Eddig csak éreztem, benne voltam, de most már valahogy belülről szól bennem az, ami van.
Elmúltak a félelmek.
Tudom, hogy nem függök senkitől és semmitől.
Hogy ez a fizikai világ itt körülöttem csak díszlet. Valóban az.
És ez most nem egy mantra, vagy vágy, ismételgetése annak, amit szeretnék.
Érzem. Minden sejtemben érzem, hogy így van.
A fizikain túli világban gyökerezem. A másik lábam már ott van. És érzem, ahogy a lendület lassan, de biztosan átviszi a középpontomat is. Belenövök abba a középpontba, ami hívott, megérintett és ölel a téren és időn túli végtelenben.
Mindegy, hogy itt "lenn" az időben mi történik. Nem változtat azon, aki vagyok.
Nem változtathat rajtam senki és semmi, mert önmagammal vagyok azonos.
"EgyLÉNYegű vagyok, de számtalan formában létezem.
Szabadságot adtam e formáknak és e formákon keresztül szemlélem és ismerem meg önmagam mélységeit."
A "formán túli világban" vagyok SZABAD.
SZABAD VAGYOK!!!
Pincér, pezsgőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése