A homeopátia támadásáról

Muszáj írnom, mert olyan támadás érte és éri folyamatosan az utolsó, valódi teljes emberi életet támogató gyógymód fennmaradását, ami mellett nem mehetek el szó nélkül.

Lássuk be, itt két világszemlélet ütközik. Nézzünk az érvek mögé.

"Nincs benne anyag." - értelmezés: az ember csak test, nincs benne más, amit gyógyítani kellene/lehetne, vagy ami gyógyítani tudna.

"Nem lehet súlyos betegségekre adni." - a betegség súlyossága - aminek mértékét csak az orvos tudja megítélni - megköveteli, hogy kémiai szereket vigyünk be a testbe, minél nagyobb dózisban.

"Csak placebo hatása van." - erről már régebben írtam itt, de röviden, azt hívjuk placebo hatásnak, amikor a test (vagy a lélek? a szellem? a testet összerendező intelligens öngyógyító erő?) valamely finom hatásra meggyógyítja önmagát. Mi a baj ezzel? Miért jobb az, ha kemikáliákkal szennyezzük és bemagyarázzuk a betegnek, hogy gyógyszerek nélkül életképtelen.

Két világszemlélet ütközik itt és sajnos ez már a bőrünkre megy.

A materializmus olyan mértékben eluralkodott a világon, ráadásul magát a tudomány mindenható oszlopára helyezve, hogy már alapvető értékeket és az emberi faj fennmaradását veszélyezteti. 

Mert mi is lehetne károsabb, mint a vegyipar beengedése a testünkbe már kicsi korunktól felesleges gyógyszerek (és tápszerek, feldolgozott élelmiszerek) révén. Ha a testet már az anyaméhben és onnan kikerülve azonnal vegyszerekkel bombázzuk, nagy az esélye annak, hogy az immunrendszer működése, a test egészséges fejlődése veszélybe kerül. A felnövekvő gyermek és később a felnőtt is rá lesz szorulva, hogy a test természetes funkcióit újra és újra gyógyszerekkel támogassa meg. Csak ennek van egy korlátja, a májunk.  

Embertelen időket élünk és ki vagyunk adva olyan hatalmaknak, akiknek semmi sem elég.

Egy dolgot tehetsz.
Te magad tisztán tartod a tested.

Megtanulod, amit lehet, hogy ha majd betiltják a homeopátiát, magad is elő tudd állítani és alkalmazni tudd. (Magyarországon sokáig be volt tiltva, tehát vannak olyan élő emberek, akik meg tudják neked tanítani, hogyan hozd létre magad tinktúrákat.)

Megtanítod a gyermekeidnek is.

Tudatosság.

Erő.

Középpont.

Figyelem.

Elfogadás.

Elengedés.

A materializmus mint vallás a tudománnyal karöltve ellepte a világot. 

Ezek valóban az utolsó idők.

Vagy elmossa a gátakat egy teljesen új és eget rengető tudományos bizonyíték arról, hogy az anyagon túl is van létezés, vagy ... 

A váltót most állítják, a vonat bennünk robog. 

Felszállsz?

Én már egy másik világban létezem.

Néha bekukkantok, s elmondom, mit látok.

De már nem zavar semmi.

Csak szomorú látni, hogy a hatalmas egyre hatalmasabb.

Pedig hatalom nem is létezik.

Guruból lesz-e szalonna?

Ha már a gurukról elmélkedtem, csendesen hozzátenném, hogy gurunak lenni jó.
Tényleg.

Bárki lehet guru, sőt, mindenki az hosszabb-rövidebb ideig, mert ez nem egy kihagyható fokozat.

Én is voltam guru, talán pont ezen a felületen, nyomtam a szövegemet. Mondtam, írtam a magam igazát. Igaz pénzt nem kerestem vele, mert nem voltam annyira bátor, vagy inkább okos? 

Soha nem vágytam az ismertségre, pedig a guru fontos ismertetőjegye, hogy törekszik a népszerűségre és ezért mindent meg is tesz. A csapból is folyik, ha lehet, és mindenre tudja a helyes választ. Mindenre.

Mindig tökéletes, soha nem változik, a guruság már messziről lerí róla, hiszen úgy öltözik, úgy beszél és úgy is viselkedik, ahogyan nyája elvárja. 

