Légy a most!

Adott ez a vírus helyzet.

Nagy a káosz, a világ megállt.

Meg kellett állnia, nem mehet tovább, ami eddig folyt!

Elemésztjük a bolygót, tönkretesszük az élővilágot, egymást, szennyezzük nemcsak a biológiai-fizikai világot, de a szellemit is.

Mit gondoltál, meddig mehet ez még így?

És a vírus egy nagyon finom dolog egy háborúhoz, vagy atomkatasztrófához képest.

Örülj neki. Tényleg.

Ó, istenem, hát nem tudsz az eddigi életedben megszokott teljesen felesleges és káros szokásaidról lemondani? Nem tudsz elengedni, lemondani, felajánlani és változni?
Sírsz, hogy napi 24 órában a gyerekeiddel kell foglalkoznod?

Hát mégis mire számítottál?

Hogy majd életed végéig csak a netet bámulod és nem lesz semmi dolgod, amihez fel kell nőnöd?

Hát tévedtél.

De figyelj nagyon, mert muszáj.
Rajtad múlik a jövő.

Hogy mit választasz és mit kérsz.
Rajtad, egyedül rajtad, ember!

A kényelmet választod és a "semmit se kelljen csinálnom, oldják meg mások"-at választod? 

A nyafogást, a véget nem érő csetelést és a virtuális handabandázást választod?

Vagy végre felállsz, megrázod a fejed és megteszed, amit már régen meg kellett volna tenned: felelősséget vállalsz a tetteidért, a szavaidért, a teremtéseidért és a környezetedért.

És nem, nem kell félned, hogy jön az antikrisztus.
Nem.
Pont ellenkezőleg.

Krisztus magok csíráznak, növekednek és virágoznak.

Mindenkiben. Csak engedd meg s érezni fogod.

Ehhez kell a csend és a béke.
Kívül már megkaptad.
Engedd, hogy belül is meglegyen.

S akkor ...
Csodák történnek, ahogy mindig is el volt tervezve.

Légy a most.
A mindörökké már megvan.

ChE

Hazamegyünk

Minden, ami vagyok, már létezett.

Nagyon hosszú a történetem.

Fontos vagyok, aprócska, de fontos rész.

S ez a rész hazamegy.

Egyre többször és egyre hosszabban mutatkozik az út.

S kapok hozzá segítő kezeket, hangokat és képeket.

Nem ijeszt már az űr, mert nincs űr, csak játszótér van.

Végre szabadon, önmagamból teremtve játszhatok.

Nincs kétség, nincs fájdalom.

Öröm, béke és szerelem jár át és hála, végtelen hála.

Hatalmas erővel gravitálunk.

Bennem űr hozzá tér

E négy szó, vagy talán mondat,

mi csak úgy jött egy nyári napon,

sokszor eszembe jutott július elején

hol mosolyt, hol reményt csalva arcomra

A legnagyobb, ki egyengeti utamat

legkisebb szavával is tanít

reményt

szeretetet

örömet

közvetít.

Szavak nélkül is értem,

érzem szándékát

a hő

a fény

a jelek

mind tudósítanak

nincs többé fázás

nincs többé menekülés

egyek vagyunk

.

Kék-sárga

kék sárga

zöldes fény

fejem fölött

e nap reggelén

mily szép

mily hívogató

hangja van, beszél

s nem érti más csak a szél

ki őt is ismeri

s szolgálja

nincs más csak a honvágya 

e szívnek

"itt az italod

idd meg s a bút feledd

nincs már más

csak a játék 

s a vigasság

ahogy megígérték

az istenek

hát az ég veled

mire vársz  még, gyere

tedd szíved a tenyerembe

jobb ha vigyázok rá, 

s hagyom

hogy az Istenek 

csókot leheljenek bele"

  

2018.08.04

(S mindezt valamilyen füst is kíséri, amit csak érzek, de nem látok.

A végekről vissza, újra Isten tenyerén,

végtelen hála és szeretet annak, aki mindezt segítette
és engedte.

