Ki van itt karanténban? - kihallgatott párbeszéd

Nagyon szélesen mosolyog, szája fülig ér, amikor ránézek.

- Mi van? - kérdezem

- Hát, tulajdonképpen ezt szeretted volna, nem?

- Mit?

- Hogy ne kelljen bemenni dolgozni? Hallottam többször is sóhajok közepette.

- Nem így gondoltam.

- De bejött.

- Be, ja.

- És hogy ne kelljen a kollégáid sirámait hallgatnod megértően, vagy fapofával, ezt is mondtad. 

Bólint.

- Meg hogy unod már ezt az utazást, a forgalmat, a zajt. Az információk tombolását és azt, hogy mindig valaki félbeszakít, amikor éppen valami igazán nagy belső élményben vagy.

- Ezt csak gondoltam. Minek nézel te állandóan a fejembe?

- Pontosan ezt kérted, már bocsáss meg. Idézem: az extrovertált szófosóktól ments meg uram engem. Mondtad, vagy nem mondtad?

- Leállnál? Magamtól is rájöttem.

- Annyira édes vagy, hogy ilyen képet vágsz. Figyelj, most, ismétlem MOST van időd mindenre, amire eddig a többiektől nem volt. Vagy nem? Vagy akkor most mi is fog történni? Rájössz, hogy mégsem ők zavartak, hanem magadat zavartad állandóan? Hogy ők csak eltereltek? El tudod te magadat terelni, ha kell, egyedül is, úgy látom.

- Jóvanmáá, elég! Te is csak elterelsz.

- Mitől, a filmezéstől? Állandóan csak azt a hülye netet bámulod! Ne mondd, hogy dolgozol, látom, hogy nem. Csak úgy nézel ki a fejedből. Az tetszett, amikor kint voltunk egész nap a kertben. Az kedvemre való volt. De ez a szobafogság, mert hideg van?! Hideg?! 15 fok? Az neked mióta hideg?

- Most rossz az idő és kész. Nem szeretem, ha ennyire fúj a szél.

- Na, szegény elementárok, már velük is csak a baj van. Tudod mi kéne neked? Egy lakatlan sziget, az kellene. Ott aztán nem tudnál elbújni önmagad elől. Még a szél mögé sem. 

Szomorú arcot vág.

- De azért szeretlek és segítek. Holnap már nem lesz szél, jó?

- Jó. És fagy lesz? Kiraktam a virágaimat. 

- Nem lesz, ne aggódj, az sem lesz, vagy legalábbis nem tervezem.

- Köszike. De azért nem haragszol, ha ezt a filmet még megnézem?

- Csak ha valami vidám, vagy felkavaróan izgalmas, vagy érzéki. Sci-fit és thrillert nem engedélyezek.

- Jól van na. Vicces lesz és felkavaró. Megígérem. Hozok egy kis nasit.

- Nem, azt nem! Aztán meg szenvedünk a fogyókúrától, mert nem jön rád a nadrág. Nem.

- Jaj má! Akkor egy kis bort? Vagy kávét, vagy ... ?

- Semmit. Most semmit. Semmivel sem könnyítheted meg az érzést, hogy unatkozol. Próbálod magad szórakoztatni, de valójában unatkozol. Már nem érdekel a külső világ, mert itt az idő, hogy befelé indulj. Minél mélyebbre és minél hosszabban. Amíg ezt játszod, hogy filmezel, meg netezel, meg görgetsz és csetelsz, addig unatkozni fogsz. Mert az izgalmak egészen máshol várnak. Egészen máshol. Nem kívül, hanem belül. Ezért van itt ez a csend, amit jó lenne, ha végre észrevennél, mert ezt kérted, ezt akartad. Nem az emberi elméddel, hanem a lelkeddel. Eljött és csak arra vár, hogy magadhoz öleld. Hogy mindenkit magadhoz ölelj, a látható és a láthatatlan világot is. És ez addig fog tartani, amíg erre rájössz. Egészen addig. Utána együtt repülünk, megígérem, csak add a kezed és szoríts magadhoz. MI egyek vagyunk a teremtésben.

FK

Az egonak meg kell halnia

Mert amíg él, amíg ragaszkodik, amíg kapaszkodik, a következő átjárón nem juthatsz át és visszakerülsz a nagy körforgásba, mely új testtel és új egoval ajándékoz meg téged, hogy újrakezdd a folyamatot, aminek már majdnem a végére érkeztél.

