Új idők új dalai

Ritkán írok bosszúságból, vagy dühből. Inkább nevetni szoktam a világon.

Mert nevetséges.

Tényleg az.

A mindent elborító adminisztráció, az ellenőrzés lila köde takarja a sötét titkokat.

Veszendőbe megy a világ egy szeglete, de a zsebek dagadnak.

Hová lett a tapasztalat által kimunkált egyszerű zsenialitás?

Hová lett a pillanatban születő megértés, beleérzés?

Hová lett a sponteanitás? A cselekvés mindent átható öröme?

Megfojtják-e a mindent ellenőrizni és uralni akaró erők?

Meg tudják-e fojtani?

Nem, nem hiszem, de uralni, taposni, szenvedtetni tudják.

Főleg azokat, akik pedig ebben, ezáltal lehetnének az ember(i)ség valódi megmentői.

És lesznek is, mert nincs más út.

Illetve csak a más út van.

VÁLTOZÁS, VÁLTOZÁS, VÁLTOZÁS.

Minden megváltozik és a világ a feje tetejére áll.

Tudd, hogy jó irányba haladnak a dolgok. 

A régi már nem működik, unalmas és rozsdás.

Csak új irányok és új szelek tudják a megfelelő kikötőbe vezetni a hajót.

De addig még ki kell tartani, mint a kőszikla, mely sasfészket oltalmaz.

A legmagasabbra csak a legmagasabb tud rátekinteni.

Vigyázó szemeivel ránk figyel.

Öröm hatja át és együttérzés.

Várakozás és a győzelem előszele.

Emelkedünk.

Emelünk.

A tér megnyílik és itt van Ő.

A hangszerkészítő.

Zenél benned és bennem.

Zenél mindig és mindenkor.

Fül nem hallja, szem nem látja.

Csak a szívek húrján zeng.

Végre betörhet új időknek új dalaival.

Következő lecke: neti-neti

Magamat a rongáltsággal nem összetéveszteni!

Ez a felelet az előbbi beírásra.
Többszintű és többrétegű a megértés.
S többszintű a válasz is.

A továbblépés módját ebből a féloldalasságból nálam jobban megfogalmazta már valaki, akinek az írásaira mindig támaszkodhatok. Mert szinte mindig előkerül valami a kosárból, ami éppen ott és akkor nekem (az embernek), segítségemre van.

Köszönet neki és azoknak, akik ezt lehetővé tették és teszik.

"- Amikor sorsom démonai ellen küzdöttem, úgy láttam, hogy a hinduk régi technikáját igen jól alkalmazni tudom. Ez a neti-neti-módszer. Neti-neti annyit jelent, mint: nem ez, nem ez. Ha valamelyik démont sikerült nyakon csípnem, ráolvastam: te nem vagyok én. Neti-neti. Értsd meg, nem vagy én. Démon vagy. Parazita. Szemtelen, aljas és pimasz élősdi. Pusztulj. Nem akarlak látni. Nem tűrlek meg. Neti-neti.

- Amikor ezt a varázslatot megtartottam, a démon között és fiktív lényem között valami kicsiny rés keletkezett. Tény, hogy egymástól elváltunk. A démon és a senki (én) között a komplex összetévesztési viszony megszakadt. Már nem hittem gátlástalanul, hogy a démon és én azonosak vagyunk. Egy kicsit már tudtam, hogy őt én vetítem ki s ennek a kivetítésnek első oka saját rongáltságom. El kell őt viselnem, gondoltam, ezt a piszkos rovart.

- S akkor ilyen gondolatokkal foglalkoztam: nem félek - a félelem fél bennem. Vagy még helyesebben: ez a megfogalmazás, hogy én félek, igen pontatlan. A pontos megfogalmazás ez: magamat a félelemmel összetévesztem. S ez most bennem fél. És ezért én abban a hiszemben vagyok, hogy én félek. Mindez azért van, mert magamat a félelemmel összetévesztettem. Nem vagyok irigy - az irigység irigykedik bennem.

- Távolságot teremtettem a félelem, az irigység és magam (a senki) között. Neti-neti. Nem vagyok irigy. Nem félek. Nem vagyok bátor. Nem vagyok beteg. Nem vagyok okos. Semmi vagyok. Senki vagyok. Ez se, az se, amaz se. Ez az "ez se - az se - amaz se", vagyis ez a senki és semmi, ez a valóság. Ami ezen kívül lenni látszik, az mind káprázat.

- Egyre semlegesebb lettem. Tulajdonságmérőm leszállt. Közeledtem a nulladik állás felé.

- S amikor a démonok lassan eltűntek, mint a kísértetek, fokozott hatalmat nyertem fölöttük. Felidézhettem őket és parancsolhattam nekik. Nem szívesen tettem. Nem vagyok gondolkozó. Nem vagyok író. Nem vagyok érzéki. Nem szeretem a bort. De felidéztem a bort szerető démont és az írót és a gondolkozót. Szolgálat után szépen visszadugtam őket a palackba és megáldottam őket. Neti-neti. Nem vagyok ő. Senki vagyok. Üres. Várok. Nem a démonokra várok, egészen másra.