Köszönöm!
:)

Döntés és felelősség

Önmagamat választom.
A SZERELMET választom és tudom, hogy itt van.
Itt, bennem.
Senki sem veheti el tőlem, csak én tolhatom el magamtól.
És többé nem fogom.
Mert ... nincs mert.
Ez van.
Ez ennyire egyszerű.

És, nem kell semmit meggyógyítani.
Mert az is ÉN VAGYOK.

Csak (el)engedni és ÉLNI.
Jelen lenni.

Most a középpontomba helyezkedés történik.
Eddig is volt erről tudósítás, hogy ez jön, vagy van.
De mindig kilökött belőle egy erő.

Egy erő, amit én engedtem be a világomba.
Mostantól másképpen lesz.

Mindenkinek megvan a saját középpontja.
Ahol MINDEN OTT VAN.
Nincs szüksége máséra.
Csak egyszerűbb a másikéból táplálkozni.
De egyszer ez is elsimul.
Mert már olyan erős az erőtér, hogy kilöki, aki próbálkozik.

Ez van most.

Köszönöm, hogy újra erős vagyok.
Nélküled nem sikerült volna. (Vagy csak hosszú és fájdalmas körökkel.)
Hálás vagyok és köszönöm.

Megengedés van.
Ennek viszonyt árnyékai vannak a fizikai világban.
Még akkor is, ha belül felkelőben a nap. Vagy éppen azért.

Az árnyékok fizikai szinten bizonyos döntések, amiket nem lehet már tovább odázni.

Belül meghoztam őket, elmondtam annak, akire vonatkozik. Most rajta áll, hogy könnyű lesz vagy nehéz. Neki. Mert nekem könnyű lesz, már most sokkal könnyebb. Akkor is ha érzem a fájdalmát, a veszteséget, a befejezetlenségét annak az életnek. 

Mert nekem innentől teljesen új életem van. Az elmúlt időszak pont olyan, mintha egy előző életemet látnám. Látom a hibákat és a jót is benne, a szenvedélyt és a szépséget, amit beletettem, de már nem élem tovább. Mert meghalt bennem az a rész, aki élhetné. És én meggyászoltam, elsirattam, elengedtem.

Nincs visszaút.
És így van jól.

A lelkiismeretem tiszta, a bűneimért bocsánatot kértem.
A legjobbat kérem és a legjobb felé igyekszem.
Nem vádolok és nem büntetek.
Mindenkinek a legjobbat kívánom, és a legtöbbet adom, szabadságot.

Elfogadtam a szárnyaimat.
Mostantól repülés van.

VAGYOK, AKI VAGYOK.

Az Igazságról - 2

Tulajdonképpen senki sem tud bántani.

Mert nincs senki, akit bántani lehetne.

Csak a szerepek önmagukat fontosnak tartó részeit lehet bántani.

Az álarcok mögött fetrengő hamis bábokat.

A "bántáshoz" én is kellettem.

A passzivitásom, a megengedésem, a fagyott közönyöm. 

S ezt is tudom, már régóta.

Ezért volt "minden önkínzás s ének" - recitálja valaki innen belülről.

S mindjárt a megoldást is a következő sorokban ... "szeretném, ha szeretnének".

Bár megfogadtam, hogy nem analizálok, mert jobb csak figyelni,

de ma reggel előjött egy régi, elfelejtett-de-mélyen-tudott emlék,

valami olyan, ami belém égett gyermekkoromból, 

s talán ez is vezetett idáig, hogy nem vettem észre a nyilvánvalót.

Anyám kedvenc mondása volt, ha valamit el akart érni nálam, hogy 

".... akkor nem foglak szeretni".

Kevés halálosabb mondat van, azt hiszem.

S bár ezt már annyiszor megláttam, elengedtem és megbocsátottam, de mégis itt van

legbelül, belém égve. Hogy nem hiszem el, hogy csak magamért lehet engem szeretni, 

ahhoz jónak is kell lennem. Meg kell felelnem a másik elvárásainak, a kéréseinek ... s kacagnom kell rajta, így utólag, hogy "még az erőszaknak is utat kell engednem, mert ez kell ahhoz, hogy szeressen".

