Hallgasd a zenémet!

Na nem én szereztem, de az inspiráció és a tudatosság ÉN VAGYOK.

https://suno.com/@crashingseapunk6472

Vígjáték vagy végjáték

Mit is írhatnék e katyvaszban azoknak, kik még mindig a külvilágban keresnek?

Belül keress.

Önmagadban.

Ez az egész felfordulás ezt a célt szolgálja.

Otthon maradni és egyre beljebb és beljebb szállni. Önmagadba.

Mert mit is keresel kívül? Tükörképet? Mely szép? Vagy csúnya?

Még meddig takarod el önmagad elől az igazságot, hogy belül tágasabb.

Hogy minden itt van és belül van.

Minden, ami fontos, ami igaz, itt van belül, legeslegbelül benned.

És nem másban.

Senki sem fogja neked megmutatni az utat oda, ahova vágysz.

Mert nincs út. Éppen ellenkezőleg. Elterelés van.

A lényegtől való elterelés most rendkívül zajos.

Kint ólálkodnak a hamisságok és a nevetségességek.

Mi tud téged megingatni magadban, mint te magad.

Hát mi történhet veled, amit nem tudsz, hogy valamikor történni fog?

A haláltól való félelmedben eldobod magadtól a teljes életet?

Nevetséges és sírnivaló ez az egész.

Színjáték, amit annyian elhisznek.

Pedig a nagy rém mögött ott áll az Isten.

És mosolyog.

Tudja, hogy a gyermek hamarosan felnő.

Révbe ér és megtanul valóban játszani.

Önmagát, és önmagával, hogy a teremtés tovább rezegjen,

felfedezetlen térbe nyomuljon

kitalálhatatlan végtelenekbe burkolózva 

áldja a mindent

hogy létezik, hogy létezett

és beleadta magát a semmibe.

Új idők új dalai

Ritkán írok bosszúságból, vagy dühből. Inkább nevetni szoktam a világon.

Mert nevetséges.

Tényleg az.

A mindent elborító adminisztráció, az ellenőrzés lila köde takarja a sötét titkokat.

Veszendőbe megy a világ egy szeglete, de a zsebek dagadnak.

Hová lett a tapasztalat által kimunkált egyszerű zsenialitás?

Hová lett a pillanatban születő megértés, beleérzés?

Hová lett a sponteanitás? A cselekvés mindent átható öröme?

Megfojtják-e a mindent ellenőrizni és uralni akaró erők?

Meg tudják-e fojtani?

Nem, nem hiszem, de uralni, taposni, szenvedtetni tudják.

Főleg azokat, akik pedig ebben, ezáltal lehetnének az ember(i)ség valódi megmentői.

És lesznek is, mert nincs más út.

Illetve csak a más út van.

VÁLTOZÁS, VÁLTOZÁS, VÁLTOZÁS.

Minden megváltozik és a világ a feje tetejére áll.

Tudd, hogy jó irányba haladnak a dolgok. 

A régi már nem működik, unalmas és rozsdás.

Csak új irányok és új szelek tudják a megfelelő kikötőbe vezetni a hajót.

De addig még ki kell tartani, mint a kőszikla, mely sasfészket oltalmaz.

A legmagasabbra csak a legmagasabb tud rátekinteni.

Vigyázó szemeivel ránk figyel.

Öröm hatja át és együttérzés.

Várakozás és a győzelem előszele.

Emelkedünk.

Emelünk.

A tér megnyílik és itt van Ő.

A hangszerkészítő.

Zenél benned és bennem.

Zenél mindig és mindenkor.

Fül nem hallja, szem nem látja.

Csak a szívek húrján zeng.

Végre betörhet új időknek új dalaival.

Képzeld el!

Csak képzeld el.
Hogy te vagy egy bolygó, te hatod át erőiddel, lelkeddel.
Te élsz általa, te adsz lehetőséget neki a létezésre.
Rajtad, benned, általad élnek, lélegeznek, mozognak lakóid.
Sok-sok apró városod van, mind élnek, saját tudatuk van, de mégis te táplálod őket.

Istenként mit engednél meg ezen a bolygón?
Mik lennének a szabályok?
Milyen törvényszerűségek mozgatnák az élőlényeket?
Lennének-e egyáltalán saját tudattal rendelkező részeid?
Megengednéd ezt?
Mernél szabadságot adni?
Megengednéd akár a lázadást is ellened, vagy ez nem létezne a lehetőségek között?

Megengednéd, hogy pusztítsanak téged?
Hogy fájdalmat okozzanak neked?
Hogy ne vegyenek figyelembe, hogy ne is érezzenek téged?

Nehéz bolygónak lenni, mérhetetlen elfogadást igényel.
Szeretetet, szolgálatot.
Krisztusi tudatosságot.
Krisztusi erőt.
Krisztusi hitet.
Hitet az emberiségben.

Vajon ha te is Isten lennél, milyen világot teremtenél?
Mivel, kikkel népesítenéd be saját földedet?
És tudnál a lakóknak valódi szabadságot adni?
Végig tudnád nézni, ahogyan fejlődnek, s közben bántják egymást?

Mit hagynál ki ebből a világból, amit ma ismersz?
Az erőszakot? A harcot?
Vagy a félelmet?
A bánatot?

Ha szabadságot adsz, akkor nem válogathatsz abban, hogy lakóid mit élnek át, hiszen szabadok.

Hogyan védenéd meg őket saját maguktól?
Milyen védőeszközöket adnál nekik?
Talán lelkiismeretet, vallást, tudati határokat?

És amikor felnőttek, megengednéd nekik, hogy ezekről leváljanak és kilépjenek?

Meg tudnád tenni, hogy csak messziről figyeled őket, néha küldesz hozzájuk valakit, aki beszél nekik rólad és valós önmagukról, aztán csak várnál, végig szeretettel várnál, hogy végre rád ismerjenek, s benned magukra?

Ugye, hogy nem is olyan nehéz ...
Elképzelni.

Éld, most már éld azt, amit tudsz.
Tudod, hogy tudom, hogy tudod.

