Csodás az út, amin keresztülmentem, amin végig bújócskáztam magammal.
És mennyi mester hányféle módon csalogatott tovább és tovább.
Istenem, mókás!
Köszönöm!
És most, hogy beismerődött, visszaverődött, beigazolódott és visszatükröződött az, ami történt/történik, új irányba fordulunk ismét, egy negyed fordulat balra ... lassan körbeérünk.
A Szerelem Szentélye, mely "épül" kicsit már a múlt, vagy inkább a FOLYAMATOS JELEN.
Mert bennem van és nem választható le rólam.
Ideig-óráig talán, de végleg, soha többé!
EGYBEN VAGYUNK, MEGÉRKEZETT AZ, AKIRE VÁRTAM ...
ÉN VAGYOK.
Eddig is itt volt, itt volt!!!
Istenem, mennyire mókás, mókás!
Na ez az a hahota, amit eddig nem értettem!
ChE