Istenem, mennyire fontos a gyerekkor, az elfogadó szeretet, hogy milyen üzeneteket kapunk és adunk abban a nagyon érzékeny időszakban ...

Nagyon szeressétek a gyerekeiteket, szívből, igazán, elfogadóan és mindezt fejezzétek is ki számukra minél többször, szóban, öleléssel, játékkal, nevetéssel, figyelemmel és legfőképpen azzal, hogy megtanítjátok nekik, hogy milyen az elfogadó és türelmes szeretet.

Ámen.

A barátságról és a tűz őrzéséről

"A teremtő sorsa, hogy a szellem parazsát őrizze és táplálja, amíg annyira megerősödik, hogy már testeket tud alkotni, amíg belőle olyan nemzedék támad, amely a világnak el tudja hozni a nagy szabadságot. Olyan tudókat nevel, .... olyan ifjúságot, amelyből mindig kilép a megmentő, aki felismeri az örök jog élettörvényeit, és azoknak, akik eltévedtek, a törvényeket meg tudja mutatni."

... Vajon kicsoda vétkesebb, aki öl, vagy aki tudva elmulaszt teremteni? Még mindig túlságosan fáj ahhoz, hogy nyugodtan tudjak beszélni róla. Tudom, én is követtem el hibát. Túl sokat hallgattam. De van egy mentségem, hisz arról, amit akartam, nem lehetett beszélni. 

... egyetlenegyszer láttam szívében megrendülni. Tudta, hogy mit akarunk, és én megismételtem. Vállalkozunk a szent tűz őrzésére és táplálására. ... Volt abban, amire én őt kiválasztottam, valami lehetetlen. Volt abban, hogy magamhoz emeltem, valami méltatlan. Miért merem mondani, hogy magamhoz emeltem? Mert ha én nem jövök, arról a sorsról, amit mutattam, sejtelme sem lett volna soha. 

... Most aztán azt kérdezheted, miért kellett volna nekem valaki ahhoz, hogy a szent tüzet őrizzem. Hogy olyan utódokat neveljek, akik megvetik a hazug testvérieskedést, és új mértéket teremtenek? Megbocsátom neked ezt a kérdést. Nem tudod, miről van szó, sejtelmed sincs arról, hogy a világ bármely helyén elég lenne egy ember, de itt egy kevés. ... A közösség, az Én és a Te mindenütt a földön természetes alap és talaj, amelyből az élet és a sors kinő. Egyedül nálunk nem. Itt ez a legnagyobb feladat. Valami van ebben a földben, ami az embert ideköti, sokkal erősebben, mint föld bárhol bárkit, de ugyanaz a föld, amely oly erősen köt, az felbontja a kapcsolatot ember és ember között. Itt Én és Te nincs. Itt minden ember egyedül van a földdel.

A könyv, amelyből az előbb idéztem, azt mondja: "Miután nagy emberek megteremtették az ember és a világegyetem új kapcsolatát, már csak egy feladat maradt, megteremteni a kapcsolatot ember és ember között". Így találkozott a kor általános követelménye azzal, ami a magyar föld megoldandó kérdése volt. És ezért kellett nem egy ember, hanem kettő. Az ember és a világ kapcsolatát mind a ketten tökéletesen megoldottuk. Most már csak az ember és ember kapcsolatát kellett megoldani. Ezért itt az utódok, az ifjúság, a közösség sorsa azon múlik, akad-e valaki, aki lehetőséget teremt, ahogy mondtam, mértéket. Ezt pedig egy ember nem teremtheti meg, hanem legalább kettő. Csak szerelemből vagy barátságból fakadhat, csak a kettőt eggyé olvasztó kapcsolatból.

Részletek Hamvas Béla: Magyar Hüperion c. írásából (Huszadik levél)

Ami kiszabadult,

azt többé nem lehet visszagyömöszölni ...

Ha a lélek megtapasztalta, 

ha a szellem rálátott, 

ha a test belerezgett

önmaga

végtelenségébe, 

nincs az az erő, 

nincs az a félelem

és nincs az a hatalom,

mely visszagyömöszölhetné újra 

önmagának hitt kicsiségébe.