Boldog Új Húsvétot, vagy inkább éljenek az új krisztusok!!

Che

Lassulj le!

Amit igazán most lehet gyakorolni és tenni, az a leszakadás a tömegtudatról.

Lassulj le, és hozd le magad a netes drogról. Mert az.
Addiktív és káros. Mindenkinek.

Csak annyit használd, ami az élethez szükséges. Közben tudj kitekinteni, felülemelkedni belőle.

Ha otthonról dolgozol, akkor tartsd rendszeresen szünetet és csinálj valamit, ami az érzékszerveid karbantartásáról szól. Tágítsd a megismerésed határait és ne fókuszáld folyamatosan csak egy dologra.

Tanulj meg várni és elfogadni.

Kapcsolódj a naphoz. Minden nap. A legjobb az lenne, ha meg tudnád nézni a napfelkeltét.

Ha nem teheted, mert nem látszik onnan, ahol vagy, akkor nap közben adj időt magadnak, hogy kapcsolódj a napfényhez.

Egyedül. Te és a Nap. Engedd, hogy megszólítson, hogy átbizseregtesse sejtjeidet.
A legjobb tanácsadó.
Mesteri légiók állnak készen, hogy füledbe suttogják titkaikat, amik egyben a te titkaid is.

Olvass, könyvet. Végre megteheted, ez is lelassít.
A neten másképpen olvas a szem, más a pályája, inkább felizgat, mint lenyugtat.

Olvass Hamvas Bélát.
Ő most a mesterünk, szinte ugyanezt átélte, csak azt akkor háborúnak hívták. Sokkal durvább volt és tovább tartott.
Mindene odalett, nem volt mit ennie, mégis olyan fényesen írt, ma is fényre derít.
Kezdd el, ha nem ismered. Kezdd a Gyümölcsórával.

Olvashatsz hosszú regényeket, vagy hallgathatod hangoskönyvben is.

A mai kort megérteni és a fiatalokat megismerni fontos dolog. Kezdheted a Harry Potterrel. A két első kötetet Kern András mondja fel, zseniális.

Aztán jöhet a Hobbit és a Gyűrűk ura trilógia. Hidd el, nem fogsz unatkozni.

Persze jól megválogatott filmeket is nézhetsz, csak módjával, ne tedd magad zombivá, aki azt sem tudja mennyi az idő. Könnyen bele lehet veszni egy-egy végeláthatatlan sorozatba.

És végül, csak hardcore karaktereknek.
Tegyél le mindent, ne nézz semmit, ne olvass semmit, ne beszélj senkivel, csak legyél.
Meg lehet csinálni, pár nap elég lesz ahhoz, hogy tudd, mi a fene ez az egész a te életedben.
Hidd el, megkönnyebbülsz és a végén mosolyogni fogsz.

Minden jól van a teremtés egészében.

Hajrá!
Soha nem vagy egyedül.

FK

Don't panic :)

Meg kell szólalnom, mert annyi komment van és mind annyira távol az igazságtól ...

Vírusveszély van. Egy apró kórokozó éppen két vállra fekteti a világot. Hihetetlen, ki gondolta volna ezt pár hónappal ezelőtt?

A tünetek világméretűek, pedig maga a vírus nem is annyira veszélyes, mint a spanyol nátha, vagy a pestis volt annak idején. Mégis, érdekes dolgokat hoz az életünkbe.

Például nem kell menni dolgozni. A gyerekes családok együtt tölthetik az idejüket olyan dolgokkal, amire nem volt eddig. Akár karácsonyi hangulatunk is lehetne. Mert éppen ez történik.

Új világrend születik, rajtunk áll, vagy bukik a dolog. Ahogy Hamvas Béla írta valahol a háború után, hogy ennyire tiszta lappal még soha nem lehetett indulni ... Másként alakult, de alakulhatott volna jobban is.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az emberiség átlagban sokkal tudatosabb, az egyén pedig magasabbra juthat, mint valaha. A megélhetési kényszer nem fenyegetett egészen idáig, volt időnk emelkedni, tisztulni, erőt gyűjteni és ITT VAGYUNK.

Sokan sokféle jelmezben, de egy célért. Az emberiség felemelkedése megkezdődött és a tünetei már láthatóak. Mindenkinek ki kell lépnie a komfort zónájából, mert az élet kényszeríti erre. Az a fontos, hogy ezt most pozitív lelkülettel tegye minél több ember.

Örüljünk annak, ami adatott, éljünk a lehetőségeinkkel. Legyünk együtt a szeretteinkkel és élvezzük a megnövekedett szabad időnket. És ennek nem kell sokba kerülnie. Nem kell felhalmozni és felélni minden pénzünket, mert van elég ezen a bolygón mindenkinek, hogy ne haljon éhen.

Az összeesküvés hívőknek meg üzenem, hogy sokkal magasabb szinteken esküdtek össze magas szellemiségű lények, hogy mi, emberek, ezen a bolygón végre valóban EMBEREK lehessünk.

Sokunknak most megadatik a valódi CSEND. Ami nemcsak fizikai, de egyben szellemi is. A térből kiíródnak azok az elemek, melyek nem tartoznak a földhöz, ezért semmi keresnivalójuk itt. A megtisztult szellemi térbe pedig beérkezhet a személyes KrisztusÉN, aki csak arra vár, hogy magadba engedd. Ez van most. Öröm és bánat egymás mellett, mégis van választásod, van fény és van jövő.

A MINDEN ÚJUL MEG.

Még majd jövök jó hírekkel, most ennyi.

FK

Tudok-e fa lenni?

A fák tökéletesek.
Árnyékban is képesek megtalálni azt a kis rést, ahol beömlik a fény.
Ahol tér van, ahol élet.
S amikor az árnyékot adó kipusztul, rögtön benövik a helyét, kiteljesednek, belenyújtózva a fénybe, növekszenek, terebélyesednek, változnak.

Vajon én, tudok-e ilyen fa lenni?

Mert eddig én is árnyékban növekedtem.
Megtaláltam a kis rést, ahol besütött a nap.
Jó tulajdonságaimmal kapaszkodtam eddig felfelé.

Most ellépek az árnyékból, s tapasztalom, hogy féloldalas vagyok.

Ferdén nőttem, hiszen csak az érzékelhető, látható fény felé növekedtem.

Lehetett volna ez egy tökéletes szimbiózis is.
És én azt szerettem volna.
Kiegészíteni, egységet alkotni, együtt növekedni, belső kápolnát, szent teret létrehozni .... egy másikkal.
Akit mellém tett a sors.
Ő nem így érezte. Ő nem így látta.
Amit érzékelt, az az övé. Nem több, de nem is kevesebb.

A kápolna is csak féloldalasra sikerült, bár én nem így érzékeltem, sokáig nem.

Most itt állok ezzel a torzóval, s igyekszem gyorsan befoltozni a lyukakat.
Vajon be kell-e foltozni?
Mert amit gyorsan felhúzok, csak fal lehet.
S akkor oda a nyitottság, a rugalmasság, a kapcsolódási képesség.

Tudom, hogy ezt mindeddig kiegészítették nekem odaátról. Ezért nem láttam.
Mert nem engedtem meg magamnak, hogy lássam.
Nem tudtam volna ez így előbb elviselni.
Mert magamra vettem volna a terhét.
Hogy csak magamat hibáztattam volna mindezért.
Ráadásul rosszul, mártírkodva. Nem látva a lényeget, s javítgatva a megjavíthatatlant.

Igyekszem nyitva maradni, s türelmesen kivárni, míg a torzó kiteljesedik.
Bízom és rábízom magam a számomra még láthatatlan, de mégis érezhető társaimra.
(Ha ezt egy pszichiáter is olvassa, máris írja a gyógyszeremet :D)

Tudom, hogy ez is meg fog oldódni.
Csak türelem, az emberi énem lázad, de a Mester már tudja, hogy jól van ez így.

Mert ez az űr, Hozzá tér.
Mert ez az a rés a tér-idő hálón, ahol újra és megint beömölhet a SZERELEM.

Minden jól van a teremtés egészében.

:)

Aktuális szösszenet

Néha feszül itt bennem az ellentmondás, ami biztosan nem az, csak más-más nézőpont egy másik szakaszáról az útnak.

Vajon melyik van előbb? Vagy később?

Vagy egyszerre van itt mindkettő, hiszen megengedtem magamnak, hogy párhuzamosan legyek többféleképpen, több néven és több időben egyszerre (akár).

Az egyik nézőpont azt mondja, hogy ne menj, ne tiltakozz, ne tégy semmit. Légy teljes, s e teljesség majd táguló körökben megnyilvánul először közel, majd távol is. Nem számít hol vagy, lehetsz a sivatagban, a barlangban, vagy a tömegben is, mindegy. Támaszkodj a belső erődre, mely felülről táplálkozik és akkor nem kell tenned semmit. Légy az ürességben, csak figyelj.

A másik hang azt mondja, cselekedj. Eleget ültél már a barlangodban, a hegy tetején és szemlélted a világot. De ez a világ nem változik, csak újabb és újabb formákat erőltet magára. A lényeget, új magokat, új potenciálokat kell szétszórnod s meghonosítanod, ha nem akarod, hogy évezred múlva is ugyanezt találd itt lenn, ha még egyáltalán látni akarod, hogy hova fejlődik e teremtésdarab a jövőben.

Nincs jövő, mondja  harmadik. Minden egyszerre van jelen, s te váltogatod, hogy mikor és hol vagy. Hogy mit gondolsz, hogy ki, melyik inkarnáció, vagy általad teremtett létmód szemlél, érez, vagy cselekszik. Minden itt van egyszerre, a kérdés, hogy melyiket éled, az embert, a kíváncsit, a mindenáron cselekvőt, vagy az EMBERT, a jelenlétben töltődőt, a végtelent a végességből szemlélőt és a pillanatban cselekvő részedet, vagy szemedet a legnagyobbra emelve nem élsz senkit, mert átadod magad a TEREMTÉSNEK, hogy az legyél, aki valójában vagy.  .... (....)

Azt hiszem, hogy le kell jönnöm a hegyről, bár nagyon ismerős és kellemes ott tartózkodni, de a valódi ÉLET nélkülözi a nélkülözést, a hiányt és a hiány bőségét is. Mindent magamba olvasztani, a bármit átengedni, az akármivel együtt lenni és mégis, ennek ellenére, vagy éppen ezért és így ÉLNI ÖNMAGAMAT.

Mindent megengedni.

EZ VAN S BENNE ÉN VAGYOK. 

Mindent felajánlok

Minden tudatos érzés, 

pillanat, 

tett és szó, 

minden gondolat 

hozzád száll.

Minden, mi belőlem ered, 

hozzád tér, 

neked szolgál. 

Minden, ki vagyok,

s lenni engedem, 

belőled való.

Minden, mi fáj, 

mi gyötör 

csak aprócska töredékszó.

Szavadat, 

mi lenni engedett

s utamra bocsát,

mondd ki újra,

hívogatón, s bennem

nincs többé gát.

Minden, mit érzek,

hozzád vonz és taszít.

Tétován kívánom talán még a kínt,

ha tudom, hogy helye van 

abban, hová törekszem.

Adj innom s én növekszem.

Itt lennem csak érted van,

s nincs más megváltás.

Letettem sorban kincseim,

ez a belátás.

Mi volt, mi történt 

s mi fájt nagyon,

Te veszed le vállamról, 

s én hagyom.

2015. október 13.

Nem, nem tévedtem el ...

Éppen valódivá válok, ez történik.

Benned egyetlen apró titok sincs?
Vagy olyan rész, ami a felszínre törekszik és nem kap lehetőséget, mert minduntalan visszanyomod, hogy nem, ez nem én vagyok ... ?

Mindenkiben vannak ilyen részek, a tudattalanban ... vagy hívhatod másképpen is, nekem mindegy.

