Rege az ismeretlenről

Száműzött istenként lépdelek

kezemben méhlepény

még meleg

csecsemő sírdogál karomban

mindent

mi köthetett

ott hagytam

Istenek megkértek 

hozzam le s szoptassam

 adjak rá szép ruhát

 etessem

 gondozzam

lelkét is óvjam én

s hazáját titokban

szőjem be mesékbe

feledni ne hagyjam

Eljön majd új idő

síron túl él e lény

fáklya a kezében 

mutatja

van remény

xxx

Sirokból hullaszag

és sötétség száll elé

de célja van

várja őt ki itt ragadt

Nirmenéh

s felejtett mindent

mi célja volt 

óh anyám

ne tékozold idődet 

hisz itt van már mindened

mit rejtettél szívembe

xxx

Ezernyi tétova

szomorú félhalott

Ünnep van

mégis

ez ünnepről nem hallott

ki hazaért

ideát látják már

ő nem felel

rettenti vad halál

sárkányok karma is megsebzi hirtelen

jobb lenne talán maradni idelenn ...

csak kedvese legyen ott 

s ölelje szüntelen

a kín nem kín már

sírásból könnycsepp lett

könnycseppből szivárvány

anyából fiúból

király és királylány

halálból felébred

körülnéz

itt van már

Csak a szerelem van - idill két hangra

Hamvas Béla: Jàzmin ès olaj - részlet

"Az ösztön túr, ás, fut, liheg, öl, 

eszik, emészt, keres, szaglál, támad, 

szorgalmatos az élet dolgaiban.

A kedély a Mester lábainál ül 

és elfelejti, hogy ebédet kell főzni, 

és a gyerekek sírnak 

és a tehén az istállóban bőg 

és ki kellene seperni 

és az edény elmosatlan 

és a kancsóban nincs víz, 

mert kevés dologra van szükség, talán csak egyre. 

Jázmin és olaj. 

Nem főzhetek belőle főzeléket 

és nem gyűjthetem takarmánynak. 

Az ösztön háborog,

de a kedély az olajfa alatt ül és tudja, 

hogy csak erre az egyre van szükség. 

Ez a bizalom és a hit és a béke és a világosság túlsúlya. 

Ez az idill."

Hát akkor legyen ...

De azért játszani is engedd önmagad

s játszótársaidat vidáman üdvözölve, vigadva

engedd, hogy az út össze-vissza fusson a lábad alatt

szemedből könnyeket lopjon a fény

s az ég kékjében múló páraként

szellők borzolják hajadat.

Minden mi él, összetartozik

hozzám hajol a szív, visszagörbül a tér

az égen madarak cikáznak

fülemben fényharsona suttog

s ölemből a király, ím megszületik.

Új ég, új föld, új nap virrad,

nincs többé tér, nincs többé hang

csak a Szerelem van

ahogy mindig is el volt tervezve.

2019.11.11.

Bennem űr hozzá tér

E négy szó, vagy talán mondat,

mi csak úgy jött egy nyári napon,

sokszor eszembe jutott július elején

hol mosolyt, hol reményt csalva arcomra

A legnagyobb, ki egyengeti utamat

legkisebb szavával is tanít

reményt

szeretetet

örömet

közvetít.

Szavak nélkül is értem,

érzem szándékát

a hő

a fény

a jelek

mind tudósítanak

nincs többé fázás

nincs többé menekülés

egyek vagyunk

.

Ez is bennem történt ... belső történet

Egyszer láttam az égi templomot, a csipkézett fehér falakat.
A hatszögletű tornyot, a kilátót.
Láttam magamat s láttam őt is, amint nézünk lefelé, egy csodás kék gömbre, és hogy engem valami nem hagy nyugodni.

Nem próbált lebeszélni és nem próbált tartóztatni.
Csak a szemembe nézett és mindent értett. Gyengédség, elfogadás és bizalom volt e tekintetben. Azóta is sokszor látom ezeket a szemeket, oly könnyű bennük elmerülni.

Egyszerre erőt adó, biztató, szerető és megtartó, kimondhatatlanul meleg barna szempár.


