Azért van abban valami
észveszejtően hihetetlen és tragikomikus,
amikor egy nagytakarítás kellős közepén
egy rég nem olvasott kötetből
kiesik egy soha nem látott,
kölcsönkönyvben kézbesített
üdvözlő üzenet
így utólag olvasva tulajdonképpen szerelmes levél
attól
akibe én is fülig szerelmes voltam
de soha nem mertem hozzá
ilyenformán közelíteni
még mit hoz elő a sors mulattatásomra?
- éppen ma beszéltem erről valakinek, hogy hányszor csúszott el az életem -
mert hogy ez, ilyenformán nem is az első
és valószínűleg nem is az utolsó "érdekes" fordulat,
valami ott akkor szétcsúszott és megállapíthatom most már
nyugodtan, hogy
ez a minta,
a "nyíltan meg nem vallott szerelem"
kísért engem,
a fenébe is!
nem először és nem utoljára, de valamiért ez van
emlékszem az első ilyen levélre
középiskolás koromban találtam meg
nyolcadikos, kinőtt téli kabátom zsebében
egy összegyűrt, füzetből kitépett lapon ez állt:
"Szeretlek. B. Péter"
- vajon mennyi kínnal írhatták ezen üzenetet,
annak a kislánynak? -
az élet kifürkészhetetlen és ha van sors
én biztos, hogy fügét mutattam neki néhányszor
azért kapom most ezt a nyakamba
elmúlt életek
ravasz vagy kikerülhetetlen fordulatai
vagy mindez csak folyománya valaminek
amit még nem látok át?
de meglesz az is
az első esemény
tudom
az orrom alá fogják, fogom dörgölni
hamarosan
csak még néhány alvás nélküli éjszaka
és tudni fogom
hogy miért jöttem
és miért pont így
mindig súrolva,
de soha utol nem érve a szerelmet
a teremtésben nincs hiba
csak az emberben, mert nem jó szögből szemléli a történéseket
és én most megint
ráláttam e huncut kis tréfára
és én most megint
ráláttam e huncut kis tréfára
kár hogy még nem tudok rajta szívből kacagni,
de a mosoly már megvan
apró jelek a szőttesen,
fejtjük a kódokat
fejtjük a kódokat
előre-vissza az időben