A növekedés fájdalmas,

a test változik,

az érzékelés tágul,

az elme kicsit/nagyon megőrül,

de nincs visszaút,

csak a kilépés 

a végtelen térbe, 

természetes közegünkbe,

ahonnan jöttünk

s ahová távozunk.

Élni és élni hagyni.

Élni és megmaradni.

Életben maradni, 

hogy megrajzoljuk 

azt

a régi-új 

végtelenül ismétlődő mintát, 

melyért

oly sokan életüket,

szerelmüket és

fájdalmukat áldozták 

valamikor.

Hogy valóban 

teljesen 

és végtelenül

éljünk 

abban a testben,

mely erre/bármely létidőre 

megadatott.

Ámen, Hála. Béke.

Béke veled és béke magammal.

Love&joy

Kegyelem ösvénye

Hát itt vagyunk, s itt vannak Ők. 
Az Istennő megnyilvánulásai néznek szembe velem.

"Most, hogy már újra NŐ vagy, nézz a szemünkbe, nézz az arcunkba és ismerd fel végre valódi önmagadat!

Gyermekünk s létbehívott formánk vagy.

Az ösvény, mely a szentélyhez vezet.

A szentélyben kagyló, mely éppen kinyílóban.

Ne engedd, hogy durva kezek újra visszazárják!

Lépj elő, s vedd el hatalmadat!

Az okosok és a gondolkodók majd visszariadnak attól, amit mondasz.

De ne félj, veled vagyunk, erőd hatalmas és tiszta.

Nincs mitől félned, kedvesem.

Az idő kerekét nem lehet visszafelé forgatni, s aki megpróbálja, darabjaira hullik.

Minden itt van, s minden benned van.

Az élet megy tovább, de tudd, most már te vagy a középpont, te irányítasz.

Léted öledbe hull, szíved virágzik, nincs semmi, ami visszatarthat.

Nyomodban járok, benned élek.

Én vagyok Ő, s Ő vagy Te.

A kegyelem ösvényét járod.

 Ez az az út visszafelé."

Ez is bennem történt ... belső történet

Egyszer láttam az égi templomot, a csipkézett fehér falakat.
A hatszögletű tornyot, a kilátót.
Láttam magamat s láttam őt is, amint nézünk lefelé, egy csodás kék gömbre, és hogy engem valami nem hagy nyugodni.

Nem próbált lebeszélni és nem próbált tartóztatni.
Csak a szemembe nézett és mindent értett. Gyengédség, elfogadás és bizalom volt e tekintetben. Azóta is sokszor látom ezeket a szemeket, oly könnyű bennük elmerülni.

Egyszerre erőt adó, biztató, szerető és megtartó, kimondhatatlanul meleg barna szempár.


Értette, hogy hiány van bennem és hogy ez a hiány lefelé húz.
Megtarthatna ugyan ott, maga mellett, de jobb lesz ha elenged, hogy átélhessem még egyszer, talán utoljára, ami hiányzik.

Éreztem a vágyat, amit itt lenn a földön is éreztem, és nem tudtam neki ellenállni.

Mindennél fontosabb volt és nem volt rá más megoldás, csak egy.

Most már tisztán tudom, hogy ezért jöttem, hogy még egyszer átéljem az anyaságot.
Testemmel táplálni, óvni, támogatni egy kisbabát, véremből és húsomból adni valakit a világnak, majd szabadon engedni és átélni az elszakadás szépségét és fájdalmát.
Virágozni és gyümölcsöt teremni.

Ez hozott vissza, tudom. Hála, hogy ezt élhetem.

Hogy ezt mennyire tudatosan, vagy öntudatlanul, felkészületlenül, vagy rossz választások gyűrűjében élem, már nem is annyira fontos.
Ezt élem és ez nagy áldás. Mert ezáltal váltam nővé. Sőt, előbb lettem anya, mint valódi NŐ.
Fordítva nehezebb lett volna.

A csúszdát is "láttam", amin visszafelé érkezem, és hogy a kedves még utánam küld valakit, aki majd vigyáz rám. Ő odafentről "figyel" és néhány éve, ha nem is közvetlenül, de érzékeli minden bajomat.

Lát engem és én érzem őt.