Figyelj, csak figyelj.

Ne ragaszkodj.

Nem vagy azonos a testeddel.

Bármit megtehetnek veled és bármit meg is fognak tenni.

De te csak figyelj, s ha figyelmed erejét képes vagy állandósítani, többé már nincs hatalmuk feletted.

Kitartás és elengedés.
Most ez a legfontosabb.

Nem akarni és nem is ellenállni, csak megengedni, elfogadni és FIGYELNI.
Ez a kulcs.

Odaát várunk rád. És figyelünk ...
Soha semmilyen körülmények között nem vagy egyedül.

Csak az ego

Csak az ego tud tartósan szenvedni, csak ő.
És a szenvedés meg is keményíti.

A lélek kap ugyan sebeket és az akkor nagyon-nagyon fáj, de van is hozzá természetes öngyógyító mechanizmusa, ami meggyógyítja. A kegyelem. Az alázat. A belátás. A szeretet.

Megint ez történt, immáron sokadszor.

Hogy amikor nem is gondolnám, és éppen öntöm ki magamból a fájdalmas tartalmakat, amiket ritkán halmozok egyébként, megjelenik a megoldás olyan tisztán, hogy ott helyben, beélve magát az elvet, elszáll minden bajom és újra tudok szeretni.

Mert szeretet vagyok. Tiszta szeretet. Csak az általam etetett ego téríthet el ettől.

A probléma viszont az, hogy itt lenn szükség van az egora is. Mert nélküle életképtelen a test, s ezáltal a testben lévő lélek is, mert idő előtt meghalhat, megölik, kihasználják, tiszta érzéseit beszennyezik, kihasználják. 

Ez a nehéz, ez a kötéltánc, hogy legyen ego, ami megvéd, de az olyan legyen, ami mégis a lehető legtisztább. 

Hogy olyan érzések mentén cselekedjen, melyek a lélek tiszta érzései, melyek a szellem sugallataiból és az élet mindenek felett álló szolgálatából erednek.

Komoly lecke és nagy feladat! Kevesen tudják csak mindezt folyamatosan teljesíteni. 

Talán senki azok közül, aki testben van, hiszen a test és az ego időnként eltérít. Kicsit vagy nagyon. 

Aztán megint éberebb leszel és visszakormányzod azt a hajót, de a hullámverést nem lehet megúszni.

De, és ez ami még szintén fontos, mindent, ami az emberi utazás során történik és a szellemi szem rálát, le kell írni, fel kell tárni, mert ezáltal lesz a világ a következő generációnak kicsit jobb s ezáltal lehet meggyógyítani a lélek sebeit azoknál is, akik erre önerőből még nem képesek. 

Ezáltal lehet megóvni a következő generációt a megsebződéstől. 

Mert Új Emberré válni nem lehet. Vagy az vagy, vagy nem, de agyon is vághat a világ és agyon is vág, ha úgy adódik, ha nem vigyázol legalább te magadra.

Új Emberek születnek és születni fognak, egyre többen és sebek nélkül kell(ene) felnőniük, hogy valóban meg tudják változtatni a világot. Olyanná, ahová már érdemes lesz újra egy kicsit visszaszületni is, ha azt választom, úgy kb. 300 év múlva ...

:)

Kegyelem ösvénye

Hát itt vagyunk, s itt vannak Ők. 
Az Istennő megnyilvánulásai néznek szembe velem.

"Most, hogy már újra NŐ vagy, nézz a szemünkbe, nézz az arcunkba és ismerd fel végre valódi önmagadat!

Gyermekünk s létbehívott formánk vagy.

Az ösvény, mely a szentélyhez vezet.

A szentélyben kagyló, mely éppen kinyílóban.

Ne engedd, hogy durva kezek újra visszazárják!

Lépj elő, s vedd el hatalmadat!

Az okosok és a gondolkodók majd visszariadnak attól, amit mondasz.

De ne félj, veled vagyunk, erőd hatalmas és tiszta.

Nincs mitől félned, kedvesem.

Az idő kerekét nem lehet visszafelé forgatni, s aki megpróbálja, darabjaira hullik.

Minden itt van, s minden benned van.

Az élet megy tovább, de tudd, most már te vagy a középpont, te irányítasz.

