Csak a szerelem van - idill két hangra

Hamvas Béla: Jàzmin ès olaj - részlet

"Az ösztön túr, ás, fut, liheg, öl, 

eszik, emészt, keres, szaglál, támad, 

szorgalmatos az élet dolgaiban.

A kedély a Mester lábainál ül 

és elfelejti, hogy ebédet kell főzni, 

és a gyerekek sírnak 

és a tehén az istállóban bőg 

és ki kellene seperni 

és az edény elmosatlan 

és a kancsóban nincs víz, 

mert kevés dologra van szükség, talán csak egyre. 

Jázmin és olaj. 

Nem főzhetek belőle főzeléket 

és nem gyűjthetem takarmánynak. 

Az ösztön háborog,

de a kedély az olajfa alatt ül és tudja, 

hogy csak erre az egyre van szükség. 

Ez a bizalom és a hit és a béke és a világosság túlsúlya. 

Ez az idill."

Hát akkor legyen ...

De azért játszani is engedd önmagad

s játszótársaidat vidáman üdvözölve, vigadva

engedd, hogy az út össze-vissza fusson a lábad alatt

szemedből könnyeket lopjon a fény

s az ég kékjében múló páraként

szellők borzolják hajadat.

Minden mi él, összetartozik

hozzám hajol a szív, visszagörbül a tér

az égen madarak cikáznak

fülemben fényharsona suttog

s ölemből a király, ím megszületik.

Új ég, új föld, új nap virrad,

nincs többé tér, nincs többé hang

csak a Szerelem van

ahogy mindig is el volt tervezve.

2019.11.11.

Bennem űr hozzá tér

E négy szó, vagy talán mondat,

mi csak úgy jött egy nyári napon,

sokszor eszembe jutott július elején

hol mosolyt, hol reményt csalva arcomra

A legnagyobb, ki egyengeti utamat

legkisebb szavával is tanít

reményt

szeretetet

örömet

közvetít.

Szavak nélkül is értem,

érzem szándékát

a hő

a fény

a jelek

mind tudósítanak

nincs többé fázás

nincs többé menekülés

egyek vagyunk

.

A barátságról és a tűz őrzéséről

"A teremtő sorsa, hogy a szellem parazsát őrizze és táplálja, amíg annyira megerősödik, hogy már testeket tud alkotni, amíg belőle olyan nemzedék támad, amely a világnak el tudja hozni a nagy szabadságot. Olyan tudókat nevel, .... olyan ifjúságot, amelyből mindig kilép a megmentő, aki felismeri az örök jog élettörvényeit, és azoknak, akik eltévedtek, a törvényeket meg tudja mutatni."

... Vajon kicsoda vétkesebb, aki öl, vagy aki tudva elmulaszt teremteni? Még mindig túlságosan fáj ahhoz, hogy nyugodtan tudjak beszélni róla. Tudom, én is követtem el hibát. Túl sokat hallgattam. De van egy mentségem, hisz arról, amit akartam, nem lehetett beszélni. 

... egyetlenegyszer láttam szívében megrendülni. Tudta, hogy mit akarunk, és én megismételtem. Vállalkozunk a szent tűz őrzésére és táplálására. ... Volt abban, amire én őt kiválasztottam, valami lehetetlen. Volt abban, hogy magamhoz emeltem, valami méltatlan. Miért merem mondani, hogy magamhoz emeltem? Mert ha én nem jövök, arról a sorsról, amit mutattam, sejtelme sem lett volna soha. 

... Most aztán azt kérdezheted, miért kellett volna nekem valaki ahhoz, hogy a szent tüzet őrizzem. Hogy olyan utódokat neveljek, akik megvetik a hazug testvérieskedést, és új mértéket teremtenek? Megbocsátom neked ezt a kérdést. Nem tudod, miről van szó, sejtelmed sincs arról, hogy a világ bármely helyén elég lenne egy ember, de itt egy kevés. ... A közösség, az Én és a Te mindenütt a földön természetes alap és talaj, amelyből az élet és a sors kinő. Egyedül nálunk nem. Itt ez a legnagyobb feladat. Valami van ebben a földben, ami az embert ideköti, sokkal erősebben, mint föld bárhol bárkit, de ugyanaz a föld, amely oly erősen köt, az felbontja a kapcsolatot ember és ember között. Itt Én és Te nincs. Itt minden ember egyedül van a földdel.

A könyv, amelyből az előbb idéztem, azt mondja: "Miután nagy emberek megteremtették az ember és a világegyetem új kapcsolatát, már csak egy feladat maradt, megteremteni a kapcsolatot ember és ember között". Így találkozott a kor általános követelménye azzal, ami a magyar föld megoldandó kérdése volt. És ezért kellett nem egy ember, hanem kettő. Az ember és a világ kapcsolatát mind a ketten tökéletesen megoldottuk. Most már csak az ember és ember kapcsolatát kellett megoldani. Ezért itt az utódok, az ifjúság, a közösség sorsa azon múlik, akad-e valaki, aki lehetőséget teremt, ahogy mondtam, mértéket. Ezt pedig egy ember nem teremtheti meg, hanem legalább kettő. Csak szerelemből vagy barátságból fakadhat, csak a kettőt eggyé olvasztó kapcsolatból.

Részletek Hamvas Béla: Magyar Hüperion c. írásából (Huszadik levél)

Csak FÉRFIAK válthatják meg a világot

Én nőként csak annyit tehetek, 

hogy fiaimból olyan férfit nevelek,

és NŐ-ként, társként olyan férfi mellé állok,

aki önmagába integrálta HARCOS énjét,

mégsem használja pusztításra,

sem fizikai, sem lelki, sem szellemi értelemben.

Az ÉLETET választja, 

az ÉLET védelmét választja, 

nem öl,

nem kegyetlenkedik,

nem él vissza erejével

és nem tör hatalomra.

Semmilyen értelemben.

Önmagával egységben van,

részeit ismeri és elismeri,

nem tagad meg magából semmit.

Döntéseit a legmagasabb szintű 

tudatosság hatja át

és eszerint cselekszik.

Ha beszél, akkor a beszéd,

a tettek és a gondolatok

teljes egységében él.

Tiszteli és ismeri női részeit,

ápolja velük a kapcsolatot,

támaszkodik rájuk és meghallgatja őket.

Bátran rábízza magát szívére,

és e KÖZÖS SZÍV hangjai által vezettetve él.

Földi társsal vagy társ nélkül, egyre megy.

Legmagasabb otthona az ÉG,

s tudja, ide "le" csak vendégségbe érkezett.

Ha dolga van, megteszi,

s hálát ad

minden apró ajándékért,

melyet élete, 

s a FÖLD

méhe néki adományoz.

Egy ilyen FÉRFI oldalán a nő valóban NŐ lehet,

a félelem elkerüli, 

SZERELEM BONTOGATJA,

s valódi SZABADSÁG repteti.

(Lesz idő, mikor ez már nemcsak egy ideál, de a mindennapok része lesz.)

BOLDOG FÉNYÜNNEPET!

ÁLDOTT KARÁCSONYT!

HADD REPÜLJÖN AZ A SÓLYOM!

Ez is bennem történt ... belső történet

Egyszer láttam az égi templomot, a csipkézett fehér falakat.
A hatszögletű tornyot, a kilátót.
Láttam magamat s láttam őt is, amint nézünk lefelé, egy csodás kék gömbre, és hogy engem valami nem hagy nyugodni.

Nem próbált lebeszélni és nem próbált tartóztatni.
Csak a szemembe nézett és mindent értett. Gyengédség, elfogadás és bizalom volt e tekintetben. Azóta is sokszor látom ezeket a szemeket, oly könnyű bennük elmerülni.

Egyszerre erőt adó, biztató, szerető és megtartó, kimondhatatlanul meleg barna szempár.


Értette, hogy hiány van bennem és hogy ez a hiány lefelé húz.
Megtarthatna ugyan ott, maga mellett, de jobb lesz ha elenged, hogy átélhessem még egyszer, talán utoljára, ami hiányzik.

Éreztem a vágyat, amit itt lenn a földön is éreztem, és nem tudtam neki ellenállni.

Mindennél fontosabb volt és nem volt rá más megoldás, csak egy.

Most már tisztán tudom, hogy ezért jöttem, hogy még egyszer átéljem az anyaságot.
Testemmel táplálni, óvni, támogatni egy kisbabát, véremből és húsomból adni valakit a világnak, majd szabadon engedni és átélni az elszakadás szépségét és fájdalmát.
Virágozni és gyümölcsöt teremni.

Ez hozott vissza, tudom. Hála, hogy ezt élhetem.

Hogy ezt mennyire tudatosan, vagy öntudatlanul, felkészületlenül, vagy rossz választások gyűrűjében élem, már nem is annyira fontos.
Ezt élem és ez nagy áldás. Mert ezáltal váltam nővé. Sőt, előbb lettem anya, mint valódi NŐ.
Fordítva nehezebb lett volna.

A csúszdát is "láttam", amin visszafelé érkezem, és hogy a kedves még utánam küld valakit, aki majd vigyáz rám. Ő odafentről "figyel" és néhány éve, ha nem is közvetlenül, de érzékeli minden bajomat.

Lát engem és én érzem őt.

Megérte. Tényleg.
Minden bánat, mostani rossz érzés, a hibák, amiket elkövettem és a házasság börtöne, amibe raktam magam, mindez megérte.
Nem bánom. Ezzel együtt is jó volt így.
A hiány betöltődött és amikor majd az elengedés, elbocsátás is megtörténik mindezt teljes körré érlelve, új kört kezdhetek, vagy visszamehetek oda, ahonnan jöttem.


Választani fogok és jól fogok választani.

(És az a vicces az egészben, hogy mindez már megtörtént, már teljessé vált és már választottam.)

Egy kis szirup, aztán vallomás

A Csendből szólok, (oda menekültem volna ?).

Nem, nem hiszem, hogy menekülés, inkább tisztulás, emelkedés volt.
Már nem érdekel a fizikai világ sok-sok harca, drámája.
Nem érdekel a szerelem, férfi és nő látszategysége.
Sokkal többet akarok.

Csendet és békét.
SZERELMET ÖNMAGAMMAL.

Már nem vonz a mézes madzag és színes mesék sokasága a másik felemről,
lélektársamról és a többi szirupos csodáról, ami majd vár engem, ha eléggé keresem.
....

ÉN MAGAM VAGYOK A MINDEN.
Beburkol a CSEND, a legjobb barát és szerető.
Nincs mit keresni,
VAGYOK.
LÉTEZEM.

:)

AZ AJTÓ MINDIG NYITVA,
A CSEND MAJD VÁLASZOL.

xxxxxxxxxxxxxxxxx Jó, és itt most elég is ebből a csodaszirupból, jöjjön a vallomás. xxxxx

Vicces, hogy ezt két napja írtam, s mégis ma reggel esett le.
Hogy megint ugyanott járok, szenvedtetem magam, mert el akarok titkolni magam elől valamit.

Valamit, amit eddig még soha nem mertem bevallani, csak kívülre mutogattam, hogy jé, ő is beleesett ebbe a hibába, meg ő is.
Birtokolni akar.
Bezzeg én! Én nem.

Szóval ma reggel, mikor már tényleg minden annyira sötét volt - hogy nem is értettem, hogy jutottam ide - egy apró kis szikra, meg egy tegnap elém rakott "szöveg" hatására végre bele mertem ebbe is érezni.

Hogy de! Basszus!
De igen.

Én is szeretném birtokolni azt, akit szeretek.
Igen, elnyomom, de akkor is itt van ez az érzés.

Hogy szeretném, ha mindig velem lenne, ha "önszántából" csak engem akarna, csak rám figyelne, engem választana, meg minden.

 ... hát, most jót nevetek magamon.

