Hamvas Béla: Jàzmin ès olaj - részlet
"Az ösztön túr, ás, fut, liheg, öl,
eszik, emészt, keres, szaglál, támad,
szorgalmatos az élet dolgaiban.
A kedély a Mester lábainál ül
és elfelejti, hogy ebédet kell főzni,
és a gyerekek sírnak
és a tehén az istállóban bőg
és ki kellene seperni
és az edény elmosatlan
és a kancsóban nincs víz,
mert kevés dologra van szükség, talán csak egyre.
Jázmin és olaj.
Nem főzhetek belőle főzeléket
és nem gyűjthetem takarmánynak.
Az ösztön háborog,
de a kedély az olajfa alatt ül és tudja,
hogy csak erre az egyre van szükség.
Ez a bizalom és a hit és a béke és a világosság túlsúlya.
Ez az idill."
Hát akkor legyen ...
De azért játszani is engedd önmagad
s játszótársaidat vidáman üdvözölve, vigadva
engedd, hogy az út össze-vissza fusson a lábad alatt
szemedből könnyeket lopjon a fény
s az ég kékjében múló páraként
szellők borzolják hajadat.
Minden mi él, összetartozik
hozzám hajol a szív, visszagörbül a tér
az égen madarak cikáznak
fülemben fényharsona suttog
s ölemből a király, ím megszületik.
Új ég, új föld, új nap virrad,
nincs többé tér, nincs többé hang
csak a Szerelem van
ahogy mindig is el volt tervezve.
2019.11.11.