A kétféle életem, a "szellemi" és a hétköznapi olyan erővel igyekszik egymás felé, hogy attól féltem nemrégen még, hogy felmorzsol. Én ott maradok középen és nem marad más belőlem csak egy kis paca.

Egy apró nyom, egy láthatatlan pukkanás.

Szóval jó úton járok.
Minden, amit eddig leírtam, igaz, és vállalom.

Most értettem meg és pár napja érzem is, hogy milyen MINDENT MEGENGEDNI.
Megengedni magamat, minden részemet.
Minek harcolnék, minek titkolóznék.
Attól jobb lesz?

Ugyan már! "Inkább írok belőle színdarabot!" Más azt mondaná: "de jó, megvan a regényem összes szereplője, itt, bennem!"

Az önmagunknak be nem vallott igazság, amikor kiderül és még mindig titkoljuk, bennünket roppant össze, nem a külvilágot. Az csak a következmény.

És még valami.

Csak én tudok magamon segíteni, senki más.

Lehet fényt irányítani a körülöttem lévő színpad egyes elemeire, de hogy ezt a fényt érzékelem-e és az irányát érzem-e, ez is már érettség kérdése.

Akkor lehet nekem segíteni, ha készen állok.

Ezt is megértettem. Már nincs bennem az a típusú "figyu ezt csináld, mert ez a tuti" típusú segíteni akarás.

Érlelés van, önmagam érlelése.
Aztán az árnyékok időleges elűzése, hogy mások is érlelődhessenek a Nap fényében.
Aztán csak sütkérezés van, ahol árnyék és felhő megjelenése is csak időleges és az unalom elűzésére szolgál.

De még van dolgom! Tenni, amit megláttam, ami kivezet, és ami fontos.

Saját világomban rendezkedni.

És közben érik a gyümölcs, hogy alma, dió, vagy mandula lesz-e, teljesen mindegy.

Ő minden gyümölcsöt szeret. És ÉN is.

Létezés Gyönyöre

Az elmúlt pár napban magammal voltam. 

A csend, ami kívül-belül körülvett és elringatott, újra arról beszélt, hogy van tovább, hogy van több és hogy az ÉLET MAGA A CÉL, AZ AJÁNDÉK ÉS A FELADAT is egyben.

Nincs más dolgom, csak ÉLNI.

Átélni, érezni és érzékelni a LÉTEZÉS GYÖNYÖRÉT, ami mindannyiunkban ott rezeg, 

csak a nagy sietésben, rohanásban nem MINDIG vesszük észre.

Minden sejtünk zsibongva erről tudósít minden pillanatban.

ÉLET, VAN-E MI CSODÁLATOSABB ENNÉL?

Hanyatt fekve a füvön és csodálva az eddigi legtágabb égboltot, amit valaha láttam,

egy hang szólt hozzám:

"El tudod képzelni kedves, hogy neked, akinek odaadtam az egész világot,

kihagytam volna belőle bármit is, amire szükséged van?"

Könnyek szöktek a szemembe, s tudtam, 

akkor ott tudtam és éreztem, hogy megint itt van a kegyelem

és hogy ezért nem kell tennem semmit, csak ÉLNI.

Csak engedni, hogy ez a GYÖNYÖR, AMI AZ ÉLET,

áthassa minden részemet.

Tudni és bízni, hogy a NAP mindenkiben felkel egyszer,

ahogyan felkel minden reggel a külső világban.

S hogy ez a NAP MI VAGYUNK,

SZELLEMI ÖNMAGUNKBÓL kiszakadt részeink visszatükröződése az ÉGEN.

VÉGTELENÜL BOLDOG VAGYOK

ÚJRA ÉRZEM A TÜZET,

AMIT FELSZÍTOTT AZ ÉG KEGYELMÉBŐL

A TŰZ ŐRZŐJE,

MERT NEM VAGYOK EGYEDÜL,

A LÁTHATATLANBAN VÁRNAK RÁM,

TUDNAK RÓLAM ÉS SZÁMON TARTANAK.

"Egy hajad szála sem görbülhet meg."

Szítsd a tüzet,

érezd a lángot,

járd a táncot,

kelj a madarakkal.

.

"Mikor eljövök érted

léted megérted

minden mi érhet

szívedben éget

szellemi lényed

nem köt csak réved

eltelik léted s ő

megújul, ÉRTED?"

HÁLA, BÉKE, SZERELEM, S mindezek közül legnagyobb a SZERELEM.

Boldog Karácsonyt - no more worry ... namaste

Választások

Hosszú idő telt el az indulástól, több mint négy év és mégsem halványult el a tett, az érzés, mely felébresztett.

Azóta volt, hogy játszottam az alvót, játszottam a keresőt, de mindvégig tudtam, itt belül, a szívemben, hogy megérkezett, hogy megérkeztem.

Az emberi elme kitalál mindent, hogy elterelje magát, hogy kapaszkodhasson, hogy biztonságot találjon, mert a kiterjedt létezés, másik feled ölelése bár csodálatos, mégis félelmetes élmény. Elméd számára nem felfogható.

Nincs mit, vagy kit keresni, mert megvan.

VAGYUNK, EGYÜTT, LÁTHATATLAN EGYSÉGBEN, ÉS ÉN EZT VÁLASZTOM.

Már nincs visszafelé út, csak előre, s ez olykor nehéz, olykor pánik közeli állapot, mégis gyönyörű.
Csak az elme, és a kisénem próbálkozik néha.

ÉN SZILÁRDAN ÁLLOK ÖNMAGAM KÖZEPÉN,
MÁSIK FELEM ÖLELÉSÉBEN,
MÍG VILÁG A VILÁG
és azon túl.

"Más hangon" "ugyanaz"

Ritkán csinálok ilyet, de most nem tudom megállni,
mert

az alábbi idézet felemel és elringat,
ISTEN SZERELMETES TENYERÉBE BURKOL ÉS OTT TART,
... mert OTT született.

