Tényleg.
Bárki lehet guru, sőt, mindenki az hosszabb-rövidebb ideig, mert ez nem egy kihagyható fokozat.
Én is voltam guru, talán pont ezen a felületen, nyomtam a szövegemet. Mondtam, írtam a magam igazát. Igaz pénzt nem kerestem vele, mert nem voltam annyira bátor, vagy inkább okos?
Soha nem vágytam az ismertségre, pedig a guru fontos ismertetőjegye, hogy törekszik a népszerűségre és ezért mindent meg is tesz. A csapból is folyik, ha lehet, és mindenre tudja a helyes választ. Mindenre.
Mindig tökéletes, soha nem változik, a guruság már messziről lerí róla, hiszen úgy öltözik, úgy beszél és úgy is viselkedik, ahogyan nyája elvárja.
Ha elég bátor, valódi létezővé válhat.
Ha szerencséje van, nem lesz nyája, mert nem elég vonzó a tálalás. Akkor sokkal nagyobb esélye van rá, hogy tovább lép, mert nem éri be ennyivel.
Ha beéri, szélhámossá válik. Azon a ponton kezdődik ez, amikor maga is rájön, hogy nem tévedhetetlen, hogy nem változtathatatlan és vannak, akik a sarkában lihegnek. Amikor ragaszkodni kezd ahhoz, amit létrehozott. S nem az emberekhez, hanem a hírnévhez, a felhalmozott szellemi és/vagy anyagi javakhoz, a feltétel nélküli tisztelethez és a kiváltságokhoz. Amikor elhiszi, hogy ő több, vagy többet érdemel, mert annyi mindent tett, érez, vagy tud.
A továbblépés akkor érkezik, amikor rájön, hogy ő sem tökéletes. Hatalmas a pofon, nagy a zuhanás. Minél inkább volt kitalált jelmez csak a guruság, annál inkább. Innentől a látszat fenntartása iszonyú energiákba kerül. Innen még a sötét mágia is beszűrődhet, ha emberünk nagyon ragaszkodik saját csodálatos, de mesterséges egyéniségéhez.
A másik út a továbblépés útja. Egyszerűvé és valódivá válik, ahogy leveti a jelmezt. Nem színlel, elfogadja, ami érkezik. Ha szenvedés, akkor szenved. Ha őrjöngés, akkor őrjöng, de mindvégig tudja, hogy ez sem ő, csak egy leváló része, amit ő hozott létre, s most tombol benne. Ez a valódiság.
Valódinak lenni nagyon nehéz. Törékeny és sebezhető állapot. Mindent megengedni és mindent átengedni magadon. Néha sírni, néha nevetni. Mindennel együtt lenni, nem irányítani, érezni, együtt rezegni. Még a sötétséget is megengedni.
Persze gurukra szükség van, ahogy többen jelezték nekem. Nem mondtam, hogy nem. Ha nem lenne rájuk szükség, nem is lennének. De nem mindegy, hogy hogyan és mennyi ideig és mit tanítva teszik a szükségest.
De ez már egy másik történet ... Megyek szalonnát sütni. :D