Léted öledbe hull, szíved virágzik, nincs semmi, ami visszatarthat.

Nyomodban járok, benned élek.

Én vagyok Ő, s Ő vagy Te.

A kegyelem ösvényét járod.

 Ez az az út visszafelé."

Alázat

Alázat nélkül semmi sincs.

Nem elvenni, hanem hozzátenni.
Szememet a távolabbi célon tartva apró lépéseket tenni.
Az akadályokat átlépve haladni.
Elfogadni, megköszönni és hálásnak lenni a támogatásért.
Lehajtott fejjel fogadni az áldást, a feladatot.

A feladat áldás, ezt tart itt, ez tart meg.

Van is feladat, meg nincs is.
Egyszerre igaz mindkét állítás.

Az a feladat, ami a szívem közepéből érkezik.
Ezért nem feladat, de más szó egyelőre nem alkalmas leírására.

Talán az, hogy részed vagyok, s e rés(z)en keresztül átengedni az egészet.
Úgy lenni rés(z), hogy tudom, hogy az vagyok.
Tudva, hogy apró vagyok, mégis a minden árad belőlem.
A mindent hagyni áradni rajtam keresztül.
Melynek célja van, s fénytermészete.

Apró foszforeszkáló csillagnak lenni a végtelen űrben, tudva, hogy a másik oldalon csak fény van, semmi más.

Egy kis szirup, aztán vallomás

A Csendből szólok, (oda menekültem volna ?).

Nem, nem hiszem, hogy menekülés, inkább tisztulás, emelkedés volt.
Már nem érdekel a fizikai világ sok-sok harca, drámája.
Nem érdekel a szerelem, férfi és nő látszategysége.
Sokkal többet akarok.

Csendet és békét.
SZERELMET ÖNMAGAMMAL.

Már nem vonz a mézes madzag és színes mesék sokasága a másik felemről,
lélektársamról és a többi szirupos csodáról, ami majd vár engem, ha eléggé keresem.
....

ÉN MAGAM VAGYOK A MINDEN.
Beburkol a CSEND, a legjobb barát és szerető.
Nincs mit keresni,
VAGYOK.
LÉTEZEM.

:)

AZ AJTÓ MINDIG NYITVA,
A CSEND MAJD VÁLASZOL.

xxxxxxxxxxxxxxxxx Jó, és itt most elég is ebből a csodaszirupból, jöjjön a vallomás. xxxxx

Vicces, hogy ezt két napja írtam, s mégis ma reggel esett le.
Hogy megint ugyanott járok, szenvedtetem magam, mert el akarok titkolni magam elől valamit.

Valamit, amit eddig még soha nem mertem bevallani, csak kívülre mutogattam, hogy jé, ő is beleesett ebbe a hibába, meg ő is.
Birtokolni akar.
Bezzeg én! Én nem.

Szóval ma reggel, mikor már tényleg minden annyira sötét volt - hogy nem is értettem, hogy jutottam ide - egy apró kis szikra, meg egy tegnap elém rakott "szöveg" hatására végre bele mertem ebbe is érezni.

Hogy de! Basszus!
De igen.

Én is szeretném birtokolni azt, akit szeretek.
Igen, elnyomom, de akkor is itt van ez az érzés.

Hogy szeretném, ha mindig velem lenne, ha "önszántából" csak engem akarna, csak rám figyelne, engem választana, meg minden.

 ... hát, most jót nevetek magamon.

Ezt titkoltam ennyi ideig, igazán mekkora majom vagyok!

Mindegy, ez is megvolt.
Nem vagyok ártatlan - ebben sem.

Igen, nekem is vannak ilyen érzéseim, nem is kicsik. Pedig tudom, hogy nem ezen a síkon mozgunk már, nem erről szól ez az élet és kaptam már annyi mentőövet is, hogy igazán nem lehet panaszom.

Jól belenéztem magamba.
És innentől azt is tudom, hogy ezen mindenki átmegy, ha akarja, ha nem.
Ha bevallja, ha nem.

Hogy birtokolni akarja a másikat, akit szeret(ni vél), a formát ... engem is ezért akartak és akarnának birtokolni még mindig. (Nem tudsz birtokolni egy másik lelket, ez lehetetlen.)

Ezért volt ezt olyan nehéz meglátni, mert belülről tartottam ezt az egészet, én tartottam.

