A homeopátia támadásáról

Muszáj írnom, mert olyan támadás érte és éri folyamatosan az utolsó, valódi teljes emberi életet támogató gyógymód fennmaradását, ami mellett nem mehetek el szó nélkül.

Lássuk be, itt két világszemlélet ütközik. Nézzünk az érvek mögé.

"Nincs benne anyag." - értelmezés: az ember csak test, nincs benne más, amit gyógyítani kellene/lehetne, vagy ami gyógyítani tudna.

"Nem lehet súlyos betegségekre adni." - a betegség súlyossága - aminek mértékét csak az orvos tudja megítélni - megköveteli, hogy kémiai szereket vigyünk be a testbe, minél nagyobb dózisban.

"Csak placebo hatása van." - erről már régebben írtam itt, de röviden, azt hívjuk placebo hatásnak, amikor a test (vagy a lélek? a szellem? a testet összerendező intelligens öngyógyító erő?) valamely finom hatásra meggyógyítja önmagát. Mi a baj ezzel? Miért jobb az, ha kemikáliákkal szennyezzük és bemagyarázzuk a betegnek, hogy gyógyszerek nélkül életképtelen.

Két világszemlélet ütközik itt és sajnos ez már a bőrünkre megy.

A materializmus olyan mértékben eluralkodott a világon, ráadásul magát a tudomány mindenható oszlopára helyezve, hogy már alapvető értékeket és az emberi faj fennmaradását veszélyezteti. 

Mert mi is lehetne károsabb, mint a vegyipar beengedése a testünkbe már kicsi korunktól felesleges gyógyszerek (és tápszerek, feldolgozott élelmiszerek) révén. Ha a testet már az anyaméhben és onnan kikerülve azonnal vegyszerekkel bombázzuk, nagy az esélye annak, hogy az immunrendszer működése, a test egészséges fejlődése veszélybe kerül. A felnövekvő gyermek és később a felnőtt is rá lesz szorulva, hogy a test természetes funkcióit újra és újra gyógyszerekkel támogassa meg. Csak ennek van egy korlátja, a májunk.  

Embertelen időket élünk és ki vagyunk adva olyan hatalmaknak, akiknek semmi sem elég.

Egy dolgot tehetsz.
Te magad tisztán tartod a tested.

Megtanulod, amit lehet, hogy ha majd betiltják a homeopátiát, magad is elő tudd állítani és alkalmazni tudd. (Magyarországon sokáig be volt tiltva, tehát vannak olyan élő emberek, akik meg tudják neked tanítani, hogyan hozd létre magad tinktúrákat.)

Megtanítod a gyermekeidnek is.

Tudatosság.

Erő.

Középpont.

Figyelem.

Elfogadás.

Elengedés.

A materializmus mint vallás a tudománnyal karöltve ellepte a világot. 

Ezek valóban az utolsó idők.

Vagy elmossa a gátakat egy teljesen új és eget rengető tudományos bizonyíték arról, hogy az anyagon túl is van létezés, vagy ... 

A váltót most állítják, a vonat bennünk robog. 

Felszállsz?

Én már egy másik világban létezem.

Néha bekukkantok, s elmondom, mit látok.

De már nem zavar semmi.

Csak szomorú látni, hogy a hatalmas egyre hatalmasabb.

Pedig hatalom nem is létezik.

Guruból lesz-e szalonna?

Ha már a gurukról elmélkedtem, csendesen hozzátenném, hogy gurunak lenni jó.
Tényleg.

Bárki lehet guru, sőt, mindenki az hosszabb-rövidebb ideig, mert ez nem egy kihagyható fokozat.

Én is voltam guru, talán pont ezen a felületen, nyomtam a szövegemet. Mondtam, írtam a magam igazát. Igaz pénzt nem kerestem vele, mert nem voltam annyira bátor, vagy inkább okos? 

Soha nem vágytam az ismertségre, pedig a guru fontos ismertetőjegye, hogy törekszik a népszerűségre és ezért mindent meg is tesz. A csapból is folyik, ha lehet, és mindenre tudja a helyes választ. Mindenre.

Mindig tökéletes, soha nem változik, a guruság már messziről lerí róla, hiszen úgy öltözik, úgy beszél és úgy is viselkedik, ahogyan nyája elvárja. 

Ha elég bátor, valódi létezővé válhat.

Ha szerencséje van, nem lesz nyája, mert nem elég vonzó a tálalás. Akkor sokkal nagyobb esélye van rá, hogy tovább lép, mert nem éri be ennyivel.