- A démon csak azáltal válik bennem hatalommá, ha magamat vele összetévesztem. Ha azt mondom neki: neti-neti, az összetévesztés eloszlik és a kapcsolatot vele megszakítom. Abban a pillanatban erejét elveszti."

Hamvas Béla: Summa Philosophiae Normalis

Forrás: http://www.hamvasbela.org/2011/12/hamvas-bela-summa-philosophiae-normalis.html

Mindent felajánlok

Minden tudatos érzés, 

pillanat, 

tett és szó, 

minden gondolat 

hozzád száll.

Minden, mi belőlem ered, 

hozzád tér, 

neked szolgál. 

Minden, ki vagyok,

s lenni engedem, 

belőled való.

Minden, mi fáj, 

mi gyötör 

csak aprócska töredékszó.

Szavadat, 

mi lenni engedett

s utamra bocsát,

mondd ki újra,

hívogatón, s bennem

nincs többé gát.

Minden, mit érzek,

hozzád vonz és taszít.

Tétován kívánom talán még a kínt,

ha tudom, hogy helye van 

abban, hová törekszem.

Adj innom s én növekszem.

Itt lennem csak érted van,

s nincs más megváltás.

Letettem sorban kincseim,

ez a belátás.

Mi volt, mi történt 

s mi fájt nagyon,

Te veszed le vállamról, 

s én hagyom.

2015. október 13.

... Ave ...

Én mindig bíztam benned vándorlásomon, és te oltalom voltál.

Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad, bennem szép szavad szól már.

Ave Maria,Ave Maria

Ave Maria, Ave Maria.

Mért volna véletlen, hogy megtaláltalak, és csak általad éltem.

Száz úton indulhatnék, mind felé vezet,

El nem tévedek, érzem.

Ave Maria, Ave Maria

Ave Maria, Ave Maria.

Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült, s néha teljesült álmom.

Nézd, jöttem megköszönni boldog életem, hálaénekem szálljon.

Ave Maria,Ave Maria

Ave Maria, Ave Maria.

A teremtés tüzében égek

A teremtés tüzében égek,

lábam alatt férgek,

fejem felett a Hold,

éjszaka volt,

mikor teremtettél.

Lelkembe lángot Te leheltél,

utamra Te küldtél,

ígértél csillagot, százat,

kaptam itt lenn szemet, szárnyat,

csak azt az egyet nem,

soha, soha,

kiért érdemes elviselnem

e csorda

csörtetését körülöttem.

Add, ó add őt nekem!

Nélküle éhezem,

a friss víz poshadt,

a hajnal hideg,

nélküle itt lennem mondd,

mi éri meg?

Csak egy bólintás,

csak egy dal, egy ének,

egy fuvallat a messzeségnek

a titok, mely szívét nyitja,

s nem űzi többé vissza,

s tőlem el.

Ó uram, énekeld el!

István emlékére - gyere vissza Vajk

2014. március 21.

ma a bazilikában jártam
szent jobb és társai
szentek üvegablakokban
erő és energia
majd hang, hogy "nem támasztjuk többé az egyház falait
ami eddig hasznos volt, most már a múlt
kivonódunk, visszatérünk, el fogunk porladni"

xxx





miért van mindenfelé a széthúzás, ezt kérdeztem a minap

"ez egy olyan nemzet, ahol a kezdet rögtön árulással indult"

7 vezér, vérszerződés
egyezség, szokásjog: a legidősebb lesz mindig a vezér Árpád családjából

bölcs döntés, lehet előtte hétköznapi, természetes, emberi élete,
nem az egész élete a királyságról szól

Géza mégis eltörli a szenioritás elvét
 - mai történelemoktatás ezt fontosnak, hosszú távon építőnek tartja a keresztény vallásra való áttéréssel együtt -

de mit mond a lélek, a lélekcsoport hangja?

itt van egy metszéspont a nemzet életében,
Istvánban kereszteződve

eleve két neve van - hát nem érdekes ... ?

melyik az igazi?
mikor egyesül újra?
mit is tett és ez milyen hatásokkal jelentkezik a mai napig?

- Vajk, tradíció, ősök tisztelete, egyezség betartása, ősi vallás és hagyományok, tiszta nemesi vér letéteményese, Árpád és Emese fiának unokája, ilyenformán "isteni vér" is csörgedezik ereiben (Álmos mítikus születése és vezettetése)

- István, családé a hatalom, fiúági öröklés, új vallás, népirtás, Árpád-ház meggyengítése, államalapítás erőszakkal

István, mit lát ebből a két útból?
apai minta erős, amit mond, úgy kell legyen
körülötte idegen tanácsadók,
vallása új, régi vallás üldözendő
idegen papok nevelik

Géza belső konfliktusa: szenioritás alapján nem fia lenne az utód
pedig ő már hatalomban, vagyonban gondolkodik

Európában más a minta, lehet másképpen is?

