Csendespihenő

Na. Ez is megvolt.

Volt ám érzelmi káosz itt bennem az utóbbi napokban, de kaptam segítséget és ezt nagyon köszönöm.
Nem tudom, hogy a segítség vajon tudatos, vagy inkább intuitív volt-e, de hatott.

És most már azt is értem - mert eddig én sem tudtam - hogy miért ez az új felület, az új blog.

"Szintet léptem", de ez a szintlépés már sokkal előbb bekövetkezett, csak nem voltam tudatában.
De ez így működik. Belső énünk sokkal előbb tudja, hogy merre tovább, hogy mi következik, csak hallgatni kell rá, érezni kell őt.

Mostanában mintha elhagyna az ihlet. Nehezemre esik írni, bevallom.
Bár szokássá növeltem, hogy írogatok, mégis most ez is eltűnni látszik.

Sokkal inkább vonz az ismeretlen, az eddig még ilyen mélységben meg nem tapasztalt formán túli világ, a CSEND.

Itt már nem rángat senki és semmi.
ÉN VAGYOK, sőt, már én sem.

Még nem tudom, hogy merre tovább, de azt hiszem, hogy egy kis időre most bezárom soraimat ... beljebb költözöm magamba, a csendbe, mert úgy érzem, most egy olyan részhez érkeztem utamon, ahol nagyon sok mindent lerakhatok a "múlt terheiből", hogy az ismeretlen felé vegyem az irányt ...  megszabadultam.

Köszönöm!!!