Megérte. Tényleg.
Minden bánat, mostani rossz érzés, a hibák, amiket elkövettem és a házasság börtöne, amibe raktam magam, mindez megérte.
Nem bánom. Ezzel együtt is jó volt így.
A hiány betöltődött és amikor majd az elengedés, elbocsátás is megtörténik mindezt teljes körré érlelve, új kört kezdhetek, vagy visszamehetek oda, ahonnan jöttem.


Választani fogok és jól fogok választani.

(És az a vicces az egészben, hogy mindez már megtörtént, már teljessé vált és már választottam.)

Egy kis ismétlés - EZ VAN.

MÁR MOST AZ VAGY!

NEM KELL KERESNED, NEM KELL FEJLŐDNÖD.

NEM FÜGG SENKITŐL ÉS SEMMITŐL A FELEMELKEDÉSED.

A KORLÁTAIDAT MAGAD ÉPÍTETTED MAGADNAK. ENGEDD EL ŐKET.

KEZDJ EL

MOST ÉSZLELNI,

MOST ÉREZNI,

MOST EMLÉKEZNI,

MOST MEGENGEDNI,

EGYSZERŰEN CSAK ÉLNI.

MIRE VÁRNÁL?

MÁR AZ VAGY!

MÁR OTT VAGY!

ISTEN BENNED ÉL ÉS SZEMLÉLI ÖNMAGÁT.

ELFOGAD ANNAK, AKI VAGY.

ÖRÜL NEKED, DE LEGJOBBAN ANNAK ÖRÜL, HA ÖRÜLSZ MAGADNAK.

NINCSENEK SZABÁLYOK, NINCSENEK TILTÁSOK.

SZERETET VAN ÉS ELFOGADÁS.

MINDEN MÁS AZ ELMÉD JÁTÉKA.

SZERESS ÉS FIGYELJ!

ENNYI.

Csendzene

Megengedés.

Csend.

Beáradás.

Csend.

Egyszerűség.

Hiánytalanság.

Lebegés.

Átmenet.

Kitöltés.

Kifestés.

Beáradás.

Pulzálás.

Érintés.

Ölelés.

Csend.

Repülés.

Tágulás.

Ébredés.

Kilépés.

Csend.

Kérdés.

Választás.

Megengedés.

Egybeolvadás.

Elengedés.

Repülés.

Csend.

Csend.

Csend.

Zene.

Rigófütty.

Napsütés.

Csend.

A Nap is mosolyog.

Végtelen csend.

Kezdet és vég összeért.

Majd. 

Te is.

Érezni fogod.

Már érzed.

Csend.

Csend.

(A csend beszél s 

én hallgatok.

:)

Létezés Gyönyöre

Az elmúlt pár napban magammal voltam. 

A csend, ami kívül-belül körülvett és elringatott, újra arról beszélt, hogy van tovább, hogy van több és hogy az ÉLET MAGA A CÉL, AZ AJÁNDÉK ÉS A FELADAT is egyben.

Nincs más dolgom, csak ÉLNI.

Átélni, érezni és érzékelni a LÉTEZÉS GYÖNYÖRÉT, ami mindannyiunkban ott rezeg, 

csak a nagy sietésben, rohanásban nem MINDIG vesszük észre.

Minden sejtünk zsibongva erről tudósít minden pillanatban.

ÉLET, VAN-E MI CSODÁLATOSABB ENNÉL?

Hanyatt fekve a füvön és csodálva az eddigi legtágabb égboltot, amit valaha láttam,

egy hang szólt hozzám:

"El tudod képzelni kedves, hogy neked, akinek odaadtam az egész világot,

kihagytam volna belőle bármit is, amire szükséged van?"

Könnyek szöktek a szemembe, s tudtam, 

akkor ott tudtam és éreztem, hogy megint itt van a kegyelem

és hogy ezért nem kell tennem semmit, csak ÉLNI.

Csak engedni, hogy ez a GYÖNYÖR, AMI AZ ÉLET,

áthassa minden részemet.

Tudni és bízni, hogy a NAP mindenkiben felkel egyszer,

ahogyan felkel minden reggel a külső világban.