eldobja a régit az újért, szerződésszegést, hitszegést követ el

ehhez az új vallás, az idegenek beengedése csak eszköz
az "isteni" tradícionális nemzeti eszmét felcseréli egy kényelmesebb és nagyobb hatalmat biztosító,
elsősorban saját családját, s már nem a nemzetségét szolgáló anyagi céllal

erre épül az állam, a mai is

- figyeled a párhuzamokat? - 

széthúzás, pártoskodás, valami elindul, rögtön jönnek az okosabbak, 

a jobban helyezkedők és máris kezükben a hatalom 

egymásra mutogatás

saját zsebre kormányzás

mindent elfelejt, aki felér, csak a hatalom érdekli

az elsőszülött, immáron István örökli a trónt
Koppány ez ellen lázad fel,
kötelessége volt lázadni, hogy betartassa a törvényt
felnégyelik - mint a táltosokat - Koppányt is visszavárjuk

innentől hitszegésre épül az ország
mindenkit, aki ezt tudja, meg kell ölni,
a tátosokat, sámánokat is

vallás- és népirtás

de az ég visszavág ezért
elveszi Imrét, a nemes sarjat
aki pedig letéteményese lehetett volna tisztasága által,
hogy továbbvigye az ősök eszenciáját, dédanyja erényeit

képzeld magad István helyébe
apja, akit tisztel, akire felnéz, hitszegésre készíti fel
apai minta a hitszegés: "én akkor is több vagyok, többet érdemlek, enyém az ország, a hatalom"

István öreg korára megért valamit ebből,
visszatér az ősök hitéhez, de már más módon,
saját hitrendszerén belül

Máriára bízza az országot
- az Emesében még meglévő erőre -
a női istenségre, a természetre

szimbolikus, ahogy leteszi a koronát és a kardot - az apai átkot
majd felajánlja az országot a NŐI ISTENSÉGNEK, a NAGY ANYÁNAK
mert tudja, megértette, hogy van a hatalom, van az erő, ami FÉRFI MINŐSÉG,
de a NŐ EREJE ÉS AZ ÉLET TISZTELETE NÉLKÜL ez csak pusztítást és pusztulást hordoz

ide kell eljutnia a magyar férfiak többségének
hogy a belőlük kiemelkedő egy(ek) valóban a nemzetért tudjanak majd tenni
ne önmagukért, a hatalomért, pénzért, vagyonért,
hanem a jövőért,
alázattal szolgálva azt, ami több
az életet

xxxxx

ezért van széthúzás, ilyen értelemben tényleg ősi "átok"
egy minta, ami azóta is itt van

hol van Vajk?
mikor ér vissza vajon az a rész, ami száműzetett,
mert nem tudott megnyilvánulni,
számára az előd elvágta az utat

kell a férfierő, kell a harc, de a legtöbb mégiscsak
az egység
az ÉLET

hányszor történt ez még meg a történelem folyamán?

és IV. Béla vajon nem ezért volt-e ilyen gyenge,
hogy már nem ismeri fel a mongol seregben a rokonokat?
akik segíteni jöttek, mert baj van nyugaton
- nyilván ők érezték, kapták a jeleket -
az átok még egy átokkal súlyosbodik

az Árpád-ház női vonala sokáig őrzi az eredeti esszenciát
és egyensúlyozva tartja a rendet
Szent Margit, Szent Erzsébet tisztaságukkal és vezeklésükkel őrzik a magyar lelkeket
a magokat

a nemzet azóta is bűnhődik
a minta még mindig itt van, szinte tapintható, látható

Két ember próbálta eddig megtörni majd két nemzetfordító esemény.

Mátyás királyunk, akinek halála azóta is vitatott, egyedül áll a magaslaton.

Rákóczit szintén elárulják, háta mögött békét kötnek, ő elbujdosik.
Az egyetlen lehetséges megoldást választja.
Nem lép addig magyar földre, amíg az a szabadság hazája nem lesz.
Vajon ő mikor érkezhet meg?

1848.
Széthúzás itt is van, de inkább túlerő.
Ez az átok visszacsapódása,
és a történelmi-geopolitikai helyzet következménye, ahogy 1956 is.
Azóta néma csend.

A hatalom mezeje ilyen itt e földön.
Ezt kell kitisztogatni. És ehhez kell az erő. Nagy erő kell.
Majd meglátjuk.

kell a férfierő, kell a harc, de a legtöbb mégiscsak
az egység
az ÉLET

Rendezőpályaudvar, új vágány

Már kalauzt is kaptam, egy ideje már itt volt velem, de nézzük csak, mit is írnak róla?