Ha beéri, szélhámossá válik. Azon a ponton kezdődik ez, amikor maga is rájön, hogy nem tévedhetetlen, hogy nem változtathatatlan és vannak, akik a sarkában lihegnek. Amikor ragaszkodni kezd ahhoz, amit létrehozott. S nem az emberekhez, hanem a hírnévhez, a felhalmozott szellemi és/vagy anyagi javakhoz, a feltétel nélküli tisztelethez és a kiváltságokhoz. Amikor elhiszi, hogy ő több, vagy többet érdemel, mert annyi mindent tett, érez, vagy tud.

A továbblépés akkor érkezik, amikor rájön, hogy ő sem tökéletes. Hatalmas a pofon, nagy a zuhanás. Minél inkább volt kitalált jelmez csak a guruság, annál inkább. Innentől a látszat fenntartása iszonyú energiákba kerül. Innen még a sötét mágia is beszűrődhet, ha emberünk nagyon ragaszkodik saját csodálatos, de mesterséges egyéniségéhez.

A másik út a továbblépés útja. Egyszerűvé és valódivá válik, ahogy leveti a jelmezt. Nem színlel, elfogadja, ami érkezik. Ha szenvedés, akkor szenved. Ha őrjöngés, akkor őrjöng, de mindvégig tudja, hogy ez sem ő, csak egy leváló része, amit ő hozott létre, s most tombol benne. Ez a valódiság.

Valódinak lenni nagyon nehéz. Törékeny és sebezhető állapot. Mindent megengedni és mindent átengedni magadon. Néha sírni, néha nevetni. Mindennel együtt lenni, nem irányítani, érezni, együtt rezegni. Még a sötétséget is megengedni. 

Persze gurukra szükség van, ahogy többen jelezték nekem. Nem mondtam, hogy nem. Ha nem lenne rájuk szükség, nem is lennének. De nem mindegy, hogy hogyan és mennyi ideig és mit tanítva teszik a szükségest.

De ez már egy másik történet ... Megyek szalonnát sütni. :D

Aktuális szösszenet

Néha feszül itt bennem az ellentmondás, ami biztosan nem az, csak más-más nézőpont egy másik szakaszáról az útnak.

Vajon melyik van előbb? Vagy később?

Vagy egyszerre van itt mindkettő, hiszen megengedtem magamnak, hogy párhuzamosan legyek többféleképpen, több néven és több időben egyszerre (akár).

Az egyik nézőpont azt mondja, hogy ne menj, ne tiltakozz, ne tégy semmit. Légy teljes, s e teljesség majd táguló körökben megnyilvánul először közel, majd távol is. Nem számít hol vagy, lehetsz a sivatagban, a barlangban, vagy a tömegben is, mindegy. Támaszkodj a belső erődre, mely felülről táplálkozik és akkor nem kell tenned semmit. Légy az ürességben, csak figyelj.

A másik hang azt mondja, cselekedj. Eleget ültél már a barlangodban, a hegy tetején és szemlélted a világot. De ez a világ nem változik, csak újabb és újabb formákat erőltet magára. A lényeget, új magokat, új potenciálokat kell szétszórnod s meghonosítanod, ha nem akarod, hogy évezred múlva is ugyanezt találd itt lenn, ha még egyáltalán látni akarod, hogy hova fejlődik e teremtésdarab a jövőben.

Nincs jövő, mondja  harmadik. Minden egyszerre van jelen, s te váltogatod, hogy mikor és hol vagy. Hogy mit gondolsz, hogy ki, melyik inkarnáció, vagy általad teremtett létmód szemlél, érez, vagy cselekszik. Minden itt van egyszerre, a kérdés, hogy melyiket éled, az embert, a kíváncsit, a mindenáron cselekvőt, vagy az EMBERT, a jelenlétben töltődőt, a végtelent a végességből szemlélőt és a pillanatban cselekvő részedet, vagy szemedet a legnagyobbra emelve nem élsz senkit, mert átadod magad a TEREMTÉSNEK, hogy az legyél, aki valójában vagy.  .... (....)

Azt hiszem, hogy le kell jönnöm a hegyről, bár nagyon ismerős és kellemes ott tartózkodni, de a valódi ÉLET nélkülözi a nélkülözést, a hiányt és a hiány bőségét is. Mindent magamba olvasztani, a bármit átengedni, az akármivel együtt lenni és mégis, ennek ellenére, vagy éppen ezért és így ÉLNI ÖNMAGAMAT.

Mindent megengedni.

EZ VAN S BENNE ÉN VAGYOK. 