S hogy ez a NAP MI VAGYUNK,

SZELLEMI ÖNMAGUNKBÓL kiszakadt részeink visszatükröződése az ÉGEN.

VÉGTELENÜL BOLDOG VAGYOK

ÚJRA ÉRZEM A TÜZET,

AMIT FELSZÍTOTT AZ ÉG KEGYELMÉBŐL

A TŰZ ŐRZŐJE,

MERT NEM VAGYOK EGYEDÜL,

A LÁTHATATLANBAN VÁRNAK RÁM,

TUDNAK RÓLAM ÉS SZÁMON TARTANAK.

"Egy hajad szála sem görbülhet meg."

Szítsd a tüzet,

érezd a lángot,

járd a táncot,

kelj a madarakkal.

.

"Mikor eljövök érted

léted megérted

minden mi érhet

szívedben éget

szellemi lényed

nem köt csak réved

eltelik léted s ő

megújul, ÉRTED?"

HÁLA, BÉKE, SZERELEM, S mindezek közül legnagyobb a SZERELEM.

Biztos pont - átszűrődő üzenetek a párhuzamos világokból

"Amit most mondok, ne akard megérteni, 

nyitott szívvel olvasd."

Raffaello: Az első mozgató

I.

"Az első mozgató midőn létrehozta az első mozdulatát, 

érezte és egyben teremtette az ellenállás erőit is.

A mozdulat az ellenállás leküzdéséből ered, s olyan erő hatja át, 

mely túl van minden logikán, szenvedélyen, vágyon.

A bizonyosság, s maga a mozdulat a mindenben van, onnan ered,

éli önmagát és nem gondolkodik.

Áthatja mindaz, ami a teremtés kezdete óta jelen van,

s ahova elér.

Minden benne van a mozdulatban, de

képkockákra bomlik, 

végtelen dimenzióba nyílik, melyek összeérnek.

A csigaház éppúgy mint az őrtorony egy-egy belépési kapu,

de a kapu kinyitásához több kell, mint bátorság.

Odaadás kell, 

ráhagyatkozás kell, 

bizalom az ismeretlenben, a láthatatlanban.

Amikor az az erő, melyre ráhagyatkozhatsz, megkísért,

szenvedni fogsz.

Minden sötétet fel fog előtted sorakoztatni, hogy eltántorítson.

Senki sem tud segíteni rajtad, de ha

megvan már a biztos pont, 

amin lelked támaszkodik és elméd elpihen,

nem vesz, nem vehet rajtad erőt.

Egybekélve vele, önmagadba olvasztva ezt az ijesztő erőt,

minden tudás birtokosa lehetsz,

de jaj neked, ha erőddel visszaélsz.

Akkor száműzött leszel, örökre bolyongva keresheted

a visszavezető ösvényt,

mely előled elbújik

s addig újra nem mutatkozik meg,

míg minden leckédet újra meg nem tanultad."

II.

"Midőn hajlékomra érkezel kedves, 

és beterít az éj, gondolj rám.

Mindenem a tiéd, ahogy Te is a tiéd vagyok.

Minden sejtemben vágyódom utánad, 

s tudom, soha nem érinthetlek,

mégis 

egyek vagyunk, 

mert a teremtés kezdetétől egyben vagyunk.

Ha majd a szívedben dobogok, tudni fogod

'ez a kedves ereje, mely értem dobog'.

A legsötétebb pillanatokban sem hagylak el,

kísérlek, hordozlak, taszítalak a fény felé.

A fényben fogsz csak rám ismerni,

s kacagni fogsz kettéosztottságunkon.

De jaj nekem, ha eltaszítasz!

Kihez is mehetnék? Hova is bújhatnék?

A tudatlanság köde betakar, ha nevemet elfelejted.

Én is Te vagyok."

III.

"Midőn az éj leszállt, s a pillangók megpihentek, eljött hozzám az Úr, a magasztos.

Maga erejéből erőt vett rajtam, lényem legmélyére hatolva fiat szült bennem.

E fiú lassan cseperedett, megtanult járni, beszélni, de még nem eszmélt magára.