"Paracelsus azt tanította, hogy a betegségeknek sokféle oka van, de ezek mind visszavezethetők egy fő okra: arra, hogy az ember nem él összhangban a természeti törvényekkel, hogy nem követi a Lelkét, és ezért eltér attól az úttól, amit a Lelke mutat számára. A betegség ennek a diszharmóniának a következménye. Paracelsus szerint az ember azért teremtetett, hogy a szenvedés révén rátekintsen önmagára és felismerje, hogy ki ő. Így a betegség tanítónk és fejlődésünk segítője: segítségével mélyebben megismerhetjük önmagunkat, és így magasabb szintű harmóniát találhatunk Lelkünkkel. A betegség minden ember életének velejárója, nincs tökéletesen egészséges ember, hiszen aki tökéletes harmóniában van a Lelkével, annak már nincs szüksége a megtestesülésre. Mi éppen azért kaptuk az élet lehetőségét, hogy önmagunkra rátaláljunk, és ebben fontos szerepük van a betegségeknek.
A gyógyulás ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy eltűnnek a betegség objektív, mérhető tünetei. Paracelsus azt értette gyógyulás alatt, amikor az ember rátalál valódi belső önmagára és így a valódi szabadságra. Gyakran használt alkímiai szimbólumokat. A betegséget az ólomhoz hasonlította, ahhoz a fémhez, amely nehéz, sötét és kaotikus belső szerkezettel rendelkezik, az egészséget pedig az aranyhoz, a tiszta, fénylő, változatlan fémhez. A gyógyulás az ólom arannyá alakításának folyamata, belső átalakulás révén az egészség elérése.
Az ember birtokában van az öngyógyítás képességének, amely a természet egyik ereje. Ha egy fa elveszti egy ágát, gyantát termel, ha egy állat megsebesül, nyalogatja sebét és ezzel fertőtleníti. Az emberben is van egy erő, amely fenntartja vagy visszaállítja az egészséget. Paracelsus ezt az erőt Archeusnak nevezte és a tűzhöz hasonlította. Minden betegség azzal fenyeget, hogy kioltja ezt a lángot, és amikor valóban kialszik, akkor beáll a halál állapota. Amíg azonban még van anyag, amin éghet, elég egy szikra a tűz újra életre keltéséhez – ezt a szikrát Paracelsus arkánumnak hívta. Az arkánum a növényekben, az ásványokban, a szavakban vagy akár érzésekben rejlő gyógyító erő.
Mi az orvos szerepe ebben a gyógyulási folyamatban? Paracelsus úgy tartotta, hogy a külső orvos nem tud gyógyítani, csak felébreszteni a belső orvost, és a természettel harmóniában működve felgyorsíthatja a folyamatokat. A gyógyulás elsősorban az ember saját erőfeszítésének a következménye, de különböző, a finomabb testekre ható gyógyszerekkel elősegíthető. Az orvos feladata tehát nem elsősorban a test gyógyítása, hanem a beteg ember belső átalakulásának a segítése, lelkének megtisztítása, szellemi erejének megerősítése, hogy újra helyreállítsa a megbomlott harmóniát."

(nem is ezt akartam bemásolni, de ez jött ide :DDD)

És mit mond  ő "önmagáról"?

„A receptek összeállításának tudománya a természetben van, s ő maga állítja össze őket. (...) Ha az aranyba beletette, ami az aranyba való, akkor beletette a violába is. Ami benne van, ahhoz te nem tehetsz hozzá semmit, se cukrot, se mézet, ahogy az aranyat sem kell kiegészítened semmivel. (...) A kivonás teszi, nem pedig az összeállítás; a megismerése annak, ami benne lakozik, nem pedig előállítása ugyanannak összeszerkesztett-foltozott darabokból. Melyik nadrág a legjobb? Bizony, az ép; a foltozottak és toldozottak a leghitványabbak. (...) „A természet erővel helyezte el az arkánumokat, s összekomponálta, ami összetartozik.(...) A természet az orvos, nem te, belőle kell táplálkoznod, nem magadból, ő komponál, nem te.” 

 „Mert akinek hite jó, az nem hazudik, s Isten műveinek bevégzője. Mert amilyen, akként tanúja magának: azaz becsületes, őszinte, erős, igaz hittel kell lenned Istenben, egész lelkeddel, szíveddel, értelmeddel-gondolatoddal, csupa szeretetben s bizalomban. Ilyen hittel és szeretettel nem is fogja megvonni tőled Isten az ő igazságát, hanem hihető, látható  és biztató módon kinyilvánítja neked műveit.”

http://www.ujakropolisz.hu/cikk/paracelsus-uj-orvoslas-oszlopai

Nem kétséges, Edward Bach is a tanítványa volt, vagy inkarnációja? ("Lélekrésze" - jött a válasz közben.)

Itt az ösvény, a kalauz és a mester, indulunk.

HÁLA, HÁLA, BÉKE! és szelídség, végtelen szelídség ...

:)

Love to you ALL !!!

Tüzedben égek

Lelkem lobog,

testem boldog,

szívemben béke,

megharcoltam érte.

A tűzből beszéltél hozzám,

engedtem, hogy vezess,

hosszú alagút végén

várt a kedves.

Nyakamban ajándék,

szemében tűz,

mutatta, mi a szándék,

nem más ez, csak játék.

Összefűztél,

összefűzettünk,

arany fonál az út.

Lelkem nem tud,

nem ismer azóta háborút.

Hát köszönöm neked,

hogy vállaltad a jót,

s a rosszat is,

értem és értünk,

ki odafent lakozik.

"Más hangon" "ugyanaz"

Ritkán csinálok ilyet, de most nem tudom megállni,
mert

az alábbi idézet felemel és elringat,
ISTEN SZERELMETES TENYERÉBE BURKOL ÉS OTT TART,
... mert OTT született.