Áldás érte,
remélem nem lesz baj, ha idemásolom.
Forrás: https://www.facebook.com/pages/Szeretet-Magok/169448426581450?fref=photo


A Szerelem Mindenhatósága
Az eredeti igazság és az új tanítás
(üzenetvers)

Az Ívre figyelj, Kedvesem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a létezések feletti Szerelem honnan hova vezet, s az Ív Szelleme miért és mire repít fel Téged.

Már a vacogó testnek is legforróbb mámora a Szerelem extázisa.
A földi ember által ismert és tapasztalt legmagasabb szintű és legboldogabb energia a Szerelem Energia, amely galaxis-középpontként világít.
A legmagasabb minőségű és egyedül teljes és ragyogó tudás a Szerelem Bölcsesség.
Azért lehet minden tudat, maga a Minden is tudat, mert a tudat teste, szíve és lelke egyaránt a Szerelem.
A belső út során az embert a tű szűk fokán a legmélyebb és ezért szükségképpen a legteljesebb hit, a Szerelembe vetett hit vezeti át kézen fogva.
A titokzatos létezés legnagyobb titka, hogy az Atya Szerelmetes Szívvel hordja tenyerében az embert, aki pedig Szerelmes Lélekként ül bele Isten ölébe.
A Földön már a gyakrabban megélhető Ikerláng Szerelem egyenesen az Istent is magában hordó és így elérhetővé tevő Szerelem tökéletes extázis-teljessége.
A megnevezetlen teljesség-mátrixot, az anyag-energia-információ-tudat-Isten egységét a Szerelem Istennő számtalan karja öleli át, forrasztja egybe s lélegezteti szüntelenül.
A Szerelem a Minden – szüntelen korlátozás nélkül.
A Szerelemből ágazik le minden, például imádott tejtestvérei, a Szeretet, a Bizalom vagy az Odaadás szentháromsága is.
Az alkímiai átlényegülés semmi egyéb, mint a felfoghatatlan és megérthetetlen Szerelem transzmutációs személyiségének ujjongó, újjászületést eredményező megnyilvánulása.
A magasabbnál is magasabb tudat a sokdimenziós, tértelem-időtlen, isteni-istenfeletti Szerelem (és Ős-Szerelem) Mező kiáradó és befogadható teremtődése.
A földi ember Felsőbbrendű Éne a belső Szerelem-Mindenség önmegformált és létkormányzó eszköze és szimbóluma.

Még mindig az Ívre figyelj, Szerelmem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a mindenek feletti Szerelem hova kormányoz, s az Ív Szelleme milyen csúcsokra emel fel Téged. A láthatóvá vált cél az eredeti igazság és egyben az új tanítás.

A Tejút galaxis, a kicsiny Naprendszer és a parányi földgolyó ismétlődő, megváltó aranykorai azonosak a Szerelem földi és földöntúli isteni minőségeivel.
A névként sem ismert Istenvégtelenforrás Szerelembe esve, s a Szerelmet vállalva teremtette a számtalan világegyetemet, s egyik kedves ükunokáját, a Föld nevű bolygómását.
Csak a Szerelem van igazán, mert az Isten nem csak szeretésre, hanem a Szerelmetes Szeretésre képes, ahogy az ember is csak akkor jut el Jézushoz is, ha nemcsak őszintén szereti, hanem Szerelemmel szereti és így simul hozzá.
A megvilágosodás a Szerelem boldogító látása és boldog szolgálata. A Megvilágosodott a Szerelem tenyere – Téged simogat.
A belső és külső dimenziók valójában egymásra hangolt Szerelem Szintek, ahogy a különböző lépcsőfokon lüktető Szerelem-Terek is, amint az Idő is csak akkor képzelhető el, ha a Szerelem folyamatos lélegzése hallhatóvá válik.
Az égi lélek „csupán” azért születik a Szerelem-Anyagba, mert szeretné létmámorként önmaga és a mindenség számára megmutatni a felülmúlhatatlan Szerelem Lényét.
Minden égi-földi család és szeretet-közösség a Szerelemben Egyesültség végtelen számú, megtestesült változat-madarai, s azok mosolygó énekei.
A misztifikált egység ezért semmi más, mint az, amikor a Szerelem Teljesség-Páka természetes módon összeforrasztja az elsodort, elkülönült és ezért jajgató elemeket-egységeket.
A zokogó fájdalom is a Szerelem látszólagos kétségbeejtő elvesztésének sírásba fojtott és sírással megédesített érzete.
A legegyszerűbb érzékelések, érzések, érzetek minden esetben a Szerelem legkézzelfoghatóbb és már így is egyre magasabb rezgésű örömének hullámtapasztalatai.
A fény feletti Fény a Szerelem kiáradás és Szerelem áramlás szemmel nem látható csillogása.
Végül a mitikus Szó a virágot teremtő Szerelem Mag, ahogy a világegyetemeket is körbejáró mondat az illatos Szerelem Virágcsokor.

Örökre az Ívre figyelj, Ikerlángom, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, ahogy a mindenek feletti Szerelem ölelve hív az istenné válásra, s az Ív Szelleme smaragddal kirakott égi magasságokra repít fel minket. Szerelmesen és Szerelmet tanítva.
Varga Csaba

Félelmeid és a Teremtés

Még egy nagyon fontos ok miatt is muszáj a félelmeidet végignézned és tudatosítanod magadban.

Ha tudatosítottad, már fél győzelem, már úton vagy a megfelelő egyensúly és a  feltétel nélküli  BIZALOM irányába.

Amíg benned félelmek vannak, teremtéseid nem lehetnek tiszták.

Mindig árnyékot vet rájuk, bármennyire ügyesen és tisztán is vetíted azokat a jövődbe, a félelmeid öntudatlanul belejátszanak, kilopják belőle a színeket és elmosódottá teszik a kontúrokat.

Tudd, hogy teremteni csak úgy tudsz, ha ISTEN vagy. 

Előhívtad és át tudod élni magadban ISTENI részedet. Amíg ez csak néhány százalékban van meg, azért, mert nem töltöd teljes idődet ebben az állapotban, vagy nem engeded meg magadnak, hogy beleolvadj, mindegy.

