A sárkány karmai, avagy van-e ÉLET a mátrixon túl?

A sárkány, vagy ahogyan nemrégiben önmagam igazsága szerint felismertem és önmagamnak azonosítottam, az elme, újabb karmait mutatja ... immár felismerhetően, láthatóan.

Az emberi elme, mely isteninek gondolja önmagát, létrehozott egy rendszert, egy szisztémát, mellyel önmagát körülvéve a külvilágban, önmaga világát védi és egyben fenntartja.

Gyerekkorunktól szocializálódunk rá, ezt kapjuk, ezt fogyasztjuk az iskolában, otthon, a templomban, mindenhol, ahol a tanítás csak üres szó, érzések nélküli, a tágabb világ, a LÉT létezését megkérdőjelező, IGAZSÁG ÉS TAPASZTALAT nélküli puszta elmélet.

Érezni, hogy körülvesz a háló és bármit teszel, ott van.
Akkor is, ha kívülre rakod magad rajta, akkor is élteted.
Amíg nem ismered el a létét, vagy elismered, de küzdesz, beleragadsz.
Mint a pókhálóba, magadat kötöd gúzsba.

Igazságot szeretnél, de ezzel az igazságkereséssel csak még mélyebbre ásod magad.
Igazság ezen a szinten, ebben a fizikai közegben nem létezik.
Legalábbis nem úgy, ahogyan képzeled, ahogyan szeretnéd képzelni.

Az igazság, ha van, belül van.
Személyre szabottan legbelül.
Nem fogod kívül megtalálni soha.
Sem törvények, sem szavak, sem tárgyak nem fejezik ki.
Belül van, benned és abban a pillanatban, hogy kirakod magadból, már elveszett.
Ebben a közegben, rajtad kívül, életképtelen.
Magad vagy hordozója, lényeden keresztül érvényesül.
Minden csak visszfény, csak utánzat, giccs.
Nem érhet fel hozzá semmi közvetlenül, csak rajtad keresztül és általad.
És Te vagy a közeg, amin keresztül leér ide, a világodba.

"Benned a létra ..."

Az ember akkor tért le a paradicsomi útról, amikor ezt a igazságot önmagában megtagadva "kívülre" helyezte.

Ez a kívülre helyezett "igazság" az istenit majmoló emberi törvény, az isteninek hitt király, az erkölcseire hivatkozó társadalom, a mindent szabályozó bürokrácia ... a ma mátrixnak nevezett, az ISTENI REND-ről levált társadalom megjelenésének legelső pontja, a "sötét mátrix" potenciál, melynek kibontásával az emberiség egészen jól eltöltötte és tölti idejét azóta is.

És akkor mi a megoldás? Van-e?

Talán ... tudni, hogy az igazság egy és mégis sok.
Hogy személyes és elsősorban tapasztalat.

Hogy minden együtt adja ki, minden részed, történeted és életed, összes megélt és megálmodott sorsod, elképzelt és beélt potenciálod, minden együtt.

És amikor ez a minden összeér azzal, aki vagy, megszabadultál.

TE MAGAD leszel/VAGY AZ IGAZSÁG ÉS A MINDEN.
(Ne hagyj ki egyetlen mozdulatot, egyetlen érzést és egyetlen életet sem.

Nem is tudod kihagyni, hiszen "ami igazán fontos, az mindig visszatér".)

Párhuzamosan élni ... szabadságot adva önmagadnak, minden megnyilvánulásodnak, tudva, hogy a MINDEN RÉSZEKÉNT ÉLVE BÁRMIT SZABAD ÉS BÁRMI LEHETSÉGES.

A féltékenységről - belső párbeszéd

Az egyik legizzóbb szemű lény.
Pokollá teheti a percet, melyben belép tudatosságod helyébe.
Nem könnyű megszabadulni tőle.

De lehetséges!
Figyelj és érezz, egyszerre.

Tudod, hogy nincs birtoklás ... mindent tudsz!
Akkor miért is engeded?

Ez is csak edzés, semmi más.
Kicsit kemény, de már megvannak az izmaid hozzá!
Használd őket.

Én szeretlek.
Feltételek nélkül.

Életem könyve - Sting

Mindennapi egyensúlyozás

Felkelni és felébredni.
Nap-mint-nap.

Nem könnyű, az álom és nem-álom határán azért még mindig jobb lenni.
Érezni önmagam kiterjedt részeit, engedni az energiák áramlását.

Ami napközben is ugyanúgy itt van, csak a tevékenység, a gondolkodás, a feladatok nem mindig engedik érezni.

Annyira vicces, hogy a test, amit azért hoztam létre, hogy benne biztonsággal és egy újabb dimenzió mentén szabadabban érzékelni tudjak, szeretné magát tőlem függetleníteni és átvenni az irányítást. Az elme pedig benne azt képzeli, hogy ő mindent jobban tud.

Vicces.
Folyamatos egyensúlyozás.

Egy erős és kitartó, önmagában tökéletes lovon ülni és megtanulni finoman irányítani. Szeretettel, elismerve az erényeit, de azért a gyeplőt kézben tartani, előre tekinteni és nem feledni az utat, amin elindultunk. 
Így, együtt.

Az a félelem is elmúlt, hogy mi lesz, ha újra az elmében tartózkodom naponta hosszabb ideig.

Minden nap bizonyítást nyer, hogy amit egyszer megláttál, megéreztél, amiben VAGY, azt nem lehet többé elveszíteni.

