Bármi lehetsz és mégsem vagy semmi.
És ez a szabadság.
Váltogatod a szerepeket, s már nem vagy azonos egyikkel sem.
Mert máshol vagy otthon.
Egyszerre vagy kívül és belül, alul és fölül, közel és távol.
Bármi lehetsz és mégis a semmiben vagy.
Ez a teremtés, a mátrixon kívüli tér, az összefüggések hálójában érzed, hogy már nem vagy benne.
Csak látszólag.
S ez a legnehezebb.
Úgy játszani a látszatot, hogy az másoknak valódinak tűnik, mert ők még benne vannak.
Valódi fájdalmat éreznek s azzal azonosnak gondolják magukat.
Valódi félelmet éreznek, s valódi halált várnak.
Ez a részvét. Az együttérzés.
A semmi vagy, amiből a minden teremtődik.