Áldás érte,
remélem nem lesz baj, ha idemásolom.
Forrás: https://www.facebook.com/pages/Szeretet-Magok/169448426581450?fref=photo


A Szerelem Mindenhatósága
Az eredeti igazság és az új tanítás
(üzenetvers)

Az Ívre figyelj, Kedvesem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a létezések feletti Szerelem honnan hova vezet, s az Ív Szelleme miért és mire repít fel Téged.

Már a vacogó testnek is legforróbb mámora a Szerelem extázisa.
A földi ember által ismert és tapasztalt legmagasabb szintű és legboldogabb energia a Szerelem Energia, amely galaxis-középpontként világít.
A legmagasabb minőségű és egyedül teljes és ragyogó tudás a Szerelem Bölcsesség.
Azért lehet minden tudat, maga a Minden is tudat, mert a tudat teste, szíve és lelke egyaránt a Szerelem.
A belső út során az embert a tű szűk fokán a legmélyebb és ezért szükségképpen a legteljesebb hit, a Szerelembe vetett hit vezeti át kézen fogva.
A titokzatos létezés legnagyobb titka, hogy az Atya Szerelmetes Szívvel hordja tenyerében az embert, aki pedig Szerelmes Lélekként ül bele Isten ölébe.
A Földön már a gyakrabban megélhető Ikerláng Szerelem egyenesen az Istent is magában hordó és így elérhetővé tevő Szerelem tökéletes extázis-teljessége.
A megnevezetlen teljesség-mátrixot, az anyag-energia-információ-tudat-Isten egységét a Szerelem Istennő számtalan karja öleli át, forrasztja egybe s lélegezteti szüntelenül.
A Szerelem a Minden – szüntelen korlátozás nélkül.
A Szerelemből ágazik le minden, például imádott tejtestvérei, a Szeretet, a Bizalom vagy az Odaadás szentháromsága is.
Az alkímiai átlényegülés semmi egyéb, mint a felfoghatatlan és megérthetetlen Szerelem transzmutációs személyiségének ujjongó, újjászületést eredményező megnyilvánulása.
A magasabbnál is magasabb tudat a sokdimenziós, tértelem-időtlen, isteni-istenfeletti Szerelem (és Ős-Szerelem) Mező kiáradó és befogadható teremtődése.
A földi ember Felsőbbrendű Éne a belső Szerelem-Mindenség önmegformált és létkormányzó eszköze és szimbóluma.

Még mindig az Ívre figyelj, Szerelmem, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, hogy a mindenek feletti Szerelem hova kormányoz, s az Ív Szelleme milyen csúcsokra emel fel Téged. A láthatóvá vált cél az eredeti igazság és egyben az új tanítás.

A Tejút galaxis, a kicsiny Naprendszer és a parányi földgolyó ismétlődő, megváltó aranykorai azonosak a Szerelem földi és földöntúli isteni minőségeivel.
A névként sem ismert Istenvégtelenforrás Szerelembe esve, s a Szerelmet vállalva teremtette a számtalan világegyetemet, s egyik kedves ükunokáját, a Föld nevű bolygómását.
Csak a Szerelem van igazán, mert az Isten nem csak szeretésre, hanem a Szerelmetes Szeretésre képes, ahogy az ember is csak akkor jut el Jézushoz is, ha nemcsak őszintén szereti, hanem Szerelemmel szereti és így simul hozzá.
A megvilágosodás a Szerelem boldogító látása és boldog szolgálata. A Megvilágosodott a Szerelem tenyere – Téged simogat.
A belső és külső dimenziók valójában egymásra hangolt Szerelem Szintek, ahogy a különböző lépcsőfokon lüktető Szerelem-Terek is, amint az Idő is csak akkor képzelhető el, ha a Szerelem folyamatos lélegzése hallhatóvá válik.
Az égi lélek „csupán” azért születik a Szerelem-Anyagba, mert szeretné létmámorként önmaga és a mindenség számára megmutatni a felülmúlhatatlan Szerelem Lényét.
Minden égi-földi család és szeretet-közösség a Szerelemben Egyesültség végtelen számú, megtestesült változat-madarai, s azok mosolygó énekei.
A misztifikált egység ezért semmi más, mint az, amikor a Szerelem Teljesség-Páka természetes módon összeforrasztja az elsodort, elkülönült és ezért jajgató elemeket-egységeket.
A zokogó fájdalom is a Szerelem látszólagos kétségbeejtő elvesztésének sírásba fojtott és sírással megédesített érzete.
A legegyszerűbb érzékelések, érzések, érzetek minden esetben a Szerelem legkézzelfoghatóbb és már így is egyre magasabb rezgésű örömének hullámtapasztalatai.
A fény feletti Fény a Szerelem kiáradás és Szerelem áramlás szemmel nem látható csillogása.
Végül a mitikus Szó a virágot teremtő Szerelem Mag, ahogy a világegyetemeket is körbejáró mondat az illatos Szerelem Virágcsokor.