Értette, hogy hiány van bennem és hogy ez a hiány lefelé húz.
Megtarthatna ugyan ott, maga mellett, de jobb lesz ha elenged, hogy átélhessem még egyszer, talán utoljára, ami hiányzik.

Éreztem a vágyat, amit itt lenn a földön is éreztem, és nem tudtam neki ellenállni.

Mindennél fontosabb volt és nem volt rá más megoldás, csak egy.

Most már tisztán tudom, hogy ezért jöttem, hogy még egyszer átéljem az anyaságot.
Testemmel táplálni, óvni, támogatni egy kisbabát, véremből és húsomból adni valakit a világnak, majd szabadon engedni és átélni az elszakadás szépségét és fájdalmát.
Virágozni és gyümölcsöt teremni.

Ez hozott vissza, tudom. Hála, hogy ezt élhetem.

Hogy ezt mennyire tudatosan, vagy öntudatlanul, felkészületlenül, vagy rossz választások gyűrűjében élem, már nem is annyira fontos.
Ezt élem és ez nagy áldás. Mert ezáltal váltam nővé. Sőt, előbb lettem anya, mint valódi NŐ.
Fordítva nehezebb lett volna.

A csúszdát is "láttam", amin visszafelé érkezem, és hogy a kedves még utánam küld valakit, aki majd vigyáz rám. Ő odafentről "figyel" és néhány éve, ha nem is közvetlenül, de érzékeli minden bajomat.

Lát engem és én érzem őt.

Megérte. Tényleg.
Minden bánat, mostani rossz érzés, a hibák, amiket elkövettem és a házasság börtöne, amibe raktam magam, mindez megérte.
Nem bánom. Ezzel együtt is jó volt így.
A hiány betöltődött és amikor majd az elengedés, elbocsátás is megtörténik mindezt teljes körré érlelve, új kört kezdhetek, vagy visszamehetek oda, ahonnan jöttem.


Választani fogok és jól fogok választani.

(És az a vicces az egészben, hogy mindez már megtörtént, már teljessé vált és már választottam.)

Egy kis szirup, aztán vallomás

A Csendből szólok, (oda menekültem volna ?).

Nem, nem hiszem, hogy menekülés, inkább tisztulás, emelkedés volt.
Már nem érdekel a fizikai világ sok-sok harca, drámája.
Nem érdekel a szerelem, férfi és nő látszategysége.
Sokkal többet akarok.

Csendet és békét.
SZERELMET ÖNMAGAMMAL.

Már nem vonz a mézes madzag és színes mesék sokasága a másik felemről,
lélektársamról és a többi szirupos csodáról, ami majd vár engem, ha eléggé keresem.
....

ÉN MAGAM VAGYOK A MINDEN.
Beburkol a CSEND, a legjobb barát és szerető.
Nincs mit keresni,
VAGYOK.
LÉTEZEM.

:)

AZ AJTÓ MINDIG NYITVA,
A CSEND MAJD VÁLASZOL.

xxxxxxxxxxxxxxxxx Jó, és itt most elég is ebből a csodaszirupból, jöjjön a vallomás. xxxxx

Vicces, hogy ezt két napja írtam, s mégis ma reggel esett le.
Hogy megint ugyanott járok, szenvedtetem magam, mert el akarok titkolni magam elől valamit.

Valamit, amit eddig még soha nem mertem bevallani, csak kívülre mutogattam, hogy jé, ő is beleesett ebbe a hibába, meg ő is.
Birtokolni akar.
Bezzeg én! Én nem.

Szóval ma reggel, mikor már tényleg minden annyira sötét volt - hogy nem is értettem, hogy jutottam ide - egy apró kis szikra, meg egy tegnap elém rakott "szöveg" hatására végre bele mertem ebbe is érezni.

Hogy de! Basszus!
De igen.

Én is szeretném birtokolni azt, akit szeretek.
Igen, elnyomom, de akkor is itt van ez az érzés.

Hogy szeretném, ha mindig velem lenne, ha "önszántából" csak engem akarna, csak rám figyelne, engem választana, meg minden.