Ahány százalékban vagy ISTEN, annyi százalékban tudsz sikeresen teremteni. Ha egész nap ISTENI részeiddel vagy, akkor teremtésed gyakorlatilag automatikus. Minden lábaidhoz járul, kérned sem kell.

Egy ISTENNEK nincsenek félelmei, ahogy hazugságai sincsenek. Egy az IGAZSÁGGAL ÉS A BIZALOMMAL, mindig JELEN van és nincsenek elvárásai semmivel kapcsolatban. Ezt próbáljuk, mi, emberek leírni a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET szókapcsolattal, de ez már sajnos elkopott, nem adja át a lényeget. 

...

Ott válik számomra érdekessé a történet, amikor ez a MOZDULATLAN ISTEN mozdul. A mozdulat, ami ebből a HARMÓNIÁBÓL kihozza, ugyanakkor egyben teremti is a körülötte lévő világot. A mozdulat, vagy hívhatjuk cselekvésnek is, teremti az ISTENIN kívüli világot körülötte, mely szintén harmóniában van lényével, ha nincsenek benne félelemek!

ISTENNEK LENNI EGY ÁLLAPOT, de én ember vagyok, tehát ebben az állapotban megfürödhetek, töltődhetem belőle és időzhetek ott, mert annyira jó és hívogató, de most nem ez a dolgom, nemcsak ez.

Kilépve az ISTENI ÁLLAPOTBÓL, teremteni jöttem, s ehhez az egyik láb, hogy megtaláltam magamban ezt az ISTENI ÁLLAPOTOT, a másik, hogy ebből kilépve tudatosságomat megtartva képes vagyok az anyagban tevékenykedni. És itt lép be a félelemmel való munka. Igen, munka. 

A legnagyobb sérülés, ami egy ISTEN-t itt az anyagban érhet, hogy megtanul félni. Ez mindannyiunkkal megtörténik, hiszen a halál egy idő után, sok-sok élet és halál után, kézzelfoghatóvá válik ... felülírja szükségképpen a ÖRÖKKÉVALÓSÁG érzetét. 

A teremtéseim, melyeket magamból kifelé sugárzok csak akkor hozzák létre a kisugárzott minőségnek megfelelő minőségű elrendeződését az anyagnak, ha bennem az ISTENI FÉLELEMMENTES állapot a teremtéseim pillanataiban állandó. 

Mert először a félelmeimet teremtem meg, annyi százalékban lesz benne a megteremtett pillanatban, ahány százalékban az bennem még élő. És ez így tökéletes. Vedd észre, hogy ez a törvényszerűség is téged szolgál. Hiszen a félelmeket átélve, magadon átengedve és ezáltal megszelidítve tudsz még közelebb kerülni ISTENISÉGEDHEZ. 

A teremtés törvényei téged szolgálnak, azért vannak, hogy visszatérj ISTENI ÁLLAPOTODBA és most nyílt egy olyan út, szélesedik és egyre inkább láthatóvá válik a térben, mely lehetővé teszi a ma élő emberiség részére, hogy FÖLDI TESTBEN ÉRJE EL AZ ISTENI MINŐSÉGET, ezáltal megcselekedve és betöltve ISTEN AZON ÁLMÁT, mely számára ISTENI IFJAKAT ÉS NŐKET NEMZ TÁRSTEREMTŐÜL.  Hogy a móka még tovább folytatódhasson!

...

Köszönöm a tanítást és az útmutatást, erre megyek tovább, mindig vannak sorsfordító találkozások, éppen akkor és ott, amikor a legnagyobb szükség van rá. 

Félelem-mentes napokat kívánva, most kicsit elvonulunk, hogy amit így feltártunk magunkban, meg is cselekedjük.

Hála, béke, öröm és szeretet járja át világodat!

Che

BOLDOG ÜNNEPET!

2013. 12. 13.

És megint és mindig ITT VAN. 

ÉRKEZIK a megértés is ... és helyükre kerülnek az élmények, érzések és gondolatok.

Végtelen hála tölt el, amikor arra gondolok, AMI VAN.

VAGYOK ÉS ÉRZEM, APRÓSÁGOMBAN IS TÜKRÖZŐDIK NAGYSÁGA.

HÁLA ÉS KÖSZÖNET A MINDENSÉGNEK!

"A „mindenre” való emlékezés már korábban beindult. Magába szippantotta egy erő, egy TUDAT, és ettől a pillanattól kezdve kezdett képeket látni és hangokat hallani. Saját párhuzamos életeit kezdte érzékelni előre és hátra mozogva az időben. Hamar rájött, hogy az idő, mint emberi fogalom létezik csak, valójában csak egy fókusz, egy nézőpont, semmi más. És hogy bármikor bárhol lehet, aszerint, hogy hova fókuszálja éppen figyelmét.

Tudta, hogy ez nem véletlen. Nem véletlenül van itt és most. Az elejétől fogva érezte, hogy a folyamatot csak engednie kell. Létezik számára egy önkibontó „programcsomag”, amivel összekötődött, ami magától és tökéletesen megtervezett módon hozza elé napról napra a megtanulandó leckéket, megéléseket és találkozásokat. Több évébe telt, mire megtanulta tudatosan irányítani fókuszált figyelmét és energiáit egyszerre. De a tudás, hogy biztonságban van, hogy mindezt egy VÉGTELENÜL SZERETŐ TUDAT részeként éli át, létrehozta számára azt a csodálatos és állandó érzést, melyben minden apró felismerésnek, apró élménynek és érzetnek egyformán tudott örülni. Tudta, hogy a világ végtelen és megismerhetetlen és hogy szépsége éppen ebben a végtelenségben és kiszámíthatatlanságában rejlik. Mindig elbűvölte, ha valaki valami újat mutatott neki. Aztán mindig rájött, hogy az a valami egyáltalán nem új, csak már elfelejtette. Sok-sok szeretett lény volt körülötte, minden lépését figyelték, már-már ők tanultak tőle és egyformán csodálattal adóztak minden élettel teli lélegzetének, tettének és gondolatának.