Örökre az Ívre figyelj, Ikerlángom, a felfelé hajló isteni Ívre, arra a mindenható emelkedésre, ahogy a mindenek feletti Szerelem ölelve hív az istenné válásra, s az Ív Szelleme smaragddal kirakott égi magasságokra repít fel minket. Szerelmesen és Szerelmet tanítva.
Varga Csaba

In memoriam Hamvas Béla

2013 novembere, s bennem az öröklét levelez ...

Elmerengtem a sír felett állva ...

Mivel tudnánk tőle egy örök és igaz mosolyt kicsalni, egy valódit?

Mi az az üzenet,

tett, 

gesztus, 

szó, 

szakrális cselekedet, 

mely felér a felhők fölé, 

Hozzá?

Először 

egy szőlőfürtöt gondoltam, 

aztán, hogy szüret, 

alma, körte, dió, mogyoró ...

egy üveg finom somlói bor, melyen átsüt a nap ...

száradó ruhák illata ...

virágillat ... orgona, jázmin, rózsa ...

tengermoraj, sirályok kiáltása ... 

langyos nyári szellő,

olajbogyó olajában ... finom sajt ... kenyér és bor ... 

langyos este a ciprusfák tövében,

könyv és papír, szépen faragott ceruzák, töltőtoll ...

álomszerű történet a kék ruhás lányról ... 

felkeresni azt a dombot, 

leülni csendben nézve a tájat és nem gondolni semmire,

hamvasbéla módra csak lenni ... 

átadni magam az isteneknek

talán ez

talán így

2. 

megegyeztünk

válaszok fognak születni

beíródnak oda, ahová kell

megteszem, amit tudok

beleélem, beleálmodom magam

eljátszom a kék ruhás asszony szerepét

kiigazítom a mintát

hogy teljes lehessen

mindannyiunk örömére és hasznára

ez szolgálat

szolgálom a többet, a magasabbat

és magamhoz vonzom a hasonlót

úgy legyen

3.

Senki sem láthatja előre önnön sorsát. Maga a sors, a sorsteremtés folyamata oly végtelenül bonyolult és áttekinthetetlen, hogy maguk az istenek is csak utólag, sorsuk lezárultával láthatják teremtésük értelmét és erejét.

Így jártál ezzel Te is. 

TE, aki azt írtad, "amit tettem, örökre elveszett", 

még nem tudtad ott és akkor, hogy amit tettél, 

azzal örökre megváltoztattál valamit. 

Éppen azt, amit számba vettél,

azzal ahogyan éltél és ahogyan mindezekről gondolkoztál, 

megváltoztatta azt a sorsot, a történetet,

ami e nemzet, e terület talaján keletkezhet.

Lett új időszámításunk, HBE és HBU, 

azaz Hamvas Béla előtt és Hamvas Béla után.

Mi, akik utánad jövünk és nyomaidban lépdelünk, 

már látjuk. 

Látjuk, amit még Te akkor nem láttál,

hogy megteremtetted az aranykor és a mindenkor közötti hidat.

4.

Hüperion valóban csak egy volt, 

de azzal, 

amit tettél,

ahogyan éltél,

kérlelhetetlen őszinteségedben,

és ahogyan magadban feltérképeztél minden rejtett zugot, 

minden aspektust, szintet 

és élményt, 

megteremtetted a lehetőségét annak, 

hogy legyenek 

új hüperionok

százával és ezrével.

A Nap fiai jönnek, 

s az első Te voltál. 

A Te formád hozta el a tudást,

szenvedte meg a hiányt 

és oldotta fel 

az isteni létezésben

legelőször.

Mert fájdalmakból, eltaszítottságból, 

hiányból, szerelem-keresésből bőven kijutott neked is.

Mint mindenkinek, aki e bolygóra emberként érkezik.

De megmutattad, hogy lehet ettől erősebbé, többé lenni!

Hogy igenis van egy sziget, ami megtart! 

"És ha nincs? - kacsintasz.

Nosza, csinálunk egyet!"

Önmagad teremtette világod isteni szigetén létrehoztál valamit, 

ami majdnem teljes,

ami majdnem kész, 

ami majdnem tökéletes.

De itt, az anyagban ilyen nincs. 

Itt az anyagban a tökéletesség nem létezik,

mert minden mindig mozog, változik, formálódik.

Élted a tökéletest, s mégis torzó maradt,

amit lehoztál.

Ezt csak a szellem,

szellemed ereje képes egésszé tenni.

E szellem itt van, 

e tájban kódolva létezik,

új Krisztusként szellemtested vérét

csepegtetted e tájba,

úgy, 

hogy mindezt senki sem vette észre.

Várták a magyar beavatottat,

Krisztust, 

egy új adeptust, 

s nem

vették észre, hogy már itt van.

Istenként léteztél, de emberként haltál meg.

S oda fogunk visszamenni, 

halálod órájába, 

hogy az elengedés, 

s minden földi minta

kioldódjon abból,

ami már megvan,

ami tökéletes.

S miért pont én? 

Miért pont nekem adatott ez a feladat?

Nem könyörögtem és nem 

is jelentkeztem érte.

Többször is visszariadtam,

éppen úgy, 

ahogyan ők.

De itt lebeg ez már jó ideje. 

S ha hátat fordítanék neki,

újra arcomba néznél

és várnád, hogy felismerjelek.

