Mindig tovább kell lépni.
Nem szabad beleragadni egy jelmezbe, egy névbe.
Haladni, tovább, nem megállni, nem lecövekelni.
Néha ez nagyon nehéz, mert egy-egy identitás mögött sok-sok óra, érzés, történet van.
Mégis ez az út.
Kilépni, engedni, hogy lehulljon rólam ez is.
Ez a blog most hosszabb ideig csendben lesz.
Újabb tisztulás érkezik, alapos és teljes.
Új szövetség és erő érkezik.
Önmagam közepébe állva megteremtem magamnak azt a bizonyos szilárd pontot.
Először itt lent, aztán ...
Mindent elengedtem.
Tudom, hogy csak ez az egyetlen megoldás létezik.
Mindenkinek kívánok örömteli boldog teremtéseket és vidám játékot.
Viszlát.
FK
