Kivonulóban

Talán csak egy bibi, egy icipici bibi van itt még.

A fényesedés körül.

Az elmékben főleg.

Hogy nem látható.

Nem látható mások számára.

Amikor elérsz oda, (ahol mindig is voltál egyébként), hogy minden sejtedben érzed azt, aki, ami vagy, akkor már nem veszel részt a játékokban, mert kívül vagy rajta.

Nem vonz a veszély és nem vonz a szenvedély.

Semmi nem vonz, mert te vagy a vonzás.

Nem akarsz híres lenni, és nem akarsz pénzt, vagy gazdagságot.

Nem akarsz.

Egyszerűen csak vagy.

És engeded. Megmagyarázhatatlanul.

Engeded, hogy az idő rajtad keresztül folyjon, néha bele-beleugrasz egy-két mélyebb áramlatba, de többé nem veszel bele.

Már nem tudsz elveszni. 

A nap süt és minden pillanat a létezésről beszél.

Bármi lehetsz, szabad is akár, talán el is tűnsz teljesen, aztán visszajössz.

Semmi sem köt, mert nincs semmi.

Semmi sem hív, mert nincs, ami hívhatna. 

Középpont vagy a térben.

A Semmi vagy, amin minden csak átfolyik.

Figyeled. 

Bármit választhatsz.

Szabad. Bármit. Bárkivel. Bárhol.

.

Teremtésben VAGYOK

Vajon régi emlékek csapódnak vissza, vagy új identitás-darabok érkeznek a régmúlt időkből?

Az eddig nyugodt űrbe mintha az én akaratom és szándékom ellenére új szereplő érkezne.

Valamely részem most újra figyelmet kér és mintha az emberi rész által tervezett jövőt mosná le éppen a porondról.

Csak egy feladat van.
Életben maradni és közben tudatos maradni.

Mindent elengedni és tudni, hogy áramlásban vagyok és nem az emberi részem fogja megmondani, hogy mi lesz, hogy mi legyen.

És ez jó.

Mert az emberi rész mindig tele van korlátokkal, elvárásokkal és rossz tapasztalatokkal. Telve van mintákkal és hajlamos alkalmazni a maga kis hüvelykujjszabályait. (:D meg elírás( s)okk(k)al :D)

Közben szemlélem az életet körülöttem és tudom, hogy sok-sok szerepet játszom egyszerre, csak mi van ha két színpadon kéne lennem teljes szívvel egyszerre.

Akkor vagy megszakad a szív, vagy valamelyik szerepet elengedem. Mást nem nagyon tehetek.

Ez is illúzió, nem vagyok egyik szerepem sem, még ha kötődöm is valamelyikhez.
Az eszencia vagyok, a lény vagyok, az ÉLET vagyok. 

 Az ÉLET ÉLI ÖNMAGÁT RAJTAM KERESZTÜL.
És én egyszerűen csak hagyom.
"Mert ami fontos, az úgyis mindig visszatér."

Hála és béke,
VAGYOK.