Talán még azelőtt megígértem, 

hogy tudatában lettem volna önmagamnak.

Talán daimónom vagy nekem is ... 

Ezt is letagadhatnám és sokáig le is tagadtam.

De van, amivel a szellem sem viccel szívesen.

A formák időbeli leszületésének jelzései hasonlóak.

A minta is, amibe bezárva érzem magam, 

és hatalmas a vonzás, 

ami feléd lök 

és ugyanakkor

taszít is. 

Mikor nyikorog bennem néhány szavad, 

amikor fáj, hogy ezt élted, hogy így gondoltad.

S bennem van a végtelen elfogadás is,

az együttérzés, 

belső rezdüléseink közössége,

és a végtelen hála azért, 

hogy vagy.

Mesterem vagy, s én lábaidat mosom.

Az öröklétbe taszítalak, ha akarod, ha nem.

De ne félj, sem kultuszt, sem iskolát nem csinálunk belőled.

Istenként, 

Ismeretlen Istenként fogsz fölöttünk lebegni, 

míg tér és idő elválaszt.

Utána együtt leszünk

a rigók énekében,

a szőlő zamatában

a hajnal fényében

és a bor mámorában, 

... lesz, ami lesz.

5.

Velem éppen ellenkezőleg történt, mint veled.

Nem tartottam tudatosan felvételi vizsgát és nem dőltem bele csak úgy a szerelembe.

Kerestem és vártam én is, 

de ez a várakozás öntudatlan volt 

és hamar átcsapott menekülésbe.

Ez is éppen az ellenkezője, mondhatnám kiegészítője annak, amit Te éltél.

Tudatosság nélkül dőltem bele az első elég kitartó és erőszakos férfi karjaiba.

Kitartó volt és igen, erőszakos.

Többször is elzavartam, kiadtam az útját, mégis visszajött.

Nem számított hiúság, szégyen, elhanyagolás, 

kellettem neki és nem hátrált meg.

Talán ebben hasonlítotok. 

Kérlelhetetlenül tudta, hogy mit akar, s hogy 

nem adja fel.

Azóta együtt vagyunk.

Mert ő győzött, az ő tudatossága döntött, én öntudatlan voltam.

Húsz éve.

Húsz éve élek valakivel, aki nem tudja, hogy ki vagyok.

De honnan is tudhatná, hiszen én magam is csak pár éve tudom.

Volt idő, hogy próbáltam neki elmagyarázni, megmutatni.

Elmondani, hogy mit gondolok, érzek ... később, hogy milyen csendben és "jelen" lenni.

Nem értette.

Már nem akarom neki elmagyarázni, de tudatosan úgy döntöttem,

hogy én sem adom fel.

Nincs benne hiba, senkiben sincs hiba.

Ne érts félre, talán régebben még igen, de ma már nem alkuszom.

Nem befolyásol, hogy ő mit gondol, vagy mit nem.

Újjászületésem után őt is újjászültem.

Csak ez az egyetlen megoldás adott tiszta érzéseket.

A régi énemmel együtt mindent, 

mindent kidobtam.

A vitáinkat, a téves kapcsolódásainkat,

az erőszakot, a félelmeimet,

mindent.

Megértettem és láttam magam, ahogy félek tőle.

Sokáig féltem, sokszor ok nélkül is.

Nem ő, hanem ez a félelem irányított.

A félelem vele kapcsolatban sokszor visszadobott a sötétségbe.

De ez nincs többé.

Kioldottam e félelmet és ezáltal őt is újra világra hoztam.

Tudom elfogulatlanul, tisztán szemlélni.

Érzem a lelkét, ami eddig távol volt, mert nem volt ki átölelje.

Most itt vagyok és már ő is itt van.

Minden nap egy újabb csoda, mert ő változik.

Önmagamért szeret, nemcsak a "feleségét" szereti, 

hanem a nőt, aki feltétel nélkül be- és elfogadja.

Az örök nőt szereti és érzi bennem, 

s az ő életét is visszafordíthatatlanul megváltoztattam.

Nincs bennem kétség, erős vagyok.

Végül a szelíd legyőzi az erőszakost.

Ez van most.

És én mosolygok és tudom, hogy mindez azért van,

hogy hazatérhessek.

A legnehezebb próbákat kellett kiállnom,

hogy újra tisztán és őszintén nézhessek majd annak a szemébe, 

akivel és akiért utazom.

6.

Hogy nincs Te ezen a földön?

Hogy e tájék csak a magány és a hiány talaja?

Hogy szigetek lennénk csak, s reménytelen a találkozás?

A valódi?

Talán a Te életedben még így volt.

Látleletként elfogadom.

A hiányt, melyet Te is éltél, én is élem.

Hogy nincs FÉRFI, akiért érdemes.

És mégis van.

Nincs meg a forma, de a tartalom itt van, bennem.

Tudom, hogy Te is így csináltad.

Érzem.

Magadhoz hívtad az asszonyt, és nem jött a forma, de jött a lény.

A lélek.

Én is így csinálom, ha ezt lehet egyáltalán csinálni.

