Átmintázás

Van itt egy minta a térben.
Egy előd rakta elénk, rakta le.
Csodálatos, mégis vannak benne hiányosságok,
kiigazításra, továbbfűzésre való
gondolatok, érzések és képek.

A technika, a hogyan, már megérkezett.
A segítséget kapom.
A feladat megmutatta önmagát.

Ennyivel tartozom még a mesternek és tartozom az embernek is.

Körülbelül két hónapig fog tartani a folyamat.
Addig valószínűleg csendben leszek.

Az átrajzoláshoz legjobb a csend és a pillanat varázsa,
a beleélés mélységében megszülető igazság-cseppek átélése
és a teljes odaadás.

Majd jelentkezem ...

Mindenkinek csodás napokat kívánok,
elmélyült és boldog decemberi napokat.

ChristOpherin

Újra ég a tűz ...

A tegnapi nap komoly felismerésekkel, fájdalommal teli nap volt.
Hogy honnan érkezett és ki adta át ... "meredek" lenne leírnom.

A lényeg, hogy nem vagyok egyedül ... és kirajzolódni látszik valami ...

Az átvett sorsélmény és meglátások ereje magával ragadott és megértettem,
hogy a sors, amiben osztozom, nem egyedi ... a másik fele valaminek.

Tudom, hogy nem tehetem át más vállára, nekem kell mindezt átlényegítenem.

Nincs ember, aki elbírná és nincs jogom senkit bevonni ebbe.
Ilyen értelemben az enyém, senki másé.

Reggelre megérkezett a válasz és az útmutatás.

"Dobd a tűzbe, mindent dobj a tűzbe!"

És máris láttam, újra láttam a szentélyt, melynek közepén most lobog a tűz

s én táplálom, egyelőre magammal, maszkjaimmal, másokra szőtt pókhálókkal,

vágyakkal, kivetítésekkel, felesleges díszletekkel ... 

Már jó, megnyugodtam.

Nincs jogom senkit bevonni ebbe és nem is szeretnék. 

Már nem.

Aki értené, már nincs ...

Akiért teszem, megvár.

Nem sietünk sehova.