Rakódhat rád sok minden, de ezeket már nem kell magadon hordoznod, lerázod mint puli a vizet.
Csak meg kell tenni ezt a mozdulatot is, tudatosan.
Tudatosan és rendszeresen.

És most, hogy néha azért elkapnak érzelmek, esetleg düh érzése is, tudni, hogy ezt is én csinálom és hogy igenis mindez uralható.


Hogy minden, ami történik értem van és én csinálom.

Már felültem a lóra, és tanulok lovagolni.
Még néha elporoszkálunk, mert a ló füvet érzékel a távolban, vagy forrásvizet keres.
De már nem sokszor és nem sokáig.

Hamarosan csatlakozom a többi lovashoz.
Együtt lovagolni mégiscsak kellemesebb.

A puding próbája ...

Igen, az evés.
Tudom, hogy mindent, amit eddig elmondtam már az unalomig ismered.
Én magam is ismétlem önmagam, ami egyfajta visszajelzés és megerősítés is egyben.
De már nincs szükségem rá.
Már enélkül is megy.

Benne vagyok.
Bennem vagyok.

Ha néha kiesni vélem magam önmagamból, már észreveszem.
És ez jó.

Viszont azt is érzékelem, hogy minden szöveg csak szöveg addig, amíg a gyakorlatban, értsd az életben ki nem lett próbálva.

A barlangból kifelé nézve szép az eső és idebenn ugye meleg van.
De az esőben sétálva élvezni az esőt, nem zavartatva lenni a hideg és átázott ruha ellenére, az már valami.

Én elhagytam a barlangomat.
Nem kis félelmet kellett így leküzdenem.
De megtörtént.
A barlanglét már unalmas volt és bár vetíthettem volna a falra szép színes képeket tündérekről, meg angyalokról, meg önmagam mesteriségéről, nem tettem.

Mert elegem volt belőle, elegem lett a színes-szalagos illúzióktól, még attól is, amit én magam hoztam létre magamnak.

Az első életem színfalai leomlottak önmagam beáramlásával, és hogy túléljek, létre hoztam egy új világot, egy szebbet, egy élhetőbben, de akkor is csak egy illúziót. Hogy életben tudjak maradni, hogy növekedni tudjak.

De már ennek is vége és ott következett el a felébredésem, amikor erre a világra is tudtam ugyanúgy tekinteni, ahogyan az előzőre, hogy ez is csak illúzió.

Mert a valóságom ott kezdődik, ahol ez is véget ér és tulajdonképpen nincs semmi.
Semmi, de semmi.
Minden lehull és mögötte ott a sötétség, a mindent betöltő végtelen szabadság és nyugalom.
A semmi.

És ez jó, mert ezt a semmit érezve és átélve újra lendületet vesz a lélek, hogy létrehozzon most már valami újat. Ami szintén illúzió lesz, hiszen nem is lehet más itt lenn, de mégis többet tartalmaz abból az esszenciából, ami ő maga.

Vajon elkap-e majd az érzés, hogy hű, mit alkottam, vagy képes leszek mindezt kicsit távolból és mosolyogva nézni? Választom-e még néha a szenvedést, mint jól bevált rutint? Vagy a kicsiséget?
Ezekre most mind rálátok.
Látom a töréspontokat, a múltam által belém nyomódott mintázatokat.

Vajon meddig tart ezeket is felismerni, lehámozni és a bemélyedéseket újra kitölteni ÉLETTEL?

Nem tudom.
Az új ember, az új szemlélet most is befogadni akar, de más szinteken.
Érteni akar és beágyazni akar.
Valami rajtam keresztül szemlélni és érezni akar. Érezni és szemlélni az ÉLETET, az embert.
Jobban megérteni.
Hogy kézreállóbb és könnyebb kulcsokat készíthessen önmagunkhoz?
Érteni is, ami történik.

"EGYBEN VAGYOK."

Jó étvágyat!

Változások - három az egyben

Változom. Mindig mozgásban vagyunk.

A negyed fordulat, amit megtettem/megtettünk, szimbólum.
Egy új szemlélet/erőtér alakul, amiben az eddig szétváló és homogén erők egymásra vetülnek.

Eddig elmében és elmén kívüli létezésben gondolkodtam.
Yinben és yangban.
Hogy most nőként érzek, most férfiként.

Megismerés és szétválasztás, szétválogatás folyt.

Mostantól ezek a szétválogatott erők és terek bennem, az emberben, újra összekeverednek, mert a cselekvéshez már ezek nem tiszta, hanem kevert mintázatára van szükség.

A cselekvést egy kifelé mutató, férfias erő indítja el.
A  MINDEN, a feltétel nélküli elfogadás talajáról indul és a hiány mozgatja.
A tapasztalat hiánya, a megélés hiánya.


Egyszerre kell hozzá a megérzés pillanata és az elme tisztasága.

A gondolat megelőzi, de lehozni a fizikaiba a cselekvésen, a bal és jobb oldal összerendezett mozgásán keresztül, a férfi energiákat áramoltatva, de a nőben gyökerezve lehet.

Ahhoz, hogy maga a cselekvés ne csak cselekvés, hanem egy annál kiterjedtebb aktus, teremtés legyen, még kell valami.

A megértésen túl, az elmén túli birodalmakból származó tiszta gondolat átitatva hővel.

...