Szinte éreztem a forgást, az örvényt.
Tudom, hogy nem véletlen, már tudom is, nemcsak érzem.
Minden évben április 30-a éjjel és május 1 hajnala valami csoda.
Mégha el is felejtem, mert az egó, a mostani kisén elfelejti, de a tágabb ÉN, a VAGYOK minden alkalommal emlékezik.
Beltane ünnepére, a SZERELEM-re.
Most is így történt, még mélyebb és örömtelibb tudást hozva el arról, aki VAGYOK, AKIK VAGYUNK.
Köszönet és hála érte, az előző életekért, a fájdalomért, a hiányért és mindazért, ami idáig elhozott.
Mindent elengedtem, az elme már nem dumál, csak rászólok és kész.
Tudom, hogy VAGYOK és érzem, hogy SZERETEK, SZERETVE VAGYOK.
SZERELEMMEL TELJES NAPOKAT KÍVÁNVA ...
most még beljebb hatolva a rétegekbe, kicsit másképpen leszek jelen,
apró nyomokat hagyok ...
ÉLETBEN VAGYOK.