Placebo hatás - avagy fehér foltok a mindenhatónak hitt tudomány egén

Most, hogy általános támadás indult az információs terápiák ellen, talán rá kell erre is világítanunk, hogy mi ez és miért is történik.

A tudomány csapatai már hosszú ideje harcban állnak minden betolakodó, a gyógyítás terén bármilyen eredményt felmutató és nem a mai vegy- és kémiai ipart szolgáló/használó/istenítő módszerrel szemben, mert hát jövőbeli profitjukat veszélyben látják.

Érdekes módon ez suttyomban történik, a terrorista veszélyt harsogó média figyelem elterelő manővereivel egy időben, megbújva mögötte. Vajon miért?

A homeopátia és társai - mint információs terápiák - már nagyon régóta a bögyében vannak a tudósoknak álcázott gondolatdiktátorok fejében, úgy gondolták, most kell lépni.

Már jó ideje kitaláltak nekünk egy fogalmat: "placebo hatás", ami arra jó, hogy besorolhatóvá váljanak olyan jelenségek is a tudományos világképbe, amit nem értünk, pláne tudományos eszközökkel egyelőre lehetetlen a vizsgálatuk.

A "placebo hatás" azt jelenti, ha a tudósok ezt mondják valamire, akkor tulajdonképpen azt gondolják róla, hogy "a francba, ez működik, csak nem tudjuk hogyan". Mert nincsenek kémiailag mérhető hatóanyagok, nincsenek direkt, mérhető fizikai hatások az egyénre, valami más működik, de az kívül van a tudomány területén, vagy azt szeretnék, ha kívül lenne. Mostanában inkább azt gondolom, hogy nagyon is tudjuk már, hogy hogyan működik, csak ezt nem lehet elmondani, megvitatni és felhasználni, mert iparágak hosszú sora dőlne össze, válna feleslegessé.

Hogy értsd, elmondom még egyszer, ha valami placebo, az azt jelenti, hogy működik, csak nem tudjuk, hogyan. Ez a lényeg. Persze  ez is olyan, mintha azt mondanák, hogy "boszorkányság", alkímia, vagy mágia. Mert kell az elrettentés, a jó kis birkanyáj, akiket lehet terelgetni egyik "tudományosan" új felfedezéstől a másik felé. 

Jó ideje figyelem magam, elég sok mindent sikerült magamról lehántani, letisztítani. A testemmel különösen jóban vagyok. Nem okoz nehézséget egy-egy fizikai fájdalom figyelemmel való csökkentése, akár meg is szüntetése - ha nincsenek komolyabb okai. (Mondjuk, amikor belevágtam az ujjamba, csökkent a vérzés és a fájdalom, de nyilván hosszabb ideig tartott, míg meggyógyult, szóval nem gondolom magam istennek, vagy csodatévőnek, csak ember vagyok, simán ember, akinek néhány plusz érzékelési csatornája nyitva van és némileg képes saját energiáit működtetni más módokon.)

Tudom, mert tapasztalom nap-mint-nap, hogy van olyan testi-lelki-szellemi állapot, amiben merítkezve a test gyógyul, a szellem erőteljesen működik és a lélek minden fájdalma elsimul. Van ennek ősi neve, de most ezt hagyjuk, nem erről akarlak meggyőzni.

De tudom, mert kinyíltak bizonyos plusz érzékelési csatornáim, hogy pl. a homeopátia, a Bach-cseppek, vagy az akupunktúrás pontok bármilyen stimulálása energetikai szinten nagyon is működik. Mert képes vagyok érzékelni, megvan az a plusz érzékelési "felületem" amin, ha megadom magamnak az időt és a módot, konkrétan érzékelni tudom a változást a test szintjén is.

Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek és tele is a hócipőm, amikor valaki ezzel jön és ezt nyomja folyamatosan - mert jó kis kibúvó lehet az egyéni felelősség vállalása alól, na meg saját nemzetünk hibáinak takargatására - de ez most tényleg amellett szól, hogy valaki, vagy valakik nagyon nem akarják, hogy emberek hozzájussanak a valóban hasznos, nem pusztító és mellékhatásoktól mentes gyógyító módszerekhez, amíg még testük állapota azt megengedi.

Mert természetesen ez sem működik mindenkinek. Akinek életereje elfogyott, túl sok fizikai, kémiai beavatkozást élt át, immunrendszere nem működik és lelkileg már teljesen feladta, ott kevesebb az esély rá, hogy teljes gyógyulást lehessen elérni szelíd módszerekkel. De ott is mindig van remény!

