Kell a figyelem még ebben a világban.
Néha azt érzem, hogy anélkül, hogy tudnám az elmémben, teremtek.
Hogy mit?
A változást.
Ami még nem tudjuk mi lesz, hiszen elengedtük az irányítást. Egy magasabb szintre csúsztattuk.
Beleteremtjük magunkat a világba ... engedve, hogy az visszatükrözzön bennünket.
Vajon elegen vagyunk-e már?
Hamarosan kiderül.
Elegen vagyunk-e már, akik visszaveszik a hatalmukat a saját életük felett és azt mondják azoknak, akik eddig elvonták tőlük, hogy NEM.
Ez az én életem, az én világom, az én helyem a világban!
És jogom van hozzá, hogy én döntsek, hogy hogyan, hol és miként akarok élni!
Hatalmas a zaj kívül.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt, a középpontot.
De nem kell erőltetni semmit.
Mert már formálódik a jövő, formálódik a jövő belőlem, belőlünk.
Talán történelmet írunk ...
A történelem bennünk van, emberekben. Nem a könyvekben és az adatokban.
Abban, ahogyan megéljük, ahogyan érzékeljük, ahogy engedjük, hogy formálódjon belőlünk.
És már nem kell elbújni, már ki lehet jönni a fényre, mert a fény mi vagyunk.
Mi hoztuk el és rajtunk keresztül árad.
És a humor, ami szintén egy isteni szikra - minden zsarnok rémálma, a legnagyobb fegyver.
Ne vedd komolyan, nevesd ki, aki meg akar félemlíteni, hiszen nem nagyobb nálad.
Ebben a jelmezversenyben ő talán ijesztőbb jelmezbe bújt, de jelmez nélkül, olyan mint te.
Pontosabban, még olyan sem. Gyermek, aki azt hiszi, hogy van hatalma mások felett. Bent ragadt a homokozóban és a dömpereivel játszik.
Ez az ő valósága, de soha nem határozhatja meg a tiédet.
Mert a te valóságod belőled fakad és minden pillanatban egy veled.
Ha nem adsz szerepet benne valakinek, akkor nem lesz benne.
Miden, ami történik, jó neked, mert belőled fakad.
A depresszió, a lemondás és az örömteli várakozás is.
Mindent te teremtettél magad köré és neked hatalmad van megválasztani a saját szereplőidet.
Válassz tehát szívből.
Van választásod.
Válaszd önmagadat, a MESTERT.