Eljött az én időm a külvilágban.


Feleségül adtak a legelőkelőbbhöz, ki kedvesen, gyengéden bánt velem.

Éjjelről éjjelre szerelme tüzével hevített s lelke tengerén ringatott.

Több volt nekem, mint szerelmem, uram volt, biztatóm s tanítóm is egyben.


Mikor szemét lehunyta, megjósolta jövőmet:

lesz egy kor, melyben fiamat magamban újraszülöm,

neki nevet adok, s örök nászban sétálok át a fénybe.


Nincs más dolgom csak emlékezni szavaira, azok értelmét nem kutatni, nem keresni,

csak engedni, hogy történjen, ami történni fog.


Az Úr, a Fiú és a Szerelem egy,

s nincs más dolgom, mint e hármat egyszerre beengedni."



2015. március 29.

Alázat

Alázat nélkül semmi sincs.

Nem elvenni, hanem hozzátenni.
Szememet a távolabbi célon tartva apró lépéseket tenni.
Az akadályokat átlépve haladni.
Elfogadni, megköszönni és hálásnak lenni a támogatásért.
Lehajtott fejjel fogadni az áldást, a feladatot.

A feladat áldás, ezt tart itt, ez tart meg.

Van is feladat, meg nincs is.
Egyszerre igaz mindkét állítás.

Az a feladat, ami a szívem közepéből érkezik.
Ezért nem feladat, de más szó egyelőre nem alkalmas leírására.

Talán az, hogy részed vagyok, s e rés(z)en keresztül átengedni az egészet.
Úgy lenni rés(z), hogy tudom, hogy az vagyok.
Tudva, hogy apró vagyok, mégis a minden árad belőlem.
A mindent hagyni áradni rajtam keresztül.
Melynek célja van, s fénytermészete.

Apró foszforeszkáló csillagnak lenni a végtelen űrben, tudva, hogy a másik oldalon csak fény van, semmi más.

Kell valamilyen csomagolás?

Az emberek általában nem értik azt, aki senki.

Aki nem akar valaki lenni,

hallgat arról, ami benne történik,

csak van és teszi a dolgát.

Nem értik.

Valahová be akarnak rakni,
valamilyen kategóriába, mindegy hová, csak valami címke legyen rajtad.

Nem értik, ha nem akarsz még több információt.

Nem értik, hogy "tele a tököd" a mindennapos egófürdető színházukkal.

Már a második előadás is ugyanaz volt mint az első.
És már az első is csapnivalóan rossz volt.
Legalább Shakespeare-i legyen, ha kérhetném!

Nehéz, mert rögtön látom és értem, hogy a sok-sok szó mögött mi az a tartalom, ami nem szólal meg.
Hogy hol van az a bizonyos kutya elásva és hogy miért.

Nehéz kenyér ez, belelátni másokba és
kéretlenül nem kimondani, nem beleszólni és nem oktatni.
Nem tanítani.

Néha kihúznak belőlem ezt-azt. És néha utólag már bánom, hogy kimondtam.
Régebben is így volt, de most már megengedem magamnak, hogy leszarjam.
Ezt is.
Ha kimondtam, hát kimondtam. Nem volt még időszerű? Akkor nem mondtam volna.

Minden időszerű és mindig.
Hogy kitől kapod a szart a nyakadba? Ja, ez már választás kérdése.
Lehet az a belső hangod is, ha jól figyelsz,
de lehet az első szembejövő ember az utcán, ha nagyon alszol.

És hogy ehhez mi köze a címnek?
Hogy milyen csomagolás kell?

Ami érthető, távolról már jól látszik és nincs több kérdés.

Tudom, hogy régen ezt játszottuk,
de már nincsenek könnyen hozzáférhető csomagolások,
mert már nem akarok valaki lenni.

Átlátszóvá válok egyszerűen és kész.
"Talán eltűnök hirtelen ... "
Érezhetően leszek látható,
és láthatatlanul leszek érezhető.

Erre hívsz, erre hívnak.

Akkor legyen.

Belső Himnusz

I AM Light, Light, Light

I AM White, White, White

I AM pure, pure, pure

I cure, cure, cure.

