Első rész
Ez a bűnözők hajléka, az inkvizíció várbörtöne, ahol barátod írja ezeket a sorokat, melyek útmutatóul fognak neked szolgálni. A felbecsülhetetlen előnyök gondolatára, melyet barátságunk jelen dokumentuma szerezni fog néked, enyhülni látszik a horror, melyet e hosszú és alig érdemelt rabságom jelent. ... Öröm tölt el, ha arra gondolok, hogy körbevéve őrökkel, leláncolva, rabszolgaként is képes vagyok felemelni egy barátomat a hatalmas uralkodók fölé, kik uralják a száműzetés ezen helyét.
Én drága Philochatusom, a legfelsőbb tudományok szentélyébe való behatolás küszöbén állsz, kezem felemelni készül számodra azt az áthatolhatatlan fátylat, mely eltakarja a közönséges ember szeme elől a szentségtartót. A szentélyt, ahol az Örök rejtegeti a természet titkait fenntartva azokat a néhány kiválasztottnak, a Választottaknak, akiknek az Ő Mindenhatósága azt teremtette, hogy LÁSSÁK/LÁSSANAK, és látva felszállhassanak Őutána az Ő mérhetetlen dicsőségébe és onnan sugározzák az emberiségre az egyik Sugarat, mely az Ő arany Trónusa körül ragyog.
Ha barátod példája üdvös leckének bizonyul számodra, áldani fogom a megpróbáltatások hosszú éveit, melyet a gonoszok szenvedésként rám mértek.
Két buktató, egyformán veszélyes mutatkozik számodra. Az egyik gyalázatává válhat az egyes ember szent jogainak. Ez a visszaélés az erővel, melyet Isten adott neked; a másik, mely pusztulást hoz számodra, az Indiszkréció ... Mindkettő ugyanattól az anyától való, mindkettő létezését a büszkeségnek köszönheti. Az emberi gyarlóság táplálja őket, vakok, anyjuk vezetése alatt állnak. Az ő segítségével ezek a Szörnyek még a Úr kiválasztottjaiba is képesek bevinni rossz lélegzetüket.
Jaj annak, aki visszaél a menny ajándékaival, hogy szenvedélyét szolgálja. A Mindenható Keze, mely az elemeket a kezébe adta, nádként töri őt össze. Végtelen gyötrelem lehet büntetése bűntettének. A Végtelen Szellem megvetéssel mosolyog annak a könnyein, akiknek fenyegő hangja oly sokszor remegtette meg őket a tüzes mélység ölében.
Ez nem neked szól, Philoctatus, e fenyegető kép. Az emberiség barátai soha nem válnak azok üldözőivé. A szakadék, fiam, amivel ijesztelek, az Indiszkréció, a hatalmas sóvárgás, hogy elismerést és csodálatot válts ki. Isten az emberekre hagyja a megbüntetését annak a meggondolatlan szolgának, aki megengedi a világi (profán) szemeknek, hogy belássanak a titkok szentélyébe. Oh Philocatus, legyen bánatom mindenkor fejedben! Én is ismertem a boldogságot, mely a menny áldásait mutatta és olyan hatalommal járt, melyet emberi elme nem képes felfogni. Uralkodva a géniuszon, mely a világot vezeti, boldogan a boldogságban, melyet teremtettem, egy imádott család kebelében élveztem a szerencsét, amit a Mindenható nyújt az Ő szeretett gyermekeinek. Egy pillanat lerombolt mindent, beszéltem, s minden elenyészett, mint a felhő. Oh fiam, ne kövesd lépésemet! ... Nehogy a Te számodra is kínt, összeomlást hozzon az emberek előtti ragyogás vágya. Gondolj rám barátom, aki e sorokat testében meggyötörve egy vártoronyból írja neked! Emlékezz Philochatus, hogy a kéz, mely ezen betűket írja, lehúzó bilincsek súlyát viseli. Isten megbüntetett, de mit tettem ezen kegyetlen embereknek, kik üldöznek engem? Milyen jogon vallatják az Örökkévaló szolgáját? Kérdezték, hogy milyen bizonyítékai vannak a küldetésemnek. A tanúim csodák, és erényeim a védelmezőim - tiszta élet, ártatlan szív. De mit is beszélek! Van is jogom panaszkodni! Beszéltem, s az Úr átadott engem e fanatikus kapzsi fúriáknak, megfosztva erőtől és hatalomtól. A kar, mely valamikor egyedül legyőzött egy hadsereget is, ma alig tudja megemelni lehúzó láncait.
