Van-e választásod?

Megint, már megint kiborult a bili.
Nagyon.
Most már térdig állunk benne.
Eddig is, csak nem vettük észre.

Nem baj.
A nemzet írástudói és felelősei lerázták magukról a felelősséget már 56 után.
Ahogy Hamvas Béla írja.
Lehet azóta csak egyetlen egy igazi tavaszunk is?

Miből, kiből választhatsz?
És legfőképpen mit?

A hatalomért folyó harcban nincs kit választani.
Nincs kire szavazni.
Ez egy színjáték.
Ha győztes, ha vesztes.
Ha ellenzék, ha kormánypárt.
Nem érted van, érted?
A hatalomért tesz mindent.
És semmi köze a magyarsághoz. Annyi, hogy tud magyarul. Ennyi.

Stílus van és eszközök.
Hitler óta széles a paletta.
Demagógia, túlzások, álhírek és óriásplakátok.
Információözön, fészbukkomment, lájk, de főleg duma és duma.
Miről is?

Lényegtelen dolgokról.
Ki üljön a parlamentben.
Ki nyomjon igent és nemet.
Ki legyen csavar egy óriási átláthatatlan gépezetben.

Mert csak csavarnak kellesz.
Te is barátom és teljesen mindegy, hogy kire szavaztál.
Annyiban nem mindegy, hogy megint lehet békétlenséget szítani.
Hogy a privát szféra megint sérthető, és ok van rá.

Elmentél szavazni?
Kire szavaztál?
Miért nem mondod meg?
Mi az, hogy magánügy?

Csak magánügy van.
Nincs nemzeti ügy.
Felejtsd el, ez csak a máz.
Mindkét oldalon.
Bárhány oldalon.

Csak a parlamenti szék és a vele járó kiváltságok, fizetés, tekintély és a hatalom a fontos.
Minden politikusnak.
Ez a politika.
Ilyen a természete.

Ne sírj, nyugaton is így van, csak ott kifinomultabbak az eszközök és nagyobb a büdzsé, a felhalmozott vagyon, a tartalék. 

Ott több joga van a polgárnak is, hagyják élni.

Ez az egy, amiért érdemes lenne talán.

Hogy lehessen végre élni.

A politikusok meg politizáljanak, ha azt szeretnék, mi meg élhessünk.

Kedvünkre és csendben, 

pipafüstben, 

bort iszogatva, 

jó könyvet olvasva,

távol a politikától. 

megteremtve 

végre

a megérdemelt 

idillt

...

A homeopátia támadásáról

Muszáj írnom, mert olyan támadás érte és éri folyamatosan az utolsó, valódi teljes emberi életet támogató gyógymód fennmaradását, ami mellett nem mehetek el szó nélkül.

Lássuk be, itt két világszemlélet ütközik. Nézzünk az érvek mögé.

"Nincs benne anyag." - értelmezés: az ember csak test, nincs benne más, amit gyógyítani kellene/lehetne, vagy ami gyógyítani tudna.

"Nem lehet súlyos betegségekre adni." - a betegség súlyossága - aminek mértékét csak az orvos tudja megítélni - megköveteli, hogy kémiai szereket vigyünk be a testbe, minél nagyobb dózisban.

"Csak placebo hatása van." - erről már régebben írtam itt, de röviden, azt hívjuk placebo hatásnak, amikor a test (vagy a lélek? a szellem? a testet összerendező intelligens öngyógyító erő?) valamely finom hatásra meggyógyítja önmagát. Mi a baj ezzel? Miért jobb az, ha kemikáliákkal szennyezzük és bemagyarázzuk a betegnek, hogy gyógyszerek nélkül életképtelen.

Két világszemlélet ütközik itt és sajnos ez már a bőrünkre megy.

A materializmus olyan mértékben eluralkodott a világon, ráadásul magát a tudomány mindenható oszlopára helyezve, hogy már alapvető értékeket és az emberi faj fennmaradását veszélyezteti. 

Mert mi is lehetne károsabb, mint a vegyipar beengedése a testünkbe már kicsi korunktól felesleges gyógyszerek (és tápszerek, feldolgozott élelmiszerek) révén. Ha a testet már az anyaméhben és onnan kikerülve azonnal vegyszerekkel bombázzuk, nagy az esélye annak, hogy az immunrendszer működése, a test egészséges fejlődése veszélybe kerül. A felnövekvő gyermek és később a felnőtt is rá lesz szorulva, hogy a test természetes funkcióit újra és újra gyógyszerekkel támogassa meg. Csak ennek van egy korlátja, a májunk.  

Embertelen időket élünk és ki vagyunk adva olyan hatalmaknak, akiknek semmi sem elég.

