnem a nézőpontomat, hogy mindez már a múlt és nincs dolgom vele.
Hogy a szemétdomb nem az enyém, mert én vagyok más.
A múltamé, de az átalakulás rendkívül fájdalmas.
Nem szabad beleesnem az önmarcangolásba és az elmém sugallta bűntudatba.
A társadalom, vagy a társam szerint rengeteg hibám van.

Ez az ő igazsága, az enyém pedig az, hogy szabadság van, és bármi bármikor megváltozhat.
 Az egyéniséget az erényei teszik naggyá, de a hibái szerethetővé - valahol mintha ezt olvastam volna.

Minden út a legelső lépéssel kezdődik.

Akkor lépjünk.

.

A test: "holografikusan rétegekbe rendeződő energia mintázat"

Öröm látni, öröm olvasni, hogy végre megjelentek magyarföldén is a másképpen gondolkodó,

sőt, 

tapasztalataikat megfogalmazni képes és hajlandó új, teljesebb szemlélettel bíró orvosok, kutatók.

Halleluja!

Rosarium Philosophorum

"Csinálj férfiból és nőből egy kerek kört, 

ebből vonjál ki egy négyzetet, 

abból pedig egy háromszöget. 

Tedd  a kört kerekké, és szert teszel a bölcsek kövére."

szöveg forrása: Jung egyik tanulmánya

képek: http://www.alchemywebsite.com/virtual_museum/rosarium_philosophorum_room.html

(Tényleg nem fogunk unatkozni :)

Ez van. Nincs mit hozzátenni.

http://www.vntv.hu/2014/11/agyatlanok-az-agyrol/

Elmúlt életek - sokadik

(: Néha visszaolvasom magam és elég vicces, tetszik, amit írtam, vagy írt valaki innen belőlem. :)

Az elmúlt héten egy újabb "elmúlt élettel" ajándékoztam meg magam.
Egy tengerparti városban járva ömlöttek be az információk, először csak érzésben, aztán képekben, filmszerűen pergő eseményekben, életszerűen.

Még mindig hihetetlen ezt átélni, hogy egy előző énem által megélt eseménysorozat ilyen élesen, ilyen érzésekkel telten át tud jönni, meg tudja mutatni önmagát.
És persze a társam, aki velem élte át, és az ő energiái, hogy ezek is mennyire élően itt vannak, a konkrét helyzetek és a szavai ... hihetetlen, köszönöm ezt a csodát!

S miközben látom a történet keretét, elejét, végét, a mozgató dinamikákat, érzem az esszenciáját, mely így felszabadulva hatalmas erővel, intenzitással érkezik és marad.
Marad, mert megint mi is lehetne más az esszenciája, mint a SZERELEM?

Úgy látszik tényleg ezért vagyok itt.
Hogy megéljem és összerakjam mindazokon az átélt szenvedélyes tapasztalatokon keresztül önmagam alkímiai tégelyében az EGY-et, aki vagyok.

Köszönöm, hála és béke!
Béke magaddal és magammal.

Még valami.
Mindezeken a történéseken keresztül átvilágít a lényeg, hogy a felfelé azt is jelenti, hogy a testtől elrugaszkodva, az éteriben egybeáradva a "másik felemmel" vagyok egész.

Kiszabadulva a testből, a formából, a formán túli egység diadalában tanulom a teremtés alkímiáját.

 

Minden energia - visszatérés

Minden azon múlik, hogy mennyi energiát - fényt - vagy képes megmozgatni magadban, átmozgatni magadon.

Semmi sem olyan fontos mint ez.

Sok-sok tényező lassíthatja ezt a folyamatot.

A hitrendszereid, a gondolataid, és leginkább az, hogy megengeded, hogy a külvilág gondolatai benned ide-oda áramoljanak anélkül, hogy figyelnél.

Hogy nem tudod megkülönböztetni, hogy mi érkezik belülről és mi kívülről.

Hogy mi tartozik hozzád, és mi az, amit mások adtak rád, gondoltatnak veled.

Az érzelmeid, a sérelmeid, a múlton való rágódásaid, ezek mind hátráltatnak.

Kimozdítanak abból az egységből, ami pedig születési jogod.

Semmi sem fontosabb a megtisztulásnál.

Nincs olyan gondolattal átitatott érzés, vagy érzéssel átitatott gondolat, ami ezt megelőzhetné, ami ennél fontosabb lenne.

A nemzeti hovatartozásod sem fontosabb ennél, nem fontosabb annál, hogy mindent, mindenkit, bárkit el tudj fogadni annak, ami, ítéletalkotás, jobbítási szándék és bármilyen - jó vagy rossz - vélemény nélkül.

Minden, ami van, megelőzi azt, ami még nincs.

Ez az alap, ennek az elfogadása, ha úgy tetszik, elfogulatlan leltár készítése az alap.

Az építkezés csak innen indulhat, és az üzemanyag Te magad vagy. 

Az építőanyag és a mester, a mozgató is. 

Mit gondolsz, milyen világot építesz, ha a mostaniban csak egyetlen apró pöttyöt nem tudsz elfogadni annak, ami? Ha kritizálsz, mégha csak keveset is, de vajon mi nőne ki a kritikából, vagy bármely negatív véleményből, gondolatból, ha megkapnád valódi teremtőerődet?

Nézz körül. 

Aki megérett rá, megkapja az erőt, de jaj annak, aki visszaél vele.

Mert minden visszacsapódik és nincs kivétel.

Jól jegyezd meg, elfogadás, tisztaság, erő.

Az elvek, a szolgálat, a cél megjön mindezek után. Magától.

A mágnesesség, a fényed ereje behozza majd.

Addig tisztulás, erősítés és összpontosítás.

Ez van.