Képzeld el!

Csak képzeld el.
Hogy te vagy egy bolygó, te hatod át erőiddel, lelkeddel.
Te élsz általa, te adsz lehetőséget neki a létezésre.
Rajtad, benned, általad élnek, lélegeznek, mozognak lakóid.
Sok-sok apró városod van, mind élnek, saját tudatuk van, de mégis te táplálod őket.

Istenként mit engednél meg ezen a bolygón?
Mik lennének a szabályok?
Milyen törvényszerűségek mozgatnák az élőlényeket?
Lennének-e egyáltalán saját tudattal rendelkező részeid?
Megengednéd ezt?
Mernél szabadságot adni?
Megengednéd akár a lázadást is ellened, vagy ez nem létezne a lehetőségek között?

Megengednéd, hogy pusztítsanak téged?
Hogy fájdalmat okozzanak neked?
Hogy ne vegyenek figyelembe, hogy ne is érezzenek téged?

Nehéz bolygónak lenni, mérhetetlen elfogadást igényel.
Szeretetet, szolgálatot.
Krisztusi tudatosságot.
Krisztusi erőt.
Krisztusi hitet.
Hitet az emberiségben.

Vajon ha te is Isten lennél, milyen világot teremtenél?
Mivel, kikkel népesítenéd be saját földedet?
És tudnál a lakóknak valódi szabadságot adni?
Végig tudnád nézni, ahogyan fejlődnek, s közben bántják egymást?

Mit hagynál ki ebből a világból, amit ma ismersz?
Az erőszakot? A harcot?
Vagy a félelmet?
A bánatot?

Ha szabadságot adsz, akkor nem válogathatsz abban, hogy lakóid mit élnek át, hiszen szabadok.

Hogyan védenéd meg őket saját maguktól?
Milyen védőeszközöket adnál nekik?
Talán lelkiismeretet, vallást, tudati határokat?

És amikor felnőttek, megengednéd nekik, hogy ezekről leváljanak és kilépjenek?

Meg tudnád tenni, hogy csak messziről figyeled őket, néha küldesz hozzájuk valakit, aki beszél nekik rólad és valós önmagukról, aztán csak várnál, végig szeretettel várnál, hogy végre rád ismerjenek, s benned magukra?

Ugye, hogy nem is olyan nehéz ...
Elképzelni.

Éld, most már éld azt, amit tudsz.
Tudod, hogy tudom, hogy tudod.

Boldog Új Húsvétot, vagy inkább éljenek az új krisztusok!!

Che