Egy dolgot tehetsz.
Te magad tisztán tartod a tested.

Megtanulod, amit lehet, hogy ha majd betiltják a homeopátiát, magad is elő tudd állítani és alkalmazni tudd. (Magyarországon sokáig be volt tiltva, tehát vannak olyan élő emberek, akik meg tudják neked tanítani, hogyan hozd létre magad tinktúrákat.)

Megtanítod a gyermekeidnek is.

Tudatosság.

Erő.

Középpont.

Figyelem.

Elfogadás.

Elengedés.

A materializmus mint vallás a tudománnyal karöltve ellepte a világot. 

Ezek valóban az utolsó idők.

Vagy elmossa a gátakat egy teljesen új és eget rengető tudományos bizonyíték arról, hogy az anyagon túl is van létezés, vagy ... 

A váltót most állítják, a vonat bennünk robog. 

Felszállsz?

Én már egy másik világban létezem.

Néha bekukkantok, s elmondom, mit látok.

De már nem zavar semmi.

Csak szomorú látni, hogy a hatalmas egyre hatalmasabb.

Pedig hatalom nem is létezik.

Amikor a sötétség őrjöng

Amikor előző bejegyzésemet felraktam, ami egyébként már készült egy ideje és gondolkoztam is rajta, hogy megosszam-e ... még nem tudtam, hogy másnap mi fog történni Európában.

Nem is ez a fontos, hogy én mit, vagy hogyan tettem.

A lényeg, hogy van egy tendencia, ami elől nem tudunk elmenekülni.

Nem lehet nem benne lenni, mert ami most történik egyenes következménye annak, ami nem történt meg.

Hogy az európai ember nem vitte végbe azt, amiért kultúrája kifejlődött, amit örökségként kapott és amivel elindult annak idején.

Emberségét nem terjesztette ki, magát nem emelte fel krisztusi lényébe és nem lépte át azokat a határait, amit 2000 évvel ezelőtt ez a csodálatos lény megmutatott neki.

Még mindig az anyagiasság, az "én házam az én váram" és az erőszak bűvöletében él, azt hiszi, hogy a fizikai falak majd megóvják a barbárságtól, majd a katonai erő és a besúgó hálózat őt, mint Noé bárkáját megmenti a sötétség okozta borzalmaktól.

A sötétséget nem lehet legyőzni.

Csak távol tartani.

Azáltal, hogy meggyújtasz egy gyertyát, magadban.

Itt belül, a szívedben.

Ha ez bekövetkezett volna még időben és nemcsak egy-egy megvilágosodott, megtért ember szívében, hanem tömegesen, melynek következtében csak olyan vezetőink lennének, akiknek szívében is ott ég a láng, az emberség krisztusi lángja, akkor már nem lennének háborúk, nem lenne éhezés, erőszak, kizsákmányolás és mai értelemben vett politika.

Akkor az életet szolgáló, igazságosan felépülő, testvériségen alapuló társadalomban élnénk, és nem lenne szükség sem erőszakra, sem terrorra, sem forradalomra.

Tudom, utópista vagyok. 

De nem adom fel. 

Kell legyen egy ilyen bolygó valahol, vagy lesz még idő, amikor a Föld bolygót is idáig juttatja valamely faj, ebbe a régióba és akkor valóban jó lesz itt élni.

Most nem tudom, hogy mi fog történni, de azt kívánom, hogy az a láng, mely elűzi a sötétséget és a félelmet, minél több emberi szívben gyúljon fel és égjen örökké, mutatva, hogy vannak itt olyan igazak, akikért még érdemes megtartani a békét.

A külső küzdelem belül van - alapkérdéseink, amik nem változnak

A civilizáció, melyet a fehér ember alkotott eljutott egy olyan pontra, ahol próbára állítódik alkalmazkodóképessége, kimondott értékei és kultúrája alapján.

Bármerre nézek, kettősség van.

Szavakban keresztényi könyörületesség, felebaráti szeretet és tolerancia, a tettekben határok felállítása, elkülönítés, elhanyagolás, problémák eltussolása és elhallgatása zajlik. 

(És nemcsak a menekültek ügyében, belföldön már régóta ugyanez van, csak olvass el néhány szociológiai tanulmányt, látni fogod. A hatalom már régen nem gondolkodik a társadalom egészségében, már régen túlhaladtuk a rabszolgatartók gondolkodásmódját is, akik legalább arra ügyeltek, hogy rabszolgáik jól tápláltak és egészségesek maradjanak, hogy tovább bírják a munkát. A társadalmi mobilitás leállt, kezdetleges - minden szakrális tartalmat lenullázó - kasztrendszer van. Aki még bírja, kínlódik, aki nem, az távozik.)

Egész Európára jellemző ez a kétszínűség, sőt nemcsak Európára. A hosszú békés időszak még mindig kevés volt a tudatosság olyan szintre való emeléséhez, mely nem engedi meg, hogy milliók éhen- vagy szomjan haljanak, nők teste megcsonkíttasson, hogy gyerekek és civilek milliói haljanak meg puskaropogás, vagy rejtett aknák következtében ezen a csodálatos bolygón. 

Hol van itt a valódi tudatosság? 

Nem látom. 

Minden európai érték csak a magunk fajtára vonatkozik? Csak nekünk - "nagyon magyarok"-nak - jár, a többiek, a más hitűek, máshonnan jöttek ebből ki vannak rekesztve?

Ja, hogy ők barbárok? Ők bántanak, rombolnak, nem ugyanazt a nyelvet beszélik? Hogy másban hisznek és barbár világban felnőve barbár szokásaik vannak? 

És vajon ki tehet erről? A kisgyerek, amikor meglát egy állatot, mondjuk egy kiscicát, mitől függ majd, hogy szeretni fogja, vagy kínozni? Vajon nem a nála idősebb, okosabb, felnőttebb, vagyis tudatosabb emberektől veszi a példát, hogy hogyan kell élnie, gondolkodnia és viselkednie egy helyzetben? 

Milyen példát mutattak a jóléti államok polgárai mindezidáig. Nem mindenki, persze, vannak kivételek. De hányan csináltak ebből lelkiismereti kérdést, vagy tettek hozzá segítőleg erejükhöz mérten, hogy ne ez legyen? 

Mert mi történik? Emberek milliói az éhhalállal és jól felszerelt katonákkal néznek szembe nap mint nap, és az életükért menekülni kényszerülnek szeretett szülőföldjükről, az otthonukból, a teljes bizonytalanságba.

Vedd észre, hogy ami most zajlik, az messze túlmutat a II. világháborúnál még alkalmazott emberi elveken is. Ott nagyjából még tisztelték a civileket, nem mészároltak ok nélkül azonnal gyerekeket, nőket halomra. Ott még valamennyi értéke volt az emberi életnek - tudom az ellenpéldákat is, igen: haláltáborok, Drezda bombázása, Hirosima és Nagaszaki - de ezek ott még kivételek voltak. A most feltámadt erő ok nélkül, puszta barbárságból gyilkol és megvannak hozzá a fegyverei.

Nem politizálni akarok, még véletlenül sem. 

Erők feszülnek egymásnak és nem mindegy, hogy most erre - te is, személy szerint - milyen választ adsz.

Kicsit 22-es csapdája ez az egész. 

Mert, ha erőt alkalmazok és írmagját is elpusztítom e barbárságnak, barbárrá válok magam is.

Ha nem teszem, ha nem használok erőt és nem félemlítem meg és pusztítom el az "ellenséget", akkor kockáztatom a túlélésemet, az életben maradásomat.

Van-e megoldás? Ha Európa valóban keresztényi értékeket követ és nemcsak szavakban, akkor ezen embertömegeket be kell fogadnia és integrálnia kell valahogyan. És mielőbb meg kell tennie azokat a lépéseket, melyektől pedig ódzkodik. Hogy a helyzetet ott kezelje, ahol az kezdődött.

Ez pedig nem jó hír, nagyon nem az. De vajon kinek a felelőssége, hogy a helyzet idáig jutott?

Mindannyiunké, minden civilizált "jóléti" államban élő emberé, aki úgy gondolta egészen mostanáig, hogy neki ebből a bolygóból (még) több jár. Akik behunytuk a szemünket az igazságtalanságok előtt, akik nyugodtan dagonyáztunk egy kizsákmányolásra épülő jóléti állam meleg fürdővizében mit sem törődve azzal, hogy tőlünk több ezer kilométerre mi történik. Emberkereskedelem, gyermekprostitúció, éhezés, korai halál, csecsemőgyilkosságok, ugyan! Nem itt van, hát mi közöm hozzá!

Mostantól lesz, és ez így van jól. Van olyan, hogy a fagyi visszanyal. Ez most ilyen érzés. Testközelből látni a szenvedést egészen más. És most kiderül, vajon valóban emberek vagyunk-e még az EMBER szó valódi értelmében, vagy még mindig csak emberi testben lévő agresszív állatok.

Rajtad áll, hogy hogyan gondolkodsz mindezekről. 

Áss le mélyre és keresd meg a lelkiismeretedet, vagy a tiszta szívűségedet, mindegy, hogyan hívod.

Állj rá arra a belső mérlegre, nálad merre billen? TE, igen te, mit tartasz helyes válasznak?

Mindannyian megmérettetünk, ez alól nem lehet kibújni ...