 ... hát, most jót nevetek magamon.

Ezt titkoltam ennyi ideig, igazán mekkora majom vagyok!

Mindegy, ez is megvolt.
Nem vagyok ártatlan - ebben sem.

Igen, nekem is vannak ilyen érzéseim, nem is kicsik. Pedig tudom, hogy nem ezen a síkon mozgunk már, nem erről szól ez az élet és kaptam már annyi mentőövet is, hogy igazán nem lehet panaszom.

Jól belenéztem magamba.
És innentől azt is tudom, hogy ezen mindenki átmegy, ha akarja, ha nem.
Ha bevallja, ha nem.

Hogy birtokolni akarja a másikat, akit szeret(ni vél), a formát ... engem is ezért akartak és akarnának birtokolni még mindig. (Nem tudsz birtokolni egy másik lelket, ez lehetetlen.)

Ezért volt ezt olyan nehéz meglátni, mert belülről tartottam ezt az egészet, én tartottam.

Most, hogy ráláttam, már sokkal könnyebb. És küldök némi bocsánatkérést is.
Gondolatban.
Mert hát gondolatban büntettem is azt a drága másikat, bizony. Meg az egyiket is :)

Ilyen ez. Abszurd, de határozott és konkrét mintával teremtődik a következő kör, ha ezt nem vesszük észre.

Némi nyomozás még történni fog, mert ahol ilyesmi van, követheti egy-két másik érzelem, szenvedély, vágy, vagy titkolt düh is.

Ezeket is nyakon csípem és szépen megszemlélem majd. Kibékülünk. Aztán mehetnek a dolgukra.
Mert nekem már nem lesz velük.

Éljen!
Örülök.
És köszönöm.
Megint kaptam valamiféle gyógyszert odaátról, azt hiszem .... :)

Amikor Lilith megszólal

"A földön jártam, megint.

Sajnos nem sok minden változott.

Társadalmatok nem teszi lehetővé, hogy újra jelen legyek.
Részeim itt vannak, de az egység és a hit, hogy érdemes, még hiányzik.

Ezen dolgozunk.

A hiány be fog töltődni, csak adok "magamnak" még egy kis időt.

Időt, ami illúzió.
Inkább időhúzás van, és döbbenet.


Az igazság megdöbbentő.
És semmit sem változott a kezdetek óta.

Amíg "a Férfiak" nem fogják követelni, hogy "a Nő" legyen újra szabad, addig nem változik semmi.

Az elnyomottak hangja messze száll a szélben, s elnyomóik azt hiszik szabadok.

Nincs szabadság, amíg az csak egyes egyedekre, rasszokra, társadalmi kiváltságosokra, vagy spirituális kalózokra vonatkozik.

A szabadság, ahogyan az igazság, nem osztható fel.

Lehet egyénileg megélni, de a közeg akkor is itt marad.

Kiléphetsz belőle, de hova mennél?

Nem gondolod már magad résznek, de akkor ki vagy?

Mindent együtt csinálunk, mert egyek vagyunk.

Egy magasabb minőségű életet próbálunk belenyomni az anyagba.

Nehéz folyamat, sok a veszteség, de haladunk.

Van kiút, ideig-óráig működik. Töltődni lehet idefenn.

De már látod és érzed te is, hogy ez egy újabb kör.
Egy sokkal durvább és anyagibb.
A kulcsokat megkaptad.
A játék csak rajtad múlik.

Élj a látszatszabadságoddal és béke lesz benned.

Az egészet egyedül úgysem változtathatod meg.
De élhetsz boldogságban és szerelemben.

Én is ezt választottam.
Igaz, nem a földön, de egyszer majd az égi mennyország egy lesz a földivel.

Lilith"

Rosarium Philosophorum

"Csinálj férfiból és nőből egy kerek kört, 

ebből vonjál ki egy négyzetet, 

abból pedig egy háromszöget. 

