Minden a lehető legjobban történik.
Mindig.
Ha az emberi én lázad, az azt jelenti, hogy nem látja át, nem tudja és nem érzi, hogy egy másik szinten éppen erre van szükség.
Hogy ezzel jut el oda, ahová valóban jutni akar.
Az ember nem látja át azokat a párhuzamos valóságokat, melyeken az ő élete is átfolyik.
Csak a megakadásokat veszi észre, mert azok nagyon fájnak.
De mindig több van, mindig más is van és nem érdemes csiszolgatni azt, ami csak egy rész.
Része valaminek, ami a fényben áll, a fényből táplálkozik és maga a fény.
Saját emberi énem élete is megváltozott, teremtődött ide egy új ösvény és a régiből az árnyékok mind átfényesedtek.
Nem köt már a múlt.
Nem köt már a halál.
Nem köt már földi kapcsolat, mert minden kapcsolat, ami fontos, égivé változott.
S ez így van jól.
Bárki eljuthat ide.
Bárki teremtheti saját valóságát.
Úgy legyen!!