Eltértem a tárgytól. Hálát kéne adnom a végtelen Igazságnak. A bosszúálló Isten megbocsátott bűnbánó gyermekének. Egy szellem szállt át e falakon, melyek a világtól elválasztanak; csillogó fényében megmutatta magát nekem s meghatározta fogságom időtartamát. Két éven belül szenvedéseim véget érnek. Kínzóim belépve cellámba azt üresen fogják találni, hamarosan megtisztulva a négy elem által, tisztán, mint a tűz géniusza, visszatérek dicső hajlékomba, melyet az Isteni Jóság emelt számomra. De milyen messze van ez még most! Milyen hosszúnak tűnik két év annak, aki szenvedésben és megaláztatásban tölti azt. Elégedetlenül azzal, hogy a legszörnyűségesebb haláltusán visznek keresztül, hogy tovább kínozzanak, kínzóim még biztosabb, még felháborítóbb eszközöket találtak ki. Becstelenséggel vádolnak szégyent hozva fejemre. A gyerekek rettegve hőkölnek vissza, amikor véletlenül elérik börtönöm falait; félnek, nehogy valami halálos pára kiszabaduljon a vékony repedésen keresztül, mely vonakodva beenged egy-egy fénysugarat cellámba. Óh, Philochatus, ez a legkegyetlenebb csapás, amit csak rám mérhettek.
Nem tudom, vajon írásomat képes leszek-e eljuttatni kezeidhez ... Számba vettem a nehézségeket, amiben vagyok és kigondoltam egy kivezető utat a szenvedés ezen helyéről azokkal, akik azért vannak velem, hogy mindezt leírjam. Megfosztva minden segítségtől, én magam hoztam létre segítőimet, melyekre szükségem volt. Az, hogy lámpám fénye, néhány érme és kémiai anyag elkerülte kínzóim vizslató szemeit, eredményezte a színeket, mellyel létrejött egy rab szabadidejének e gyümölcse.
Hasznosítsd boldogtalan barátod utasításait! Olyan tiszták, hogy veszély lakozik benne, ha mások kezébe kerül, nem a tiédbe ... Emlékezz, csak a teljes (szöveg) van szolgálatodra ... egyetlen hamis sor, egy kihagyott betű megakadályozhatja, hogy felemeld a fátylat, melyet a Teremtő a Szfinx fölé rakott.
Viszlát Philochatus! Ne gyászolj engem! A Végtelen könyörülete kiegyenlíti az Ő ítéletét. Az első misztikus találkozónkon újra látni fogod barátodat. Hamarosan a béke csókját adom barátomnak.
hamarosan folytatjuk ...
(A magyar szöveg az angol fordítás saját fordítása, vagyis nem másolat és nem idézet. Felajánlás a legnagyobbnak, vállalt feladat. Ha hibát találsz benne, kérlek jelezd üzenetben, köszönöm.)
Nem tudom, vajon írásomat képes leszek-e eljuttatni kezeidhez ... Számba vettem a nehézségeket, amiben vagyok és kigondoltam egy kivezető utat a szenvedés ezen helyéről azokkal, akik azért vannak velem, hogy mindezt leírjam. Megfosztva minden segítségtől, én magam hoztam létre segítőimet, melyekre szükségem volt. Az, hogy lámpám fénye, néhány érme és kémiai anyag elkerülte kínzóim vizslató szemeit, eredményezte a színeket, mellyel létrejött egy rab szabadidejének e gyümölcse.
Hasznosítsd boldogtalan barátod utasításait! Olyan tiszták, hogy veszély lakozik benne, ha mások kezébe kerül, nem a tiédbe ... Emlékezz, csak a teljes (szöveg) van szolgálatodra ... egyetlen hamis sor, egy kihagyott betű megakadályozhatja, hogy felemeld a fátylat, melyet a Teremtő a Szfinx fölé rakott.
Viszlát Philochatus! Ne gyászolj engem! A Végtelen könyörülete kiegyenlíti az Ő ítéletét. Az első misztikus találkozónkon újra látni fogod barátodat. Hamarosan a béke csókját adom barátomnak.
hamarosan folytatjuk ...
(A magyar szöveg az angol fordítás saját fordítása, vagyis nem másolat és nem idézet. Felajánlás a legnagyobbnak, vállalt feladat. Ha hibát találsz benne, kérlek jelezd üzenetben, köszönöm.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése