A teremtés tüzében égek,
lábam alatt férgek,
fejem felett a Hold,
éjszaka volt,
mikor teremtettél.
Lelkembe lángot Te leheltél,
utamra Te küldtél,
ígértél csillagot, százat,
kaptam itt lenn szemet, szárnyat,
csak azt az egyet nem,
soha, soha,
kiért érdemes elviselnem
e csorda
csörtetését körülöttem.
Add, ó add őt nekem!
Nélküle éhezem,
a friss víz poshadt,
a hajnal hideg,
nélküle itt lennem mondd,
mi éri meg?
Csak egy bólintás,
csak egy dal, egy ének,
egy fuvallat a messzeségnek
a titok, mely szívét nyitja,
s nem űzi többé vissza,
s tőlem el.
Ó uram, énekeld el!