(És akkor még nem is beszéltem arról az eredeti és nagyon igaz gondolatról, vagy inkább tényről, hogy a test tulajdonképpen önmagától gyógyul ... persze ezt sem tudjuk tudományosan, hogy pontosan hogyan ... de ez már nagyon messzire vezetne. Akkor vajon mi is az, hogy placebo?)

Vajon mikor ébred fel az emberiség annyira, vagy annyian, hogy felelősséget követeljen önmagáért a gyógyításban is? Mikor mondunk nemet az orvosi abúzusra, mert ami ma zajlik, az az.

Az orvosok bántalmaznak bennünket, mert mi másnak nevezhetném azt, amikor valaki akkor is késsel és durva hatású kémiai szerekkel akar beavatkozni, tudva hogy hatalmas szenvedést okoz páciensének, ha van ennél szelídebb módszer. És ami a legdurvább, hogy elvárja, hogy "betege" ne is akarja tudni, hogy vannak-e. Tisztelet a sajnos ma még kevés kivételnek, előttük megemelem a kalapomat minden dimenzióban.

Kinek az érdeke ez a sok szenvedés? És miért vagyunk nekik kiadva ilyen formában?

Ki lennénk adva egy magasabb hatalomnak?

Nem hiszem.

Lemondtunk a hatalomról, arról a hatalomról, hogy saját testünk felett mi magunk rendelkezzünk. És ők örömmel veszik saját vállukra ezt a terhet, mi meg fizetünk egészségbiztosítást, gyógyszereket, orvosokat, kemót, meg műtéteket, nem is beszélve lelki üdvünkről, mert azt majd klasszul megoldja nekünk a pap, mehetünk gyónni évente legalább kétszer, hátha bekerülünk a mennyországnak hitt "diznilendbe". Shit! 

Na, ez van. Beteg a világ, mert beteggé teszik.

De te választhatsz mást, vállalhatsz felelősséget nemcsak az életedért, de a testedért is. 

Hajrá, kezdd el már ma! 

Soha nem késő!

Amikor a sötétség őrjöng

Amikor előző bejegyzésemet felraktam, ami egyébként már készült egy ideje és gondolkoztam is rajta, hogy megosszam-e ... még nem tudtam, hogy másnap mi fog történni Európában.

Nem is ez a fontos, hogy én mit, vagy hogyan tettem.

A lényeg, hogy van egy tendencia, ami elől nem tudunk elmenekülni.

Nem lehet nem benne lenni, mert ami most történik egyenes következménye annak, ami nem történt meg.

Hogy az európai ember nem vitte végbe azt, amiért kultúrája kifejlődött, amit örökségként kapott és amivel elindult annak idején.

Emberségét nem terjesztette ki, magát nem emelte fel krisztusi lényébe és nem lépte át azokat a határait, amit 2000 évvel ezelőtt ez a csodálatos lény megmutatott neki.

Még mindig az anyagiasság, az "én házam az én váram" és az erőszak bűvöletében él, azt hiszi, hogy a fizikai falak majd megóvják a barbárságtól, majd a katonai erő és a besúgó hálózat őt, mint Noé bárkáját megmenti a sötétség okozta borzalmaktól.

A sötétséget nem lehet legyőzni.

Csak távol tartani.

Azáltal, hogy meggyújtasz egy gyertyát, magadban.

Itt belül, a szívedben.

Ha ez bekövetkezett volna még időben és nemcsak egy-egy megvilágosodott, megtért ember szívében, hanem tömegesen, melynek következtében csak olyan vezetőink lennének, akiknek szívében is ott ég a láng, az emberség krisztusi lángja, akkor már nem lennének háborúk, nem lenne éhezés, erőszak, kizsákmányolás és mai értelemben vett politika.

Akkor az életet szolgáló, igazságosan felépülő, testvériségen alapuló társadalomban élnénk, és nem lenne szükség sem erőszakra, sem terrorra, sem forradalomra.

Tudom, utópista vagyok. 

De nem adom fel. 

Kell legyen egy ilyen bolygó valahol, vagy lesz még idő, amikor a Föld bolygót is idáig juttatja valamely faj, ebbe a régióba és akkor valóban jó lesz itt élni.

Most nem tudom, hogy mi fog történni, de azt kívánom, hogy az a láng, mely elűzi a sötétséget és a félelmet, minél több emberi szívben gyúljon fel és égjen örökké, mutatva, hogy vannak itt olyan igazak, akikért még érdemes megtartani a békét.