Most, hogy ráláttam, már sokkal könnyebb. És küldök némi bocsánatkérést is.
Gondolatban.
Mert hát gondolatban büntettem is azt a drága másikat, bizony. Meg az egyiket is :)

Ilyen ez. Abszurd, de határozott és konkrét mintával teremtődik a következő kör, ha ezt nem vesszük észre.

Némi nyomozás még történni fog, mert ahol ilyesmi van, követheti egy-két másik érzelem, szenvedély, vágy, vagy titkolt düh is.

Ezeket is nyakon csípem és szépen megszemlélem majd. Kibékülünk. Aztán mehetnek a dolgukra.
Mert nekem már nem lesz velük.

Éljen!
Örülök.
És köszönöm.
Megint kaptam valamiféle gyógyszert odaátról, azt hiszem .... :)

Szabad vagy pillangó!

2014. február 20. 

Ez most a múlt elengedése ... naplórészlet. 

Vannak emberek, akiket nem értek, de nem baj, így van ez jól. :)

MINDEN RENDBEN VAN, A LEGNAGYOBB RENDBEN.

"Legszívesebben felhívnálak, de nem teszem. Tudom, hogy ez lenne az egyetlen biztos megoldás. Mégis. Az átalakulásom nehézségeivel terhelni egy másik emberi lényt, nem lenne fair. 

Összedőlt egy világ bennem. Tudom, hogy ezt más nem látja, talán csak érzi. Végső menedékem dőlt össze, a szépen felállított kis álomvilág, a barlang előtti még fedett kis hely. A párhuzamosság lehetősége. Eddig működött, párhuzamosan élni két-három életet. Most azt érzem, hogy egy fókuszba került mind és nekem nincs más dolgom, de jó és de nehéz, mint összehangolni. Mert ami az egyikben hazugság, a többit is beszennyezi és ami a másikban eddig fény volt, elhalványul.

Nem lehet tovább tartani a két irányt, nem bírom.
Úgy érzem szétszakadok, szétfeszít, keresztre feszít a valóság.
Valamelyiket el kell engedjem, ha életben akarok maradni.
ÉLETBEN akarok. 

Konkrétnak lenni, istenem, de nehéz. 

Pedig ez jön most. Megtanulni újra nem rébuszokban, hanem a valóságról beszélni, megfogalmazni kérdéseidre a választ, amiket olyan jól feltettél nekem. Én meg csak ültem és néztem ki a fejemből és kerestem bent, a semmiben a válaszokat.

Hogy milyen életet, milyen mindennapokat akarok?

És hogy berobbant az egyetlen egyszerű logikus válasz az összes kínomra és gondomra, még mindig nem tudom, hogy akarom-e ezt egyáltalán ... hogy akarok-e élni így, ezekkel a feltételekkel, ezekkel a nehézségekkel, a múltammal és a jelenbéli őrült, tőlem idegen világomban.

És amikor erre ráláttam, a nap is kisütött. Isteni jel volt. Ez volt a válasz. Hogy azért nem tudok róla beszélni, mert még mindig nem tudom. Nem tudom, hogy mit akarok. Még mindig nem vagyok teljesen legyökerezve. 

Akarok-e élni anélkül a férfi nélkül, akit pedig nekem rendelt az ég. Csak elvétettük, eltévesztettük az ugrást, elsodródtunk. Én bealudtam és mire felébredtem, annyira messze jár tőlem, hogy talán sohasem érem utol.

...

Akarok-e?

Mit is?

Nemcsak vegetálni, de ÉLNI, csupa nagy betűvel. MEGSZABADULNI. 

Megtanulni újra beszélni, őszintén, szemtől szembe, félelem nélkül, bármi lesz is azután.

Lerakni a múltat, a múlt nyűgjeit, csak a jelenben gyökerezve mindig kimondani, amit ki kell, ami helyre tesz, ami éltet és amitől VAGYOK, AKI VAGYOK.

Hogy is mondta a belső hang, "MESTERKÉNT létezni, beszélni, járni, lélegezni ... MESTER VAGY a "tanítványok" világában,  úgy nézz rá, mint alvóra, aki nem önmaga, s menni fog."

Mindig helyre rakni, nem engedni ... megtanulni kommunikálni ... milyen jó, hogy egy kommunikációs cégnél dolgozom. 