Ha elég bátor, valódi létezővé válhat.

Ha szerencséje van, nem lesz nyája, mert nem elég vonzó a tálalás. Akkor sokkal nagyobb esélye van rá, hogy tovább lép, mert nem éri be ennyivel.

Ha beéri, szélhámossá válik. Azon a ponton kezdődik ez, amikor maga is rájön, hogy nem tévedhetetlen, hogy nem változtathatatlan és vannak, akik a sarkában lihegnek. Amikor ragaszkodni kezd ahhoz, amit létrehozott. S nem az emberekhez, hanem a hírnévhez, a felhalmozott szellemi és/vagy anyagi javakhoz, a feltétel nélküli tisztelethez és a kiváltságokhoz. Amikor elhiszi, hogy ő több, vagy többet érdemel, mert annyi mindent tett, érez, vagy tud.

A továbblépés akkor érkezik, amikor rájön, hogy ő sem tökéletes. Hatalmas a pofon, nagy a zuhanás. Minél inkább volt kitalált jelmez csak a guruság, annál inkább. Innentől a látszat fenntartása iszonyú energiákba kerül. Innen még a sötét mágia is beszűrődhet, ha emberünk nagyon ragaszkodik saját csodálatos, de mesterséges egyéniségéhez.

A másik út a továbblépés útja. Egyszerűvé és valódivá válik, ahogy leveti a jelmezt. Nem színlel, elfogadja, ami érkezik. Ha szenvedés, akkor szenved. Ha őrjöngés, akkor őrjöng, de mindvégig tudja, hogy ez sem ő, csak egy leváló része, amit ő hozott létre, s most tombol benne. Ez a valódiság.

Valódinak lenni nagyon nehéz. Törékeny és sebezhető állapot. Mindent megengedni és mindent átengedni magadon. Néha sírni, néha nevetni. Mindennel együtt lenni, nem irányítani, érezni, együtt rezegni. Még a sötétséget is megengedni. 

Persze gurukra szükség van, ahogy többen jelezték nekem. Nem mondtam, hogy nem. Ha nem lenne rájuk szükség, nem is lennének. De nem mindegy, hogy hogyan és mennyi ideig és mit tanítva teszik a szükségest.

De ez már egy másik történet ... Megyek szalonnát sütni. :D

Minden guru szélhámos

Végül minden guru csak egy szélhámos.
Mert nem lehet senkin segíteni.
Ami nincs benned, azt nem lehet beléd rakni. Ami benned van, az úgyis előjön.

Az időfaktor, mondanád. Igen, fontos lehet, de én azt mondom, hogy az sem.

A guru, jelenlegi formájában, csak nyájat gyűjtő kis egyház. Így működik.
Függőséget hoz létre, szolgáltatásáért pénzt kér, holott ... neki van rád szüksége, ő tanul általad.

Ilyen értelemben ő is "csak" egy ember.
Nem több, mint a kőműves, a pénztáros a boltban, vagy az utcaseprő.
Sőt, ha nem vigyáz, óriási terheket vesz magára, anélkül, hogy tudná.
Mert felvállalja, hogy megvált téged, segít neked megvilágosodni.
Pedig nem tud.

Ami nincs benned, azt nem lehet beléd rakni. Ami benned van, az úgyis előjön.

Sőt, veszélyes is. Mert tanítványaiból követőt nevel, akik fennen hirdetik az "igazat", kérés nélkül adják a tanácsokat és másolják szeretett főnöküket.
Még kevésbé lesznek tudatosak, mint előtte.
Mert elvakítja őket egy másik ember aurája, a nagyság és a "nagy ő" sikere.
Csak a nyájon belül érzik jól magukat, mely nyáj előbb, vagy utóbb szétszéled.
Mert az élet természete ilyen. Születés, elmúlás, halál.

És akkor még inkább el lesznek veszve, sokkal jobban mint annak előtte.
Mert a gyász, amit egy ilyen guru okozhat neked, óriási.
Nehéz túl lenni rajta. De nem lehetetlen.

A guru csak te lehetsz.
Saját magadnak.
Állj önmagad közepébe s tudd, hogy nincs senki, aki többé, jobbá, vagy fényesebbé tehetne téged.
Csak önmagad mestere lehetsz, de már az is vagy.

Kell ennél több?

Namasté!