Ezt titkoltam ennyi ideig, igazán mekkora majom vagyok!

Mindegy, ez is megvolt.
Nem vagyok ártatlan - ebben sem.

Igen, nekem is vannak ilyen érzéseim, nem is kicsik. Pedig tudom, hogy nem ezen a síkon mozgunk már, nem erről szól ez az élet és kaptam már annyi mentőövet is, hogy igazán nem lehet panaszom.

Jól belenéztem magamba.
És innentől azt is tudom, hogy ezen mindenki átmegy, ha akarja, ha nem.
Ha bevallja, ha nem.

Hogy birtokolni akarja a másikat, akit szeret(ni vél), a formát ... engem is ezért akartak és akarnának birtokolni még mindig. (Nem tudsz birtokolni egy másik lelket, ez lehetetlen.)

Ezért volt ezt olyan nehéz meglátni, mert belülről tartottam ezt az egészet, én tartottam.

Most, hogy ráláttam, már sokkal könnyebb. És küldök némi bocsánatkérést is.
Gondolatban.
Mert hát gondolatban büntettem is azt a drága másikat, bizony. Meg az egyiket is :)

Ilyen ez. Abszurd, de határozott és konkrét mintával teremtődik a következő kör, ha ezt nem vesszük észre.

Némi nyomozás még történni fog, mert ahol ilyesmi van, követheti egy-két másik érzelem, szenvedély, vágy, vagy titkolt düh is.

Ezeket is nyakon csípem és szépen megszemlélem majd. Kibékülünk. Aztán mehetnek a dolgukra.
Mert nekem már nem lesz velük.

Éljen!
Örülök.
És köszönöm.
Megint kaptam valamiféle gyógyszert odaátról, azt hiszem .... :)

Rosarium Philosophorum

"Csinálj férfiból és nőből egy kerek kört, 

ebből vonjál ki egy négyzetet, 

abból pedig egy háromszöget. 

Tedd  a kört kerekké, és szert teszel a bölcsek kövére."

szöveg forrása: Jung egyik tanulmánya

képek: http://www.alchemywebsite.com/virtual_museum/rosarium_philosophorum_room.html

(Tényleg nem fogunk unatkozni :)

Ösvény a végtelenbe

A NŐ maga a feltétel nélküli befogadás, elfogadás, szeretet.
Korlátok nélkül ad, kérés nélkül, viszonzást nem várva.

Ez a tiszta tartalom, mely megvalósulni vágyik a földi síkon is.
Elérve ezt a közeget, ereje szétszóródik és lényege torzul.
A feltétel nélküliség eltűnik, vagy viszonzást vár.
Rosszabb esetben manipuláció vagy a hatalom eszközévé válik.

A hatalom mások felett, mely ennek a dimenziónak kulcskérdése, e tiszta tartalmat eltorzítja.
Vagy a hatalom eszközévé válik, vagy a hatalom áldozatává.
Fekete-fehér.

Egy út van ebből, felfelé.

Az elmúlt napok mindezt gyönyörűen megmutatták.

Feltétel nélküli szeretet,
elfogadás és
SZERELEM csak a felsőbb dimenziókban létezik,
ahol
az "életéhség",
a hatalomvágy és
a birtoklási vágy már csak apró emlék,
nevetséges torzulása valami
sokkal nagyobbnak,
sokkal többnek és
sokkal élet-telibbnek.

Az EGYSÉGNEK MAGADDAL MINDEN SZINTEN.

S ebbe már beletartozik a "látszólag másik" is.

EZ a férfi-női energiák teljes integrálása és élése.

S mindez ajándék, csak az tud lenni.

Ajándék önmagadnak, melyet Te magad készítettél ide valamikor.

Minden eddigi életed szépen kibomlik, s téged táplál.

A formák, melyek még a felszínen úsznak, beleolvadnak a nagy EGÉSZ-be,
s csodálatos potenciálokat létrehozva körülötted keringenek,
mint Nap körül.

Élj, s ott lesz minden.

