Verseim a Napnak

A teremtés tüzében égek

A teremtés tüzében égek,

lábam alatt férgek,

fejem felett a Hold,

éjszaka volt,

mikor teremtettél.

Lelkembe lángot Te leheltél,

utamra Te küldtél,

ígértél csillagot, százat,

kaptam itt lenn szemet, szárnyat,

csak azt az egyet nem,

soha, soha,

kiért érdemes elviselnem

e csorda

csörtetését körülöttem.

Add, ó add őt nekem!

Nélküle éhezem,

a friss víz poshadt,

a hajnal hideg,

nélküle itt lennem mondd,

mi éri meg?

Csak egy bólintás,

csak egy dal, egy ének,

egy fuvallat a messzeségnek,

a titok, mely szívét nyitja,

s nem űzi többé vissza,

s tőlem el.

Ó uram, énekeld el!

(2015. 04. 22.)

xxxxxx

Lábnyomodban lépegetve

Lábnyomodban lépegetve

remegek, mint tarka lepke.

Illatodat hol keressem?

Mondd, az utat hogy kövessem?

Itt vagyok mint árva gyermek,

körülöttem néma termek,

mindet láttam, mindben laktam,

mind úgy hívott, nem maradtam.

Az űr most bennem, - szél se rebben -

fényesedik, suttog, rezeg.

Szívem súlyát ki méri meg?

Ki lehel új lelket belém, 

ha szívem kérgét levetem én?

Most csak várok, nem pihenek,

bennem gyermek énem remeg,

várja apját, várja férjét,

várja elmúlt éltek lényét,

hogy ki voltam, legyek újra,

ne hasson rám új tortúra,

ne érezzem, ha fáj, ha vacog,

régi kínok elolvadtok.

Olvadás és áradás van,

készül az új áramlástan,

s majd ha újra partot érek,

élni fogom, mit most értek.

(2015. 04. 26.)

Dalok a messzeségből

Az ÉLET maga újítja önmagát,

nem ismeri a jó és 
a rossz fogalmát,

benne lakozik minden, 
teremti a táncot, 

addig táncol benned, 
míg levedled a láncot.

S ha majd diadalt ülünk a trónusán fenn, 

ki emlékszik majd arra, milyen volt idelenn?

(2015.04.30.)

Mindent felajánlok

Minden érzés, 

tett és szó, 

hozzád száll.

Minden, mi belőlem ered, 

hozzád tér, 

neked szolgál. 

Minden, ki vagyok,

s lenni engedem, 

belőled való.

Minden, mi fáj, 

mi gyötör 

csak töredék, 
torzó.

Szavadat, 

mi lenni engedett

s utamra bocsát,
mondd ki újra,

hívogatón, s 
nincs többé gát.

Minden, mit érzek,

hozzád vonz és taszít.

Talán tétován 
kívánom még a kínt ... ?

Mert helye van abban, 

hová törekszem?

Adj innom 
s én növekszem.

Itt lennem csak érted van,

nincs más megváltás.

Letettem sorban kincseim,

ez a belátás.

Mi volt, mi történt 

s mi fájt nagyon,
Te leveszed vállamról, 

s én hagyom.

(2015. október 13.)

"Önmagamért mindenkit elhagyok" -

s bennem pulzál e legnagyobb titok.

(2016. 11. 7.)

50 ezer éve, 
vagy még régebben tudjuk, hogy
A SZERELEM GYERMEKEI VAGYUNK.
A többi néma titok.

2019.

Itt van a Nap
és olvad
a fény

szivárvány
feszül
a kínok egén

2019.09.10.