Tedd  a kört kerekké, és szert teszel a bölcsek kövére."

szöveg forrása: Jung egyik tanulmánya

képek: http://www.alchemywebsite.com/virtual_museum/rosarium_philosophorum_room.html

(Tényleg nem fogunk unatkozni :)

Ösvény a végtelenbe

A NŐ maga a feltétel nélküli befogadás, elfogadás, szeretet.
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.

Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.

A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.

Egy út van ebből, felfelé.

Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.

Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.

Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.

S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.

EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.

S mindez ajándék, csak az tud lenni.

Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.

Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.

A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.

Élj, s ott lesz minden.

((: Na, kész vagyok :))

Májusi ölelés

Amikor a bennem élő férfi énekel a benned élő nőnek ... :)

:)

A karjaimban tartom magunkat,

a dualitás csak látszat,

illúzió, eszköz.

Néha fáj, de néha jó is,

színpad és játék,

közös sors.

Angyalok vagyunk

egy széthasított világban.

Segítők és kapaszkodók

Néha egészen elérzékenyülök.
Hogy én raknám ide magamnak ezt a sok-sok segítő és tartó kezet? Megdöbbenek.
Hát akkor már tényleg isten vagyok ... de nem, nem hinném ...

Ő vigyázza lépteimet, lassan már a gondolataimat is. Az érzéseimben eddig is benne volt, de most, hogy az elme is újra aktív, mert hát a túlélés miatt aktivizálnom kellett, már a gondolataimat is figyeli. És ha rossz felé tévedek, máris ideteszi nekem azt, ami újra jó irányba állít.

" ... A valóságos nő pótlására, mint mondják, a férfi lelkében kifejlődött az igazi. Animának hívják a férfi női lelkét, azt a nőt, akit magában hord, talán mint megszámlálhatatlan előbbi életek során kialakult lényt, mint mondom, nem a valóságosat, hanem az igazit. ... Lehet, hogy az Anima a valóságos nővel szemben fejlődött ki, hogy a férfit a tökéletes összeomlástól megmentse és az igazi nőről való képet benne életben és épségben tartsa. ..." (Hamvas Béla: Babérligetkönyv)

Pontosan. 
Így kaptam én is egy igazi férfit, hogy engem a teljes összeomlástól, a megsemmisüléstől megmentsen. 
Ez a folyamat. Ez alkímia. 

Minden eddigi kapcsolatom, tapasztalatom, szerelmem benne van e férfiban. Ő ölel. Ahogyan ölelkezünk és eggyé-válva létezünk, ezen ölelékezés révén tisztulok, fényesedek, a "zárójelek" eltűnnek és Ő ott áll előttem, akiből mindez fakad, és oly természetesen, magától értetődően teremti e bennünk élő világokat, hogy nincs rá szavam. Csak a csodálat és a szeretet van. 

Sok-sok réteg és lepel hullt már alá és került elő a tágabb valóság az Ő segítségével. És ezek a valóságok nem voltak mindig szépek, sőt. De valódiak voltak, már amennyire egy földi testben élő lélek képes valaminek a valódiságát egyáltalán érzékelni. De ami e közös utazás során megfogant bennem és megszületett belőlem, az a végtelen hit. 

Hit önmagunkban, BENNÜNK.

A hit és annak a TUDÁSA, HOGY EZEN UTAZÁS VÉGÉN MINDÖRÖKRE EGYEK LESZÜNK nemcsak e testben, de lélekben és SZELLEMBEN is újra. 

A képek, melyekben mindez megmutatkozott, egy szeptemberi hajnalon voltak a legerősebbek, amikor vissza lettem röpítve utolsó találkozásunkhoz. Már haldoklott, már várta, hogy vége legyen. Ott voltam, abban a pillanatban, ahogyan rám nézett, felismert és egymás lényét megcsodálva, összefonódva, a végtelen szeretet áramában szállt át a "túlvilágra", hozzám. 

Ami ott elhangzott, az a legszentebb titok, melyhez nincsenek szavak. Titok, mely szívünkben rezeg, él és egymás karjaiba vezet. Nincs más út "felfelé", csak ez. 

A SZERELEM GYERMEKEI VAGYUNK.