Sokáig kerestem a választ erre a kérdésre. Mert már távozhattam volna, várnak odaát.
De még itt vagyok, itt vagyok ebben a valóságban, mert ide most kell a figyelem, a fókusz, a szerelem.
Hosszabb időre megint belemerültem a szenvedésbe, na nem annyira mint előtte, emberként, csak egy picit, leginkább azért mert nem ismerek mást, nem tanultam meg, hogy hogyan kell magamat szeretni, magamat előtérbe helyezni és úgy választani, hogy az nekem a lehető legjobb legyen.
És hiány is volt itt eddig, nem minden töltődött be, mert amikor nagyobb fröccs érkezett volna, a test nem bírta és az elme nem értette.
Most emlékeztetve lettem megint, ki tudja már hányadszor, hogy MINDEN ITT VAN.
MÁR ITT VAGYOK, TELJESEN.
Csak engedni kell és elengedni. Engedni magamat és elengedni ami már nem szolgál, ami már nem-én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése