Az elmúlt pár napban magammal voltam.
A csend, ami kívül-belül körülvett és elringatott, újra arról beszélt, hogy van tovább, hogy van több és hogy az ÉLET MAGA A CÉL, AZ AJÁNDÉK ÉS A FELADAT is egyben.
Nincs más dolgom, csak ÉLNI.
Átélni, érezni és érzékelni a LÉTEZÉS GYÖNYÖRÉT, ami mindannyiunkban ott rezeg,
csak a nagy sietésben, rohanásban nem MINDIG vesszük észre.
Minden sejtünk zsibongva erről tudósít minden pillanatban.
ÉLET, VAN-E MI CSODÁLATOSABB ENNÉL?
Hanyatt fekve a füvön és csodálva az eddigi legtágabb égboltot, amit valaha láttam,
egy hang szólt hozzám:
"El tudod képzelni kedves, hogy neked, akinek odaadtam az egész világot,
kihagytam volna belőle bármit is, amire szükséged van?"
Könnyek szöktek a szemembe, s tudtam,
akkor ott tudtam és éreztem, hogy megint itt van a kegyelem
és hogy ezért nem kell tennem semmit, csak ÉLNI.
Csak engedni, hogy ez a GYÖNYÖR, AMI AZ ÉLET,
áthassa minden részemet.
Tudni és bízni, hogy a NAP mindenkiben felkel egyszer,
ahogyan felkel minden reggel a külső világban.
S hogy ez a NAP MI VAGYUNK,
SZELLEMI ÖNMAGUNKBÓL kiszakadt részeink visszatükröződése az ÉGEN.
VÉGTELENÜL BOLDOG VAGYOK
ÚJRA ÉRZEM A TÜZET,
AMIT FELSZÍTOTT AZ ÉG KEGYELMÉBŐL
A TŰZ ŐRZŐJE,
MERT NEM VAGYOK EGYEDÜL,
A LÁTHATATLANBAN VÁRNAK RÁM,
TUDNAK RÓLAM ÉS SZÁMON TARTANAK.
"Egy hajad szála sem görbülhet meg."
Szítsd a tüzet,
érezd a lángot,
járd a táncot,
kelj a madarakkal.
.
"Mikor eljövök érted
léted megérted
minden mi érhet
szívedben éget
szellemi lényed
nem köt csak réved
eltelik léted s ő
megújul, ÉRTED?"
HÁLA, BÉKE, SZERELEM, S mindezek közül legnagyobb a SZERELEM.