Inkább azt mondanám, így lett.

Ez történt velem általa.

És én engedem.

A legtöbb a megengedés, több az akarásnál és a 

tevésnél is.

Megengedés nélkül már nem lennék és Te sem lennél.

Megengedtük önmagunknak a LÉTET s ezzel együtt 

a TEREMTÉST.

Lényünk a láthatatlanban időz, míg mi itt lenn élvezzük

rezdüléseit.

Már nem várunk, már nem akarunk, már nem gondoljuk, hogy

rajtunk múlik.

Megtörtént az ÁTADÁS, már nem kell kigondolni semmit.

Engedem, hogy történjek, engedem ...

2013. november-december

UI:

E mélybeugrás a LÉLEK rejtelmeibe, melyet ő hozott le és élt közöttünk, olyan új kapukat nyitott meg bennem, melyen még tovább és közelebb jutottam ahhoz a LÉLEKCSOPORTHOZ, melynek része és önmagamban gyógyítója is vagyok. 

 

ERRE SZÜLETTEM, meggyógyítani, felhozni a mélyből elnyomott, megtagadott félelmeinket, fájdalmainkat és ezáltal kiárasztani ezeket az elzárt energiákat létemen, életemen keresztül. 

Mind ezt tesszük.

Köszönet és hála a MESTERNEK,

köszönet és hála MAG-amnak, 

hogy mindez VAN, LEHETSÉGES ÉS TÖRTÉNIK. 

ÉS ÚJRA ÉS MINDIG FOGOM A LÁTHATATLAN KEZEKET KÖRÜLÖTTEM, 

MELYEK TÜRELMESEK ÉS MINDIG MEGTARTANAK. 

És én is fogom mások kezét, akkor is, ha nem tudnak róla.

 

Boldog Karácsony kívánok innen is,

egy tisztább és fehérebb nézőpontból, 

ISTEN TENYERÉRŐL!

ChEhrin

BOLDOG ÜNNEPET!

2013. 12. 13.

És megint és mindig ITT VAN. 

ÉRKEZIK a megértés is ... és helyükre kerülnek az élmények, érzések és gondolatok.

Végtelen hála tölt el, amikor arra gondolok, AMI VAN.

VAGYOK ÉS ÉRZEM, APRÓSÁGOMBAN IS TÜKRÖZŐDIK NAGYSÁGA.

HÁLA ÉS KÖSZÖNET A MINDENSÉGNEK!

"A „mindenre” való emlékezés már korábban beindult. Magába szippantotta egy erő, egy TUDAT, és ettől a pillanattól kezdve kezdett képeket látni és hangokat hallani. Saját párhuzamos életeit kezdte érzékelni előre és hátra mozogva az időben. Hamar rájött, hogy az idő, mint emberi fogalom létezik csak, valójában csak egy fókusz, egy nézőpont, semmi más. És hogy bármikor bárhol lehet, aszerint, hogy hova fókuszálja éppen figyelmét.

Tudta, hogy ez nem véletlen. Nem véletlenül van itt és most. Az elejétől fogva érezte, hogy a folyamatot csak engednie kell. Létezik számára egy önkibontó „programcsomag”, amivel összekötődött, ami magától és tökéletesen megtervezett módon hozza elé napról napra a megtanulandó leckéket, megéléseket és találkozásokat. Több évébe telt, mire megtanulta tudatosan irányítani fókuszált figyelmét és energiáit egyszerre. De a tudás, hogy biztonságban van, hogy mindezt egy VÉGTELENÜL SZERETŐ TUDAT részeként éli át, létrehozta számára azt a csodálatos és állandó érzést, melyben minden apró felismerésnek, apró élménynek és érzetnek egyformán tudott örülni. Tudta, hogy a világ végtelen és megismerhetetlen és hogy szépsége éppen ebben a végtelenségben és kiszámíthatatlanságában rejlik. Mindig elbűvölte, ha valaki valami újat mutatott neki. Aztán mindig rájött, hogy az a valami egyáltalán nem új, csak már elfelejtette. Sok-sok szeretett lény volt körülötte, minden lépését figyelték, már-már ők tanultak tőle és egyformán csodálattal adóztak minden élettel teli lélegzetének, tettének és gondolatának.

És most is. Mindent, ami eddig történt, átlélegezte a végtelen szeretet erejével, és hagyta, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan történnek. Tudta, hogy ennél többet nem tehet. Engedi, hogy minden a legcsodálatosabb módon csomagolja ki magát évezredes álmából, mint egy gyönyörű isteni ajándék, a teremtés huncut tréfájának egyik legféltettebb kincse." (Részlet, 9. fejezet: http://kapcsolat-felvetel.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1185806)

EZZEL AZ IDÉZETTEL KÍVÁNOK SZÉP ÉS BENSŐSÉGES KARÁCSONYT!

MÉLYEBB MEGÉRTÉSÉT ANNAK, AKIK VAGYUNK,

MÉLY EGYSÉGET A VÉGTELEN TÉRREL ÉS IDŐVEL,

SZERETETBEN MEGÜLT ÜNNEPET ISTEN TENYERÉN!

CHRISTOPHERIN