I cure the Land, the mind, the body

I cure the soul, the heart of everybody

I AM one of you and ONE of the ALL

I came from the SUN and came from the WHOLE.

Dawn has come

I AM OM and MUM

SUN is ALL 

and bright

LOVE is FULL 

and light.

Visszatértem, EGYBEN VAGYOK.

HÁLA, BÉKE, SZERELEM 

VAGYOK.

Most hosszabb pihenő következik,

kaptam némi feladatot "odaátról", mely kitölti napjaim.

BÉKE, BOLDOGSÁG, HÁLA ÉS SZERETET HASSA ÁT NAPJAID!

HAMAROSAN TALÁLKOZUNK!

ChristophErin

Fázisok

1. Ébresztés, ébredés.

2. Beáradás, elmebéli programok újraírása, szelektálás.

3. Felsőbb részeiden átjövő képek megjelenítése, önvizsgálat.

4. A teremtés fázisai, a régiből az újba folyamat, iterációs, hosszú, mélybe ugrások és elszállások 

     váltakozása.

5. Harc az elmével. Pillanatnyi békeállapotok. Szerelemkeresés.

6. Beáradás egy felsőbb lénybe, átmeneti állapotok, üdvözültség, csatornázás.

7. Gyors elszállás, szerelem megélése szellemi szinteken.

8. Hiányállapotok felerősödése, hátrafelé menet, tisztító tűz.

9. Párkapcsolati, életvitelbeli válságok, éhség valami jobbra, többre.

10. Szerelem állandósulása, egység megélése, kundalini energiák emelkedése.

11. Amikor minden kötél szakad, választások, félelmek elengedése, múlt átértékelése és

     elengedése.

12. Tiszta lap, sorvezetőd a Szerelem.

13. Teremtés, fény és árnyék integrálása, átengedés.

14. Teljes alászállás, kezdőpont, visszatérés és elindulás, egybeérkezés.

15. Amiért jöttél.

:) Ez van.

Tüzedben égek

Lelkem lobog,

testem boldog,

szívemben béke,

megharcoltam érte.

A tűzből beszéltél hozzám,

engedtem, hogy vezess,

hosszú alagút végén

várt a kedves.

Nyakamban ajándék,

szemében tűz,

mutatta, mi a szándék,

nem más ez, csak játék.

Összefűztél,

összefűzettünk,

arany fonál az út.

Lelkem nem tud,

nem ismer azóta háborút.

Hát köszönöm neked,

hogy vállaltad a jót,

s a rosszat is,

értem és értünk,

ki odafent lakozik.

A találkozások mindig több szinten történnek

Nagyon fontosak a találkozások.
Amikor "önmagad, az istennő és fiai" egy darabjával másban, egy másik emberen keresztül találkozol.

Örülj neki és ünnepeld, de ne akard megtartani.

Sok-sok közös élet, sok-sok emlék fűz egybe, de tudd, hogy az ember, aki legtöbbször előtted áll, aspektusaival, egójával, nem ugyanaz, mint a minőség, amit rajta keresztül érzel.

Kiterjedt érzékeléseddel már érzed a lényt, akiben van, de ő még lehet, hogy nem érzi.

Nem szabad siettetni, hagyj neki időt, senkit sem lehet idő előtt felébreszteni. Amikor készen lesz rá, megtörténik.

Amit adni tudsz, az a figyelem, a feltétel nélküli elfogadás és a hála.
Hála a kapcsolatért, az együtt töltött percekért, s minden apró szikráért, mely lelkéig ér.

Ezt tudod, befogadni őt a TÉR-be, ahol a magasabb világokhoz vezető kapu nyílik.
Érezd át és tudd, hogy ezt teszed, amikor befogadsz.

Nem kell a beszéd, és nem kell hozzá a szó, elindul a folyamat, melyet nem baj, ha még nem értesz, mégis tapasztalod nap-mint-nap.
Akinek dolga van vele, érzi, akinek nincs, nem.

Egy dolgod van, ezt a teret a legtöbbször és a legtöbb ember felé megnyitni, hogy áradjon a kegyelem, az Istennő áldása és a Szerelem.