((: Na, kész vagyok :))

Májusi ölelés

Amikor a bennem élő férfi énekel a benned élő nőnek ... :)

:)

A karjaimban tartom magunkat,

a dualitás csak látszat,

illúzió, eszköz.

Néha fáj, de néha jó is,

színpad és játék,

közös sors.

Angyalok vagyunk

egy széthasított világban.

Belső párbeszéd

Fókuszpont vagy az időben.
Egy láthatatlan történet láthatatlan írója fogja a golyóstollat kezében, melynek feje Te vagy.

A tinta időnként kifogy, csak vésel a papírra, hogy az eljövendő korok majd tintával feltölthessék, újraírhassák, sokszor és ismét.

Sorvezető is van, persze láthatatlan ez is.

Te táncolsz, de tudnod kell, hogy a minta, melyet életeddel írsz, bár egyedi, minden papírlapra hatással van.
A minta, melyet írsz, folytatódik, választásod szerinti irányban.
Feljebb, vagy lejjebb, jobbra, vagy balra és még nagyon sok irányba, melyekről tudomásod sincs.
Csak érzéseid.

Fejezd be a tétovázást és vedd át az irányítást az események felett. Engedd, hogy rajtad keresztül kibontódjon valami több, valami teljesebb, valami új. Ami már létezik, csak ezen az oldalon, ezekben a sorokban és ezzel a tintával még senki sem írta, rajzolta, táncolta le.

Itt vagyok, folyamatosan veled vagyok és mindegy hogyan hívsz, kinek nevezel, vagy mit gondolsz rólam. Nem vagyunk elválasztva, ahogy sohasem voltunk.
Te vagy az, aki néha kiesik az érzékelésből, de amit az elmúlt napokban érzékeltél, bizonyosságot adott abban, hogy itt vagyok, itt vagyunk.

A SZERELEM GYERMEKEI VAGYUNK ÉS ÉPPEN SZÁRNYAT NÖVESZTÜNK NEKED.
LÉGY JÓ MAGADHOZ, NE ÍTÉLJ.
MAGADAT FŐLEG.

AMIT TETTÉL, MEGTETTÉL, AMIT TUDTÁL, SEGÍTETTÉL.

MINDENKI KERESZTJÉT NEM HORDOZHATOD, DE SEGÍTHETSZ AZT LETENNI MÁSOKNAK. A TÖBBI MUNKÁT MI ELVÉGEZZÜK.

LÉGY BOLDOG, LÉGY SZABAD. FŐLEG ÖNMAGAD BÍRÁLATÁTÓL.

ÉLD MAGAD ÉS AKKOR MINDEN ÚJRA ÖSSZEÁLL.

NAGYOBB KÖRBEN ÉS MAGASABB SZINTEN LÁTOD AZ "IGAZSÁGOT", AMI TULAJDONKÉPPEN NEM LÉTEZIK, DE MÉGIS VAN.
NEM FOGALOM, NEM IDEA ÉS NEM KÉPZELET.
AZ IGAZSÁG MAGA ISTEN, S HA BENNE VAGY, ISTENBEN VAGY.

SAJÁT IGAZADBAN FÜRÖDNI, EZ KELL NEKED.

AMIT MÁSOK AGGATTAK RÁD, AZ AZ ÖVÉK, NEM HOZZÁD TARTOZIK,
DE AMIT MEGTANÍTASZ MÁSOKNAK, AZ IS AZ ÖVÉK.

NEM TARTOZOL SENKINEK SZÁMADÁSSAL, CSAK MAGADNAK.

AKI VAGY, ITT VAN, AHOVÁ TARTASZ, LÁTHATÓ.

TARTS KI, BONTS VITORLÁT, AKKOR IS HA MÉG NEM FÚJ A SZÉL.
A SZÉL CSAK AKKOR ÉRKEZIK, HA MÁR MINDEN KÉSZEN VAN BENNED.
VÁR A HAJÓ, A KAPITÁNY ÉS A TENGER,
A TÖBBI NÉMA TITOK.

2014.04.22 13:25