Istenem, milyen jó, hogy van humorod. :)

2014. február 20."

Amikor Lilith megszólal

"A földön jártam, megint.

Sajnos nem sok minden változott.

Társadalmatok nem teszi lehetővé, hogy újra jelen legyek.
Részeim itt vannak, de az egység és a hit, hogy érdemes, még hiányzik.

Ezen dolgozunk.

A hiány be fog töltődni, csak adok "magamnak" még egy kis időt.

Időt, ami illúzió.
Inkább időhúzás van, és döbbenet.


Az igazság megdöbbentő.
És semmit sem változott a kezdetek óta.

Amíg "a Férfiak" nem fogják követelni, hogy "a Nő" legyen újra szabad, addig nem változik semmi.

Az elnyomottak hangja messze száll a szélben, s elnyomóik azt hiszik szabadok.

Nincs szabadság, amíg az csak egyes egyedekre, rasszokra, társadalmi kiváltságosokra, vagy spirituális kalózokra vonatkozik.

A szabadság, ahogyan az igazság, nem osztható fel.

Lehet egyénileg megélni, de a közeg akkor is itt marad.

Kiléphetsz belőle, de hova mennél?

Nem gondolod már magad résznek, de akkor ki vagy?

Mindent együtt csinálunk, mert egyek vagyunk.

Egy magasabb minőségű életet próbálunk belenyomni az anyagba.

Nehéz folyamat, sok a veszteség, de haladunk.

Van kiút, ideig-óráig működik. Töltődni lehet idefenn.

De már látod és érzed te is, hogy ez egy újabb kör.
Egy sokkal durvább és anyagibb.
A kulcsokat megkaptad.
A játék csak rajtad múlik.

Élj a látszatszabadságoddal és béke lesz benned.

Az egészet egyedül úgysem változtathatod meg.
De élhetsz boldogságban és szerelemben.

Én is ezt választottam.
Igaz, nem a földön, de egyszer majd az égi mennyország egy lesz a földivel.

Lilith"

Amikor a hiány énekel

Egy csodás hang, még csodásabb szemek és érzések, 

melyek átcsapnak a legkeményebb szíveken is.

Az érzés, a másik, a barát iránt érzett örök és mély szeretet 

és fizikai jelenlétének végtelen hiánya.

Megindító, nagyon-nagyon emberi.

Talán hosszú-hosszú évezredeken keresztül ez az egyetlen, 

amit valóban megtanultunk.

Sejt szinten szeretni és érezni a fizikai hiányát annak, akivel összetartozunk.

"Hiányzol, pedig mindig velem vagy."

Köszönjük e fiatalembernek a tisztaságot és az erőt.

Éppen most ez kell a világnak. 

Csak ez.

Mert ez a MINDEN egy darabja.

Istenem, értem. Istenem, köszönöm.

Leesett a tantusz.
Kicsit későn, de igen.

Hogy kivel vagyok együtt?!
Önmagammal.
És ennyire erős a vágy, a szenvedély és a már oly sokszor megélt egység érzete,
hogy folyamatosan együtt vagyunk.

Tudom, hogy "innen" nézve ez az egész megfejthetetlen.
De "onnan" nézve egyszerű.

És aki már ott VAN, aki megvetette a lábát odaát,
bármikor csatlakozhat.
Ez a MI.

Táplálni ezt a szenvedélyt, a tüzet, a soha véget nem érő nászt,
ez a nagy titok.

Mindegy, hogy "itt lenn", a forma világában mi történik, innentől egyszerű, ez a képlet.

A válasz és a segítség már "odaátról" jön,
nekem pedig, kis énként egy dolgom van,
megélni ebből a lehető legtöbbet fizikai közegben, ebben a testben is.

Szerelemben szabadon, választva és választottnak lenni. De jó!

"Istenem", de szeretlek!

UI:
Innentől tulajdonképpen bárkit szerethetek, bárkit, akivel együtt tudok rezegni.
Ekkora szabadságot még soha nem kaptam.
Nincs nagy Ő, mert az ÉN VAGYOK, hálisten.
Sok "kis ő" van, és bármelyikük ugyanolyan "jó" lehet.

(Azért, hogy ez egy mekkora vicc :DD ez a "felemelkedés",
térdünket csapkodva fogunk magunkon nevetni, én tudom ;)