Felnőtt létemre rajongója vagyok a HP sorozatnak. Sokszor meghallgattam már hangoskönyvként. És sok-sok olyan utalás találtam benne, ami jó alapul szolgál a párhuzamokhoz jelenlegi világunk – ami nem az egyetlen valóság - és a mű között. Néha eltűnődöm, hogy vajon ez volt az a szándék, amiért JKR lehozta ezt a művet? Mert lehozta, nem egyedül és nem csak emberként írta, az biztos.
Szóval Putyin, de nevezhetjük Voldemortnak is, látszólag mindent
megtesz a hatalomért. Azért, hogy halhatatlan legyen, bekerülhessen a
történelembe mint nagy Putyin (Nagy Vlagyimír).
Vajon ami vezeti, azt nevezhetjük hatalommániának? Vagy
inkább a háború szellemének? – kötve hiszem, hogy a háború magas szintű
entitás lenne ... Sokkal inkább a múlt sebei, a múlt átkaiként itt élő erőhatások
azok, melyek most ezt a konfliktust táplálják energiájukkal és ráépülve segítik
a pusztítást.
Nézzük kicsit távolabbról a dolgokat, lehetőség szerint
„behind the short wall”, ahogy kedvenc társaim mondanák.
Mik azok a horkruxok, amik még mindig képesek a háború halott testét újra és újra élővé tenni?
Hol és mikor és kiknek kellene, lehetne ezeket úgymond elpusztítani, de legalábbis kiengedni őket bezárt börtönükből, hogy többé ne okozhassanak bajt?
Most és nekünk.
Sokan próbálták, próbáljuk. A végigélt tragédiák, a bőrünk alá mászó több generációs traumák azok, melyek megváltásért kiáltanak és amiknek a felszínre kerülésével bármi megtörténhet. Béke magaddal, de akár háború másokkal. Mert minden bántás, harag, gyűlölet és hisztéria innen, ebből származik. A megalázott, meggyötört, kifosztott, meggyilkolt, elhallgattatott, bántalmazott és e megaláztatásért visszavágni akaró emberből.
És itt nincs helye a személyes igazságnak. Mindegy, hogy
melyik oldalon vagy. A haragod, a gyűlöleted, az ellenszenved a háború szellemét táplálja, még
akkor is, ha te magad pacifista vagy.
Ha nem szereted a háborút, de szívedben kiközösítesz
csoportokat és meg is tudod magyarázni, hogy miért, már táplálod a bestiát.
És tök mindegy, hogy nemzeti, történelmi alapon, vallási alapon, vagy nemi identitás
alapon.
Ha kiközösítesz bárkit, magadat közösíted ki. Belelépsz egy
olyan energiamezőbe, ahol dualitás van, és ennek a dualitásnak a természete a
hatalomra épül. Mindig van, aki jobban, többet, vagy ügyesebben csinál,
birtokol, vagy vezet valamit. És ez nagyon is jól lehetne így, ha ez csak egy
szimuláció lenne, ha tényleg csak azt a játékot/játszmát irányítaná a harc öröme, ami mindenki számára biztonságos.
Mert a harcnak van öröme, és létjogosultsága is, ha az tiszta és nem mások elpusztításáért, hanem önmagadban önmagadért vívod. Saját kiválóságodért, saját
fejlődésedért a saját belső árnyaiddal. A múltaddal, az ősök rád rakott
terheivel, a tökéletlen testeddel, az elkövetett bűneiddel és az elszenvedett
sérelmeiddel.
Ha ezt nem tesszük/teszik meg elegen, hogy e belső árnyaikat
felismerik, átszeretik, elfogadják és megszelidítik, akkor ezek a belső árnyak külsőkké válva kint kószálnak
a nagy tudatalatti térben és alkalmas időnként összesűrösödve rákapaszkodnak
arra/azokra, akik erejüket a pusztítás szolgálatába állíthatják. Azokra, akik azt
választották, hogy megengedik ezen árnyak teljes uralmát nemcsak kívül, de belül is, minden részükben.
Szelidítsétek meg saját belső árnyaitokat, hogy kívül, azaz a többi ember javára csak az egyensúlyt, a harmóniát és a fényt sugározhassátok!
Namaste!