És most is. Mindent, ami eddig történt, átlélegezte a végtelen szeretet erejével, és hagyta, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan történnek. Tudta, hogy ennél többet nem tehet. Engedi, hogy minden a legcsodálatosabb módon csomagolja ki magát évezredes álmából, mint egy gyönyörű isteni ajándék, a teremtés huncut tréfájának egyik legféltettebb kincse." (Részlet, 9. fejezet: http://kapcsolat-felvetel.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1185806)

EZZEL AZ IDÉZETTEL KÍVÁNOK SZÉP ÉS BENSŐSÉGES KARÁCSONYT!

MÉLYEBB MEGÉRTÉSÉT ANNAK, AKIK VAGYUNK,

MÉLY EGYSÉGET A VÉGTELEN TÉRREL ÉS IDŐVEL,

SZERETETBEN MEGÜLT ÜNNEPET ISTEN TENYERÉN!

CHRISTOPHERIN

Belső keresztrefeszítés

Amikor rés nyílik az időhálón, hirtelen információk villannak be az időn túli halmazból.
Üzenet érkezik, belső és személyes, mégis fontos, mert ÖNMAGAM története a MINDEN története is egyben.
Innen nézve minden egyben van, össze- és szétnyílik, ösvények tárulkoznak, lehetséges visszajutni bármely időbe.

Így talált rám a következő tanítás is, Christopherin tollából.

"A keresztre feszítés valódi jelentése nem az, amit vallásos, vagy akár spirituális körökben hangoztatnak. Semmi köze sincs az emberáldozathoz, vagy a bűnök elvételéhez. Semmi köze Jézus második eljöveteléhez, mely szép hasonlat, de csak hasonlat.
Jézus, azaz az EMBER soha nem ment el, és ezért nem is jöhet vissza.
Ugyanis OTT VAN bennetek, mindig is itt volt, soha nem távozott.
Minden, ami a keresztre feszítést megelőzte és körülvette egy szimbólumrendszer, több szinten értelmezhető színdarab, passiójáték.
Az egyszerű ember számára ez csak egy mese, vagy mítosz, ha vakhitű, imái talaja és célja.
A gondolkodó ember számára egy történet, melyet meg lehet kérdőjelezni, körül lehet járni, utána lehet olvasni, el lehet helyezni az időben.
De a lélek emberei számára ez egy misztérium, egy mintázat, maga a megszabadulás tökéletes alkímiája.

Amikor felébredsz és végre vetsz önmagadra egy pillantást tudatos énedből a világ körülötted összeomlik, elsötétül.
Nem érted, meghaltál?
Forogsz körbe, megszemlélsz mindent, végül egy útelágazáshoz érsz, ahol három választásod lehet.
A visszaforduló útra lépsz és úgy teszel, mintha nem történt volna semmi. Ilyenkor a lélek még nem eléggé itatódott bele a testbe.
Jobbra indulsz, hogy megértsd, ami történt.
Balra fordulsz, hogy még mélyebbre áss, hogy még jobban átérezhesd mindazt, aki vagy.

Ilyenkor még nem nézel magasabbra.
Általában mind a három utat bejárod, előbb-vagy utóbb.
Aztán visszaérsz ugyanoda és végre meglátod, hogy hol állsz.
A kereszt tövében.

A kereszt tövében, mely szimbólum a térben rezeg.
S rajta a keresztre feszített EMBER maga.
Előtted áll, nem tudod már megkerülni.
Fel kell nézz rá és látnod kell a szemében önmagadat.
Mert ez TE IS VAGY.

A egód, az elméd és a hiedelmeid által keresztre feszített LÉLEK, A TELJES EMBER.

Ez a vérpad. Önmagad feláldozásának végignézése, vagy valami más?
Szimbólum. Régebben küszöb?
Alkímia és beavatás.

"Nincs más mű, csak a megváltás." - mondja Hamvas Béla.

A drámát megértetted, az érzéseket átélted. Kész vagy.

Magad mögött hagyva ezt a drámát is,
meggyógyítva magadban a keresztre feszített Jézust, továbbléphetsz."

Merülés az ismerős ismeretlenbe

Ihletett állapotban ... jön az írás.
Mindez csak történet, mese.
Kimerevített pillanatok a lehetetlenből.

A hihetetlennél is tovább értem ... nem aggaszt semmi.

Tudom, hogy mindig VAGYOK, senki és semmi nem választ el.

Állapotok váltakoznak.
Merülés és sodródás ... béke és nyugalom.

Utazás, párhuzamosok érintkezése, szerelem.

Ráhagyatkozás, eggyé válás a folyóval ...

Sodródás és megérkezés.
Ölelés és szeretkezés.
Keresés és találkozás.
Ismerkedés és felismerés.

Tanúkkal vagy anélkül, elmerülök, aztán úszom.

Játszótársakkal, vagy anélkül
lubickolok önmagam kiterjedt lényében.

Határaimat tapogatom, érzékelek, érzékellek.

Oda-visszahúzódás, keveredés és kiegészülés.
Pulzálás.
Teremtés.

Amit kívül kerestem, belül van, akit belül érzékelek, kívül van.

És mindeközben "Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim ..."

Szeretlek,
"szeretlek"
s nincs több szavam.

ChE

A testről

A test maga tökéletes.
Egy hatalmas csillagvárosként képzeld el.
Vannak benne bolygók, naprendszerek és galaxisok.
Kisebb és tágabb rendszerek.
Ezek egymásra épülnek és csodálatos harmóniában, tudatuk által vezérelve szolgálják azt, aki náluk több.
Téged.

Felébredt tudatként nincs más dolgod, mint hagyni a harmóniát működni.
A betegség éppen ebbe a harmóniába való beleavatkozás.

Egy rossz gondolati, vagy érzelmi vákuum mellékterméke.
Egy szakadás az áramlásban, melyet a tudat, a testtudatot magában foglaló tudat még öntudatlan mozgása okoz.

