Talán csak egy bibi, egy icipici bibi van itt még.
A fényesedés körül.
Az elmékben főleg.
Hogy nem látható.
Nem látható mások számára.
Amikor elérsz oda, (ahol mindig is voltál egyébként), hogy minden sejtedben érzed azt, aki, ami vagy, akkor már nem veszel részt a játékokban, mert kívül vagy rajta.
Nem vonz a veszély és nem vonz a szenvedély.
Semmi nem vonz, mert te vagy a vonzás.
Nem akarsz híres lenni, és nem akarsz pénzt, vagy gazdagságot.
Nem akarsz.
Egyszerűen csak vagy.
És engeded. Megmagyarázhatatlanul.
Engeded, hogy az idő rajtad keresztül folyjon, néha bele-beleugrasz egy-két mélyebb áramlatba, de többé nem veszel bele.
Már nem tudsz elveszni.
A nap süt és minden pillanat a létezésről beszél.
Bármi lehetsz, szabad is akár, talán el is tűnsz teljesen, aztán visszajössz.
Semmi sem köt, mert nincs semmi.
Semmi sem hív, mert nincs, ami hívhatna.
Középpont vagy a térben.
A Semmi vagy, amin minden csak átfolyik.
Figyeled.
Bármit választhatsz.
Szabad. Bármit. Bárkivel. Bárhol.
.