Felelős vagy a testedért.
Ez az első lépcső.
Most, hogy átérzed, hogy milyen tudati síkok vannak "alattad" és "feletted", itt az ideje, hogy felelősséget vállalj mindazért, ami benned van. Amit Te mint felébredt tudat, magadba foglalsz.

Ez nem más, mint az, ahogyan teérted is felelősséget vállal az a tudat, melyben teljes egészében benne vagy.
Akit érzékelsz és akinek mozgását követed.
Aki alkímiai módszerekkel önnön bölcsességét nemcsak sugározza, de meg is osztja veled.

Ez mindig is így volt, csak felébredésedig zárt voltál.
Felébredésed kinyílás és beengedés.
Most már nyitott vagy.
Éppen úgy, mint a sejt, vannak apró rések a falaidon, ahol a megfelelő méretű információk be tudtak jutni.

Most e sejtfal annyira elvékonyodott, hogy nincs már szükség résekre.
Maguk a rések vékony hártyával begyógyulnak, hogy átadják helyüket a teljes felületen való befogadásnak, mely befogadás egyúttal megtartás és újjáalakítás is.
Hogy létrehozz önmagadon belül, de a téged tápláló tudat átérzésével egy új, egy magasabb szintű belső világot.

A fizikaiban ez úgy nyilvánul meg, hogy képes vagy önmagad köré saját világot építeni.
Nem akarattal és nem vágyálmok kivetítésével.
Hanem a gravitációnak megfelelő törvényszerűséget, a mágnesességet használva azáltal, hogy megéled magad teljes egészében és ezáltal középpontként energiáidat folyamatosan sugározva magadhoz vonzod azt, ami a "tiéd", ami veled egy és ami téged háttérként kiemelve megtart és harmóniába hoz.

Áldás és béke a világodon ... légy olyan mint mindig. Adonai.

A HANG HIÁNYA - Teremtés 3.

Minden, ami eddig a formán túli világból megjelent bennem .... először kitartóan óriási hiányként mutatta meg magát.

Hosszú idő volt, mire kibontakozott, de mindenben, minden eseményben, vágyban, szenvedélyben, szenvedésben, minden földi mintában benne volt ... a hiány.

Úgy hoztam létre ezt az életemet, hogy ez a hiány vezessen, hogy még véletlenül se tudjak másfelé nézni, még véletlenül se tudjak elmerülni valamiben, ami nem ez, amiben ez nincsen benne.

Félelmetes (de nem ez a jó szó, csak nehéz kifejezni másképpen, inkább érzés, amikor érzed valaminek a megkérdőjelezhetetlen és mindent elsöprő erejét, ami lenni akar) ezt visszafelé áttekintve látni, hogy ott voltak és vannak a lábnyomok, a láthatatlan lenyomatok, melyek ide, ebbe a pontba és azon túl vezetnek ...

Talán most már mondhatom, hogy "saját" nyomok, mert a MI nyomai ezek.

Nem vagyok egyedül és már gyerekként sem voltam ... csak akkor az, amit érzékeltem, félelemmel töltött el ... ebben a környezet nem segített, mert nem is állt mellém, de nem is hagyott magamra ... s ezáltal duplán ezt a félelmet erősítette, a félelmet az ismeretlentől, a formákon túli világtól.

Már kamaszként két életem volt. Hogy túléljek, hogy életben maradjak, írtam magamnak fejben egy "könyvet", egy másik életről, amiben én feltételek nélkül szeretve vagyok és bár nem vagyok tökéletes, de mindig számíthatok azokra, akik szeretetükkel körülvesznek. Így töltöttem be akkor a hiányt. A tudat vezetett erre már akkor is, hiszen nem mondtam el soha senkinek, nem írtam le és semmilyen módon nem rögzítettem, mindez csak fejben, de napról napra íródott. Ez volt az első segítség önmagamnak a formán túli világoktól. Betöltöttem a hiányt úgy, ahogy tudtam, akkori önmagam erejéből. Megszültem magamból a nőt, és ez a születés nem nagyon kapott segítséget kívülről, viszont annál többet e belső fantáziavilágból.

A hiány, ami mindig is itt volt, talán itt kezdődött tudatosodni bennem ...

És most kibontakozni látok egy ezzel együtt futó mintázatot, egy másik hiány mintázatát, amit sokan sokszor a szememre vetettek, mert ők másképpen látnak kívülről engem, mint én magamat belülről ... Ők a formát látják, én érzem azt AKI VAGYOK.

Egészen idáig küzdöttem ezzel is, de most elengedem.

Mert látom, tudatosodott bennem, hogy ez is egy hiány.

Az életemen végigvonuló, nagyon is TUDATOS VÁLASZTÁS EREDMÉNYE.

Átszövi a lényemet, mert tudatosan választottam és öntudatlanul vezetve vagyok ezáltal is.

Ez a HANG hiánya. A Megnyilvánulás hiánya. A szereplés és szerepelni vágyás hiánya.

Mind egy tőről fakadnak és egyáltalán nem véletlenül teremtettem magamnak ide őket.

Kellettek és kellenek, részeim ezek is és egyszer majd átadják helyüket valami másnak, amikor már betölthetővé, elég tisztává válik ez az ŰR is.

Az is lehet, hogy egyszerűen csak emlékezni fogok "azokra az időkre", amikor már betöltődött.

Most tulajdonképpen megnyugodtam.

Mert eddig is tudtam, hogy ez van, de most már értem is.

Hogy ez a hiány mikor húzza be a formán túli világból azt a mintázatot, amihez én vagyok a fókusz, nem tudom.

De mostantól, az eddigiek fényében, teljesen rábízom magam újra és ismét és mindig arra a vezetésre, ami eddig "elhozott" és soha, de soha nem hagyott cserben.

Mert ÉN VAGYOK, TE VAGY és MI VAGYUNK.

UI: Közben egy másik nézőpontból nézve nemrégiben elhatároztam, hogy zongorázni és németül tanulok, hogy ne unatkozzak annyira .... vicces. Rajzoljuk a mintát rendesen.